Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 8. szám
I Vas Zoltán Kossuth Lajos egész életútját dokumentumszerű hitelességgel bemutató kétkötetes művéből közlünk részletet; annak emlékére, hogy Kossuth nyolcvan esztendővel ezelőtt, 1894. március 20-án hunyt el Turinban. (Torinóban) 1894. március huszonnyolcadikán Turinban kezdődnek el Kossuth temetésének gyászszertartásai. Kossuth feje a koporsóban hazai földön pihen. A monoki küldöttség hoz egy zacskó göröngyöt; a szívére Rákóczi szemfedőjének egy darabkáját teszik. Magyar kéz hímzi szemfödelét is, a babérleveles fehér selyemleplet, rajta a Kossuth-család címerével. A hazából elmegy a halottért a képviselőház és Budapest főváros küldöttsége, a megyék, a városok küldöttségei, az egyetemi ifjúság, magánosok nagy számmal, mintegy kétezerötszázan. Turin város utcáin magyar szó hangzik napokig. A turiniak benső részvéttel üdvözlik őket, és 1894. március huszonnyolcadikán százezrek állnak melléjük gyászkíséretnek. Olaszország h".XtsáS Turin város nagy gyászpompa mellett adja át Magyarországnak Kossuth hamvait. Küldötteikkel az olasz király, az olasz kormányelnök, az olasz államférfiak, a hadsereg tábornokai, az olasz városok, mind hallatják a fájdalom és részvét nyilatkozatát a turini ravatalnál, ahol Olaszország és Magyarország fájdalma egyesül, s együtt gyászolják a század nagy szabadsághősét. Itt vannak Garibaldi vörösinges vitézei is a marsalai híres ezerből. És egymás után hódolnak a koporsó előtt a régi harcosok golyók szaggatta zászlói, tisztelegnek a munkásegyletek lobogói. Olaszországban idegen nemzet nagy emberét még nem gyászolták úgy, mint Kossuthot; Halálának fájdalma átnyilall az egész művelt világon. A washingtoni nek csarnokaiba 1851-ben oly ünnepélyesen vezették az Egyesült Államok törvényhozása elé a száműzött Kossuthot, most halálhírét hallva, március 23-i ülésén mély részvétét fejezi ki. Közvetlenül a turini pompázatos gyászszertartás után a képviselőház és a főváros különvonatokon már délután fél négy órakor elindulnak Turinból, hogy a magyar határon várják be a Kossuth holttestét hozó vonatot. Ez este kilenckor indül Turinból. Külön vagonokban helyezik el Kossuthné és Kossuth Vilma koporsóit. A különvonaton utazik Kossuth két fia, az újságírók, doktor Basso és Kossuth hű szolgája, Giorgio. Minderről pontosan tudósít a világsajtó, a magyar és az osztrák lapok. VAS ZOLTÁN KOSSUTH LAJOS ÉLETE Ferenc József is olvassa a tudósításokat, és saját kezűleg megfogalmazott táviratot küld Wekerlének: — Azt olvasom az újságban, hogy Kossuth holttestét Fiúmén át hozzák. Remélem, hogy ez a tapintatlanság, tekintettel arra, hogy a német császári pár Abbáziában van, megakadályozható... Wekerle kénytelen intézkedni, hogy a Kossuth holttestét hozó különvonat eltérjen a kitűzött útvonaltól. MárcillS huszonnyolcadikén éjjel s a következő nap délelőttjén olasz földön halad keresztül a gyászlobogós, fekete drapériás különvonat. Gyászlepellel vonják be a vasúti állomásokat. Minden városban minden állomásra ezrével tódul ki az olasz nép, élén mindenütt a helység polgármesterével. Koszorúkat hoznak, búcsúzokat mondanak. Déltől kezdve egész délután és éjjel osztrák földön megy keresztül a gyászvonat. Az állomásokon csendőrök várják: a vasúthoz nem bocsátanak senkit. Március huszonkilencedikén reggel hat órakor Csáktornya az első magyar állomás, mely a hazatérő halottat fogadja. A szomszédos környék lakossága is itt gyülekezik. Budapestről új nagy küldöttség érkezik. Harminc percnyi itt-tartózkodás után a tízezer főnyi tömeg néma búcsúintésével a vonat továbbrobog. A vonat útja magyar földön, ha gyászban is, de diadalmenethez hasonlít. A Dunántúl valamennyi állomáshelyén, Nagykanizsán, Siófokon, Polgárdin, Székesfehérvárott, Velencén, Martonvásáron gyászfátyolos lobogókkal, feliratos szalagú koszorúkkal óriási közönség várja; üdvözli az elhunytat. Még az olyan helyekről is, ahol a vonat nem áll meg, néma üdvözlés, röppenő fohász száll a koporsó felé. Különösen a föld népének viselkedése megható Tömegesen hagyja félbe szorgos tavaszi munkáját, feláll a töltés szélein, és levett kalappal, elborult arccal szögezi könnyes tekintetét a tovarobogó vonatra. Budapesten, ah°va a Y0' r 7 nat március harrnincadikán délután három órakor érkezik meg, a Nyugati pályaudvar előtt beláthatatlan számú óriási tömeg, benn a pályaházban a különféle küldöttségek foglalnak helyet. Több beszéd elhangzása után már alkonyul, amikor a gyászmenet a Nemzeti Múzeumhoz érkezik; a koporsót a ravatalra helyezik. Kossuth neje és leánya ravatalát a terézvárosi római katolikus templomban állítják fel. Innen temetik őket másnap délelőtt. Kossuthot április elsején temetik. A főváros már nem tudja magába fogadni a tömegeket, akik erre a napra felsietnek. A szállodák, vendéglők túltömöttek, minden családnak van lakóvendége. A falusi emberek kocsijukon vagy az utcán éjszakáznak. A város emberektől feketéllik. Az ország legtávolabbi részeiről, Orsováról és Kassáról robognak a különvonatok. Ezren és ezren gyalog zarándokolnak Budapestre. Az egész ország itt van, hogy utoljára köszöntse a halott Kossuthot. A vidám, élénk Budapest komor fekete város színét ölti. Gyászlobogó leng csaknem valamennyi házon, a legszegényebb külvárosi ember ablakában is Kossuth gyászkeretes arcképe látható. A Nemzeti Múzeum oszlopcsarnoka, ahol a ravatal áll, virágoskerthez hasonlít. Az oszlopcsarnok, a lépcső aljáig, teli száz meg száz koszorúval. A temPtée az ország rneg-A lemeies kapóan nagy. szerű részvétele mellett megy végbe. Fátyolos zászlók alatt, szomorú arccal, keserű fájdalommal félmilliónyi ember, köztük rengeteg küldöttség kíséri a halottat utolsó útjára. Nem temetés ez, hanem megdicsőülés. Nem gyászmenet, hanem diadalút a halhatatlanságba. A temetésről uralkodói parancsra hiányoznak Wekerle és a miniszterek, báró Bánffy Dezső, a képviselőház elnöke, akinek pedig a képviselőház hivatalos küldöttségét kellene vezetnie. Nem jelennek meg a főispánok. Hiányzik Budapest főpolgármestere, noha a temetést a főváros rendezi. Távol marad a hercegprímás, mint ahogy két püspök kivételével távollétével tüntet az egész katolikus püspöki kar. Nemcsak az uralkodó akaratából maradnak távol a temetéstől. Tudják, hogy Kossuth neve a gyászoló tömeg számára e napon a jövendő neve: szabad Magyarország, állami függetlenség, amint ezt ő utolsó szavaiban és írásaiban kijelölte. 6