Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-08-18 / 17. szám
II. ANYANYELVI KONFERENCIA MÉRLEG ÍRTA: BOGNÁR JÓZSEF, A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ELNÖKE ZÁRÖNYILATKÖZAT Aligha lenne reális, ha — itt és most — a II. Anyanyelvi Konferencia eredményeinek teljes összefoglalására és értékelésére törekednék. Ésszerűbb, ha néhány vitát ébresztő, vagy éppen némi indulatokat is felkeltő kérdésben leírnám a véleményemet. Sok külföldön élő magyar veti fel a kérdést, hogy a ma- ' gyár kormányzat emigrációs politikája rövid lejáratú taktikai — vagy hosszú lejáratú stratégiai jellegű-e? Véleményem szerint e pozitív emigrációs politika — amelynek kezdete*i a konszolidációs időszakra: azaz a hatvanas évek elejére nyúlnak vissza —, három különböző tényező eredője. Az első tényező abban a felismerésben rejlik, hogy a magyar nyelvet beszélő és a magyar kultúrával erőteljesen öszszekapcsolódó kb. 15—16 millió emberből csak kb. 10 millió a Magyar Népköztársaság állampolgára. Az ország határain kívül élő 5—6 millió — akarva-akaratlanul — erőteljesen befolyásolja azt a képet és azon értékítéleteket, amelyeket a különböző országokban a magyarságról, a magyar nép képességeiről, erényeiről és hibáiról alkotnak. Ezen értékítéletek egy részét — megint akaratunktól és elhatározásunktól függetlenül —, az anyaországra is átviszik. Ezért a külföldön élő magyarnak is érdeke, (egyszerűség kedvéért a szélsőséges esetekről eltekintek, noha tudom, hogy nem kevesek egzisztenciája a Magyar Népköztársaság elleni gyűlölet felszításához kötődik), hogy a mai Magyarországot kedvezően ítéljék meg a nemzetközi arénában. És megfordítva: nekünk, az anyaországban élő magyar társadalomnak is az az érdekünk, hogy a külföldön élő magyarok befogadó országaik állampolgárai gyanánt megbecsülést és köztiszteletet vívjanak ki maguknak. A második tényező az, hogy együttműködő vagy legalább normális (békés) nemzetközi légkörben a külföldi magyarok hidat jelenthetnek a befogadó ország és az anyaország között, kulturális, gazdasági és politikai tekintetben egyaránt. Ennek már ma is számos jelét tapasztaljuk, és reméljük, hogy e példatár gyorsan bővül. A harmadik tényező: az itthon élő magyarság lelki egyensúlyához (jó közérzetéhez) szervesen hozzá tartozik az, hogy külföldön élő rokonaival, barátaival és szeretteivel szabadon és széles keretek között érintkezhessék. Ügy is megfogalmazhatnám, hogy ez a szocializmus építésében kialakult nemzeti egység egyik alkotóeleme és feltétele. Mai érdekstruktúránk egy belsőleg megszilárdult, az építési feladatokban összeforrott, normarendszerében konszolidálódott és nemzetközileg jelentős tekintélyt élvező szocialista társadalom létéből és dinamikájából adódik. Ha tehát azt mondjuk, hogy a külföldön élő magyarsággal kialakított viszony és kapcsolatok a gyorsan és szocialista alapokon fejlődő magyar társadalom érdekstruktúrájának szerves és a struktúra többi elemeivel szoros kapcsolatban álló része, úgy azt is kifejezésre juttattam, hogy hosszú lejáratú — stratégiai — politikáról van szó. Belföldi tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy különböző világnézetű és csoportérdekű embereket egységbe lehet tömöríteni konkrét feladatok megvalósítása érdekében. A külföldi magyarok zöménél is tudomásul kell vennünk a világnézetek különbözőségét, valamint azon — a mienkétől eltérő — érdekstruktúra létezését, amely abból a tényből következik, hogy más társadalmi rendszerben, vagy más állam keretei között élnek és dolgoznak. Ebből adódik, hogy a konkrét célokat — amelyek elérésére az együttműködés irányul —, a legnagyobb gonddal, a külföldi magyarok törekvéseinek és lehetőségeinek figyelembevételével kell meghatároznunk. Csak a közös célrendszer helyes megválasztása esetén remélhetjük, hogy a különböző szervezeti keretek (pl. a „Baráti körök”) élettel és tevékenységgel telnek meg. A szervezeti központ nem lehet máshol, mint Magyarországon; hiszen a magyar kultúra és a magyar nemzet ebben a történelmi műhelyben él és hat a legerőteljesebben, másrészt egy magyar diaszpóra — bármilyen értékes is legyen önmagában — nem képes a közösségi élet minden területére kiterjedően munkálkodni. A diaszpóráknak ebben a vonatkozásban fennálló korlátáira a vitában többen is rámutattak. A mai magyar társadalom együtt kíván működni mindazon külföldi magyarokkal, akik a közösen meghatározott konkrét célok érdekében munkát fejtenek ki. A közösen meghatározott konkrét célok bizonyos értelemben egységbe fognak bennünket, de mégsem beszélhetünk egyetemességről, hiszen vannak olyan emigráns csoportok, lapok és szervezetek, amelyek a mai Magyarország ellen izgatnak. Nyilvánvaló, hogy ellenségeinkkel bármilyen gyengék és jelentéktelenek legyenek is — nem lehetünk közös frontban. Ha viszont kölcsönösségről beszélünk; azaz arra utalunk, hogy a kapcsolat kialakítása során nemcsak a hazai társadalomnak kell hatással lennie a külföldön élő magyarokra, hanem azoknak is a magyar társadalom gondolkodási és cselekvési normáira, úgy hangsúlyozni szeretném, hogy a külföldön élő magyarok véleményére, javaslataira, vagy bírálataira mindenkor figyelemmel vagyunk és leszünk, nemcsak a közös, konkrét cselekvési célok meghatározása során, hanem szélesebb értelemben is. örömmel hallottam a vita során, hogy számosán kijelentették: a magyar diaszpóra tagjainak tekintik magukat, nem pedig e rendszer emigránsainak. Azok között, akik e gondolatot kifejtették, többen voltak olyanok is, akik az országot 1945 után hagyták el. E felfogással teljesen egyetértek, hiszen azok között, akik 1945 után mentek el, sokan vannak olyanok, akikkel objektíve nem kellett volna szembekerülnünk, csak a társadalmi átalakulás során kialakult magasfeszültség — amely mindkét oldalról hibákkal és tévedésekkel is párosult —, állított átmenetileg szembe. E hibákról és tévedésekről ma nyíltan beszélünk; hiszen az ország vezetői között számosán vannak olyanok, akik az e periódusban kialakult torzulások következtében igazságtalan börtönbüntetést szenvedtek. Persze hibák és tévedések nemcsak az egyik oldalon merültek fel, hanem a másikon is, de nyilvánvaló, hogy ezt mindenkinek saját lelkiismeretével kell rendeznie. (Azzal azonban feltétlenül!) Gondolni kell arra is, hogy e konfliktusok óta több, mint két évtized, vagy közel két évtized telt el, és azóta a szocialista gazdasági és társadalmi rendszer is fejlődött, a külföldre került magyarok gondolkodásmódja is változott és differenciálódott, és a bennünket környező világ (az emberi makrokozmosz) is dinamikusan alakult át. Az előbbiekben idézett kijelentés e pozitív előjelű változások végső tanulságainak levonását és igenlését jelenti. Több megjegyzés hangzott el a vita során a nagyhírű, gyakran világhírű magyarokkal kapcsolatban is. Örömmel számolhatok be arról, hogy az elmúlt években igen sok világhírű természettudós, közgazdász, zenész és képzőművész járt itthon, és vette fel a kapcsolatot magyar kollégáival. A Magyarok Világszövetsége e tekintetben csak ösztönzi a ma* gyár kutatókat, tudóso'kat és alkotóművészeket, hogy lépjenek fel kezdeményezően a kapcsolatok felvételében. Ha a befogadó országok büszkék lehetnek arra, hogy e nagy tudósoknak vagy művészeknek nagy lehetőségeket biztosítottak képességeik és alkotóerejük kibontakozására, úgy mi, e kis nép fiai is joggal érzünk büszkeséget afelett, hogy kultúránk, kiváló oktatóink és szellemileg vonzó klímánk ennyi nagy tehetség elindulását biztosította sokszor nagyon mostoha politikai viszonyok és nehéz társadalmi körülmények között. Egyik hozzászóló arról beszélt, hogy a mai Magyarországnak talán nagyobb szüksége van a külföldön élő magyarok dollárjaira, mint a kölcsönös hatások jegyében létrejövő kapcsolatokra. Az idegenforgalmi bevételek 1972-ben a magyar külgazdaság összes dollárbevételének (konvertibilis devizabevételének) ,4%-át jelentették. A devizabevételek 96%-a a tőkés és fejlődő országokba irányuló áruexportból adódik. Ha azzal számolunk, hogy az idegenforgalmunkban minden negyedik dollár külföldi magyaroktól ered, úgy a külföldi magyaroktól származó devizabevételek összes évi konvertibilis devizabevételünk egy százalékát képezik! Ebből már kiki kiszámíthatja, hogy vajon a dollárbevétel vagy a kapcsolatok bővítése-e szándékaink, cselekvéseink rugója. Többen fejtegették azt is, hogy a magyar diaszpórák sorsa a második, vagy a harmadik generációban sem olyan kilátástalan és reménytelen, mint azt korábban hitték. Az általános feltételezés ugyanis az volt, hogy az első generáció kihalása után egyre kevesebben beszélnek magyarul, illetve őrzik magyar származásuk tudatát, hiszen a beolvadás a befogadó közösségekbe egyre erősebbé válik. Érdekes módon azonban ez a fokozatos beolvadás nincs ellentétben a magyarság megőrzésének vágyával. Az etnikum iránti érdeklődés fokozódása, sőt az etnikumok bizonyos felvirágzása világjelenség. Ezen új felvirágzás igazi motívumait nem ismerjük, de véleményem szerint nem elsődlegesen a régi tartalmak újjászületéséről van szó. Egyének, etnikumok, sőt nemzetek is félnek attól — tudat alatt —, hogy meggyorsult fejődésben elvesztik egyéniségüket, gyökereiket, és ezért növekvő mértékben ragaszkodnak az életképes kisebb közösségekhez. E folyamat alakulása pedig előmozdítja, hogy származására minden józan külföldi magyar büszke lehessen, hiszen ez a származás saját új, vagy apjától örökölt életkörülményei között, mai környezetében is elismerést és többletlehetőséget jelenthet számára. A II. Anyanyelvi Konferencia értékelése szerint — és ebben az értékelésben a külföldi és a hazai magyarok teljesen egyetértettek —, nagy lehetőségek tárulnak fel eiőttünk az anyaország és a külföldi magyarok közötti kapcsolatok építésében, ápolásában és fejlesztésében. E lehetőségek kiaknázása megkönnyíti a külföldi magyarság számára a nyelv és a kultúra megőrzését. Természetesen a magyar társadalom legnagyobb erőfeszítései és a Világszövetség értelmes munkája csak akkor vezethet eredményre, ha a velünk közösen munkálkodó magyar szervezetek — (egyesületek, egyházak, szövetségek) —, tudományos műhelyek, (tanszékek, lektorátusok, kulturális körök), az ifjúság — amelynek dinamikájára oly nagy szükség van — és egyes személyiségek aktívan és lelkesen dolgoznak azon nagy célok elérésén, amelyeket a II. Anyanyelvi Konferencia felvázolt. Az első anyanyelvi konferencia javaslatának megfelelően 1973. július 29-én Szombathelyen összeült a második anyanyelvi konferencia. A konferencia résztvevői örömmel állapították meg, hogy az első anyanyelvi konferencia lendületet adott a külföldön folyó magyar nyelvi nevelésnek. Részben az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének támogatásával, részben egyéb kezdeményezésre kiterjedt a magyar nyelv oktatása, a magyar kultúra megismertetése. Tovább mélyültek a külföldön élő magyarok kapcsolatai Magyarországgal. örömmel vették tudomásul a konferencia résztvevői, hogy az első anyanyelvi konferencia javaslatainak nagy többsége megvalósult. Hazai és külföldi szakemberek együttműködésével elkészültek az alapvető fontosságú nyelvkönyvek. Évről évre több gyermek vett részt nyelvtanulással egybekötött nyári üdülésben. Növekedtek a külföldi magyar fiatalok számára biztosítható ösztöndíjak. Erősödtek a kapcsolatok a tudományos élet, a zeneművészet és képzőművészet területén. Rendszeresebbé vált az előadóművészek vendégszereplése. Kialakulóban vannak az irodalmi kapcsolatok. Jóleső érzéssel állapítják meg a konferencia résztvevői, hogy nagy nemzeti költőnknek, Petőfi Sándornak, világszerte megünnepelt jubileuma méltó hozzájárulás volt Petőfi szellemi örökségének ápolásához. A konferencia résztvevői — figyelembe véve a munkabizottságok javaslatait Is — fontosnak tartják, hogy a magyar nyelvi nevelésnek mindazok a módozatai és formál, amelyek az elmúlt évek során eredményesnek mutatkoztak, a jövőben még tovább fejlődjenek. A magyar nyelvoktatás folyamatosságának és továbbfejlesztésének biztosítása céljából szükségesnek tartják, hogy külföldi és hazai szakemberek közreműködésével tovább folytatódjék a nyelvkönyvek készítése. A már megjelent és az ezután megírandó nyelvkönyvekhez készüljenek olyan részletes módszertani segédkönyvek, amelyek lehetővé teszik a nyelvkönyvek használatát a magyaroktatás családi, Iskolán kívüli és iskolai formájában egyaránt, és segítik a levelező oktatásnak országonkénl történő megszervezését is. Készüljenek olyan népszerű kiadványok a magyar nyelv. Irodalom, történelem, népzene és néptánc területéről, amelyek messzemenően figyelembe veszik a külföldi országokban folyó magyar nyelvi nevelés sajátos követelményeit. A konferencia résztvevői fontosnak tartják, hogy szervezettebbé és tervszerűbbé váljék a külföldi magyar nyelvoktatók, zenetanárok, néptáncoktatók, klubvezetők képzése, továbbképzése és tapasztalatcseréje. Szükségesnek tartják a tudományos, irodalmi, művészeti és általában a kulturális kapcsolatok további szélesítését. A konferencia résztvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy a Magyar Nyelvért és Kultúráért című tájékoztató jól szolgálja a magyar nyelvi nevelést, tartalmában és kiállításában egyaránt számottevően fejlődött, s fontosnak tartják annak folyamatos megjelentetését. Felhívják a külföldi magyar nyelvoktatókat, klubvezetőket, a baráti körök vezetőit, írásaikkal segítsék a szerkesztés munkáját, a kiadvány színvonalának emelését. Ugyanakkor javasolják a Védnökségnek, fontolja meg a tájékoztatónak megfelelőbb címmel, címlappal való megjelentetését és szerkesztő bizottság létrehozását. A konferencia résztvevői elismerésüket fejezik ki a Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának az elvégzett munkáért, üdvözllk a baráti körökre vonatkozó ajánlást, vállalják a megjelölt célok elérésének segítését. Felkérik a Védnökséget, hogy minden támogatást adjon meg a baráti köröknek — ha ezt igénylik. A konferencia résztvevői kérik a Védnökségtől: biztosítsa a konferencia anyagának kiadását, gondoskodjék az elhangzott ajánlások és javaslatok megvalósításáról; készítse elő és megfelelő időpontbari hívja össze a harmadik anyanyelvi konferenciát. A konferencia résztvevői teljes mértékben átérzik a magyar nyelvi nevelés terén rájuk háruló felelősséget. Vállalják hogy továbbra is tevékenyen részt vesznek a közösen kijelölt nemes feladatok elvégzésében. A konferencia résztvevői — az első anyanyelvi konferencia szellemében — felhívják közös ügyünk, édes anyanyelvűnk fenntartásának, ápolásának minden hívét, hogy véleményükkel, javaslatukkal, mindennapos önzetlen tevékenységükkel járuljanak hozzá a konferencia céljainak megvalósításához. Szombathely, 1973. augusztus 4. A II. ANYANYELVI KONFERENCIA RÉSZTVEVŐI Szavaznak az Anyanyelvi Konferencia résztvevői (Novotta Ferenc felvétele)
