Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 8. szám
A Bécsi Magyar Munkás Egyesület jubileuma A Bécsi Magyar Munkás Egyesület március 30-án ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. A jubileum alkalmából ünnepséget rendeztek az osztrák fővárosban. A Magyar Népköztársaság bécsi nagykövetségének épületében dr. Nagy Lajos nagykövet nyújtotta át az Elnöki Tanács magas kitüntetését Rossmy Rudolfnak, a Bécsi Magyar Munkás Egyesület elnökének. Az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének III. fokozatával tüntette ki Rossmy Rudolfot, az ausztriai haladó magyar egyesületekben kifejtett több évtizedes munkássága elismeréséül. A kitüntetés átadásánál jelen volt Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségének főtitkára. A Collegium Hungaricum színháztermében ünnepi estet rendeztek, amelyen Rossmy Rudolf tekintette át az egyesület eredményekben gazdag történetét, majd Kárpáti József nemzetiszínű zászlóval, valamint serleggel ajándékozta meg az egyesületet, és a Bécsi Magyar Munkás Egyesületben kifejtett eredményes munkásságáért Rossmy Rudolf elnöknek, továbbá Nyíri Sándornak, Kreuzer Lászlónak, Piriti Jenőnek és Horváth Kálmánnak átadta a Magyarok Világszövetsége díszjelvényének arany fokozatát. TOMPA LÁSZLÓ 1883-1964 A Tompa név összeforrt a költészettel. Nemrég emlékezhettünk meg Tompa László, erdélyi költő születésének kilencvenedik évfordulójáról, s az idén ismét rá emlékezhetünk: tíz éve halt meg. Tompa László csendes költő volt. Egyike az igazi csend embereinek, akikről a kedvenc írója, Carlyle, azt mondta: „Oh, a csend és a nemes csendes emberek, ők maguk a sói e földnek, és az az ország, melynek nincs ez emberekből, vagy amelynek igen kevés van, az nincs jó úton.” Tompa László egész élete, minden munkája, minden törekvése az volt, hogy az ő kis világa és az ő földje jó úton legyen, ö mindent megtett ennek érdekében. Amikor 1943- ben a hatvanadik születésnapját ünnepelték, már akkor öt nagy kötet vers és számtalan más írás, cikk mutatta gazdag munkásságát. De nemcsak költő volt ő, hanem műfordító is. Fordított Goethét, Schillert, Hölderlint, Moerickét, Gottfried Kellert, Theodor Stormot, Richard Demelt, Rilkét. A budapesti Nemzeti Színház 1942-ben az ő fordításában adta elő Schiller Don Carlosát, majd a Wallenstein-drámák rövidített változatát. Idegen költők szárnyain szállva érte el álmai elképzelt tájait, találta meg a messzeséget, a gyermeki mesevilágot. Örökölte a zene szeretetét, és felesége vezette el a zeneköltő Schuberthez, akivel eldalolhatta az örök vándor énekét, „azt az utat, miért nem járom, ahol más is vándorol, rejtett ösvényekre vágyom, hol a hó és köd honol”. Székelyudvarhelyen, szép nagy kertjében, a hajdani várfal alatt, sokat üldögéltünk meghitten beszélgetve, mint régi barátok. Utolsó találkozásunk alkalmával kimentünk az Udvarhely melletti Szejkére, nem fürdeni, mert hisz az még akkor nem volt fürdőhely, hanem csak látogatóba: Erdély szerelmesének, Orbán Balázsnak a sírjához látogattunk el. Kegyelettel, meghatottan néztük egyszerű sírját, és aztán akaratlanul is kibuggyant belőlünk az öregebb Tompának, Tompa Mihálynak a verse: „Kiért lenne domb és hant, akik éltünk és szerettünk, együtt leszünk mind alant.” Szűcs László Munkáspolitika — Érthető érdeklődést keltett külföldön is a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának legutóbbi ülése. A szocialista országokban a vezető párt központi bizottságát tekintik az „előrehaladás motorjának”, mert a két kongresszus közötti időben e testület a párt legmagasabb irányító szerve, következésképpen az országos politikát kialakító és a kongresszusi határozatok végrehajtását ellenőrző testület. Határozatai irányadóak mind a kormány, mind a társadalmi és tömegszervezetek távlati munkájában. A Központi Bizottság március 19—20-i ülésén kitűzték az MSZMP XI. kongresszusának időpontját, éspedig 1975 márciusára. Lényegében a kongresszusra való felkészülés megindítása határozta meg a KB ülését; mind a négy napirendi pont közvetve vagy közvetlenül kapcsolódott ehhez a feladathoz. A Központi Bizottság ülése négy napirendi pontot vitatott meg. Az első tájékoztatott az időszerű nemzetközi kérdésekről, a második ezt a címet viselte: Irányelvek a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról. A harmadik a közművelődés helyzetével és fejlesztésének feladatairól szólt, a negyedik keretében pedig a párt szervezeti életével kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. A munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztésével foglalkozó napirendi pont mindenekelőtt megállapítja, hogy a párt X. kongresszusa óta hazánkban még fokozottabban érvényesül a munkásosztály vezető szerepe, növekedett társadalmi megbecsülése. Szükségesnek mutatkozik azonban több elvi kérdés tisztázása és gyakorlati intézkedés életbe léptetése. Így például a munkásosztály fogalmának pontosabb — a gyakorlat számára történt — meghatározása igen lényeges útmutatást jelent. A munkásosztályhoz tartoznak először az állami iparban, építőiparban, mezőgazdaságban, a szállítás, hírközlés, kereskedelem és szolgáltatások, valamint az egészségügyi, kulturális ellátás és más, nem termelő területen foglalkoztatott fizikai dolgozók. Másodszor, a szövetkezetek fizikai dolgozói, harmadszor pedig a művezetők, technikusok, illetve más közvetleri termelésirányítók. Politikai értelemben a munkásosztályhoz tartozónak tekintendők a nyugdíjas munkások, valamint azok, akik korábban munkások voltak és jelenleg a politika, állam, gazdasági, kulturális élet vezető posztjain dolgoznak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a munkásosztály legszilárdabb magja a nagyüzemekben tömörült nagyipari munkásság. A határozat részletesen foglalkozik az üzemi demokrácia fejlesztésének kérdéseivel. Az üzemekben — jóllehet sokféle forma biztosítja a munkások közéleti részvételét — a dolgozók bevonása a vezetésbe még elmarad a követelmények mögött. A harmadik napirendi pont a közművelődés kérdéseit ölelte fel. Néhány sorban természetesen nagyon nehéz ennek az óriási és rendkívül széles területnek minden eredményével és gondjával foglalkozni. Szó esett az egyes osztályok és rétegek műveltségi szintjének emelkedéséről, a művészetekről és közönségükről, a szórakoztatás kultúrájáról, a rádióról, televízióról, sajtóról, a mozikról, színházakról, a művelődési otthonokról, a könyvtárakról, az iskolai oktatásról és sók minden egyébről. A Központi Bizottság ülése és a személyi átcsoportosítások után a nyugati ’ polgári sajtótermékek, főként azok a lapok, amelyek nem túlságosan lelkesednek az enyhülési irányzat további kibontakoztatásáért és a kelet-európai együttműködés fejlődéséért, különféle találgatásokba kezdtek. Ezek a lapok a személyi változásokat a maguk szájaíze szerint magyarázva, az úgynevezett „kemény vonal” előretöréséről és a gazdasági reform lefékezéséről írtak. A rendszer munkásjellegének a hangsúlyozása i.em jelent változást; az alapkérdése a szocializmus építésének, azt minden pártkongresszuson. és a társadalmi és tömegszervezetek kongresszusain is változatlanul a társadalom központi kérdéseként tárgyalták. A munkásosztály éppen azért a társadalom vezető ereje, mert az egész társadalom érdekében politizál, mert szövetségeszövetségi politika seivel együtt építi az új szocialista társadalmat. Munkáspolitika volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése is, amelynek nyomán — ezt ma már Nyugaton sem tagadja senki sem — ugrásszerűen nőtt a parasztság életszínvonala, modern, nagyüzemi gazdaságokká fejlődtek a szövetkezetek, véglegesen megoldódott a gabonaprobléma, s még az aszályos év ellenére is jelentős felesleg maradt exportcélokra. A parasztság átlag-életszínvonala elérte a városi dolgozókét, sőt a különösen jól gazdálkodó szövetkezeteknél még meg is haladta. A falu arculata átalakult,'s gyakorlatilag megszűnt a városba áramlás. Mindez csakis a munkásosztály erőteljes és állandó támogatásával sikerülhetett, többi között azzal, hogy a mezőgazdasági beruházásokhoz szükséges anyagi eszközöket elsősorban az ipari munkásság akkumulálta. A gazdasági reform eredményei szánté gyorsabban bontakoztak ki a mezőgazdaságban és a szolgáltatóiparban, mint a gépi nagyiparban. A technikai-tudományos forradalom szükségessé tette az új iparágak meghonosítását, a műszaki felszereltség nagymérvű modernizálását, a tudományos kutatásokra fordított összegek jelentős növelését. Az ilyen jellegű beruházások terhét is elsősorban a munkásosztály viselte. Logikus volt tehát, hogy mindezek után a vezetés alaposan elemezze a munkásosztály helyzetét, és megvizsgálja a tennivalókat. Ez jellemezte már a X. kongresszus munkáját, azt követően pedig a Központi Bizottság üléseit és a kormány intézkedéseit. Nem volt ebben semmi új, nem jelentett ez vonalváltozást a politikában, csupán a fő vonalat erősítette és szilárdította meg. De szükségessé tették ezt a közgondolkodás fejlődésével összefüggő kérdések is. A gazdaságirányítás 1968-ban bevezetett rendszere ugyanis egyes rétegek jövedelmének gyors fölfutását eredményezte, annak hasznos és káros következményeivel együtt. A reform természetesen számolt ezzel. Felismertük a kistulajdonosi, kispolgári magatartás torzító, viszszahúzó hatását, és az is világossá vált, hogy e jelenségek csak akkor küszöbölődnek ki társadalmunkból, ha minden vonatkozásban megerősödik a közösségi, szocialista tudatosság. E hasábokon is többször foglalkoztunk az egyéni, a csoport- és -a társadalmi érdek helyes egyensúlyával. A közgondolkodás, a közösségi tudat fejlődésének ügye a szocialista építés előrehaladásával mindinkább a középpontba kerül. A közösségi tudat társadalmi méretű erősödéséhez két dolog szükséges. Fokozni kell a helyzeténél, neveltetésénél, vezető szerepénél fogva következetesen szocialista és közösségi osztály, vagyis a munkásosztály befolyását az általános társadalmi tudatra, és meg kell teremteni a közművelődés további kibontakoztatásának feltételeit. Ezzel foglalkozott a Központi Bizottság ülésének két napirendi pontja is. Nem változtatunk tehát a kipróbált és bevált gazdaságirányítási rendszeren, mert az jelentős új erőket szabadított fel a népgazdaságban. Szilárdan követjük a szocialista elveket a szövetségi politikában, a szocialista nemzeti egység szüntelen erősítésében, a szocialista demokratizmus szélesítésében. Politikánkat tehát az állandóság jellemzi: az 1957 óta folytatott politika állandósága. Ugyanakkor arra is gondolnunk kell, hogy a párt X. kongresszusa az eddiginél magasabb színvonalon kívánta folytatni a szocializmus építését. Ám az eddiginél jobban, színvonalasabban dolgozni csak úgy lehet, ha az állandóan változó és alakuló élet követelményeinek megfelelően szüntelenül felkutatjuk és alkalmazzuk az új módszereket és új megoldásokat. Az elvek állandósága és a végrehajtás során, a nagyobb hatékonyság érdekében alkalmazott eszközök változatossága a legfőbb jellemvonása a helyes szocialista politikának. Magától értetődő, hogy egyaránt tanulunk a magunk és a mások tapasztalataiból. Nem lefékezésről van tehát szó, hanem ellenkezőleg, a tervgazdaságon alapuló irányítási rendszer további megszilárdításáról. A nemzetközi és a belpolitikai helyzet tehát kedvező a célok megvalósításához, és ezen keresztül a XI. kongresszus előkészítéséhez. Pethő Tibor MAQYAR MŰVÉSZEK BRÜSSZELBEN AMERIKAI KERESKEDELMI SZAKEMBEREK TÁRQYALÁSAI BUDAPESTEN Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter április 8-án hivatalában fogadta Frank G. Zarbot, a Fehér Ház költségvetési és államigazgatási hivatalának helyettes vezetőjét. A látogatáson részt vett Richard F. Pedersen, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is. F. G. Zarb nyolc amerikai konszern vezetőiből álló küldöttség élén érkezett Budapestre. A delegáció látogatásának célja a magyar gazdasági élet tanulmányozása, annak vizsgálata, hogy a magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlesztésének és a vállalatok közötti együttműködésnek milyen lehetőségei vannak. Dr. Biró József és Frank G. Zarb eszmecserét folytatott a magyar—amerikai kapcsolatok rendezésének függő kérdéseiről, amelynek legfőbb akadályát jelenleg az amerikai kereskedelmi korlátozások képezik. i WALTER SCHEEL BUDAPESTEN Kádár János fogadta Walter Scheelt (MTI felv.) A Belgiumi Magyarok Kulturális Egyesülete művészestet tartott Brüsszelben, budapesti művészek közreműködésével. Az esten Kállai Ilona, a József Attila Színház tagja, Szabó Rózsa és Berkes János, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Juhász Jácint, a Madách Színház tagja lépett fel. Közreműködött a Franciaországban élő magyarok népitáncegyüttese is. A magyar költők, írók, zeneszerzők alkotásaiból összeállított műsort a közönség igen nagy tetszéssel fogadta. A művészcsoport a Magyarok Világszövetsége szervezésében, hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából, Párizsban lépett fel, a Franciaországban élő magyaroknak adott műsort. téthát#AH*JA Húsz évvel ezelőtt — 1954. április első napjaiban — kezdte meg munkáját a Tisza-völgy első nagy létesítménye: a tiszalöki vízlépcső. A vízlépcső erőműve évi átlagban ötvenöt millió kilowattóra villamos energiát termel és juttat az országos hálózatba. ♦ A nemzetközi pénzvilág jelentős személyiségeinek találkozója volt március 26-án Budapesten, a Magyar Kereskedelmi Kamara dísztermében az az ünnepi ülés, amelyet az első önálló magyar jegybank, a Magyar Nemzeti Bank megalapításának 50. évfordulóján rendeztek. Ebből az alkalomból huszonöt európai országból 150 bank 250 képviselője jött el hazánkba. • * Dr. Balogh István c. apát, templomigazgató, nyugalmazott miniszterelnökségi államtitkárt 80. születésnapja alkalmából Aczél György miniszterelnök-helyettes köszöntötte, és átadta a Minisztertanács ajándékát. Az üdvözlésen jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. # Űj-Zéland kormánya és a Magyar Népköztársaság elhatározta, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesít. * A belgiumi ellenállási mozgalom magyar vértanúinak, Molnár Istvánnak és Löwenwirth Miklósnak sírjánál, a Brüsszel melletti Schaerbeek nemzeti emléktemetőben, március 30-án koszorúzási ünnepség volt. A német megszállók ellen harcoló magyar hősök sírjánál koszorút helyezett el a többi között a Belga Ellenállók Szervezete, a Belga—Magyar Társaság, a Belgiumi Magyar Kulturális Egyesület küldöttsége, továbbá Nols képviselő, Schaerbeek polgármestere. * Űj vasúti híd épül a Murán, Murakeresztúr és Kotoriba között. A magyar—jugoszláv erőforrásból épülő, 170 méter hosszú hídon sebesség- és súlykorlátozás nélkül roboghatnak majd át a vonatok. Anyanyelvűnk ünnepi 'hetét március végén Pécsett rendezték meg. Az első napon Kovalovszkv Miklós az ifjúság nyelvteremtő képességének megnyilvánulásáról tartott előadást. Az anyanyelv hetén vers- és prózamondó diákok léptek pódiumra, irodalmi műsorok, vetélkedők, pályázatok és kiállítások tették színessé, vonzóvá a programot. • A 88 éves korában elhunyt dr. Kovács Vince nyugalmazott római katolikus püspököt a váci székesegyház kriptájában temették el. A gyászszertartáson, amelyet dr. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöke végzett, az Állami Egyházügyi Hivatalt Balló István elnökhelyettes képviselte. ♦ Bacsó Péter „Harmadik nekifutás” című filmje San Remóban, a szerzői filmek fesztiválján — megosztva — első díjat nyert. * Mintegy száz angol nagyvállalat, közöttük sok bankház képviselőjének jelenlétében, március 20-án egész napos szemináriumot rendeztek Londonban, a brit vállalatok magyarországi piackutatásának elősegítésére. Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, a szeminárium befejezése utáni sajtóértekezleten a nemzetközi sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolva úgy értékelte a tanácskozást, mint amely az eddigi hasonló rendezvények közül is kiemelkedett, a részvevők magas számát tekintve. Dr. Házi Vencel londoni nagykövetünk Kallós Ödön tiszteletére rendezett fogadásán megjelent Balogh Tamás professzor, brit energiaügyi államminiszter is. ♦ Bartók Béla özvegye, Pásztory Ditta zongoraművésznő az elmúlt év nyarán ösztöndíjat alapított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tanszakának tehetséges növendékei számára. Az idén, március 25-én, Bartók születésnapján, öt művészképzős hallgató, Dráfi Kálmán, Jandó Jenő. Némethy Attila, Rohmann Imre és Schiff András részesült a 12 hónapon át folyósítandó, havi ezer forint összegű ösztöndíjban. * Németh László „Villámfénynél” című színművét március 27-én mutatta be a szabadkai Népszínház magyar együttese. A premieren a szerző is részt vett. Major Tamás két alkalommal Szatmáron vendégszerepeit, a szatmári Állami Magyar Színházban, Jerome Kilty Kedves hazug című vígjátékában. Partnere Bisztray Mária, a kolozsvári Állami Magyar Színház művésznője volt.
