Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-04-14 / 8. szám

fittAxyn, -Anyák akarnak lenni Ülnek a fehér padokon, az arcuk zárt, feszes vonalú. Ahányszor fehér köpeny tűnik fel a kezelő ajtajában, megrebben a szemük, mozdúl a lábuk. Asszonyok. Ami közös bennük: a fiatalságuk. Egyikük sincs még túl a negyvenen. És mind — vár valamire. Egy szóra, egy orvosi szakkifejezésre. Ami feloldhat az embertelen szorongásból. Ami azt mondaná nekik: asszonyok, anyák lehettek ti is. Meddő asszonyok. A Baross utcai klinika kapuján fehér tábla: Országos Meddőségvizsgáló Osz­tály. Hetenként háromszor, este van itt rendelés. Mindig telve a padok, a fo­lyosó. Személytelenséget kér mind, akivel be­szélgetek. Az ősi szégyenérzet óhatatla­nul kijut korunkban is az asszony­nak, aki nem tudott gyermeknek életet adni. Ennek az érzésnek nincs társadal­mi háttere. Hivatalban, gyárban, utcán teljesértékű emberek. Önnönmagukban — s néha a család, esetleg a falu előtt — érzik, vallják: kisebb értékűek. Sorban leülnek a hivatali szoba fehér íróasztala mellé. Mondják, mondják a sorsuk történetét; mintha sokszor meg­fogalmazták volna: Az első asszony vé­konyka, keskeny arcú, szeme, mintha örökké könnyes lenne. Iparkodom szó szerint visszaadni csöndes vallomását. — ötéves koromban óvónő akartam lenni. Aztán — mindig. Nem sikerült. Érettségiztem, hivatalba kerültem. Férj­hez mentem. 14 éve ennek. Imádom a gyerekeket. Itt oldalt a Mária utcában áll a kocsim. Piros Zsiguli. A lakásunkat szépen berendeztük, a konyhában fri­zsider, a fürdőszobában mosógép, centri­fuga. Nagy képernyős televízió elé ülünk este. — Nálunk a családban négy testvér volt. Szerettük egymást, úgy nőttünk fel szegénységben és becsületben, hogy nem tudtuk, mi az irigység. Akkor még nem volt tévé, mosógép sem. a három lány takarított, teknőben mostunk anyámmal. — A kolléganőim a retikülben gye­rekképet hordanak. Rohannak a hiva­talból, „Pistikének kanyarója van”, „Évi megint intőt hozott”, „Borzasztó, milyen kicsiny a választék bébiételben”. Én fodrászhoz megyek, festetek. Idő előtt kezdtem őszülni... — Anyám sokáig együttérzett velem. Drukkolt, van már három unokája, re­mélte a negyediket. Tőlem. Másfél évti­zede remélem a gyereket. Most, hogy utoljára nála jártam, furcsa volt. Azt mondta: Lányom, ne erőszakoskodj, a sors ellen. Nem jár ki neked a gyerek, hát nem jár ki. Törődj bele. — De nem! Ezt nem tudom megtenni. — Itt, most kaptam egy kis reményt. Minden beavatkozást vállaltam, utána azt mondta az adjunktus úr- van lehe­tőség. Az életem céljáért harcolok. Az adjunktus azt mondja róla: a tí­pusa azoknak, akik soha nem tettek a gyermekáldás ellen, de női lényük a szo­kottnál később teljesedik ki. Elszántak és szívósak, ami másnak kéretlenül is jön, azért a kínokat, a végnélküli kezeléseket is vállalják. A természet és az orvostudo­mány néha segíteni tud. Néha — vagy gyakran — semmit sem tehetnek értük. Szőke asszony jön, elegáns, csinos. Enyhe bizalmatlanság ül az arcán, ké­sőbb megenyhülnek a vonásai. Cigaret­tát kotor elő, ezüst monogrammos ön­gyújtót kattint fel. — Körbejárnak az ember gondolatai; örökös körforgásban; középütt egy idő­pont, egy elhatározás, egy olyan lépés, amit réges-régen felejtettem volna, ha nem kanyarodnék újból és újból ugyan­oda. Az én életemet mindenki úgy érté­kelné: sikeres, kellemes ... — Korán kerültünk össze a férjem­mel, még egyetemista korunkban. La­kás sehol, albérlet, ösztöndíjból vacsora, otthon vasárnapi ebéd. Aztán ... jönni akart a gyerek. Még egy évünk volt a diplomáig. Leültünk, számot vetettünk önmagunkkal. Nem lehet; ezt hoztuk ki az egyenlegben. Majd, ha a lakás meg­lesz. És akkor még nem volt abortusz­bizottság, sem kórházi műtét-lehető­ség. .. — Két év múlva volt lakásunk. Fizet­­gettünk, törlesztettük a részleteket, las­san bútorozkodtunk is. Már úgyszólván öreg házasok voltunk, amikor olasz tu­­ristaútra fizettünk be. Remekül éreztük magunkat, de valami halk vágyakozás támadt bennünk: tulajdonképpen — most már jöhetne a gyerek. — Azóta eltelt négy esztendő. Nem akartam hinni előbb, hogy valami baj van, hogy nem jelez a baba. Hiszen még fiatalok vagyunk, igaz, a férjem már a második diplomáját szerzi. Azt mond­ják ránk az ismerőseink: szép pár. Okos dolgokról beszélgetünk a társaságban, házikönyvtárunk van, lemezgyűjtemé­nyünk, kétféle színházbérletünk. — Néha álmodom. Főleg amikor a húgomtól jövök haza, neki két édes gye­reke van; ő is pályakezdő volt, amikor az első jelentkezett, fogadta, megkapta. Az álmom gyerekszagú. Mintha át kel­lene rendeznem a lakást; kiürítek egy sarkot a kiságynak, a fürdőszobában pe­lenkák lógnak, s én rohanok tejet forral­ni, mert elkésem, a gyerekek sírnak, éhe­sek ... Felébredek, s a párnám nedves, a férjem rámszól: nyugtalanul aludtál me­gint . . . Nem mond búcsúszavakat, feláll ki­megy. A professzor, akit később kérde­zek róla, így jellemzi: Ez is típus. Sokan vannak, akik az egykor tiltott műtét kö­vetkezményei miatt meddők. Harminc év körüli asszony érkezik. Férje a lépcsőházban topog, minden ajtócsapásra megrezzen, s időnként az óráját nézi, talán a zavarát oszlatandó. Az asszonyka kétszer is a lelkemre köti: a nevét a világért le ne írjam, mert a fa­luban megszólnák. — A keresetem 1700 forint, a férjem háromezret hoz haza, mindketten szak­munkások vagyunk. Sajó mentiek. Most vettem kétezerért konyhabútort, a szo­bánk berendezve. A ruháimat is meg le­het nézni, egyszerű emberek vagyunk, de lassan mindent összehoztunk. — Nálunk otthon 9 gyerek volt. Sze­génység is vele, mert annyi szájnak ke­nyeret adni sose volt könnyű. De tetsze­ne látni, ahogy összejövünk néha, tucat unoka, szép, nagy családok. — De a magamé sehol. Tíz éve háza­sok vagyunk, nem kocsmás az uram, jó ember, még azt is megtette, hogy meg­vizsgáltatta magát, ne legyen mit egy­más szemére hánynunk. Lassan egyi­künk sem szeret odahaza lenni. Egymást nézzük, keveset szólunk. Aztán elme­gyünk egy moziba. Mostanában gyerekes barátokhoz nem járunk. Az uramnak el­homályosul olyankor a szeme, és odahaza szótlan, bánkódó. — Ha jönne a gyerek, otthon marad­nék vele. Vállalnék kettőt, akár hármat. Elköszönök. Az asszony feláll. — Magának... magának van gye­reke? — Van — mondom. — Akkor minek kérdezgetett? Úgyse tud megérteni! S egy pillanatig úgy érzem: gyűlöl... Várkonyi Margit JERSEYBEN A kötszövött jerseyk divatja nem szűnik, sőt hatását ki­terjeszti a nyári viseletre is. A különféle tisztagyapjú vagy gyapjú és műszál keverékéből származó, kellemes viseletű anyagok reggeltől-estig elegánsan öltöztetnek. Erről kaptunk ötletes és színpompás tájékoztatót a Budapesti Finomkötött­árugyár nemrégiben megtartott divatbemutatóján, amelyen „Négy évszak jerseyben” címmel mintegy száz divatos, ele­gáns női és férfi öltözéket vonultattak fel. A Budapesti Finomkötöttárugyár egyik legnagyobb válla­lata a magyar kötő-hurkolóiparnak. Két gyára Budapesten van, két másik gyáregysége pedig Balassagyarmaton és Deb­recenben. Évente mintegy négy és fél, ötmillió darab konfek­cionált kötöttárut és körülbelül 700 ezer négyzetméter jersey méterárut termelnek. A gyár mintakollekcióját külföldön a Hungarotex ismerteti meg a kereskedelmi partnerekkel, s a piaci igények figyelembevételével, a modellek tervezői gyor­san alkalmazkodnak a kötöttdivat változásaihoz. A gyár új termékei között említhetjük meg a Thermo papír­nyomású eljárással készült, műszál anyagú, modern vonalú plage és fürdőruhákat, és az ugyancsak papírnyomású eljá­rással készült nagyon szép, színes-mintás len és műszál köny­­nyű jersey anyagokat, amelyekből divatos nyári ruhák, egész nap viselhető, nem gyűrődő kosztümök, sőt alkalmi, estélyi ruhák készülnek. A Budapesti Finomkötöttárugyár modelljeit egész családok öltöztetésére szánják, így a „Négy évszak jerseyben" című bemutatón gazdag választékot láttunk a jól viselhető és min­den korosztálynak megfelelő, gyermek, kamasz, bakfis, vala­mint női és férfiruhákból, pulóverekből, nadrágkosztümök­ből és sportos öltözékekből. Képeink a gyár négy modelljét mutatják be. Az első képen divatos plage öltözék látható, zöld-fehér mintás, frottír hatá­sú műszálas anyagból. Középen a két nagy sikert aratott te­­niszruha-modell. A bal oldali ruhácska pasztellkék, madonna kivágással készült, a jobb oldali teniszruha púderrózsaszín, rövidnadrágos overáll, amelyhez két zsebbel díszített, rágom­bolható szoknyát terveztek. És végül a nyár slágere: piros­­sárga-fehér mintás, úgynevezett papírnyomó eljárással ké­szült, könnyű műszálas anyagú alkalmi ruha. (Komlós Lili felvételei) Potoczky Júlia KUrthy Hanna rajza MONDOKA Le-men-tem a pin-cé-be, va-jat csi-pe-get-ni, U-tá-nam jött a-pám, a-nyám hát-ba-ve-re-get-ni, Nád kö-zé búj-tam, nád-sí-pot fúj-tani, j Az én sí-pom azt fúj-ta: gi, gá, gú, E-redj ki, te nagy-szá-jú! Rejtvény, gyermekeknek SZÓTÖREDÉK Az ábra szótöredé­keiből rakjatok ösz­­sze egy ötször-öt kockából álló négy­zetet úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva Petőfi Sán­dor: Szülőföldemen című verséből adja­nak Idézetet. * „uofgi E uaza ua uiauaipzs III“ issifajSaw 7iiqqönyntint* varázsnak és nagyfüggönynek egyaránt felhasználhatjuk a bemu­tatott mintát. Vitrázshoz 90-as, nagyfüggönyhöz 20-as horgolócérnát használunk. Mintája igen egyszerű, csak láncszemekből és pálcákból, Illetve üres, tele és megosztott kockák kombinációjából áll. Jelmagyarázat: az üres kocka 1 háromráhajtásos pálca és 5 lánc­szem ismétlődése; a ponttal jelölt kocka 1 háromráhajtásos pálca, 2 láncszem, 1 háromráhajtásos pálca, 2 láncszem váltakozása; az X-szel jelölt kocka S háromráhajtásos pálcát jelent. Ha nagyfüggönyt horgolunk, az aljára csomózzunk 20—25 cm hosz­­szú rojtokat. I 1 I 1 Keceltek ÁTTÖRT KELLEVES. Hozzávalók: 30 deka kelkáposzta, 4 deka zsír, 3 deka liszt, 30 deka csont, egy kávéskanálnyi paprika, 6 deka vö­röshagyma és néhány szem köménymag. — A megtisztított és metélt­re vágott kelkáposztát és torzsáját egy fél liter vízzel feltesszük főni és egy kis sóval, csonttal és köménymaggal puhára főzzük. Le­szűrjük, a levét félretesszük s a zöldséget szitán áttörjük. Barna rán­tást készítünk, a reszelt vöröshagymát és paprikát elkeverjük ben­ne, feleresztjük a kel levével, belétesszük a szitán áttört zöldséget, és jól felforraljuk. ízesíthetjük l deci savanyú tejföllel. MAJORANNÁS TOKANY: Karikára vágunk vöröshagymát, egy ne­gyed gerezd fokhagymát, egy csipetnyi majoránnát zsírban megpá­rolunk, adunk bele két késhegynyi törött borst, egy késhegynyi ró­zsapaprikát. még egy kevés majoránnát, és beletesszük a falatokra vágott marhahúst, s addig pároljuk letakarva, míg megpuhul. Végül adunk bele 1—2 deci tejfölt. Körítésül rizst, burgonyát és galuskát adhatunk hozzá. BORJTJVÉSÉS GOMBÁVAL: Nagyobb borjúveséről a kövér része­ket leszedjük, karikára vágjuk, megsózzuk, borsozzuk, lisztben, to­jásban. zsemlyemorzsában megforgatjuk és forró vajban kisütjük. Finom gombát szeletekre vágunk, vajban pároljuk, tálra rakjuk, rá­helyezzük a kisült vesedarabokat, és fejes salátával tálaljuk. ROSTÉLYOS: A rostélyost vékonyra kiverjük, besózzuk. Szardel­lát vajjal, zöldpetrezselyemmel, vöröshagymával, gombával összeke­verünk. hozzákavarjuk 3 tojás sárgáját, a rostélyost megtöltjük vele. összevarrjuk, átkötözzük, és zsírban puhára pároljuk. Ha megpuhult, vékony szeletekre vágjuk, és bő tejfeles lével adjuk asztalra. METÉLT BORBAN: Készítsünk kemény gyúrt tésztát, nyújtsuk ki vékonyra, vágjuk fel finom metéltre. Zsírozzunk, és lisztezzünk ki egy sütőformát, tegyünk e metéltből (nem kifőzve) egy ujjnyit, lo­csoljuk meg zsírral, ujjnyi vastagon mákkal, szórjunk rá porcukrot, mazsolát, rakjunk, erre ismét egy sor metéltet, ismét zsírozzuk, most tört diót, cukrot, fahéjat, mazsolát és ismét egy sor metéltet, zsírral locsoljuk és tetszés szerinti lekvárt kenünk rá, erre metéltet, zsíroz­zuk, borral leöntjük, hogy ellepje, kissé megrázzuk a formát, hogy elég bor legyen rajta, és megsütjük. Sütés után kiborítjuk és meg­cukrozva tálaljuk. HABROLAD: 20 deka vajat 5 deka liszttel összegyúrunk, és Jégre állítjuk. 15 deka lisztet kevés sóval, kávéskanál ecettel és vízzel se nem kemény, se nem lágy tésztává gyúrjuk, pihenni hagyjuk, azután a vajjal összedolgozzuk, mint a vajastésztát. Pihentetés után felvág­juk vékony szeletekre, megkenjük tojással, fémcsőre vagy fára fek­tetjük, és megsütjük. A fát vagy a pléformát nem kell bekenni. A hab: 5 tojásfehérjét 5 deka cukorral fölverjük, ezalatt 15 deka cuk­rot lábasban hólyagosra főzünk és melegen a felvert hab közé ke­verjük. Több napig eláll.

Next

/
Thumbnails
Contents