Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-08-18 / 17. szám
á ESZTERGOM rost és a várat közvetlenül pusztulása előtt ilyennek látja Dzselálzáde Musztafa, Szulejmán szultán udvari történetírója, aiti 1543-ban az ostromló török sereggel érkezett Esztergom alá: „Uszturgum vára a Tuna partján magas hegyen épült híres, páratlan város, és nehezen hozzáférhető vár. A Saturnuszig érő templomok és zárdák vannak benne, melyek a tévelygők imaházai. Egy bámulatra méltó templom van a várban, melynek falai színes márványból vannak kifaragva, továbbá csodálatos képekkel és aranyozott bálványokkal van ékesítve”. Ennek a középkori bazilikának néhány ékesen faragott oszlopfőjét s díszkapujának márvány töredékeit őrzi csak a Vármúzeum. Csodálatosképpen azonban teljes épségben ránk maradt az Árpád-kori bazilika egyik oldalkápolnája, az 1506-ból való Bakócz-kápolna, a toszkán reneszánsz nemzetközi becsű remeke. A vörös márványból faragott kápolna a Szent Adalbert templom része volt, átvészelte a török világot — fala márványlapjaira magyar, német, török katonák százai karcolták be nevüket —, a mai bazilika építésekor 1600 megszámozott elemre bontották szét, s eredeti helyéről odábbvive építették bele a székesegyház déli oldalába. A bazilika kereszthajójának jobb oldali szárnyából jutunk le a Főszékesegyházi Kincstárba, ragványait őrző kőtárba jutunk; a románkori emlékanyagot szabadtéri lapidárium őrzi. A Várhegy és Duna közötti keskeny sávon elnyúló Vízivárost a középkorban szintén falak övezték, miként a már idézett Dzselálzáde Musztafa is leírja 1543-ban ekképpen: „A váron kívül, a Tuna partján terjedelmes és magas fallal körülvett nagy város vagyon, sok toronnyal és bástyával, égig érő templomokkal...” Az itteni városfalaknak jelentős szakasza és két sarokbástyája ma is áll. Ennek az ódon negyednek az olaszos barokk plébániatemplom a legértékesebb műemléke, a török hódoltság után újjáéledő Esztergom első nagyobbszabású épülete. A hozzá csatlakozó koraeklektikus prímási palota az ország leggazdagabb vidéki műgyűjteményének, a Keresztény Múzeumnak is otthont ad. Nagy értékű középkori táblaképek és faszobrok mellett a régi magyar ötvösművészet sok remekét találja itt együtt a látogató, összesen több mint ezer képzőművészeti tárgyat. A Várhegytől délre terül el a hajdani királyi város, ahol az udvart kiszolgáló kereskedők és kézművesek, köztük elsősorban az építőmesterek és kőfaragók alakítottak ki pezsgő életű települést a középkorban. E városrész romjain épült fel a XVIII. századbeli polgárváros, melynek ódon hangulatú főtere a mai Széchenyi tér. rvíTTj* n L«» Stitt: v ó t’1' HIS HÉ , j *L»'Ü ,nál melyet még a XI. század elején alapítottak. A háborús évszázadokban súlyos veszteségek érték; ennek ellenére is az ország egyik legbecsesebb ötvös- és textilgyűjteménye. Az aranyból való kelyhek, ereklyetartók, serlegek, a drágakövekkel kirakott keresztek a magyar ötvösművészet, a középkori miseruhák, oltárterítők, püspöksüvegek pedig régi textilművészetünk remekei. A bazilika mögött, a Várhegy déli kiszögellésében állnak az Árpád-kori királyi palota romokból restaurált maradványai. Az 1934 óta folyamatosan feltárt épületrészletek közül a román stílű királyi kápolna maradt meg legépebb ben; a szentély boltozatát tartó oszlopok bimbós fejei és többrétegű falfestményei a XII. század levegőjét árasztják. A kápolna melletti, ugyancsak freskódíszes Erények terme, a nagy humanista érsek, Vitéz János dolgozószobája volt. Amikor ugyanis IV. Béla az 1250-es években Budára költöztette át a királyi udvart, az egész vár az egyház birtokába jutott, s a reneszánsz főpapok új nagy építkezésekkel fokozták a palota fényét, Esztergomot Mátyás király Budájával vetekedő kulturális központtá tették. Ez időből maradt ránk az érseki dolgozószoba nyugati fala, a négy sarkalatos erény — az okosság, a mérsékletesség, az erő és az igazságosság — jelképes ábrázolásával, s a keresztboltozat csillagképeket mutató freskóinak töredékeivel. A lakótorony egyetlen megmaradt földszinti helyisége egy középoszlopra boltozott négy szakaszos terem, az ország legrégibb lakószobája, melyben a legenda szerint Szent István született. A terem kőkeretes kapuján át a gótikus kor faKésőbarokk, rokokó és copf stílű lakóépületei közül kiemelkedik a XVII. században épült, zömök pilléreken álló, árkádos Bottyán-ház, amely ma a városi tanácsnak nyújt otthont. A kosáríves vörösmárvány kapu fölötti kőerkély áttört, fonatos mellvédje hangsúlyos dísze a palota finom homlokzatának. Erre a térre és a belőle nyíló utcákra települtek a XVIII. századi Esztergom legszebb középületei és polgárházai, nem egy közülük különlegesen értékes és szigorúan védett műemlék. Esztergom századunk derekáig csendes papi- és iskolaváros, lakosainak jelentős része földmívelő foglalkozású. Az utóbbi évtizedek nagyarányú iparosítása azonban lényegesen átformálta a város jellegét, gazdasági életét. A ma mintegy 30 000 lakosú város a hazai finommechanikai ipar egyik jelentős központja. A Szerszámgépipari Művek marógépgyárának automata gépei külföldi kiállítások nagydíjait hódítják el, a Labor Műszeripari Művek az ország egyik nagy export-üzeme: orvosi berendezéseit, mozgó laboratóriumait, agyáramvizsgáló gépeit, röntgen autóbuszait külföldön is jól ismerik. A városnak csak ez a két nagyüzeme mintegy hatezer munkást foglalkoztat. A dorogi bánya- és iparvidék központjává fejlődő Esztergom jelenkori átalakulása, profilváltozása ellenére is megtartja, sőt növeli kulturális szerepkörét, történelmi városképe, műemlékei, műkincsei, művelődési intézményei révén. Az elevenen ható múlt és a mozgalmas, gyors ritmusú jelen egymást fokozó erővel köti le az ezeréves város látogatóit, a turistát, a hazalátogató külföldi magyart, a műértőt, a régészt vagy a kiváló vizű termálfürdő vendégét, egyaránt. Antalffy Gyula A várfal egyik bástyája, alatta az olaszbarokk plébániatemplom A belváros egyik legszebb műemlék háza, kecses rokokó ablakkeretekkel A Bakócz-kápolna olasz reneszánsz faragványai Az ország legrégibb lakószobája, amelyben a legenda szerint Szent István született A „Jó és a Rossz küzdelmét” ábrázoló román oszlopfő a királyi kápolnában
