Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-09-29 / 20. szám
Délelőtt is nagy a forgalom az eszpresszóban A volt Forgách-kastélyt most renoválják. Múzeum kap helyet benne. Lent: A több száz éves templom tornya Meg akarsz ismerkedni egy faluval, várossal, kedves olvasó? Meg akarod tudni, mit rejtenek az udvarok, mit takarnak a kerítések, miért csukódik be az ósz eleji gyenge napsütésben a festett házak zsalusablaka? Kíváncsi vagy, mit rejt az alvég a felvég elől? Gyorsan választ kaphatsz. Menj fel a templomtoronyba! Ott, a denevérek és fecskefészkek között, a nyelvekoptatott harangok között, a korhadó deszkalépcsők és porosodó húsvéti kereplők között, ahol a szél szabadon, fickósan fütyörész a félig nyílt ablakokon át, harminc-negyven méter magasban — ott, ahol földközelben is az ég kapujában érezheted magad —, ott mutatkozik meg a település, kacéran fedve föl rejtett titkait. De, mielőtt körülpillantanál, állj meg egy kicsit! Ne nézz ki az ablakon, fülelj csupán! A hétköznap délelőtt izgalmas jövés-menésből, a gépek csattogásából, járművek robajából, tyúkok kárálásából, az ólajtó nyikorgásából a torony csúcsába nem hallatszik más, mint egyetlen Fiatalok a régi bástyán zsongás. Város-e, falu-e a lenti világ? Szécsény hangjai, a régi katolikus templom tornyából, egészen különlegesek. Az egyik ablakból jókedvű kalapálás, gépek kattogása hallatszik. A torony másik oldalán a csend suttog. A keleti ablak alól gyermekkiabálás, fogócska izgalma csábít — a nyugati szárny alatt, úgy hiszed, falu van: galamb, szárnyas, lovasszekér, bicikli neszez. — Nem nehéz a válasz. Először: néhány millió forintnyi gyorssegély egyik-másik szövetkezetünknek. Kegyetlen, sovány földön gazdálkodnak ugyanis. Ahhoz, hogy valamit elérjenek, beruházásokra lenne szükség — de éppen ehhez nem tudják összehozni az alaptőkét. S gyenge eredményeik miatt a hitelképességük is korlátozott. Másodszor: új bölcsődék, óvodák kellenének. A Nagyközség. * Dr. Győri Sándor, a szécsényi járási tanácshivatal elnöke precízen, fejből sorolja az adatokat. Szécsény a járás legnagyobb települése, hatodfélezer lakosa él az ezervalahány házban. A környéken az egyetlen ipari centrum: háromezer embernek ad kenyeret. S nem messze innen, a Karancs völgyében a város: Salgótarján. Hogyan él ma a szécsényi ember? — Dolgozik. Jól megél. Várják az embereket a termelőszövetkezetek. Aki nem a földön, hanem gépnél akar dolgozni, teheti: az Elzett gyár nemrégen létesített nálunk egy fióküzemet. Lakatokat csinálnak. Exportra is. Aztán itt a palócföld hagyományos népművészete. A faliszőttesek, a térítők, a népviseletbe öltöztetett babák külföldön is igen kelendők. S ezek mind-mind sok munkát, tehát sok munkást igénylő termékek. Aki pedig a nagyipart választja, felül a buszra és bemegy Salgótarjánba. Ott azután kedvére válogathat. — Sokan „ingáznak”? — Elég sokan Szécsényben háromezer munkahely van, de csak ezerötszáz szécsényi dolgozik itt. A többi munkahelyre a környékbeli falvakból járnak be az emberek. Ugyanúgy a szécsényi kenyérkeresők fele is „ingázik”: bejár Salgótarjánba. Reggel és délután a fél járás autóbuszon ül. — Ha most azonnal teljesülne három kívánsága, mit kívánna? mostaniak szűkek és kevés a férőhely, sok a gyerek. Az anyák kénytelenek otthon maradni velük. Harmadszor: lakások kellenek. Teljes erővel építkezünk, de sohasem tudjuk önmagunkat utolérni. Sajnos, nem egy pillanat, de néhány év kell, míg ezek az óhajok valóra válnak. * A szécsényi római katolikus templom sekrestyéje több mint hatszáz esztendős. Emeletén II. Rákóczi Ferenc is lakott. Innen indult a híres-nevezetes szécsényi országgyűlésre, ahol a főnemesek — akik a közeli fennsíkon tanyáztak — megerősítették befolyásukat a szabadságharc vezérkarában. A plébános Czinka Antal. A Dunántúlról került ide. Jól ismeri a palócokat. — A palócok csavaros eszűek, élénk fantáziájúak. Amellett nyakasak is. Ha valamit elhatároznak, azt megvalósítják mindenáron. Ilyenek a fiatalok is, de őket már nem érdekli a népviselet. A környező falvakból idejárnak szórakozni, ismerkedni — az itteniek pedig Balassagyarmatra, Salgótarjánba járogatnak. Nagy a mozgás. * Ütemes, idegbirizgáló csapódások. Csatt, bumm, bumm. A szövőszék lármája. A Háziipari Szövetkezet egyik munkatermében állnak, sorban egymás mögött, a szövőszékek. Mindegyiknél egyegy asszony. Megfogják a nehéz fakart, előrevágják, átdobják az orsót, vissza a kart, új orsót hajítanak keresztül. Aztán újra. Tízszer, százszor, ezerszer. A zajban alig értjük egymás szavát. Amikor mondom az egyik kislánynak, hogy tudomásom szerint ez
