Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-12-08 / 25. szám
A főtér tornyai A békéscsabai Ifjúsági Ház Viharok sarka, Békés [UCelyiziai tudáiítái eyy. diaatlwnu táláról) „Ha egy öreg ember kimegy a szőlőbe és az úton talál egy diót. fölveszi és valahol elülteti. Jól tudja, hogy ő annak a gyümölcsét nem fogja élvezni, hanem a jövő nemzedék. Ügy vagyok én is. Tudom, hogy azt, amiért. én küzdők, én nem fogom elérni, de egy fát akarok ültetni, amely a jövőnek hajtja a gyümölcsöt.” (Szántó Kovács János viharsarki agrárszocialista vezető bíróság előtti vallomásából, 1894.) Nosza, lányok készüljetek! Vége a munkaidőnek, ott lehet hagyni az írógépet, az iskolapadot, a konzervgyári szalagot, a nyomdai könyvkötő-műhelyt, a főnököt és kollégákat, futás le a lépcsőn, hangos keszcsókolommal berobbanni a lakásba, föl a már tegnap kimosott pulóvert, valószínűtlenül széles szárú nadrágot, bekapni állva a vacsorát, elüvölteni az ilyenkor szokásos „Még ma itthon leszek” csatakiáltást, aztán — usgyi! — a buszmegállóhoz. Amíg a buszok döcögnek Békésről, Újkígyósról, Gyuláról, Dobozról és Telekgerendásról a békéscsabai végállomás felé, addig el lehet beszélgetni a barátnőkkel a szomszédokról, a legújabb lemezekről, a fiúkról és egyáltalán. Végre megérkezni, még egy utolsó tömegnyomor a leszállásnál, s innen már csak pár lépés az Ifjúsági Ház, amelynek mintha a tetejére építették volna a ródlipályát. Bent már készülődik a zenekar. Itt fészkelődik a város és a környék színe-java, sajtó, fotósok, vezetők, munkások, egyszóval, mindenki itt van. Indul a műsor, Rátonyi Róbert, Harsányi Gábor, Szécsi Pál énekelnek — a hangulat egyre jobb. Aztán jönnek a manökenek, Molnár Margit, a televízió riportere konferál, a nézőtéren nagy csönd, járnak körbe a porcelánbaba-szerűen kikészített lányok, — hűha, ez igen — a nők a részleteket figyelik, a férfiak inkább az egészet... Ugyanezeket a modelleket meg lehet kapni a városban, a bemondónő hangsúlyozza, a Békés megyei Méretes Szabók és Szűcsök szövetkezete mindet elkészíti. Ez valóban így van, taps, a nézőtér kivilágosodik, szünet és a büfében teljesen hasonló ruhákban járkálnak a lányok, ugyanaz a fazon, anyag, kikészítés, amit az előbb a maga laboratóriumi vegytisztaságában láttunk a színpadon. A különbség az, hogy nem mindenki manöken-alkat, nem szól a zene és a ruhadarabok összeválogatása nem mindig a legszerencsésebb. Mindegy, akin valami olyan ruha van, amit az imént a bemutatón láttunk, az „Enyém!” büszke gőgjével sétáltatja meg toalettjét az előcsarnokban. — cA diaat teredéit htlajdank ép put fiadat kérdh magyarázza Nagy Gábor, a hosszúnevű szabószövetkezet elnöke — mert amint egy-egy külföldi vagy hazai divatlapot megkapunk, már másnap készítjük a mintát; hiszen a vevők, főként a fiatalok, attól a pillanattól fogva szinte csak azt kérik. Üzleteink, szolgáltatóházaink ott vannak a legtöbbb békési községben — számunkra mindegy, hogy Csaba vagy vidék ... Meg aztán — nagyon sokat dolgozunk külföldi megrendelésre, a külföld pedig nagyon igényes. Csak a legmodernebb, legjobb fazonok jöhetnek szóba. Ha pedig már a külföldnek képesek vagyunk jót csinálni, miért ne tudnánk ugyanazt saját megyénknek? A józan üzleti számok az elnököt igazolják. 1968-ban 110 tagja volt a kisipari szövetkezetnek — ma hatszáz. Ebből négyszáz fiatal, harminc éven aluli. A jövedelem nagy része exportból, bérmunkából származik — de ezt sikerült úgy elérni, hogy közben a belföldi forgalom is növekedjék. Persze, a csináltatott ruhák, bőrruhák nem olcsók. — De nem ám! — mondja szusszanásnyi kis ebédszünetében Kovács Zoltánná, a békéscsabai főtéren lévő üzlet vezetője. — S az emberek egyre igényesebbek az anyagok iránt is. Ha valaki nem készen veszi, az áruházban, a ruháját, akkor már főleg jersey, vagy tiszta gyapjú jön számításba. És, képzelje, van olyan vevőm is, aki, ha kétszer-háromszor viselte új ruháját, már jön átalakíttatni. — A törzsközönség, persze, békéscsabai ... — Egyáltalán nem. A megrendelőink egy harmada a környező községekből jár be. A fiatalok egy-egy nadrágot, dzsekit is itt csináltatnak. Hál’ istennek, jól megy a bolt. Vajon miből telik? Nagy János, a Békés Megyei Tanács VB. elnökhelyettese szerint a megye maga nem tartozik a leggazdagabbak közé: — A háború előtt itt szinte kizárólag csak mezőgazdaság létezett. Nagy volt a szegénység. A Viharsarok az ország legnyomorúságosabb sarkát jelentette. Azóta erősen iparosítottunk, így ma már 55 ezer ember dolgozik az iparban, 80 ezer a mezőgazdaságban. A gyárak mellett nagyon sok ipari szövetkezetünk van. — Mindamellett évente vagy ezer fő elvándorol más megyébe. Sokan meg a községekből a városokba, elsősorban Békéscsabára, Orosházára költöznek. Ennek főleg az az oka, hogy egyre kevesebb kétkezi munkás kell a mezőgazdaságban, egyre több munkát végeznek el a gépek. Az idősebbek nehezebben mozdulnak, a fiatalok annál könnyebben. A mezőgazdaságban dolgozók átlagos életkora 46 év. Az is igaz viszont, hogy az utóbbi években igen sokat növekedett a mezőgazdasági dolgozók jövedelme. Miből telik szép ruhára és az anyagi jólét többi jelére? Alékésctahái g.(/ürílhtn atudk körül a kisjthh-nagyobh községek Pontosabban, ezek a községek inkább nagyobbak, mint kisebbek. Az egész megyében alig találni falut ezres lélekszám alatt, de például az 5471 lakosú Újkígyós még a kisebbek közé számít. Pedig akkora területen fekszik, mint hegyvidéken egy város. Sokat kell forgolódni az autóval, míg megtaláljuk a kisbírót helyettesítő hangszórót — az ugyanis mindig a községi tanácsháza tetején van. A település tanácsi hivatalának vezetője Süli János. — Kérem, a kígyósi ember szorgalmának messze földön híre van. Az, ha két fillérnek értelmét látja, nem kíméli magát, megdolgozik érte. Meg is van az eredménye. Nézzen körül, mindenütt szép Divatbemutató... és közönsége
