Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 8. szám
A // >* POLITIKÁNK FŐIRÁNYA VÁLTOZATLAN ÉN TÖRETLEN Kádár János beszéde Nyíregyházán Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ellátogatott Szabolcs-Szatmár megyébe. Látogatása során, március 28-án Nyíregyházán részt vett és felszólalt egy gyűlésen. Az alábbiakban beszédéből közlünk néhány olyan részletet, amelyek a külföldön élő magyarok számára is jelentősek és érdekesek. KEDVEZŐ A NEMZETKÖZI HELYZET — Legutóbbi ülésén a Központi Bizottság úgy ítélte meg a nemzetközi helyzetet, hogy az a magyar nép számára a szocializmus építésének eredményes folytatásához kedvező. A mostani nemzetközi helyzet fő jellemzője, legfontosabb meghatározó tényezője az, hogy a szocialista világrendszer országai évről évre erősödnek, gyarapítják gazdasági erőiket, növelik népük kultúráját és műveltségét. Erejük az új világháború megakadályozásának és a béke fenntartásának legfőbb biztosítéka. — Ugyanakkor a kapitalista országok, köztük a legfejlettebb országok mély válságban vannak. Helyzetüket a rohamosan gyorsuló pénzromlás, az infláció jellemzi; a kapitalista világ energia- és nyersanyagkrízissel küzd, és a vezető kapitalista Országokban mélyül a politikai és a kormányzati válság. — A nemzetközi politikában alapvető irányzat, hogy a békéért és a szabadságért küzdő erők előretörnek, a szocialista és a kapitalista államok viszonyában pedig tért hódít a békés egymás mellett élés. A szocialista országok azért küzdenek, hogy az elért eredményeket megszilárdítsák, s e történelmi folyamatot visszafordíthatatlanná tegyék. — A nemzetközi helyzetet azonban az is jellemzi, hogy miközben a történelmet formáló erők és népek számára kedvező irányzatok kibontakozását segítik elő, a legszélsőségesebb imperialista és reakciós körök támadást szerveztek az enyhülés irányzata, a békés egymás mellett élés politikája ellen. Ezek a nemzetközi helyzet alapvető jellemzői. A békés egymás mellett élés politikája harcban valósul meg. A nemzetközi enyhülés folyamatában lehet átmeneti megtorpanás és visszaesés, a fejlődés alapvető irányzata azonban megmásíthatatlan. — Külpolitikánk fő jellemzője, kiindulópontja és célja, hogy a magyar nép nemzeti érdekeit szolgálja és biztosítsa a békét. Külpolitikai tevékenységünk másik sarkalatos elve az internacionalizmus, a népek közötti barátság és együttműködés eszméje. Rendületlenül kitartunk tehát nemzeti érdekeink és érzelmeink — jelképesen szólva —, a piros-fehér-zöld zászló mellett, és egyidejűleg hűek vagyunk a nemzetközi szolidaritást kifejező vörös zászlóhoz. SZILÁRD MUNKÁSHATALOM — A Központi Bizottság a munkásosztály helyzetét a politikai vezető szerepének érvényesülésétől kezdve az anyagi körülményekig, a lakásviszonyokig, a műveltség, iskolázottság témaköréig sokoldalúan elemezte. Olyan határozat született, amely biztosítja az említett kérdések megfelelő kezelését a jövőben is. — De amikor a munkásosztály helyzetéről szólunk, akkor az első és a legfontosabb, amit figyelembe kell venni, hogy a Magyar Népköztársaságban a munkásosztály van hatalmon, a munkásosztály a magyar társadalom vezető osztálya, s hazánkban eredményesen épül a szocializmus. Ez munkásosztályunk helyzetének fő jellemzője, s ha a munkásosztály ügyeit rendben akarjuk tartani, először mindig erre gondoljunk. Ez a döntő és meghatározó a munkásosztály helyzetének megítélésében. A legfontosabb az, hogy a munkáshatalom szilárd legyen, a munkásosztály vezető szerepe érvényesüljön társadalmunk életének minden területén, s hogy a munkásosztály történelmi célja, a szocialista társadalom felépítése megvalósuljon. Aki ebből indul ki s ezt követi, az törődik a legjobban és a legmegfelelőbben a munkásosztály helyzetével. — Belpolitikánk alapvető törekvése a szocialista demokrácia továbbfejlesztése. Mi nem féltjük a hatalmat attól, hogy a dolgozó emberek beleszólnak a döntésekbe, ellenkezőleg: a szocialista demokrácia továbbfejlesztésén azt értjük, hogy a munkások, a parasztemberek, az értelmiségiek, általában minél több dolgozó — megfelelő fórumokon és módon — beleszólhasson az irányítás, a vezetés kérdéseibe. Rendszerünk sajátossága, fontos vonása, hogy minél több eszmeileg tisztán látó, a szocializmus célját vállaló, érte tenni képes és tenni akaró ember hallassa szavát a közösség ügyeiben. Arra törekszünk, hogy politikánkba, a kormányzat kérdéseibe, az üzemek, a termelőszövetkezetek belső életébe, a tanácsok tevékenységébe minél több embernek legyen módja beleszólni. — Ezen az általános törekvésen belül most jobban előtérbe kell helyeznünk — és a kongresszusig a központi szerveknek is vizsgálniuk kell — azt a kérdést, hogy az üzemek belső életében. az üzemi demokrácia terén hogyan tudnánk előbbre lépni. Ogy véljük, a különböző fórumokon nagyobb lehetőséget kell biztosítani a dolgozóknak ahhoz, hogy az eddiginél nagyobb mértékben és még több kérdés eldöntésében vehessenek részt, talán még úgy is, hogy bizonyos rendelkezés-e álló anyagi eszközök felett diszponáljanak, és személyi kéidésekben is kifejezhessék véleményüket. SZÖVETSÉQI POLITIKA: NÉPFRONTPOUTIKA — Hangsúlyozni kell azt is, hogy a munkáspolitika: szövetségi politika. Államunk legfőbb politikai alapja a munkás-paraszt szövetség. Ez a szövetség szilárd: közös szocialista cél fűzi össze társadalmunk e két nagy dolgozó osztályát, és a jövőben is állandó feladatunk lesz, hogy a munkásparaszt szövetséget szilárdítsuk és erősítsük, — A szövetségi politika érvényes társadalmunk többi dolgozó rétegére is. Ezek közül elsősorban az értelmiséggel dolgozik kéz a kézben, összeforrottan, testvérként, szövetségben a munkásosztály. Mély meggyőződésünk ugyanis, hogy a szocializmus megvalósításához az értelmiség mindennapi hozzájárulása elengedhetetlenül szükséges. A másik oldalról viszont az értelmiséget mozgósító nagy célok csak a szocialista társadalomban valósulhatnak meg. A munkásosztály és az értelmiség politikai szövetségének ez az alapja. — Ez a szövetségi politika — amelyet mi köznapi nyelven népfrontpolitikának is nevezünk — tartós és nagy távlatú politika. Egyben ez a szövetségi politika jelenti a párttagok és pártonkívüliek, a kommunisták és más világnézetűek politikai szövetségét és együttes tevékenységét a szocializmus építésében. Ilyen vonatkozásban az utóbbi években szintén fejlődtünk, előrehaladtunk. Sok társadalmi rendezvényen, ahol nemcsak kommunisták vannak jelen, tapasztalni, hogy pusztán a felszólalás alapján már nagyon nehéz megkülönböztetni a párttagot és a pártonkívülit, amikor közérdekű kérdésekről, a szocialista célok előmozdításáról esik szó. Ez nagy ereje a párt, a munkásosztály politikájának. Politikánk célja az, hogy a szocialista eszme, amely az egész nép boldogulását szolgálja és valósítja meg, a nemzet alkotásra képes összes erőit tömörítse. — Ami a hívők és a nem hívők- között meglevő világnézeti különbségeket illeti, erről az a véleményünk, hogy világnézeti kérdésekben csak érvekkel lehet győzni. A politikai harcban azonban számunkra teljesen közömbös, hogy ki hivő vagy nem hivő, ki milyen egyházhoz tartozik. Ha velünk tart, akkor szövetségesünk, ha szemben áll velünk, nem lehetünk elnézőek. A hivő ember vallásos érzékenységét tiszteletben tartjuk, nem sértjük meg, erre semmi szükség sincs. Ugyanakkor saját világnézetünket hirdetjük, terjesztjük, s nem hagyjuk szidalmazni és támadni. Ma Magyarországon a közös dolgokban, a szocialista építés alapvető közös céljaiban jól egyet tudunk érteni a hívőkkel, az egyházakkal, az egyházak vezetőivel is. Ez így helyes. — Az állam és az egyház közötti rendezett viszony nem önmagától, hanem kitartó munkával jött létre. Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy lakás kell a hívőnek is, meg a nem hívőnek is, és természetes, hogy a lakásépítési programnak közösnek kell lennie. Egy fejlettebb új világban, a szocialista társadalomban is mindenki „lakos” lesz. Márpedig aki részese lesz a boldogabb jövendőnek, annak az építésből is ki kell vennie a részét. Hozzáteszem, az emberek többsége —- jószándékkal — ki is veszi a részét. — Ismeretes, hogy több éve folyik tárgyalás a Magyar Népköztársaság és a Vatikán között. Sok mindent rendeztünk hazánkban az állam és az egyház kapcsolatában. Legutóbb a Vatikán olyan döntést hozott, hogy egyházjogilag üresnek tekinti az esztergomi érseki széket. Ez a nyugati sajtóberkekben viharokat kavart. A reakciós elemek nagyon megharagudtak a pápára. Olyan híreket terjesztettek el, hogy a magyar kommunista kormány nyomásárá határozott így _ VI. Pál pápa. Gondolom, túlértékelik lehetőségeinket, és lebecsülik a Vatikánt azok, akik azt állítják, hogy VI. Pál pápa a mi nyomásunkra fosztotta meg Mindszentyt az esztergomi érseki széktől. Egészen másról van szó. A katolikus egyház is keresi helyét a modern világban. — A mi feladatunk az, hogy munkások, parasztok, értelmiségiek, más dolgozók, kommunisták és pártonkívüliek, hívők és nem hivők még nagyobb társadalmi egyetértésre jussanak a szocialista cél vállalásában, és az alkotó munka előrevitelében. Ez szilárd elvi álláspontunk, ezt követtük eddig is, és ezt a szövetségi politikát kell és akarjuk folytatni a jövőben is. A NÉP BEHATOLT A MÜVELTSÉQ SÁNCAIBA — Joggal mondhatjuk el, hogy Magyarországon az elmúlt 25- 30 esztendőben végbement a lenini értelemben vett kulturális forradalom, a nép behatolt a műveltség sáncaiba, s elérte azt a szintet, amiről hazánkban a korábbi kapitalista viszonyok között szó sem lehetett. Nagyot változott társadalmunk állapota, és igen jelentős előrehaladásról beszélhetünk az ideológia, a szocialista közgondolkodás fejlődése tekintetében. — Ha tehát az ország általános helyzetéről és állapotáról akarunk jellemzést adni, azt mondhatjuk, hogy a magyar társadalom fejlődése kiegyensúlyozott, egyenletes, egyes területeken dinamikus, és mi azt tartjuk feladatunknak, hogy ez a törés nélküli fejlődés folytatódjék a jövőben is. POLITIKAI VONALUNK FŐ IRÁNYA VÁLTOZATLAN ÉS TÖRETLEN — A Központi Bizottság elhatározta, hogy a párt soron levő, XI. kongresszusát 1975 márciusára hívja össze. — Néhány héttel a párt XI. kongresszusa után ünnepeljük április 4-ét, hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját. A jövő év tavaszán lejár az országgyűlés mandátuma, s új választást kell kiírni. Ez nagyon szép és lelkesítő eseménysorozat lesz: pártunk kongresszusa meghatározza szocialista távlatainkat, további céljainkat. •— Meg szeretném említeni a Központi Bizottság ülésének egy másik határozatát is, amely egyébként szintén a kongresszusi felkészüléssel összefüggésben és ennek a napirendi pontnak a keretében került megtárgyalásra. Ez az a káderátcsoportosítás, amit önök is ismernek. — Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy szó szerint kell érteni azt, amit a közlemény is tartalmazott. A gyakorlati munka követelményeinek megfelelő káderátcsoportosítás történt egyes vezető tisztségekben. Erről van szó és nem többről, nem másról. — Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy folytatjuk eddigi politikánkat: bel- és külpolitikánk, gazdasági politikánk, agrárpolitikánk, kulturális politikánk változatlan, bevált gazdaságirányítási rendszerünket fenntartjuk, de a gyakorlati végrehajtást minden területen javítanunk kell. És ha ennek érdekében itt vagy ott átcsoportosításra van szükség, azt is meg kell csinálnunk elvi alapon, az ügyet nézve és kizárólag a munka követelményeiből kiindulva. — A mi politikai vonalunk fő iránya változatlan és töretlen. Ezt dolgozóink jól fogadják, helyesnek és természetesnek tartják. Ezzel kapcsolatban alkalom nyílik egy fontos és szemléletes összehasonlításra. Tanúi lehetünk annak, hogy gazdag és fejlett kapitalista országok kormányzó pártjai — JJiMUosmu* mm Kádár Janos a beszédét mondja a nyíregyházi gyűlésen Fehérgyarmaton meglátogatta Haklik János lakását A nyíregyházi Taurus Gumiipari Vállalat dolgozói között Mátészalka lakói szívélyesen köszöntik Kádár Jánost MTI felvételei amelyek ugyancsak nem függetleníthetik magukat teljesen a közhangulattól — azzal próbálják a népet megnyugtatni, bizakodással, reménységgel eltölteni, hogy szüntelenül változásokat ígérnek. A mi politikánk igazát, erejét, tényleges befolyását legjobban az bizonyítja, hogy nálunk az emberek a nemzetközi helyzet feszültebb periódusaiban vagy bizonyos szempontból nehezebb hazai helyzetekben akkor nyugodtak meg, amikor meggyőződtek róla, hogy elveinkhez, politikánkhoz hűek vagyunk, a követett irányvonalon nem változtatunk, kijelölt utunkon haladunk tovább. 3
