Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-03-31 / 7. szám
A KULTÚRA TEVÉKENYSÉGÉRŐL JHinfinu' käiujOy haiujhmeZj if öhjőirat út üiliujrheben Még a téli ünnepi könyvvásár idején történt: nem tudtam bemenni a Rákóczi úti könyváruházba, a zsúfoltság miatt csak húszasával engedték be a vásárlókat. Később egy jelentés utalt is az országos forgalom ugrásszerű emelkedésére. Mintegy 150 millió forinttal többet költöttek könyvre Magyarországon, mint az előző évben. Értékes művek széles választéka kelt el teljes vagy majdnem teljes példányszámban. A többi közt a Hét évszázad magyar versei, Petőfi Sándor összes költeményei, Radnóti Miklós összes versei, Weöres Sándor Pszyché-je, Fekete Sándor fgy élt a szabadságharc költője című kötete, Szerb Antal A magyar irodalom története, a Magyar Értelmező Kéziszótár. a Hangversenykalauz, Kassák Az izmusok története, Ürögdi György Cleopatraja, Lengyel Dénes Régi magyar mondák című kötete fogyott nagy példányszámban. Vajon külföldön is növekedett a magyar könyvek iránti érdeklődés? Kérdésünkre a Kultúra külkereskedelmi vállalatnál adtak választ. — Két fontos észrevétel: nemcsak idehaza növekedik az olvasási igény, mind a külföldi kereskedők, mind a magánszemélyek többet rendelnek nálunk a magyar könyvekből, tehát többet olvasnak honfitársaink. — A másik észrevétel, hogy változik az olvasási igény. Korábban nemzeti klasszikusaink műveit rendelték nagyobb számban, egy ideje a kereslet a mai magyar irodalom iránt növekedett meg. Szerintünk ennek több oka van. Enyhül a politikai légkör, a hazalátogató honfitársak százezreinek érdeklődése folyamatossá válik, s a magyar nyelvoktatás külföldi, intézményes elterjedése is serkentően hat. Az idei esztendő, a magyar könyvnyomtatás és könyvkiadás nevezetes évfordulója, nagy erőpróba elé állít nemcsak minden kiadót, a Kultúrát is, hogy a külföldről beérkező igényeket maradéktalanul kielégíthesse. — Már újévi üdvözlőkártyánkat is a magyar nyomdászat kezdetét jelző korabeli metszettel díszítettük s ezzel mintegy felhívtuk külföldi partnereink figyelmét a rendkívüli évre, a magyar könyv ünnepére. Nemcsak a jubileumi esztendő várhatóan sok szép kiadványa — köztük Szántó Tibornak, a tipográfia művészének 500 év magyar könyvművészetét bemutató könyve —, hanem a Petőfi-emlékév kapcsán még kiadásra kerülő művek is bizonyára felkeltik a külföldi magyar olvasók, a szakemberek figyelmét. Amíg ugyanis Petőfi összes költeményeinek reprezentatív kiadását óriási példányszámban vásárolta a nagyközönség kölföldön is. a költő életművének kritikai kiadás-sorozata, amelynek első kötete már megjelent, továbbá a Petőfi-szótár, a költő műveiben előforduló szavak gyűjteménye, inkább az irodalomtörténészek, magyar tanárok számára lesz hasznos. Készül egyébként a Petőfiemlékévben megjelent s róla szóló kiadványok címanyagát tartalmazó prospektus is. Ezt sok helyre elküldjük. Mindenki böngészhet bennük, rendelhet, s ha van még könyv, készséggel postázzuk. — Itt említjük meg „fájó pontunkat”, nevezetesen azt, hogy szinte lehetetlen felmérni, mikor, melyik könyv kelt a szokottnál is nagyobb érdeklődést. Ez nemcsak a Petőfi-kiadványokra vonatkozik. A kiadók csak becslésekre szorítkozhatva állapítják meg a példányszámot. Nem egyszer kerülünk kényelmetlen helyzetbe, ha a partnercég vagy az egyéni könyvrendelő kívánságának nem tudunk eleget tenni. Ilyen esetben türelmesen kell várakozni a megrendelőnek, amíg — remélhetőleg — újra kiadják a hiányzó művet. Hogy világjelenséggel állunk szemben, ez mindkét fél számára sovány vigasz. Szó esett a Kultúra hírlap- és hanglemez-exportjáról, úgyszintén kiállításairól is. — Izlandiéi a Déli-sarkig kaphatók magyar folyóiratok. Az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában és a Német Szövetségi Köztársaságban előfizetés útján történik a terjesztés. Az európai fővárosok többségében, úgyszintén a nagyobb, magyarlakta amerikai városokban utcai árusítóhelyeken is beszerezhetők folyóiratjaink. Népszerűek a képes, színes hetilapok, s fokozódik az érdeklődés az irodalmi, a tudományos és a szaklapok iránt. Az elmúlt öt esztendőben a Kultúra hírlapexportja a nyugati országokban megháromszorozódott. — Ami a magyar hanglemezeket illeti: a Hungaroton, a Qualiton és az újabban megjelent, Pepita elnevezésű magyar hanglemezeket világszerte ismerik, szeretik. Rangjuk is nő, hiszen az utóbbi években 16 nemzetközi nagydíjat nyertek el. — A vállalat az elmúlt esztendőben több mint 60 önálló kiállítási rendezett, négy világrészben mutattunk be könyveket, folyóiratokat, hanglemezeket, iskolai szemléltető eszközöket és iparművészeink egyedi alkotásait. Az idei kiállítások felsorolása e helyütt szinte lehetetlen. A többi közt Cannes, a spanyolországi Valladolid, Stockholm, Frankfurt, Lipcse, Brüsszel, Madrid, Bologna, Zürich, Genf, Nizza, Santiago volt, illetve lesz a kiállítások színhelye. A Kultúra széles körű propaganda tevékenysége ma már közismert. Többszázezer szakosított címből álló lista áll rendelkezésére, a havonta megjelenő A könyv és a Könyvvilág című szakmai folyóiratot és újságot elküldi a világ minden tájára. Saját újdonság- és raktárjegyzékét, valamint a hazai kiadók tájékoztatóját terjeszti, szívén viseli idegennyelvű kiadványaink propagandáját, a magyar szerzők idegen nyelvre lefordított szépirodalmi, illetve szakirodalmi alkotásainak ismertetését. A tengerentúli haladó magyar rádióadóknak megküldi egyes kötetek recenziós példányát, s többszázféle prospektusa tudj’ isten, hány példányszámban hívja fel a figyelmet a külföldi kiállításokon, a magyar kultúra múltjára és jelenére. H. M. Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója bemutatja a sajtó képviselőinek a Párizsban kapott nagydíjat, amellyel egyik LUet-lemezünket tüntették ki impri matuj r.a hun garica an no dm. MCCCCLXXIII — Van, amit sikerül elintézni, van amit nem... De szégyenkezésre aligha lehet oka egy kerületi tanácstagnak: amíg más papucsban a televíziót nézi, én emésztem magam... Derűsen mondja, mintha magától értetődőnek tartaná, hihetnénk, hogy tréfál. Pedig tapasztalatból beszél: Kaszás Kálmán tizenkét esztendeje tagja Budapest második kerülete tanácsának, vagy, amint ő nevezi, már „a harmadik ciklust” tölti ki. De — mindezt éppen akkor mondja, amikor a szomszédos teremben emberek gyülekeznek, hogy a negyedik ciklusra is jelöljék. — Ha jelölnek... Egy esztendeje elköltöztem ebből a házból, kiköltöztem megszokott választókörzetemből. S bárha évtizedek óta ismerek itt mindenkit, ki tudja, hátha rossznéven veszik ... Mi az, amivel folytatólagosan emészti magát? — Uram, nincs az a nagyvállalat, amely annyira heterogén problémákat vetne fel mint egy választókörzet lakossága! Ahány ember, anynyiféle kérdés, kérés, ügy és baj. S ha valamelyiket megoldom, azt kötelességemnek tekintik, ha pedig nem sikerül elintéznem, az ok a sértődésre ... — Ha nem mosolyogna hozzá, azt hihetnőnk ismét, hogy panaszkodik. S ha nem vállalná mégis, újra. — A tanács, így önmagában elvont dolog. A lakosság kettőn méri fel, hogy milyen a tanács munkája: a kerületi hivatali apparátuson és a választott tanácstagokon. Számoljunk: választókörzetében ezer szavazó-lakos él; csak ebben a hatalmas bérházban, a Mártírok útja 48-ban, ahol néhány perc múlva a jelölőgyűlés elkezdődik majd, kétszáznegyvenen laknak. Ezer ember gondja, a fejük feletti tetőn támadt lyuktól a kerület kommunális ellátottságának komplett tervezéséig, ellenőrzéséig — valóban, kevés időt hagy a papucsos-pizsamás elereszkedésre! Negyvenhét esztendős, családos, közgazdász. A Női és Leánykaruha Nagykereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese húsz esztendeje (— Még arra sem panaszkodhatom, hogy nem kaptam elég korán kormánypálcát a kezembe ... —), maradék idejében fogadóórákat tart, a kerületi tanács végrehajtó bizottságának ülésein vesz részt, s ha az utcán megy, a liftbe száll be, megszólítják, tanácsát, intézkedését kérik. — S ha természetes is, hogy mindenki gondján igyekszem segíteni, jó, hogy önök megértik: a tanácstag dolga, munkája nem pusztán a körzetébe tartozó házak érdekvédelméből áll. Egyre inkább az a feladata, hogy az egész kerület fejlesztési problémáival foglalkozzék, szorgalmazza, ellenőrizze . . . Ez utóbbiakat már nem nekünk, hanem a zsúfolásig megtelt terem előtt mondja, amely egyhangú kézfelemeléssel fogadja el Kaszás Kálmánt a Hazafias Népfront jelöltjeként a körzet tanácstagjául a soronkövetkező választásokra. S bárha a gyűlés elnöke a lehetőségre ismételten felhívja a figyelmet, ellenjelöltet senki sem javasol. Töredékét jegyeztük csak fel azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket Kaszás Kálmán tizenegynéhány esztendő alatt összegyűjtött, sajnáltuk is pedig, amikor két nappal később a kerület egy másik választókörzetében jártunk, ahol olyan jelöltre találtunk, aki ugyan sokféle társadalmi munkát végzett már de tanácstag még sohasem volt... Ámbár, úgyis találkoznak majd ők ketten, s lesz alkalom az eszmecserére. Interjút tehát Deák Lászlótól, aki a Videoton Fejlesztési Intézet vasesztergályosa — még korai lett volna kérni. Amit róla tudni kellett, elmondták azok, akik ismerik, s nem nekünk, hanem a jelölőgyűlésnek mondták el: tizenhét esztendeje lakik a körzetben, munkahelye is itt van. Csendes, szerény ember, kevés szavú, de amit vállal, azt végbeviszi. Ha ott a biDeák László Budapest II. kerülete 85-ös választási körzetének tanácstag-jelöltje (Novotta Ferenc és Lévai András felvételei) Kaszás Kálmán Budapest II. kerülete 8-as választási körzetének tanácstag-jelöltje zalom a tapasztaltságnak szólt, itt a reménynek: a mi emberünk lesz ... Két jelölőgyűlés a sokezerből, amely ezekben a hetekben országszerte zajlott, a helyi tanácsi választások első mozzanataként. Bizonyára voltak mozgalmasabbak is, csendesebbek is, mint ez a kettő, amelyet a véletlen választatott velünk. De a „véletlen” csak a miénk: ami a gyűléseken történt, az egy nagyon is tudatos, elhatározott folyamat része: a szocialista demokrácia működését követtük nyomon, mintegy „molekuláris” szinten; ott, ahol a választó és választott egymással testközelben él, szomszéd és munkatárs. Találkoznak az utcán és ugyanazzal a busszal járnak dolgozni, ugyanaz a gödrös, vagy megjavított út van a talpuk alatt, egy bölcsődébe, vagy óvodába adják a gyereküket, ugyanahhoz a zöldségeshez megy vásárolni a feleségük. Mi hát a különbség választó és választott között? „Amíg más papucsban ...” — De az igazi megtiszteltetés mindig kötelességgel jár. —1 —r. Tapsol a jelölőgyűlés . . .
