Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-05-12 / 10. szám

Részlet az épülő Újpalotáról Mi történt Rákospalotán? Miután kétszer végigjárom Budapest XV. kerületét, a Rákospalotával egyesített Pestújhelyét és belépek Sa­mu Lajos tanácselnökhelyet­teshez a Hubay téri tanács­házán, Samu megkérdezi tő­lem: — Nos, milyennek találta a kerületünket? — Ez a legnagyobb buda­pesti falu és a legkorszerűbb magyar város — felelem. De nem azért jöttem, hogy a saját véleményemet közöl­jem; az övékét akarom hal­lani. A tanácsházén ketten vár­nak : az elnökhelyettes és Pa­­disák Mihályné, a népműve­lési csoport vezetője. S azért várnak, hogy elbeszéljék: egy sajátos véletlen folytán ho­gyan született meg egy bu­dapesti kerület városmono­gráfiája. Kezdjük tehát a múlttal, hogy elérkezzünk a jelenig, amely egyedülálló a százéves Budapesten, meg az egész or­szág történetében is. Egye­dülálló azért is, mert nincs még egy olyan településünk, ahol földszintes faluból vi­lágvárosi városrész nőtt vol­na ki. — Mi volt a sajátos vélet­len? — kérdezem. — A televízió és Budapest főváros vetélkedője — feleli a tanácselnök-helyettes. — A vetélkedőn, amelyen a fővá­ros huszonkét kerülete vett részt, a negyedik helyen vé­geztünk. Miután kezdettől fogva az elsők közt akartunk lenni, megszerveztük az adatkutatást. Fölfedeztük Rákospalotát. Valósággal megírtuk a történetét, amely ilyen formában megírva se­hol és soha nem volt. — Kik által fedezték fel? — Munkánkba mindenkit bevontunk — folytatja Padi­­sák Mihályné, aki elbeszéli, hogy a városszéli városrész hatvankétezer lakóját felkér­ték a következőkre: közölje­nek, kutassanak fel mindent, amit Rákospalota múltjáról, jelenéről, mezőgazdaságáról, iparáról, történeti, munkás­mozgalmi emlékeiről tudni és ismerni lehet. — S a felkérésnek ki tett eleget? — Mindenki, akit érdekelt a helytörténet, saját városré­szének a sorsa. Az általános iskolásoktól kezdve a közép­­iskolásokon át a pedagóguso­kig, a felnőttekig, egészen a veteránokig, hiszen 19 törté­netét például az a Pollák Ká­roly mondta el, aki a 19-es direktórium tagja volt, s túl a nyolcvanadik életévén köz­tünk él, Palotán ma is. Olyan volt ez a rákospalotai szer­vezkedés, akár a hólabda: az egyiktől gurult a másokhoz, az egyik szólt a másiknak, a másik a harmadiknak. Mi csupán annyit akartunk, hogy adatokkal fegyverezzük fel a televíziós vetélkedőn részt vett „csapatunkat”. — Végül is — adatokban, számokban, történetekben, tanulmányokban — megszü­letett Rákospalota, Budapest XV. kerületének a története —■ folytatja Samu tanácsel­nök-helyettes. — ősi iratok kerültek elő. A Pest megyei levéltárban felfedezték a rá­kospalotai Fekete család le­véltárát, amely az 1300-as és az 1500-as évek közt keletke­zett, több más család családi levelezését is magába olvasz­totta, példátlanul érdekes adatokat közöl és a Pest me­gyei levéltárban százhatvan folyóméternyi területet fog­lal el. — S mi volt ez a legna­gyobb pesti falu és legkor­szerűbb magyar város régen? — kérdezem. — A történetmondók, a re­gősök voltak ezen a királyi területen letelepítve. Rákos­palota regős falu volt, s a névben a palota szó nem va­lamely palotára utal, hanem a szláv palajta szóra, amely magyarul házacskát, házikót jelent. S mikor már minden adatunk együtt volt — Rá­kospalota évszázadokon át falu, község volt, 1923-ban kapott csak városi rangot, s 1950-ben vált Pestújhellyel együtt Budapest XV. kerüle­tévé — és csapatunk meg­nyerte a negyedik helyet, azt kérdeztük magunktól: és most hagyjunk veszni min­dent? Ezt a mérhetetlen sok ismeretet, nyersanyagot, tör­téneti érdekességet, a ma­gyar munkásmozgalom egyik fejezetét, amely Palotához kötődik? A rákospalotai ta­nács végrehajtóbizottsága azt mondta, semmit se hagyjunk veszni, az adathalmazt adjuk át szakembereknek, írassuk meg Rákospalota monográ­fiáját. a tanács minden, bár­mely magas költséget is vál­lal és Budapest centenáriu­mának évfordulójára jelen­tessük meg az egyedülálló budapesti városrész történe­tét, teljes monográfiáját. A kézirathalmaz, amely ön előtt pihen, a monográfia nyom­dai kéziratpéldánya, őszkor, a centenáriumra jelenik meg. S megjegyzik, hogy a tör­ténet indul a középkori Rá­kospalotával, a regősök falu­jával és befejeződik nap­Lebontásra váró falusi utca jainkban, amelyekben a leg­nagyobb varázslat történt. — S mi volt ez a „varázs­lat”, mert e szót gyanakodva fogadom, szeretném inkább a valóságos tényeket hallani. A megjegyzésre Samu azt feleli, hogy jól láttam: Rá­kospalota valóban falu. Olyan hatvankétezer lakósú magyar falu Budapest szélén, amely a termőföldekkel érintkezik. Benézünk egy földszintes utcába, az utca vége már a szántóföldre fut. S ebből a földszintes, falu­sias, akácfás, kiskertes Rá­kospalotából hirtelen felnőtt egy korszerű városrész, Új­palota. — Ez egy jó értelmű rob­banás volt. Robbanásszerű fejlődés. Az 1970-es nép­­számlálás adatai szerint en­nek a kerületnek 62 ezer la­kosa volt. Nincs még egy olyan kerület Budapesten, amelynek lakossága két év alatt a másfélszeresére nőtt volna. Rákospalota ilyen vá­rosrész. Szittyók, nádasok, egykori ártér helyén épült fel Budapest legkorszerűbb városnegyede, a csupa tíz­emeletes házból álló Újpalo­ta. Az első újpalotai lakást 1971 áprilisában adtuk át, eddig összesen 7200 új la­kást, és Rákospalota lakossá­ga 62 ezerről egycsapásra 90 ezerre nőtt. Ezt a fejlődést a 2-es számú, szovjet eredetű házgyár technikája tette le­hetővé. Nagy alapterületű la­kások épültek itt, s a lakáso­kat nagycsaládos emberek kapták. — Például? — Például? Az iskolaév kezdetén értesítettek arról, hogy egy újpalotai mama hat gyermekét Íratta be a Patto­gós utcai általános iskolába, a hetedik gyermeke óvodába jár, a nyolcadikat, a legki­sebbet pedig anyasági segély­ével otthon neveli. Gyakoriak a négy-öt-hatgyermekes csa­ládok. Ezeket egész Budapest területéről gyűjtöttük össze. Azt már Padisákné beszéli el, hogy a monográfia gyűj­tőmunkája során előkerült egy ősi térkép is, amelyen a régi dűlőnevek voltak föl­tüntetve : — Ezeket egyszerűen át­vettük és az újpalotai új vá­rosrész utcáit ilyen ősi ne­vek alapján kereszteltük el: lett is Nádastó park, Szá­raznád utca, Legénybíró ut­ca, és így tovább. Ügy, hogy az ősi múlt él tovább a leg­korszerűbb jelenben. — S milyen lesz Rákospa­lota jövője? — fordulok vé­gül a tanácselnök-helyettes­hez. — Itt lesz a legnagyobb falunk és a legkorszerűbb városunk? Olyannyira, hogy ezt egyetlen roppant szabad­téri múzeumban mutogat­juk? — Mindenesetre 1975-ig összesen tizennégyezer új lakást adunk át. Ebből Újpa­lotán, amint előbb említet­tem, már 7200 lakást adtunk át. S ha terveinket semmi sem keresztezi, az 1970-es népszámlálás 62 ezer lakos­sal számoló Rákospalotája 1975-re megkétszereződik, la­kóinak száma 120 ezer lesz. Átvisz a nagy tanácsterem­be és megmutatja az új ter­vek makettjait. Először a ta­nácsháza körül elterülő belső városmag tűnik majd el. — Lebontják és helyébe tízemeletes épületekből álló tömb kerül. A legnagyobb magyar falu a múzeumba kerül, akár Tóth István egykori rákospa­lotai bíró botja, amelyet a monográfia kutatásai során találtak meg Kőszeg mellett egy kis magyar faluban. El­lették a múzeumba, mert Tóth híres ember volt, jeles férfiú, amit az bizonyít, hogy huszonhárom évig volt falusi bírája annak a helységnek, amely a huszadik században az egyik legmodernebb ma­gyar város lesz. Ruffy Péter Falu a v< Budapest XV. kerületét hivatalosan Rákospalotának hívják, mos­tanában honosodik meg a félhivatalos Újpalota elnevezés, azt a nagy kiterjedésű, összefüggő lakótelepet jelölve, amelynek szalag­házai és magasba szökő toronyépületei nem érnek véget a XV. ke­rület földrajzi határainál, hanem tovább haladva Rákoskeresztúr, Rákosszentmihály, Rákoshegy felé, monumentális, új negyedekkel kerítik be a fővárost északkelet és kelet felől. Dóra Mihály, a Béke Termelőszövetkezet elnöke A teljes egészében munkáslakta és a legrégebbi ipari hagyomá­nyokat őrző Újpest és a merész újpalotai lakótelep közé beékelődve él egy falu, az ősi Palota a rákosi homokon, a jobbágyfelszabadítás nagy történelmi fordulata után is a helyükön maradtak utódai, akik feltörték a Károlyi-uradalom legelőit, s példás szorgalommal, ősi paraszti leleménnyel virágzó mezőgazdasági kultúrát teremtettek a sívó homokon. Erőfeszítéseiket igazolta, hogy Rákospalota már a század elején kertészkedő falunak számított, akkor még jócskán a 1 óváros határain kívül, mert hiszen Újpest is önálló város volt, a rá­kosi falvak következésképpen nem is a főváros mesgyéjén helyez­kedtek el, de sokkal távolabb, bizonyos vonatkozásokban csillagá­szati távolságban. Budapest és a környező peremvárosok, peremközségek végleges közigazgatási összevonása, a kétmilliós magyar főváros megszületé­se ezt a romlatlan paraszti világot is beépítette Budapest politikai, gazdasági, társadalmi és szellemi szerkezetébe, s úgy tetszett, az ipari negyedek szorító ölelésében a falu csakhamar elveszti falusi jellegét, mezőgazdasága elsorvad, munkabíró lakosságát felszippant­ják a gyárak, az építkezések, a parasztgazdaságok helyét kisparcel­­lás. műkedvelő kertgazdaságok váltják fel. Egyszóval, a faluból kertváros lesz, ahová munkaszüneti napokon kiárad a zsúfolt ipari negyedek lakossága friss levegőt szívni, a hétvégi ház körül fekvő kertecskével bíbelődni. De nem így történt. A palotai parasztcsaládok némi lelki vívódás és a várossá alaku­lás kétségtelenül hatékony vonzóerejét közömbösítő felismerés után úgy döntöttek, hogy megmaradnak falunak, falunak a városban, folytatva ősi foglalkozásukat, de most már a kor igényének megfe­lelő, nagyüzemi formában. Táplálta ezt az elhatározást az is, hogy a kétmilliós Budapest nagy felvevőpiacot jelentett minden mező­­gazdasági termény számára, így egy korszerű módon gazdálkodó szocialista nagyüzem felbecsülhetetlen helyzeti előnyökkel vehet részt a főváros ellátásának nem csekély feladataiban. 1966. január első napjaiban tehát ötszáz palotai parasztcsalád két-Az üvegház-váro* 12

Next

/
Thumbnails
Contents