Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-07-23 / 15. szám
INTERJÜ DR. ORTUTAY QYULA AKADÉMIKUSSAL A II. Anyanyelvi Konferencia az anyanyelv megőrzésének, megtanulásának feladatai mellett nagy figyelmet szentel majd az úgynevezett „magyarság-tudományoknak” is. Ezek között fontos szerepe van a néprajznak. (A konferencián beszámoló hangzik majd el a magyar néprajztudomány időszerű kérdéseiről.) A magyar néprajz nagy egyénisége dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Néprajzi Kutatócsoport igazgatója. Kiemelkedő közéleti tevékenysége, tudományos súlya egyaránt Indokolta a vele készített interjút. Miben látja az anyanyelv elsajátítása, megtartása és a néprajztudomány fejlesztése kapcsolódó pontjait? — Az anyanyelv-kutatást és a néprajztudományt összekapcsolja mindenekelőtt az, hogy eredményei, közös pillérei a magyarságtudat megőrzése szép és nagy feladatának. A nyelvtudomány soha sem nélkülözhette a néprájzot. A magyar irodalmi nyelv annak idején Kazinczy és Kölcsey munkái nyomán a felsőtiszai tájnyelvből alakult ki. Amikor a néprajzos feltárja a múltat, a jelenből emlékezteti vissza alanyait, jegyzi le az emlékeket, felhasználva a tájnyelvet. A folklór meséi, népdalai, az önéletrajzi emlékek, a munkaleírások rendszerint tájszavakkal jelennek meg. A tájszótárak nyelvészek és néprajzkutatók közös munkája nyomán születtek. Amikor a Parlamentben, a rádióban, a gyűléseken valaki megszólal a maga kedves szegedi vagy palóc tájszólásával, örülnek az emberek. A tájnyelv segít megőrizni a nyelv színeit, a tömegkommunikáció szürkítő hatása, szegényesítése ellen. A tájnyelv a nyelv múltja, amely azonban tovább él és hat a jelenben is. Sokan foglalkoznak ma a történelmi rég-múlt valódi és mitikus nyelvi emlékeivel a diaszpórában is. Mi a véleménye ezekről a próbálkozásokról? — A népeket mindig izgatta a saját eredet. A „honnan?” kérdésére adott válasz építő-eleme a nemzeti öntudatnak. A XVII. és XVIII. századig szinte minden nyelv a bibliából származtatta magát. Később is éltek és ma is élnék mítoszok a magyarság és a magyar nyelv eredetéről. Érthető, ha e kérdés, amely itthon is gyakran foglalkoztatta az embereket, a diaszpórában is figyelmet kelt. A régi panasz — a rokontalanság —, az érzés, hogy kevesen olvassák, tudják a magyar nyelvet, táplálta ezt a kíváncsiságot. Jókai egyik regényében felléptet egy téveszmék után futkosó embert, aki tiltakozik „a halszagú északi rokonság” ellen; inkább szerette vona az ókori kelet népeihez kötni a magyart. Ez a Jókai hős egyszerre tragikus és komikus figura. A múlt század vége felé már nyilvánvaló volt a finn-ugor népek közös leszármazásának, nyelvi rokonságának tudományos ténye. Vajon mit szólna ma Jókai? Tragikusnak, vagy nevetségesnek tartaná-e, hogy ismét feltámadtak a naiv elméletek a magyar nép és nyelv rokonításáról a sumérokkal? . Magyarországon komoly hagyománya van — a néprajzban s a nyelvészetben is — a sumér kutatásoknak, de tájékozott és képzett tudósaink soha nem adtak hitelt e rokonság romantikus elképzelésének. Fiatal kutatóink közül Komoróczi Géza foglalkozik behatóan e kérdéssel, s eredményei nemzetközileg is elismertek. Természetesen ő sem talált komoly és meggyőző bizonyítékokat a sumér—magyar rokonság mellett. Véleményem szerint egy kisebbrendűségi érzés diktálhatja és táplálhatja szívósan e képzelgéseket. A szerzők úgy vélik talán, hogy egy letűnt, hatalmas kultúrnéphez kapcsolódni nagyobb dicsőséget kölcsönöz a kis magyar népnek, mint vállalni a valóban meglevő rokonságot a finnekkel, észtekkel és más kisebb etnikai csoportokkal. Az elmúlt 50 évben sokan kísérleteztek azzal, hogy feltalálják és feltálalják a közös eredetet például a maorikkal, baszkokkal, etruszkokkal, de ezek a kísérletek tudománytalanok voltak és sorra megbuktak. A sumér rokonság is hasonlóan megalapozatlan, de úgy látszik, makacsabb, szívósabb elmélet, talán éppen a diaszpóra sajátos körülménye miatt. A néprajztudomány eredményei, mint tapasztaljuk, beépülnek a magyar közműveltségbe. Hogyan kapcsolódott ehhez a folyamathoz a diaszpóra magyar-, sága? — Többször felvetődött már az a gondolat, hogy a nyugaton élő magyar egyesületek, szervezetek gyűjtsék össze az emigráció történelmi dokumentumait, mérjék fel nyelvi állapotát. Évekkel ezelőtt a Magyarok Világszövetsége „Írja meg” pályázata hozott is eredményeket: ekkor születtek például Hoó Bálint és mások könyvei. Ügy tudom, hogy például az USA-ban számos egyetemi kutató intézet vizsgálja a kisebb-nagyobb etnikus közösségek kultúráját, gyűjti a megőrzött tárgyi emlékeket. Annak idején egy bloomingtoni tanácskozáson jelentős feladatként jelölték meg a különböző etnikai csoportok történetének módszeres tanulmányozását. Kívánatos . lenne az amerikai magyar egyesületek, sajtó, egyházi szervezetek írásos dokumentumainak, a régi tagság visszaemlékezésének gyűjtése, megőrzése, kutatása. Jó lenne ezt a tevékenységet összehangolni a nálunk folyó kutatásokkal. Talán az idén Chicagóban, a tudományág nagy találkozóján sort lehetne keríteni e fontos feladat megalapozására is. A múlt hagyományainak megőrzése mellett legalább olyan fontos azoknak a kapcsolatoknak ápolása, fejlesztése, amelyek a jelenben kötnek össze bennünket. Nemcsak az elsüllyedt múlt érdekes, hanem a közös jelen is. Mindaz, ami ugyan különböző módon fejlődött, otthon és a diaszpórában, de közös gyökerei, a közös nyelv, a közös kultúra következtében magyar maradt. A világ ma úgy fejlődik, hogy találkozhat, hathat egymásra a diaszpóra kultúrája és a hazai kultúra, tudomásul véve azt, hogy a történelmi múltat, a nemzeti kultúrát a mai Magyarország viszi tovább, élteti és fejleszti a jelenben. 8Z. M. (4 K épcsarnokról Magyarországon a művészet egyetlen mecénása az állam. Ez valójában azt jelenti, hogy minden művészről — az alkotáshoz szükséges jó körülmények biztosításával, kiállítási lehetőségek megteremtésével, munkásságuk publikálásával — gondoskodik. A szerv, amely a képzőművészek megélhetését, lehetőségeit, jogait biztosítja — a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja. A Művészeti Alap a képzőművészeti alkotásokkal való műkereskedelem kizárólagos jogát a Képcsarnok Vállalatra bízta. A Képcsarnok központjában, a Vörösmarty téri Művészetek Székházában, kerestük fel a vállalat igazgatóját, Köteles Istvánt, öt kértük meg arra, hogy olvasóink részére röviden foglalja össze a Képcsarnok tevékenységét. A szombathelyi Derkovlts-terem (Jákfalvl Elemér felv.) — A Képcsarnok feladata kettős: a kortárs képző- és iparművészek alkotásainak bemutatása egyéni és csoportosan rendezett kiállításokon, valamint a képző- és iparművészeti alkotások értékesítése. — Mit jelent a művek minőségi márkázása? — tettük fel a következő kérdést. — A Képcsarnok galériáiban csak olyan művészeti alkotásokat mutatnak be. amelyeket művészettörténészekből és művészekből álló szakmai bizottság minőségi szempontból felülbírált és elfogadott. Ez a biztosíték arra, hogy bemutatótermeinkbe csak magas színvonalú alkotások kerülhetnek. — Mik a Képcsarnok legközelebbi tervei? Hol rendez kiállítást? — A Képcsarnok legközelebbi tervei között az új békéscsabai bemutatótermünk megnyitása szerepel, melyet Munkácsy Mihályról nevezünk el. A vállalat reprezentatív galéria-hálózata országos kiterjedésű. Vidéken, a megyei székhelyeken 16, Budapesten 6 bemutatótermünk működik. Az 1975-ig terjedő fejlesztési tervünk szerint az ország minden megyei székhelyén működni fog Képcsarnok. A megvalósulás stádiumában van a tatái, kecskeméti és székesfehérvári galériák megnyitása és az idegenforgalom egyik gócában, Sopronban műkereskedelmi bolt felállítását tervezzük. — A kiállítások rendezése szinte napi feladat a Képcsarnoknál. Budapesti és vidéki fiókjainknál általában hetenként két kiállítást nyitunk meg. A Képcsarnok műkereskedelmi vállalat, így a kortárs művészek egyéni és kollektív kiállításai alkalmával bemutatott alkotások meg is vásárolhatók. — Kiállításainkat esetenként kapcsoljuk egy-egy más jellegű kulturális eseményhez is. Ilyen bemutatóra kerül sor egyik legszebb kis galériánkban, a szombathelyi Derkovits Gyula teremben az Anyanyelvi Konferencia alkalmából, amikor is szándékunk, hogy a konferencia résztvevői — ha töredékesen is — bepillantást nyerjenek a kortárs magyar képzőéi iparművészetbe. — Tudjuk, hogy ma Magyarországon jelentősen emelkedett a művészeti alkotásokat vásárlók száma. Véleménye szerint ml ennek az oka? — Erre egyetlen mondattal is tudnék válaszolni: az életszínvonal emelkedése. De legalább olyan mértékben szerepe van kultúrpolitikánknak, iskolai rendszerünknek is. A vásárlási kedvet nagy mértékben elősegítette az is, hogy igen előnyös feltételek mellett 13—20%-os előleggel már 100,— Ft-os vásárlás esetében is részletkedvezményt nyújtunk, az összegtől függően 2—18 havi részletre. Az ilyen vásárlások esetében igazolásul elegendő a személyazonossági igazolvány felmutatása, kezesre nincs szükség. Magyar vásárlóközönségünk részére a Magyar Nemzeti Bank hozzájárulásával azt a kedvezményt is tudjuk nyújtani, hogy 4000,— Ft értékhatárig vásárolt művészi alkotásokat külföldön élő rokonaiknak, ismerőseiknek ajándékba kiküldhessék. A Váci utcai Csók István Galéria és a Vörösmarty téri Csontváry terem megbízás esetében festmények kiküldésének lebonyolítását is vállalja. A zsűrizett alkotások és a fix árak bizalmat keltenek vevőinknél. — Külföldi állampolgárok is vásárolhatnak a Képcsarnok bemutatótermeiben? — Természetesen, csak egyetlen kikötésünk van: a külföldi állampolgár a vásárlást személyesen bonyolítsa le. Galériáink nem rendelkeznek olyan joggal, hogy katalógus alapján külföldről érkező megrendeléseket elfogadjanak, de semmi megkötöttség nincs abban a vonatkozásban, hogy a bemutatott tárgyak közül ne kedvük és ízlésük szerint bármelyiket válasszák. Konvertibilis valuta, vagy hitelkártya ellenében történő vásárás esetében értékhatár nincs. A budapesti Csók István Galéria és Csontváry terem valutabeváltásra is jogosult A többi budapesti és vidéki bemutatótermünkben a valutára történő vásárlás esetében a beváltott összegről a váltási bizonylat mutatandó fel. A hitelkártyát: Credit-Cards, Diners Club, American Express Cards, Carte Banche, Eurocard Bank of American — bemutatótermeink beváltják. A Képcsarnoknál vásárolt műtárgyak vámmentesen vihetők ki, ha a számla mellett a vámhatóságnak a külföldi vásárló a beváltott összegről váltási bizonylatot mutat fel, A Csók István Galéria és a Csontváry terem a vevő óhajára vállalja, hogy a vásárolt festményt postán küldi ki a megadott címre. Ebben az esetben a csomagolás és portó költségét valutában kell megtéríteni és át kell adni a Galériának a valuta beváltásáról szóló bizonylat eredeti példányát. Zombory Györoy „Népi iparművészet 1953—1973” címmel nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria termeiben. A tárlatot, melyet a Háziipari Szövetkezetek Szövetsége rendezett, dr. Ortutay Gyula akadémikus nyitotta meg. Hódmezővásárhelyi figurális pálinkás bütykösök Id. Kapóit Antal Kossuth-dljas népművész munkái. Előtérben egy „klgyősbot” Faragon tdkftr Mezőkövesdi falvédő (Lévai András felvételei)
