Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-03-17 / 6. szám
János vítéz Pelöli Sándor költeménye és a Pannónia Filmstúdióban készülő rajzfilm nyomán. A figuraterveket készítette és a filmet rendezte Jankovics Marcell. A filmkockákat Marsovszky Emőke, Petőfi költeményének részleteit Garami László válogatta. 4 4 4í 4 4 4t i t i 4 4* 4 4 4 4 4 4 4 Ofl. Izzadott a török véres verítéket, Tőle a zöld mező vörös tengerré lett. De a basa még él mennykő nagy hasával, S Kukorica Jancsit célozza vasával. «7. Kukorica Jancsi nem veszi tréfának S szomorú vége lön a török basának, Mikor ezt látta a gyáva török sereg, Uccu! hátat fordít és futásnak ered. ON. Futott, futott s talán mostanság is futna, Hogyha a huszárok el nem érték volna. Egyetlenegy nyargal még lóhalálába’, Ennek Kukorica Jancsi ment nyomába. Hát a török basa fia vágtatott ott, ölében valami fehérféle látszott. A fehérség volt a francia királylyány; Nem tudott magáról semmit, elájulván. 09. Soká nyargalt Jancsi, amíg utolérte, — Megállj, a hitedet! — kiáltott feléje . . . De a basa fia meg nem állott volna, Ha a ló alatta össze nem omolna, 70. összeomlott, ki Is fújta ott páráját. Basa fia ilyen szóra nyitá száját: — Kegyelem, kegyelem, nemeslelkű vitéz! Ha semmi másra nem: ifjúságomra nézz . . . 71. — Hordd el magad innen, vidd hírül hazádnak, Haramja fiai hogy és mikép jártak. 72. Leszállóit lováról, királylyányhoz lépe, És beletekintett gyönyörű szemébe, Melyet a királylyány éppen most nyita ki, Mialatt ily szókat mondának ajaki: 73. — Kedves szabadítóm nem kérdezem, ki vagy? Csak annyit mondok, hogy hálám irántad nagy. Háládatosságból én mindent megteszek, Hogyha kedved tartja, feleséged leszek. ÍMMSMÍ KISMÖ3Í& „A régi Vár, ahol évekig éltem, szemem láttára semmisült meg, színesen és színpadiasán, tűz és vas önkívületben ., Ezzel a mondattal kezdődik Sötér István irodalomtörténész 1945 február elején írt Búcsú a Vártól című viszszaemlékezése, s ez az írás szerepel mint utolsó dokumentum a Források Budapest múltjából című forrásanyaggyűjtemény nemrég megjelent harmadik kötetében. A több mint 600 oldalas, táblázatokkal, fényképekkel illusztrált kötet fővárosunk életének rövid negyed századát tárja elénk. Noha a két világháború közötti időszak eseményeiről valló dokumentumok nagy része eddig ismeretlen volt, bizonyára ezreknek és ezreknek él ma is élénken az emlékezetében mindaz, amelyekről ezek a dokumentumok beszélnek. Egy 1924-ből származó tisztifőorvosi jelentés például arról szól, hogy „szociális szempontból a székesfőváros sohasem volt még olyan szomorú helyzetben, mint most... s a nagy nyomor különösen kívánatossá teszi a bölcsődéknek mint elsőrangú szociálhigiéniai intézménynek mielőbbi létesítését. A fővárosnak ez idő szerint egyetlen bölcsődéje sincs . . 1928. május 8. A kőbányai téglagyárak munkásainak életviszonyairól szóló jelentésből idézünk: „...Vannak szobák, ahol csak egy ágy, ritkán két ágy található és ilyen szobában 8—10-en laknak. Különösen egy 8 méter hosszú és 6 méter széles tömeglakásban található a legkétségbeejtőbb állapot, mert abban a helyiségben 7 család részére egy takaréktűzhely van és köröskörül, részint a földön, részint pricscsen vannak fekvőhelyek ... Megjegyezzük, hogy az egyik ágyon egy vajúdó anyát, a másik ágyon pedig egy nemrég még gyermekágyban fekvő anyát találtunk, aki kétségbeesve bontotta ki kis gyermekét takaró rongyokból és mutatta, hogy a férgek fehér hólyagokat okoznak a kis gyermek testén .. Pakots József parlamenti beszédéből (1929. június 12.): ... Amikor az 1926—27. tanévben hivatalos orvosok Budapesten megvizsgáltak 70 ezer középiskolai ifjút, arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy a 70 ezer fiatal diákból 5500 a tüdőbeteg. Ugyanilyen vizsgálatnak vetették alá a következő, 1927 —28. tanévben is a középiskolai ifjúságot, s akkor megállapították, hogy a tüdőbeteg ifjak száma 7000-re szökött fel. az 1928—29. tanévben pedig már 10 ezer volt a tuberkulózistól megfertőzött középiskolai diákok száma ,..” Propper Sándor képviselőházi felszólalásából, 1931. március 23-án: „... T. Képviselőház! Hivatalos adatok állapítják meg, hogy... az országban 227 828 a munkanélküliek száma... és körülbelül egymillió lélek, egymillió éhes száj hiába kér kenyeret napról napra .. Baróthy Pál királyi főügyész, a budapesti kir. ügyészség elnöke aláírásával olvasható 1931. április 18-i keltezéssel a főügyészség vezetőjéhez József Attila Szocialisták című verse miatt a bűnvádi eljárás megindítására szóló indítvány: „... Budapesten, a Juhász Árpád könyvnyomdájában József Attila szerzősége alatt „Döntsd a tőkét, ne siránkozz” című verses könyv jelent meg. A 34. oldalon „Szocialisták” felirat alatt közzétett vers a munkásokat írja le, akik a tőkésekkel állandó harcban vannak. Jellemzi a munkást, aki állandó nyomorban van, akinek kenyere megpenészedik, kásája megdohosodik, teje megsavanyodik, háza összeomlik, ruhája rongyos lesz addig, amíg azokat használhatja, s amíg végre kalapácsával odavág, ahol legfehérebben izzik a vas ......Kérem Méltóságod hozzájárulását ahhoz, hogy a felelős személy ellen az eljárást folyamatba tegyem. (A Bp. Főügyészség vezetője a bűnvádi eljárás megindítását engedélyezte. 1938. febr. 8. Rendőrkapitányi jelentés baloldali újságírók szervezkedéséről. — „Egy héttel előbb jelentettem, hogy Zsolt Béla, Ignotus Pál és társai kezdeményező lépéseket tettek olyan irányban, hogy bizonyos belpolitikai kérdésekben a polgári lapok nagyjában azonos tartalommal és terjedelemben foglalkozzanak. A polgári lapok „egységfrontja” jelenleg elsősorban a kormány szélső jobboldali vonatkozásaival, valamint a választójogi kérdéssel foglalkozna...” 1938. május 5. Az íróknak, művészeknek és tudósoknak a zsidótörvény elleni deklarációjából is idézünk: „.. .Mi, akik valamennyien keresztény családok leszármazottai vagyunk, az emberi becsületérzés és igaz kereszténység, a józanság és hazafiasság magától értetődő egységével és szilárdságával emeljük fel szavunkat... Gondolja meg minden kortárs, mekkora felelősség terheli, ha a lelkiismereti tiltakozás ellenére is megszületik egy törvény, melyre valamikor minden magyarnak szégyenkezve kell gondolnia!” S az aláírók: „Gróf Apponyi György, Bartók Béla, Bárczy István, Berda József, Berecz Sándor, Bernáth Aurél, Blaskó Mária, Bóka László, Csécsy Imre, Csák István, Darvas József, Erdős Jenő, Eszenyi Jenő, Győri Farkas Imre, Ferenczy Noémi, Féja Géza, Fodor József, Földessy Gyula, Földessyné Hermann Lulla, Gáspár Zoltán, Hertelendy István, Horváth Béla, Pálóczi Horváth György, Dernői Kocsis László, Kodály Zoltán, Kozma Erzsébet, Kun Zsigmond, Lovászy Márton, vitéz Makay Miklós, Márffy Ödön. Mátyás Ferenc, Mihályfi Ernő, Molnár Farkas, Molnár Kálmán, Móricz Zsigmond, Zúgligeti Pintér József, Polner Ödön, Rab Gusztáv, Rados Gusztáv, Remenyik Zsigmond, Riedl Margit, Schöpflin Aladár, Simándy Pál, Somlay Artur, Supka Géza, Szabó Zoltán, Szakasits Árpád, Szász Zoltán, gróf Széchenyi György, Szimonidesz Lajos, Tersánszky J. Jenő. Tóth Aladár, Vaszary János, Vikár Béla, Vilt Tibor, Zilahy Lajos.” S most zárjuk a tallózást Bartók Béla 1940. október 4- én Budapesten írt végrendeletével: „Mindaddig, míg a budapesti volt Oktogon tér és volt Körönd azoknak az embereknek nevéről van elnevezve, akikről jelenleg van (az Oktogont, ma November 7. tér, Mussoliniról, a Köröndöt, ma Kodály Zoltán tér, Hitlerről nevezték el a 2. világháborút megelőzően — a szerk), továbbá mindaddig, míg Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van, vagy lesz, rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet: velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen”. h. m. .KÉR. BARTÓK BÉLA ÜT
