Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-03-31 / 7. szám
Sqif ei&fifL túr árán KÜZDELEM EQY VESZEDELMES CSECSEMŐKORRAL CÍM: BUDAPEST V., BAJCSY-ZSILINSZKY ÜT 20. TELEFON: 123—523, 290—290 1972. december 1-én kötelező egészségügyi szűrővizsgálatról hoztak miniszteri rendeletet. Ezért kerestem fel dr. Kiss Pétert, az Apáthy István Gyermekkórház osztályvezető főorvosát, de figyelmem megoszlik az ember és az egészségügyi probléma közt, amelyet ismertet. Nem is tudom, melyik érdekel jobban. Talán az ember. Egyszer már láttam munka közben, mókás és megindító látvány volt, amint a nagydarab férfi kimondhatatlan gyöngéden felemelt egy újszülöttet és az éppen elfért a tenyerén. Most türelmesen hallgatja laikus kérdéseimet szobája halványzöld falai közt, amelyek nem zárják ki a szűkebb külvilágot, ellenkezőleg, csaknem eltűnnek, szétolvadnak: hol egy fiatal orvos nyit be, s jelent valamit, hol finoman beszüremlik a kórtermekben zajló élet, a gyereksírás. De ő nyugodt, mintha a nagyon is nyugtalanító neszt nem hallaná. Kizárólag a phenilketonuriás csecsemők problémájának megoldására koncentrál, amelyet megpróbál közérthetően elmondani. önmagáról szűkszavúan beszél, csak amenynyiben a szóban forgó betegség kutatómunkája személyével összefügg. Hogyan kezdett foglalkozni a dologgal? Részint véletlenül, amidőn összekerült Dévényi Tiborral (aki mint a biológiai tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai Intézetének munkatársa, akkor már a probléma megoldásán dolgozott), de az ilyen „véletlenekben” mindig fellelhető bizonyos belső törvényszerűség: Dr. Kiss Péter gyermekszakorvosi diplomája mellett biokémikus is, így a gyakorló csecsemőgyógyász rögtön szellemi rokonságot érzett a biokémiai kutatási téma iránt. De hát mi ez a téma és miért tartozik a csecsemőspecialistára? Azért, mert olyan alattomos betegségről van szó, amelyet csecsemőkorban kell tetten érni, méghozzá öt-hat napos újszülötteknél — különben késő. Ez így, első pillanatban hátborzongatóan hangzik. A szakember azonban erről is a tárgyszerűség nyugalmával beszél. Lehetséges, hogy a bonyolult nevő betegség, a phenilkotenuria, nem a lelke mélyéig izgatja, holott leküzdésére éveket szentel az életéből? Vagy a harc bizonyos fajtájához éppen ez kell, ez a hűvöstárgyilagos, csaknem derűs higgadtság? A szocialista egészségügy nagy vívmánya — mondja —, hogy egyes betegségek preventív felismeréséért és időbeni gyógyításáért az egész országot behálózó szűrővizsgálatokat szerveztek meg. Erre, a csecsemőknél jelentkező kórra azonban, eddig — intézményesen — nem fordítottak kellő figyelmet. Igaz, nagyon ritkán előforduló betegség, de ha későn fé'dezik' fel, fjyógyUhatatlan és — gy'AVreírfies. Gyötrelmes az egyén, a család, a társadalom szempontjából, mert a gyermek idióta lesz. A lényeg a következő: a táplálkozás során a szervezetbe került fehérjét a szervezet lebontja építőköveire, aminósavakra. Azonban vannak gyerekek, akiknél bizonyos aminósavak anyagcseréje, lebontása, felhasználása a normálistól eltérő. Ha ezt nem veszik észre jókor — tehát öt-hat napos korban —, akkor a betegség az öt-hat hónapos csecsemőnél manifesztálódik, s végső, helyrehozhatatlan következménye a rendkívül súlyos szellemi károsodás. Ez azonban megelőzhető, ha két-három hetes korban megkezdik a kezelést. Olyan tápszert kell adni a csecsemőnek, amelyből a károsító hatású aminósavakat kivonják. Csak éppen tudni kell, hogy melyik csecsemő szorul a különleges tápszerre, hiszen a kór veszélyessége éppen abban rejlik, hogy nincsenek külső jegyei, az újszülöttön semmi rendellenesség sem található. A tudományos vizsgálati módszer azonban rendelkezésre áll: az egyik az amerikai Guthrie által 1962-ben kidolgozott mikrobiológiai eljárás, a másik a magyar dr. Dévényi Tibor kutatásai alapján — ebbe a munkába kapcsolódott be dr. Kiss Péter — 1972-ben megszületett úgynevezett vékonyréteg kromatográfiás módszer. Mindkettő alkalmas az aminósavak vérből való kimutatására. Tehát a kór felfedezése, sőt a kezelése is egyszerű. Egyetlen csepp vér a parányi ujjacskából „Lepje meg magyarországi ismerőseit! Megbízásait teljesíti, ajándék- és virágküldeményeit ön helyett megvásárolja és a kért címre szállítja a BOY SZOLGALAT! Katona József Színház: Celestina, Fernando de Rojas komédiáját Paul Achard átdolgozásában és András László fordításában játssza a színház, a címszerepben Göbbi Hildával, aki a képen Sztankay István társaságában látható A Fővárosi Operettszínház Jerry Bock világhírű musicaljét, a Hegedűs a háztetőn-t mutatta be átütő sikerrel, Bessenyei Ferenccel vendégként a főszerepben, Tevje alakjában Madách Színház: Énekes madár — Tamási Áron népi játékából egy jelenet, Piros Ildikóval és Tímár Bélával (MTI felv.) már elárulja a fenyegető veszélyt, a gyógytápszer pedig elhárítja, megszünteti. Mi az, ami nem volt és ami ma sem egyszerű? Nos, nyilván nem volt egyszerű felfedezni a betegség genetikai indítóokát, minthogy sem az újszülöttön, sem a teljesen egészséges, csupán egy-egy beteg gént hordozó szülőkön nem vehető észre olyan figyelmeztető jel, amelynek alapján az orvos azt mondhatná: ne hozzanak létre utódot. Egy svéd orvos, Fölling, ismerte fel 1934-ben a betegség eredetét, mibenlétét, de mindössze tizenöt esztendeje folynak világszerte szervezett szűrővizsgálatok. És ez az, ami nálunk most sem egyszerű. Nem egyszerű a köztudatba vinni, keresztülverekedni, elfogadtatni és országos méretekben megszervezni egy újfajta szűrővizsgálati rendszert. Szegeden, az Orvostudományi Egyetem gyermekklinikáján önerőből folytak kísérletek és szűrővizsgálatok, s Vígszínház: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról — Déry Tibor regénye alapján készült tragikus niirsteal, amelynek zenéjét Presser Gábor szerzetté, koreográfiáját pedig Geszler György tervezte. Almást Eva mint vendég és Tahi Tóth László játsszák a főszerepeket, a zenét pedig két, fiatalokból álló popegyüttes, a Locomotiv GT és a Gemini adja Dr. Kiss Péter, az Apáthy István Gyermekkórház osztályvezető főorvosa (Novotta Ferenc felv.) Soós Magda a Dévényi-féle — az amerikai Guthrie szisztémánál megbízhatóbb, gyorsabb, eredményesebb — módszert kezdték már alkalmazni néhány budapesti kórházban is. De miért nem mindenütt? Miért nem kötelezően és országosan? Ahogyan a tüdőszűrést, a rákszűrést végzik? Talán mert a betegség előfordulása olyan ritka? Vajon nem elég riasztó, ha egy évben „csak” húsz olyan csecsemő születik, akiből idióta válhat, de aki — az ujjából vett egyetlen vércsepp alapján — megmenthető? — Talán. De már mindenképpen esedékes volt, úgyszólván a levegőben lógott — mondja elhárítón, s közben búcsúzik. Kicsit türelmetlenül. Mintha mégiscsak érzékelte volna a falakon túl zajló életet, a gyereksírást, s mintha valami húzná a kórtermek felé. Azt hiszem, nemcsak a feje. A szíve is. A kérdés drámai, ennek ellenére — vagy éppen ezért — ismét az embert figyelem. Vajon most is nyugodt? Tárgyilagos? Nem kétséges: exakt tudományos munkát végezni — forró szívvel, de csak hideg fejjel lehet. A forró szív — magánügy. A közügy szempontjából a fej a döntő. Mégis, mintha most a hangja izzóbbá válna. Azt mondja: a születések 98 százaléka intézetekben történik, tehát semmi akadálya, hogy minden öt-hat napos csecsemőnél elvégezzék a szűrővizsgálatot. És fölcsillanó szemmel beszél róla, hogy 1972. december 1-én végre valóban megszületett a miniszteri rendelet, mely a szűrővizsgálatot országosan kötelezővé teszi. Vajon az ő tevékenysége, az hogy szakfolyóiratokban cikkezett, hogy ösztönzésére „partizán módra” eddig is folytak szűrővizsgálatok, hozzájárult-e a rendelet megszületéséhez? Thália Színház: Isten veled Monarchia — Franz Theodor Csokor színmüvét Köváry György fordította, az előadást Gosztonyi János rendezte. A képen: Rátonyi Róbert, Szilágyi Tibor, Csikós Gábor, Nagy Attila, Inke László, Kautzky József, Mécs Károly és Harsányt Gábor PESTI MISOR Néhány kép a fővárosi színházak műsorából * Nemzeti Színház: Shakespeare Szeget szeggel című színművét Mészöly Dezső fordításában és Major Tamás rendezésében mutatták be. Ketten a főszereplők közül: Ronyec Mária és Igftódí István (jobbra)
