Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-09-29 / 20. szám
V KINK ART tlAMjNRY Mr—tritt 0m . print» - map» • pirtarr» Nimm a* vii,aö. mn.rns* 25. DEVONSHIRE STREET. LONDON. W.l leMmne OI-9J5 IMO azupt.n. Magyar Hírek Jterkeaztosege Rudapoat / ( ( Liszt Pereno nzignfilt grafikáját ateratnttel a n«mz<itnuk n pin'lnkozom. Üdvözlettel Vilarj' .> / /ii Világ Miklós, Londonban élő honfitársunk ritka kincset juttatott haza: G. Ettél rézkarcát Liszt Ferencről —'nagy zeneművészünk aláírásával —.amelyet 1893-ban sokszorosított egy berlini kiadó. Köszönet az értékes ajándékért! A Magyarok Világszövetsége a rézkarcot a nemrég újjáalakult Liszt Ferenc Társaságnak adta át. (A Társaság feladata a nagy magyar géniusz, Liszt Ferenc szellemi hagyatékának ápolása, közkinccsé tétele hazánkban és külföldön) ELHUNYT DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS Dr. Beresztóczy Miklós c. prépost, az országgyűlés alelnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Országos Béketanács elnökségének tagja, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkára életének 68. évében szívroham következtében váratlanul elhunyt. Szeptember 18-án a Farkasréti temetőben az országgyűlés, a kormány, a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, a püspökkari konferencia, a papi békemozgalom vezetőinek és tagjainak, családtagjainak és tisztelőinek mély részvétével búcsúztatták. A gyásszertartáson ott voltak más egyházak magas rangú képviselői, s részt vett a diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. A társadalmi gyásszertartás előtt dr. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke pontifikálta a főpapi gyászszertartást, majd a ravatalozóban dr. Cserháti József pécsi megyés püspök, a magyar katolikus püspöki kar titkára végezte el az egyházi szertartást. A fekete drapériával bevont, koszorúkkal övezett ravatalnál az országgyűlés, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács nevében dr. Trautmann Rezső, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja, a népfront budapesti bizottságának elnöke adta meg a végtisztességet. Búcsúszavaiban hangsúlyozta, hogy dr. Beresztóczy Miklós becsülettel munkálkodott szocialista államunk és a katolikus egyház jó viszonyán. Megérhette, hogy politikád célkitűzései, eszméi az elsöprő nagy többség egyetértésével, helyeslésével és támogatásával találkozó gyakorlattá váltak. Emlékeztetett az elhunyt emberszeretetére, az emberi alkotás tiszteletétől áthatott lényére, választói iránti felelősség- és kötelességérzetére. Dr. Beresztóczy Miklós A papi békemozgalom, az Opus Pacis, az Országos Béketanács katolikus bizottsága végbúcsúját dr. Timkó Imre, a görögkátolikus egyház káptalani helynöke, az Opus Pacis intéző bizottságának ügyvezető igazgatóhelyettese tolmácsolta. Felidézte, hogy dr. Beresztóczy Miklós számára a világbéke, a külső béke ugyanolyan fontos, ugyanolyan szíve szerint való volt, mint a belső, az országban, a társadalomban féltő gonddal munkált és óvott béke. Idézte az elhunyt szavait: Meg kell tanulnunk az új és alakuló világnak szolgálatát. Hangsúlyozta, hogy dr. Beresztóczy Miklósiban — aki szavakkal és tettekkel harcolva-vitázva szolgálta és gyarapította a békét, megtestesült a vele el nem pusztuló, halálával tovább élő és ható „keresztény ars politika”. Dr. Cserháti József megyés püspök búcsúztatja Beresztóczy Miklóst Apró Antal, Kállai Gyula és Ortutay Gyula a sírnál • (Novotta Ferenc felv.) Boldizsár Iván: Margalits és Legutóbb együtt böngésztük a „Magyar közmondások és közmondásszerű szólások” kötetet, másszóval „a margalitsot” és egyik szavát, illetve közmondását a másikba öltve a magyar nyelv sokoldalú szépségét fedeztük fel. Két szóhoz jutottunk el, a mesterhez és az ellenséghez. Mind a kettőt az idő címszónál találtam: „Az egyik idő a másiknak mestere — egyik, idő ellensége a másiknak.” A népi bölcsességet, lám, időnként meg lehet fordítani. A szép benne az, hogy mind a kettő igaz. De keressük akkor meg, milyen közmondások szólnak a mesterről. Van egy egész oldalra való. A mester szót legtöbbször tanító értelemben használja, például itt: „Eb a mester tanítvány nélkül.” Vagy ez: „Néha a legjobb deák a legroszszabb mester.” Nagyon tetszik ez a találóskérdés-szerű mondás: „Néma mesterektől sok jót tanulhatunk.” Kis fejtöréssel rájön az ember, hogy a néma mester a könyv. De vannak közmondások a mester szó szélesebb értelmében is. Például: „Ki minek mestere, annak huncutja.” Es milyen igaz ma is, az építkezési láz idején: „Ki útfélen épít, sok mestere van.” Milyen szellemes ez: „Mesterségnek szerencse a mestere.” Hát az ellenség? Ebből is éppen egy oldalraválót gyűjtött össze Margalits profeszszor úr nyolcvan évvel ezelőtt. Sok fájdalmas tapasztalat hagyott nyomot ezekben a mondásokban. „Ahány szolgánk, annyi ellenségünk.” Vagy méginkább ez: Az éhes mindennek ellensége.” Es mennyi öngúny van a harmadikban: „Adj kölcsön, ha ellenséged nincsen.” Es mennyi politikai tapasztalat árad ebből: „Becsüld ellenségedet ő mondja ki hibádat.” Milyen költői ez a negyedik: „A jó barát vize édesebb az ellenség mézénél.” Vagy ez a közismert: „Kinek isten a barátja, nincsen ellensége.” Még egy kis politika: „Tanulni szabad az ellenségtől.” Vagy újra egy kis gúny: „Sarkával fenyegeti az ellenséget.” Ez is fejtörő, természetesen annyit jelent, hogy elfut az ellenségtől. Mégsem idézhetem itt ki az egész Margalits-könyv kétszázhetven oldalát és még azt sem ajánlhatom, hogy aki még kíván belőle, az vásárolja meg a könyvet. Nem kapható, régen kifogyott, antikváriumban is esztendőkig kell rá várni. Még ezt, az esztendőt, gyorsan megnézem. Érdemes volt felütni, már mindjárt az első közmondás telitalálat: „A gazdag özvegyasszony mindig harminc esztendős.” Nem tudom abbahagyni, mert a következő se rossz: „Az ördög is szép volt hatezer esztendővel ezelőtt.” Es az örökké harminc esztendős özvegy- és nem özvegyasszonyoknak még egy jó kitérő mondás: „Egy esztendővel idősebb, mint ma egy éve.” * De nemcsak igével él az ember, hanem kenyérrel, hússal és mártással is. Főképpen ritka, finom, válogatott, sose ízlelt mártásokkal egy új magyar vendéglőben, egy nagyon régi helyen, Székesfehérvártól nyolc kilométerre Sárszentmihály felé. Egy évtizeddel ezelőtt Fitz Jenő, a székesfehérvári István király Múzeum igazgatója a mezőn, teljesen lakatlan területen, Tác falu határában egy római várost fedezett fel. Gorsium a neve. Lakatlan területen van, mert a legtöbb római kori településsel ellentétben erre nem építettek a későbbi korok várost. Bontás, kártevés nélkül fel lehetett tárni templomot, szentélyt, színházat, lakóházat, piacot. Tudatos túlzással mondom, de sok az igazság benne: valóságos kis - Pompei. Most azonban nem Gorsiumról, a római kisvárosról, hanem Gorsiumról, a magyar kisvendéglőről szeretnék beszélni. Az M 7- es budapest—balatoni műúttól 200 méterre, egy kis dombon, két kilométerre az ásatásoktól, Sárszentmihály község Gorsium néven felépítette Magyarország egyik legszebb vendéglőjét és éttermét. A római építkezési stílusból merítettek, de nem utánozták, csak emlékeztetnek arra, hogy ennek a földdarabnak milyen múltja van. A belső termekben, a falról függő lámpák például annak a széles kétfülű agyagedénynek a pontos másai, amelyet Gorsiumban találtak. Nagyon jól illik bele a villanykörte. A falon a gorsiumi mozaikképek megnagyobbított másolatai, de inkább csak jelzések és ezért nem régiesek, hanem igen modernül hatnak. A kertben egy gorsiumi szökőkút pontos mása, rajta a székesfehérvári múzeum kincsének, a gorsiumi Vénusz-szobornak megnagyobbított változata. A kertet derékszögben perkola veszi körül, az idei rendhagyó szeptemberi kánikulában. Az étlap külön meglepetés, valóságos gasztronómiai és régiségtani szakácskönyv és recepttár. A fehérvári múzeum segítségével, itáliai tanácsadók bevonásával római menüt állítottak össze. Már az almával töltött fogoly felkelti az ember érdeklődését, a párolt angolna rozmaring mártással, vagy a fügével töltött sertéssült lucullusi reményeket ébreszt. Feleségemmel együtt haboztunk az „ÖZszeletek Caesar módra”, a „Vadmalac párolva Vitalis módra”, a „Töltött fácán Comodus Antonius könyve szerint” és a „Vaddisznó Heléna módra Apicius mártással” között. Heléna is, Apicius is; ezt a legutóbbit választottuk. Nagyon jól jártunk vele. A vaddisznó puha volt, omlós, a Helénát nagy darab kacsamáj képviselte, az Apicius mártás pedig finom, csípős is, édes is, savanykás is, mert alapanyaga a must, de van benne mustár, bazsalikom, kakukkfű és két ritka keleti fűszer, amelyek nevét nem árulták el, meri gorsiumi titok. Nyílt titok, és olcsó is, mert egy adagért, ami elég volt kettőnknek, egy kis borért, ásványvízért, feketéért 44 forintot fizettünk, ami a mai apályos árfolyam szerint is kevesebb, mint két dollár. Ave Caesar. 8
