Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-09-29 / 20. szám

Beszéljünk a nőkről B~6tAxyro - QttAony SZAKKÉPZÉS Az ország munkaképes korú nőlakosságá­nak 60—65 százaléka dolgozik, Budapesten és néhány nagyvárosban 80 százaléka. De a nők nagy része segéd- és betanított munkás. Az összes szakmunkások között 19 százalék, a betanított munkások közt hét százalék, a se­gédmunkások közt viszont 47 százalék a nők aránya. ,,Minek egy lánynak tanulni’’ Az általános iskola beíejezése után a fiúk jó része ipari tanuló lesz. Két-három év alatt szakmát szerez. És a lányok? A nyolcadik osztály befejezése után 50—60 százalékuk nem tanul tovább. Egy-két évig otthon ma­radnak, aztán munkahelyet keresnek. Aki pe­dig tovább tanul, az elsősorban középiskolá­ba jelentkezik, ahonnan tizennyolc éves ko­rában általános műveltséget adó érettségivel, s — többnyire — szakma nélkül kerül ki. Ek­kor, ha egyetemre, főiskolára nem jelentke­zik, munkába áll. Olyan munkát vállal, ami­hez képesítés nem kell: adminisztrátor lesz vagy segédmunkás. A szerencsi általános iskola nyolcadik osz­tályos lánytanulóival beszélgettem. Azokkal, akik nem tanulnak tovább. Arra voltam kí­váncsi, miért nem jelentkeztek középiskolá­ba vagy iparitanuló-intézetbe. Válaszaikból: — Nem szeretek tanulni, örülök, hogy a nyolcadikat be tudtam fejezni. — A Csokoládégyárba így is felvesznek, minek pocsékolnám tanulásra az éveimet. — Nyomdaipari szakközépiskolába szeret­tem volna menni, de ez csak Budapesten van és édesanyámék nem engednek olyan mesz­­szire. — Vegyész szerettem volna lenni, de ah­hoz jobban kellett volna tanulnom. Közepes bizonyítvánnyal nem vettek volna fel kollé­giumba, az albérletet pedig a szüleim nem tudták volna fizetni, még két húgom van ott­hon. — Szerettem volna tanítónő lenni, de édes­apám azt mondta, minek egy lánynak tanul­ni. — A szüleim már idősek, azt mondták, rá­juk ne számítsanak, a stafírungot keressem meg magamnak. S ezekkel a kislányokkal két-három év múlva a Cukorgyárban, a Csokoládégyárban, az állami gazdaságban találkozunk majd, mint segéd-, jobbik esetben betanított mun­kásokkal. Vajon dolgozóként nem szerezhetnének szak­mát? Munka közben nem lehetne tanulni? A Borsodi Vendéglátóipari Vállalat 1531 dolgozójából 1039 a nő. Sokan italboltveze­tők, vagy helyettesek, étteremvezetők vagy helyettesek. De többnyire — képesítés nél­kül. A felszolgálónők, pincérnők fele szak­képzetlen. (Ugyanakkor a férfi felszolgálók 87 százalékának megvan a képesítése.) — Szerettük volna, ha legalább a vezetők, vezetőhelyettesek tanulnak — mondta a vál­lalat szakszervezeti titkára. — Már csak azért is, hogy többet keressenek. Hiszen szakképzettség nélkül is ellátják munkáju­kat, rendesen. Mégsem adhatunk nekik any­­nyi fizetést, mintha meglenne a papírjuk. Csakhogy szanaszét, a megye kisebb-nagyobb községeiben dolgoznak. Onnan nem tudnak heti két-három alkalommal beutazni Mis­kolcra, az iskolába. A kereskedelmi dolgozók szakszervezetének Szolnok megyei bizottságán ezt mondták: — Megyénk 13 ezer dolgozójából 8200 a nő. Többségük szakképzetlen bolti eladó. Szeret­tük volna, ha munka közben elvégzik a szak­­képesítő tanfolyamot, segítettük volna őket, de szakképzettként legfeljebb 200 forinttal emelkedne a fizetésük. Ez nem túlontúl ösz­tönzi őket a tanulásra. A Beloiannisz Híradástechnikai gyárban M.-né sok-sok dolgozó nő nevében fogalmaz­ta meg: — Betanított munkás vagyok. Ott rontot­tam el a dolgot, hogy az általános iskola be­fejezése után máris keresni akartam, szépen öltözködni. Pedig akkor tanulni kellett vol­na! Szakmunkásként ma 600—800 forinttal többet keresnék. De most már nem megy a tanulás. Két gyermekem van, ha vége a mun­kának, sietek haza, kezdődik a második mű­szakom. Így is tíz körül kerülök ágyba. Mondja meg, mikor tanulnék? A gyárakban, üzemekben panaszkodnak a munkaügyi vezetők: — Sok-sok szakmunkásra lenne szükség. Indítottunk itt bent tanfolyamot, toboroztuk a lányokat, asszonyokat. De hiába. Azt mond­ták, van otthon elég dolguk és a család mel­lett nem tudnának tanulni, hagyjuk őket bé­kén, elég nekik a mostani keresetük. Az ózdi példa Az Ózdi Kohászati Üzemeknek külön szak­­oktatási intézménye van. Minden évben indí­tanak valamilyen tanfolyamot a segéd- és betanított munkásnőknek. Szivattyúkezelőit, targoncavezetőit, kisgépkezelőit, ilyeneket. A tanfolyamok igazodnak a műszakokhoz, ha például valaki az egyik hétfőn délelőttös, ak­kor délután jár iskolába, de ha a következő héten délután dolgozik, akkor délelőtt tanul­hat. Ezenkívül munkaidő-kedvezményben, ta­nulmányi szabadságban részesülnek. A tan­folyamokon évente 320-an, 350-en végeznek. Ä gyáróriás udvarán vagont tolattak, vár­nom kellett. Megállt mellettem egy villamos­targonca. Nő vezette. Beszélgetni kezdtem a fiatalasszonnyal. — Vas Ferencnének hívnak. 1971 óta veze­tek, akkor szereztem meg a villamostargon­­ca-vezetői képesítést. — Azelőtt mit dolgozott? — kérdeztem. — Segédmunkás voltam. Három műszak­ban. Havi ezeregyszáz-ezerkétszáz forintot kerestem. — Most mennyit keres? — Ezernyolcszázat-kétezret. Egy műszak­ban ! Három gyermekem van, az is sokat szá­mít, hogy délután és éjszaka velük vagyok. Hogy szakképesítést szerezzenek a nők, an­nak van egy alapvető akadálya. Éspedig az, hogy szakmát tanulni csak a nyolcadik osz­tály elvégzése után lehet. S szép számmal vannak, akik nem járták ki a nyolc általá­nost. Tehát az első lépés: ennek elvégzése. Épp ezért, az Ózdi Kohászati Üzemekben általános iskolai oktatás is folyik. S a dol­gozók egy év alatt két osztály anyagát sa­játítják el: az ötödiket-hatodikat, majd a he­­tediket-nyolcadikat. Az iskola igazgatója ezt mondta: — Ha valaki elhatározza, hogy szakmát akar, az előbb beiratkozik hozzánk. Aki egy­szer beiratkozott, az el is végzi. Érdekes, a nők sokkal szorgalmasabbak, mint a férfiak. Pedig nekik nehezebb, ugye, egyszer a mun­ka, aztán a család, aztán a tanulás... A budapesti Papírfeldolgozó Ipari Szövet­kezetben a tanulásról beszélgettem az elnök­asszonnyal. — Jó néhány lánynak és fiatalasszonynak nincs meg a nyolc osztálya. Rábeszéltük őket, hogy végezzék el. Munkaidő-kedvezményt adunk, jutalomszabadságot, sőt, pénzjutal­mat is. Vannak, akik elkezdték azonnal, de néhány hét múlva beállítottak hozzám: „El­nökasszony, abbahagyom a tanulást”. „Miért hagyná abba?” „Mert nem megy a számtan”. „Mert nem megy a fizika”. „Mert nem ér­tem a mértant”. Töprengtem, mit lehetne tenni. Aztán jött az ötlet, s felhívtam az Eötvös Lóránd Tudományegyetem KlSZ-szer­­vezetét. Azóta egyetemisták járnak ide — korrepetálni. Szívesen vállalják, jól jön az a kis pénz. Lányaink, asszonyaink pedig meg­nyugodtak. Néhányan annyira belelendültek a tanulásba, hogy a nyolcadik osztály elvég­zése után bejelentették: jelentkeztek a gim­názium esti tagozatára. Sulyok Katalin Kürthy Hanna rajza (Viiájg,éknáL MAQYAR NÉPDAL Virágéknál ég a világ, Sütik már a rántott békát, Zimezum, zimezum, Receflce bum-bum-bum. Biró Marosa odakapott, Békacombot ropogtatott, Zimezum, zimezum, Recefice bum-bum-bum. Puskás Gábor késón futott, Neki csak a füle jutott. Zimezum, zimezum, Receflce bum-bum-bum. Rejtvény gyerme­keknek Játék a nevekkel Írjátok be az ábra vízszintes soraiba az alább felsorolt neve­ket úgy, hogy a kö­rökkel megjelölt első függőleges oszlopba kerülő betűk felülről lefelé olvasva ISO éve született nagy drá­maírónk nevét ad­ják megfejtésül. ANTAL, ÁRPÁD, CECIL, DENES, ER­VIN, HELGA, ILO­NA, MARIA, MAR­TA, REZSŐ. 9JU11 7S 0/\ \ J . ? \ W rí Receptek TOLTOTT PARADICSOM. Hozzávalók: 4 tojás, 4 paradicsom, 12 deka sonka, francia saláta, majonéz, só és töröttbors. — A héjától megtisztított paradi­csomokat klmagozzuk. A keményre főtt tojásokat kettévágjak úgy. hogy a tojást ismét egybe tudjuk állítani tálaláskor. A sonkát finomra vágjuk, s kb. 4 dekát a tojások sárgájával és egy evőkanálnyi majonézzel összekeverünk, és megtöltjük vele a to­jásokat. Egy kis majonézzel elkevert vagdalt son­kát teszünk minden paradicsomba, azután minden paradicsom tetejére egy -tojást, s az egészet leönjük majonézzel. Apróra vágott sonkával meghintjük. DIVATTURNÉ A Budapesti Kézműipari Vállalat, Moszkvában, Le­­ningrádban és Szocsiban ren­dezett bemutatókat. 1973/74- es őszi—téli kollekciójuknak nyolcvan modellje „utazott” a Szovjetunióba. Weingruber Éva, a vállalat vezető divat­­tervezője a modellekről be­szél: — A Chanel stílus a sovány­tól a molettig minden alakot jól öltöztet és még mindig divatos. Az első képen látható Chanel kabátot, tojáshéjfe­­hér-csokoládébarna, laza szö­vésű noppos szövetből ter­veztük. Fehér paszpóllal, s barna kötött bortnival díszí­tettük. A kabát újszerűsége, hogy a gallér és a rever sok­kal nagyobb, mint a múlt években. A hagyományos aranygomb és aranylánc dí­szítés elmarad. Helyette to­jáshéjfehér gyöngyházgom­bokat használtunk fel a mo­dellhez. A gombokat a bort­nival egyező színű, barna fo­nallal varrtuk fel. A kabát éppen csak a térdig ér, de ez nem jellemző a kollekciókra, mert legtöbb modellünkhöz térdközépig érő hosszúságot terveztem, az egészen fiata­loknak pedig jóval a térden felül végződik a szoknya. Fényképezőgépünk elé ez­után két kompié került. — A kompié rendkívül di­vatos. A manökenen (második képünk), rozsdaszínű jersey kabát, alatta rozsdaszínű-na­­rancspiros mintás jersey ru­ha. Érdekes a kabát újsze­rűén megoldott gallérja, zse­be és háromnegyedes ujja, amely alól kibújik a ruha uj­ja. A ruha, finom rajzú jer­sey anyagból készült. A szürke egyike a legdiva­tosabb színeknek. Fiatalok­nak, idősebbeknek egyaránt. A harmadik képen szereplő kompié galambszürke, köny­­nyű szövetruha, fehér cip­zárral és fehér tűzéssel dí­szítve, a hozzávaló kabát ga­lambszürke nagykockás szö­vet, a ruha anyagából ké­szült szürke szövet borítás­sal a galléron és a reveren. A nagy sikerű divatturné után a kollekciót Budapesten is bemutatják. <f. b.) (Komlós Lili felvételei) HIDEG TÖLTÖTT PARADICSOM HALSALATA­­VAL. Hozzávalók: 8 egyforma nagyságú paradi­csom, 10 deka főtt burgonya, 10 deka apró kockára vágott zöldség, 2 alma, 10 deka zöldborsó 16 deka főtt halhús, 2 deci tartármártás és só. — Az érett paradicsomokat szűrőkanálon forró vízbe mártjuk, lehúzzuk a héjukat, eltávolítjuk a magvakat, és ecetes-sós vízben áztatjuk kissé. Egy tálban össze­keverjük az egyforma kockára vágott zöldségeket, megsózzuk és citromlével ízesítjük, majd két deci sűrű tartármártással és a hal apróra vágott húsá­val összekeverjük. Ezzel a keverékkel megtöltjük a paradicsomokat, azután üvegtálra rakjuk őket. Asz­­pikkal díszítjük. HERINGSALÄTA. Hozzávalók: '/a kiló főtt burgo­nya, 4 sósherlng, 2 tojás, 2 deci olaj, 1 deci tejfel vagy tejszín, só, töröttbors, 2 deka cukor és 1 cit­rom. — A heringeket megtisztítjuk, kibelezzük, és egy kis ecetes vízben áztatjuk. A főtt burgonyát apró kockákra vágjuk, enyhén megsózzuk és fél citrom levével elkeverjük. Készítünk majonézt: 2 tojás sárgáját 2 deci olajjal, egy kis sóval, citrom levével, tejfellel vagy tejszínnel elkeverünk. Az áz­tatott heringet ujjnyi vastag szeletekre, falatkákra vágjuk fel, de előbb a gerincét eltávolítjuk. A he­ring lehetőleg ne legyen bőrös, tehát megtisztítva keverjük a burgonyával és a töröttborssal ízesített majonézbe. A heringsalátát az összekeverés után le­hetőleg 1—2 óráig hideg helyen tartjuk. Kúp alak­ban tálaljuk. Főtt, kemény tojáskarikákkal és cit­romszeletekkel díszítve adjuk fel. SAJT-PARFÉ. Hozzávalók: 12 és </a deka Chester­­sajt, 12 és '/» deka Roquefort, szitán áttörve, kevés piros paprika, két és fél deci tejszínből vert hab. — Az anyagokat Jól összedolgozzuk, és parfé-formában háromnegyed óráig fagyasztjuk. TOJÁS TORMÁVAL. A tojásokat magvasra főz­zük. hideg vízben lehűtjük, és lehámozva kétfelé vágjuk. ízlésesen tálra rakjuk, sóval és borssal meghintjük, majd reszelt tormával vastagon beta­karva az egészet ecettel leöntjük. Horgolt ruha Hozzávalók: (középméretre) 1 kiló középvastag müszálfonal, 3-as horgolótű, IS gomb. MINTÁK: Oda-vissza haladó rövldpálca­­sorok. Kézelő és betétrész: 1. sor: minden hatodik rövid­­pálcába 7 láncszemes íveket kap­csolunk. 2. sor: az iveket 10 rövidpálcá­val behorgoljuk. 3. sor: a cakkokat — azok kö­zepén — 1 rövidpálca és 5 lánc­szem ismétlődésével összekap­csoljuk. 4. sor: az előző sor ötláncsze­meit 7 rövidpálcával behorgoljuk. 5. sor: mint az 1. sor, de itt a hétláncszemes iveket az ötlánc­szemek rövidpálcáihoz kapcsol­juk. A minta az 1—4. sorig ismétlő­dik. A méretünknek megfelelő sza­básminta szerint horgoljuk meg a darabokat. A karöltő 14. cm ma­gasságánál kezdjük a betétrészt horgolni. Az ujját 2X4 sor — a csuklónk­nak megfelelő hosszúságú — be­tétrésszel fogjuk össze, össze­állítás után a gallért kb. 104 szem­mel kezdjük és 2 soronként mindkét szélén 5X1 szemet fo­gyasztunk. Végül gomboláspánt­nak mindkét belső szélén 214 sze­met szedünk fel, és lustakötés­sel 8 sort készítünk. A jobb oldali pántba a 10 gomblyuknak helyet hagyunk.

Next

/
Thumbnails
Contents