Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-05-26 / 11. szám
A magyar ugaron A magyar ugaron — ez a címe Kovács András új filmjének, amelyben az író-rendező, szokásához híven, ismét szenvedélyes viták közt elemez egy nagy horderejű társadalmi-politikai kérdést. A téma ezúttal az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság bukása és az azt követő ellenforradalmi terror. Kovács filmjének hőse, Zilahy Kálmán irodalomtanár, akit Latinovits Zoltán játszik, inkább etikus, mint politikus lény. A Tanácsköztársaság eseményeiben közvetlenül nem vett részt. Céljaival ugyan egyetértett, de megvédte két tanártársát az új iskolavezetővel szemben. Ezért utóbb az ellenforradalmárok maguk közé hívják, de Zilahy nem kér belőlük. Lakásán elbújtatja Pálos volt népbiztoshelyettest, aki húgának régi ismerőse, s heves vitákat folytat vele a forradalomról. Pálos elismeri, amit rosszul csináltak, de hivat kozik a forradalmi kényszerhelyzetre. Vitájuknak nem az a célja, hogy vele a film alkotója valamelyikük igazát bizonyítsa, hanem a forradalmi tapasztalat továbbható tanulságait, máig is érvényes vonásait kutatja közben. Íme, néhány kép a filmből: Latinovits Zoltán és Horváth Sándor mint Zilahy tanár és Pálos népbiztoshelyettes egyik vitájuk közben A gimnázium ellenforradalmár igazgatója előtt minden tanárnak igazolnia kell magát, milyen magatartást tanúsított a forradalom alatt. A képen balról a második Latinovits Zoltán, hátul középen pedig az igazgatót játszó Mensáros László Zilahy egy tanártársával — Iglódi István —, akit a diákokkal szemben tanúsított demokratikus magatartásáért felfüggesztenek állásából Az igazgató megmagyarázza Zilahynak, hogy úszni kell az ellenforradalmi árral, ha nem. akarnak elmerülni 500 ESZTENDEJE Nem különösebben szép könyv; betűi kissé kopottak is, mint amelyeket már sokat használtak. Címlapja nincs, hatvanhét, oktáv alakú levele számozatlan. A tartalma sem eredeti, szerzőjét pedig nem ismerjük. Kálti Márk, Küküllei János és mások latin nyelvű krónikáiból állította össze, s egészítette ki a magáéval. Mégis becses nekünk, mégis őrizzük. Mert az első. Az első könyv, amelyet Magyarországon kinyomtattak. „Befejeztetett Budán, az úr MCCCCLXXIII. esztendejében, pünkösd szombatján, Hess András által.” Tehát pontosan ötszáz esztendeje. Ezért ünnepeljük. Nem a könyvet: az évfordulót. A magyar könyvnyomtatás kezdeteit ünnepeljük vele. Hunyadi Mátyás uralkodásának második fele. A híres budai könyvtár már áll, telve ragyogó kiállítású, kézzel írt, másolt kódexekkel. A nyomtatott könyv — amely csak néhány évtizede született Gutenberg sajtóján — szürke, jelentéktelen mellette. Pedig övé a jövő. Nélküle nem szállhatna oly lendülettel, oly magasba, oly messze, s főként: oly nagy számban az emberi gondolat. S ekkor megjelenik Budán egy nyomdász. Munkához lát, hogy 1473-ban kinyomtassa krónikáját. Még egy latin könyvet ad ki: „Magni Basilii de Legendis Poeticis”, ez a címe, s költői, filozófiai munkákat tartalmaz. Kolofonjában — zárósoraiban — már ki sincs írva a nyomdász neve, csupán két kezdőbetűje: H. A. Azután már semmi... Se könyv, se név. Hess András nyomdája nem működik tovább, ő maga is eltűnik a történelem tovagördülő árnyékában. Hogy hová, nem tudjuk, csak műveit hagyta reánk. S ajánlását a Chronica Hungarorum — mint ma nevezzük, a Budai Krónika — előszavában: „... amikor elsajátítottam az emberiség javát, díszét előmozdító nyomtatás mesterségét a Te kegyelmedből Magyarországra jöttem... Nem kevés ideig munka nélkül voltam, míg végre igen nagy és sok napot igénybevevő munkába fogtam, Pannónia krónikájának kinyomtatásába ... Azt hittem ezzel minden magyar embert megörvendeztethetek, ugyanis szülőföldjét mindenki más országoknál jobban szereti s többre becsüli, mindenki vágyakozik rá, hogy életét megismerje, azok jeles emlékezésre méltó cselekedeteit utánozhassa, a szerencsétlenségeket pedig, melyek őket érték, okultan kerülhesse ... Mikor pedig arról elmélkedtem s hosszan tépelődtem, kinek ajánljam e néhány nappal ezelőtt befejezett első munkámat — másra, mint Rád igen tisztelt Uram nem gondolhattam, minthogy e munkát sem megkezdeni, sem befejezni nem tudtam volna nélküled ...” Sokáig azt is homály fedte, ki volt az a „tisztelendő László úr”, akihez a nyomdász ajánlását intézte. Mígnem Fraknói Vilmos a századfordulón végzett kutatásai során a vatikáni levéltárban rábukkant II. Pál pápa Mátyás királyhoz intézett levelére, amelyben szó esik Karai László budai prépost római követi útjáról. Szinte bizonyosra vehető, hogy ő hozta magával Rómából a nyomdászt. Fraknói 1900-ban fakszimile kiadásban sajtó alá rendezte a Budai Krónikát, s előszavában ismertette kutatásai eredményét. Három évtizeddel később Fitz József újabb kutatásaival kiegészítette, s részben helyreigazította elődje megállapításait. Különböző ősnyomtatványok összehasonlításával Fitz megállapította, hogy Hess András Rómában Georgius Lauer nyomdájában dolgozott, s amikor onnan kilépett, hogy önállósítsa magát, mestere — kora szokása szerint — megajándékozta egy teljes betűgarnitúrával. Azokkal a betűkkel, amelyekkel Lauer 1472-ben Antonius Florentinus „Confessionale" című munkáját készítette. Mint az összehasonlítás kimutatta, ennek a könyvnek és a Budai Krónikának a betűi azonosak. „Négy szedőből, a három sajtót kezelő hat nyomtatóból, egy festékkeverőbői, egy szolgából, egy korrektorból és egy rubrikátorból (hasáb-tördelőbői) állt a mesteren kívül a budai nyomda személyzete” — írja Fitz. — „Lehetséges, hogy Hess már Rómából hozott magával egy-két embert ... a személyzet túlnyomó részét azonban Budán fogadta fel, s betanításukkal veszítette el azt a nyolc-tíz hónapra terjedő nem kevés időt, mely alatt munka nélkül volt.” A budai első nyomda fennállását sok minden nehezítette, de aligha — mint Fraknói gondolta még — Mátyás király értetlensége. Kétségtelen, hogy a humanista nagy király is. mint kora általában, a díszes, művészi kivitelű, kézzel írt és rajzolt kódexeket nagyra becsülte, de elképzelhetetlen, hogy a nyomtatásban rejlő, nem művészeti, hanem tudományos, és — mai szóval — publikációs lehetőségeket ne ismerte volna fel. Sőt, okkal tételezhetjük fel, hogy Karai kifejezetten a király parancsára hívta meg Hesst Budára. Az említett Lauer-nyomda korrektora, Pomponius Laelus egy nyomtatványt küldött ajándékba Mátyásnak, aki azt nem késett megköszönni: „A tőled nyert ajándékot... szívbéli örömmel fogadtuk... az általad Rómában annyi gonddal és ékesen kinyomtatott Silius ltalicust a legközelebbi napokban már többször átforgattuk...” A budai nyomda nem élt soká, de hét évvel megelőzte Londont, négy évvel Antwerpent, öt évvel Prágát, nyolc évvel Lipcsét és kilenc évvel Bécset. S nem sok idővel később újabb nyomdák alakultak Magyarországon. Sárvárott kinyomtatták az első magyar nyelvű könyvet is — ennek tiszteletére, a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi megemlékezését az 500 éves évforduló alkalmából, Sárvárott tartja. Üj fakszimile kiadásban adja ki a krónikát a Helikon Könyvkiadó. Iskolai könyvtárakciót kezd a Hazafias Népfront. Ennek jegyében rendezik meg a magyar könyv kiállítását külföldön, s erre fog emlékezni a magyar könyv hete is. A Budai Krónikának tíz példánya maradt az utókorra. Kevés-e, sok-e? — nem érdemes számlálgatni. A tisztelet nem a műé, hanem a vállalkozásé. Hódolat az alkotóknak. B. P. Xqc íufctt rejt wwíií i ■*-<>» Pt coTonalione rtgis Sigttmundi Filii Karolt fmperatons & regis bohemje. ó Igifmüdus Hex fUius imperatoris & regis bohém ie,-de — * confenfu & uolütate cómuni prelate^ :baronü & no bűid r regni bungarie fűit eleótus in regemicoronatufcg uicefimoanno etatis fue.£t regnauit in toto annis quinqu»ginta:& menftbus nőnem.H'c poft obitum domine Marit que decdTit fine prok accepit in uxorem Jjarbaram filiam Hermini comitis cihe.ex qua genu it unicam filiam Jllizabeth norme, quam poítmodu tradidit in coniugem Alberto duci auftrie.Deinde idem R.ex $igiGmüdus eleótus fűit in regé romanoy & bobemie.poftreo coronatus jLome in imperatorem.<Dbut autem annodomini millcftmoquadriiTgentefimotncefimofeptirro. etatis ftie anno feptuageitmoprimo.fepultufcjj in ecclefta uaradien. )3e coronatione regis Alberti. regem $ igifmundum eleitus fait in regem Albertus *dux auítrie gener tpiustin fauoré tlizabetb filie eiufdem ipigüműdruxoris fcilicet Alberti.CoronatuCj fait in die cir / cücifionis domini anno eiufdem millefimoquadringentefimoe tricefimooilauo E.t regnauit äno uno. & méfibus.decé natufcj eft ei films poftbimius Ladizlaus nomine.(Dbiit autem in uie gilta Simonis & lude Anno dni millefimoquadringentefimo tricehmonono.$epultus in albaregah. I)e coronatione regis Ladizlai quinti filii regis A15erti,& quömodoV ladizlaus Rex polcnie ad coronandum inducitur. ,<Prtuo Alberto:remanfit JLhzabetb regia contorabs eius ^ I /prcpnans:&nefciebat filiü an fihäeffet paritura.Interim prelati & barces miferüt proV ladizlao rege polonie.fed äteeg ipfe introduceretur;regina peperit filium |^adizbum.& con*’ CÖJ ^AAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAA^A^VSAAAAAAA/SAAAAAAAAAAAAA Három fiatal — azok a gimnazisták, akik az olykor ellentmondó látszattal szemben is felismerik Zilahyban a humanista demokratát, s akik vele akarják egyszer újra folytatni az akkor elbukott harcot... 1
