Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 8. szám
eredetiség, hitelesség is gyönyörű és életcélnak is emberi „A költő és a gondviselés” című verse: A szú percenése nemrég víg zeném volt s naphosszat néztem mint sző hálót a pók éltem éldegéltem ám jött az ősi vágy keresni kergetett s így lettem nomád KÖLTŐ: Vándorbotom királyi pálca útiruhám királyi köntös ezüstportól csillogó út amelyen járok bár göröngyös. Nem trónolok cifra széken s nincsen úri palotám Drégely László festőművész munkásságát és azóta egyvégtében új és új festői felfedezésekhez visz bennünket magával. Kísérletező kedvében szinte minden anyagot, festői lehetőséget sorra végigkóstol: a rajz, az olaj, a tempera, a guache nyelvén természetesen beszélt mindig, de fest fára és rézlemezekbe is karcolja képeit, s legutóbbi kiállítása a Helikon Galériában már azt mutatja, hogy e pillanatban talán az alumínium izgatja legjobban, az alumínium-lemezeket festi, ötvözi, karcolja, s így ér el eredeti, újszerű színhatásokat, képi megfogalmazást. Példaképei, mesterei, néhai Vajda Lajos, Gadányi Jenő s a ma is nagy kedvvel dolgozó Bálint Endre inspirációival, tanácsaival indult el a maga sajátos festői útján. Képei ma már megtalálhatók a világ nagy gyűjteményeiben, itthoni és külföldi bemutatkozásai, kiállításai pedig egyre bővítik művészetének tisztelői körét.” A külföldi bemutatkozásai Poitiers, Royan vagy a Galerie Siau (Amszterdam), a Galerie de Saxe (folyt, a 12—13. oldalon) mennykupolás, ám a népem gazdag reménykaraván. Otthonom a földkerekség országom a végtelen — Király vagyok, nomád fenség, kardom tőle s címerem — neked hódol — a Mindenség. Tarsolyomban hordozok erdőt, hegyet, napot, felhőt, éjt és hajnalcsillagot. Én vagyok a minden-áldott, bennem érnek a jövő titkait termő álmok és az alkotó erő. GONDVISELÉS: Légy látó ki értse mi érthetetlen látszat kínálta rejtély megbújva észrevétlen emberek arcán a húsban a vérben örömmosolyban kínban és kéjben légy látó ki értse hogy kacagjon, sírjon miatta — érte. Az örökségvállalás nem múltba néző visszahúzó erő, hanem éppen ellenkezőleg, a jövőrekészülés erőt adó motívuma. Benke László verseiben, amelyeket Tamási Lajos mutatott be az Élet és Irodalomban, jobbára még csak kérdéseket hallunk: saját magát és környezetét faggatja. „Versei láthatóan a föltérképezés és szembesítés időszakát jelzik, vívótartásában itt-ott a gyanakvás villanásaival, óvakodva a költészet burjánzó virágdíszeitől s mutatványos dekorációitól, melyeket méltatlan önvédelemnek tekint, inkább elharapja a szót, és feszültséges állóképet teremt s emberi és társadalmi örökségének, a múltnak görcsbe kötött megítélésében sem kísérli meg a könnyed költői feloldozást” — írja róla Tamási Lajos. Idézzük mi is egyik jellegzetes versét. VILLAMFÉNYNÉL A távolban dörög s a keretben itt rezeg az üveg s dong / dönög életem átlátszó gondolata nem vagyok golyóálló Az Élet és Irodalom fiatal költőket bemutató rovatában, az Üj Hang-ban olvashattuk Fenyvesi Félix Lajos verseit. Rövid, szinte epigrammatikus tömörségű négysorosaiban a líra forrásához, a versformálás legősibb formáihoz nyúl vissza. Képei, gondolatai sallangmentesen tárulkoznak ki, egy-egy sora mögött azonban, mint bonyolult az egyszerűben, ott lüktetnek a magyar líra évszázadainak eddigi szépségei és eredményei: KÖRHÄZBAN Ki nem remél: ágyánál virág v&n. Várakoznak, anyánkra, asszonyra, barátra, ellenségre Hallgatom az esőt, megfejthetetlen morzejeleit. Minden fehér, fekszünk benne csendesen. ÖNARCKÉP-VAZLATOK Zenék lobogtak bennem, mint máglyák. Jégesőnek sírnak így a mályvák. Néger leszek a sok gyásztól. Kicsiket lélegzem, mert felszippantanálak hazám. GYÉMANTKARCOLAS Karóra nélkül kellene élni! S néha kiülni a folyópartra, hol az estéli homályra egyszer rákarcolta neved betűit gyémántjával a fecske szárnya. Fenyvesi Félix Lajost nem kisebb költő, mint Vas István ajánlja az olvasók figyelmébe: „ ... összetéveszthetetlenül modern költő, képeinek és képzeteinek társításával, kihagyásaival és átvágásaival. Legmodernebb éppen abban, ami legkevésbé látszik annak; hogy olyan időben, amikor fiatal költőinknél a legkitaposottabb közhelyek is bonyolultan vagy a bonyolultság látszatában jelennek meg, van ereje az egyszerűséghez. Nem lesz könnyű útja ... Nagy erőpróba lesz, hogy a változó mondanivalónak is tud-e találni ugyanilyen magasrendű egyszerűséget... A romlatlan fülű olvasó, az elfogulatlan versértő egyelőre bőven beérheti Fenyvesi Félix Lajos lírájának jólesően szokatlan frissességével. Három olyan tulajdonságot talál meg benne, amely napjaink költészetében — nemcsak nálunk — így együtt ritkán jelentkezik: tisztaság, eredetiség, hitelesség.” 11
