Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-05-26 / 11. szám
Kifutásra készen a vitorlásversenyzők A védett nádrengeteg mélyén költ a selyemgém A vízi sportolók agárdi klubházának lapos tetejéről olyan kép tárul elénk, mintha nem is a Velencei-tóra tekintenénk le, hanem a Balatonra. Nagy, nyitott vízmező ring előttünk, a felénk gördülő hullámok kiépített partszakaszon törnek meg, s csak nagy távolban szab határt a tekintetnek a lenge, zöld nádfal, amely nemrég még itt volt előttünk a mederszegélyen. Nád helyett víz hullámzik az agárdi part mentében és a messze visszavonult náderdő szegélyén megállás nélkül dolgoznak tovább a kotróhajók, hogy újabb és újabb területekről pusztítsák ki a vízinövényzetet, távolítsák el az iszapot, újabb és újabb partszakaszokat tegyenek fürdésre, strandolásra alkalmassá. Alig másfél évtizeddel ezelőtt még látni sem lehetett itt a vizet a sűrű nádtengertől. Tocsogós. mocsaras, vadon terület volt végig a tó egész partszegélye, megszórva szegényes vityiílókkal, szedett-vedett tákolmányokkal, viskószerű nyaralóházakkal. A kép vigasztalan volt, a táj végképp elrontottnak tűnt. Maga a tó pedig az elmocsarasodás igen előrehaladott állapotában volt. Felületének nagyobb felét vízinövények szőtték be, medrének jó részét iszap és mocsári üledék töltötte be, meleg nyáridőben annyira megfogyatkozott a vize, hogy a strandok fürdésre alkalmatlanokká váltak. Inkább csak ornitológiái nevezetesség volt már a Velencei-tó, rendkívül gazdag és változatos madárvilága révén. Ha a környező hegyekről tekintünk rá a tóra, partja olyan csipkézett, vize annyi nádsziAtadják rendeltetésüknek a kedves horgásztanyákat 4 öreg présház a Velencei-hegység oldalában gettel tagolt, hogy szinte bejárhatatlan labirintusnak tűnik. Száz és száz apró nádszigetecskéje, a sejtelmes suhogású nádrengetegeken átvezető száz meg száz sikátor, csapás és kapu, a kisebb-nagyobb belső, nyílt vizű tisztások fénylő sora rendkívül érdekes, a természet békéjét zavartalanul őrző tájjá teszi a langyos vizű tavat és környezetét. Belső nádmezeinek értékét és érdekességét nem is változtatja meg ezután sem a partszegély lidószerű kiképzése, kulturált strandolásra való átalakítása. Az alacsony hegyektől övezett tó titkos szépségei azonban ma is csak akkor tárulnak ki előttünk, ha csónakon beevezünk a „nádország” mélyére. Egy ilyen csónakút rendkívüli élményekkel gazdagít. A parti nyíltvíz lassan összezárul, keskeny sikátorban löki előre laposfenekű ladikját a kísérő halászmester. Jobbról-balról tömött nádfal kísér, néhol kiszélesedik a csatorna, aztán ismét úgy összezárul, hogy alig fér el benne a csónak. A nádfalú sikátorok nagy, nyíltvizű tisztásokba torkollanak, majd újabb nádutcák sora vezet át kerekded lápi szigetek labirintusain. A csendes víztükör némaságát csak a vadszárnyasok szava töri meg. Ennek az ősvilágnak még igen színes és igen népes a madárlakossága, legalább harmincezerre becsülik szárnyasnépét. A szürkegém lomha számycsapásokkal evez a víz fölött, a sirályok szinte a víz tükrét suhintják, a fehér bóbitás szárcsák ijedt kiáltásokkal menekülnék a csónak elől, csak az apró nádi énekesek nem zavartatják magukat, a barkós cinege, meg a nádi tücsökmadár szüntelen játssza egyszerű dallamát. A legritkább vadmadár, a hófehér kócsag a tó rejtett zugaiban költ avas nádból készült fészkén. Tavasszal és ősszel a vándorszárnyasok nagy forgalmú légikikötője a tó, messzi tájakról érkező, ritka vadmadarak adnak találkozót vonulásuk idején a nádligetekkel tarkított tisztásokon. A partját beszövő nádrengetegtől nemrég még alig lehetett megközelíteni a tó nyílt vizeit. Az utóbbi évtizedben azonban nagyszabású rendezési munkálatokkal kibontották ősállapotából a tó déli partjának jelentős részét, s egy különös vonzerejű üdülőtájat alakítottak ki. A mederszegélyt megtisztították a burjánzó vízinövényektől, a kiirtott nádfal helyére védmű épült kőből és betonból, mögötte a tófenékről kikotort iszappal feltöltött és gyepesített területen új strandok, csónakházak, vállalati üdülők, horgásztanyák, vendéglátóA vízi sport-iskola kajak szakosztálya helyek létesültek, s az üdülővidék központjában, Agárdon megnyílt az első touring-hotel. Mólókat, kikötőket építettek, kis fehér hajók járnak a nádszigetek közt az egyik partról a másikra. Az agárdi-gárdonyi térségben ma már látványosan kiformált kultúrtáj fogad. Az ideális vízszint biztosítása érdekében 1971-ben üzembe helyezték a 4,5 millió köbméter befogadóképességű zámolyi tárolót a Vértes lábánál, most folyik a 9 millió köbméteres pátkai tároló építése. Bekapcsolásukkal a nyári vízszintet 40—50 centiméterrel lehet emelni azzal, hogy a tavaszi vizeket visszatartják, s csak a száraz nyári hónapokban engedik be a tóba. így tavaszonként nem önti el árvíz az üdü-Ujjé! De szép a nyár!
