Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-27 / 11. szám

A magyar válogatott az Európa­­bajnokság négyes döntőjében \*j A magyar és a román labdarúgók Európa­­bajnoki negyeddöntőjének 270 perces küzdel­me a budapesti (1:1) és a bukaresti (2:2) dön­tetlenek után Belgrádban a befejezés előtt két perccel lőtt pazar góllal, magyar győze­lemmel (2:1) fejeződött be. A magyar váloga­tott nehezen, de megérdemelten biztosította helyét a négyes döntőben. Az előzetesen meg­állapított sorsolás szerint az egyik ágon a magyar és a szovjet, a másikon pedig a nyu­gatnémet és a belga csapat mérkőzik majd június közepén Belgiumban, s a győztesek ját­szanak az Európa-bajnoki címért. A negyeddöntő első két mérkőzése vegyes érzelmeket keltett. A jó megoldásokat, biztató húszperceket bosszantó hibák, alapos vissza­esések követték. A magyar játékosok képtele­nek voltak kilencven perces, egyenletes telje­sítményre. A harmadik találkozón a küzde­lem került előtérbe. így Illovszky szövetségi kapitány csapatának feltétlenül dicséretére válik, hogy nemcsak küzdeniakarásban múl­ták felül ellenfeleiket, hanem ehhez kellő erejük, önbizalmuk is volt. A győztes gól min­taszerű akcióját, úgy hisszük, érdemes fel­idézni: Szőke a félvonal táján a jobb oldalról hosszú keresztlabdával hozta játékba Zámbót. A balszélső néhány csel után beadott. Kű ügyesen átlépte a labdát, Bene a védők gyű­rűjéből az előretörő Szőke elé játszott, s a jobbszélső a tizenhatos vonaláról az ellenkező sarokba bombázott. Szép gól volt... Mint minden győzelem, ez a siker is nagy örömet jelentett. De ne felejtsük, a válogatott teljesítményével és labdarúgásunk egész hely­zetével, a döntőbejutás ellenére sem lehetünk elégedettek. Reméljük viszont, hogy ez a si­ker hozzásegíthet a hibák kijavításához. A magyar válogatott az elmúlt évek alatt alaposan kicserélődött. Ebben az esztendőben is már öt újonc (Szalai, Branikovits, Bálint, Vépi és Kű) kapott helyet a legjobbak kö­zött. A ferencvárosi Kű Lajos a magyar vá­logatott 559. játékosa. Időszerű tehát az új csapat bemutatása. Képünkön a bukaresti mérkőzésen szere­pelt együttes (balról) BENE Ferenc (Újpesti Dózsa, születési éve: 1944, válogatottságainak száma: 59). A tokiói olimpia ifjú gólkirályá­ból már a csapat kapitánya lett. Ebben az év­ben lassan lendült formába, de a gólokkal még mindig adós. GÉCZI István (Ferencváros, 1944, 12). Tavaszi sérülése nagyon visszave­tette. A románok elleni első két mérkőzésen egyaránt döntő hibákat vétett. Belgrádban ROTHERMEL Ádám (Tatabánya, 1948, 10) váltotta fel. A biztos kezű Géczi azonban még jobb nyurga tatabányai kollégájánál. PÁN­­CSICS Miklós (Ferencváros, 1944, 27). A tava­szi idény legjobbja, de balszerencséjére a nagy mérkőzéseken mindig vét egy-egy sorsdöntő hibát. így volt ez Bukarestben is, s a védő hibájából már gól lett. BÁLINT László (Fe­rencváros, 1948, 5). Kellemes meglepetés. Bu­dapesten még Gerd Müller, a németek gól­királya sem tudott megélni mellette. Kemény, de sportszerűen játszó védő, akinek a táma­dások építésére, segítésére is marad ereje. SZŰCS Lajos (Bp. Honvéd, 1943, 20). Nagy munkabírását a válogatottban is jól kamatoz­tatja. Belgrádban KŰ Lajos (Ferencváros, 1948, 2) kapta mezét, s a csere nagyszerűen bevált. A zöld-fehérek örökmozgó, technikás játékosa ugyancsak kivette részét a győzelem kivívásából. JUHÁSZ István (Ferencváros, 1945, 13). A megbízhatóság mintaképe. Fede­zetként kiválóan szerepel, s a románok ellen már a megszerzett labdákat is mind gyakrab­ban továbbította jó helyre. JUHÁSZ Péter (Újpesti Dózsa, 1948, 13). Csak névrokonok, hiszen az újpestiek játékosa a szőke fradistá­­val szemben koromfekete fiú. Négyes mez­ben a balhátvéd szerepét tölti be, olykor túl­zott szigorral. A hatalmas partdobások mes­tere. FÁBIÁN Tibor (Vasas, 1946, 8). Már jó­val húszon felül került a Vasasba, s így fi­gyeltek fel rá a válogatók is. Játéka egyszerű, de megbízható, s egy hátvéd számára ez sokat jelent. ZÁMBÓ Sándor (Újpesti Dózsa, 1944, 23). Az elmúlt év legjobb játékosa, újpesti társaihoz hasonlóan, lassan lendült formába. Rendkívül technikás, balszélen és a közép­pályán egyaránt használható. SZŐKE István (Ferencváros, 1947, 5). A gyors, lendületes, s nagy lövőerejű Szőkét Illovszky most tavasz­­szal hívta vissza. Bukarestben és Belgrádban lőtt góljaival döntő szerephez jutott. KOCSIS Lajos (Bp. Honvéd, 1947, 16). Tehetsége vitat­hatatlan. Talán az egyetlen, aki igazán lát a pályán, kiválóan osztogat. Igazi karmestere lehetne a csapatnak, ha erőnléte javulna. A románok ellen két gólt lőtt és Bukarestben ki­hagyott egy tizenegyest!... Lényegében ez a tizenhárom játékos harcolta ki a továbbjutást. Vidáts, Branikovits, Fazekas és Dunai II. sé­rülések miatt hiányzott... • UÍM ?rA TUNYOGI József. (1932. Los Angeles, 3. a szabadfogású bir­kózásban, nagyközépsúlyban.) Az olimpián balszerencsés sérülést szenvedett és így nem tudott jobb eredményt elérni. A korábbi világversenyeken pedig kiválóan szerepelt, Dortmundban (1929) a kótótt, majd Budapesten (1931) szabadfogásban Európa-bajnok­­ságot nyert. Az FTC egykori bir­kózója a fóváros közelében, Iváncsán él, egy tüztfatelep veze­tőjeként dolgozik. TÜSKE Ferenc dr. (1964. Tokió, a 6. helyezett röplabdacsapat já­tékosa.) Szülővárosában, Baján a gimnáziumban Ismerkedett meg a röplabdázással és a fővárosban végzett állatorvosi tanulmányai idején a válogatottságig vitte. Megbízható előkészítő játékos volt. Diplomája megszerzése után visszatért Bajára, a legjobbakkal azonban már nem tudott lépést tartant, kimaradt a válogatottból és már csak II. osztályú csapat­ban játszik. UHLYARIK Jenő dr. (1924. Pá­rizs, a 2. helyezett kardvivó csa­pat tagja.) A vidéki jogász egyik tartalékja volt a Párizsban „csak” második helyezést szer­zett csapatnak. A magyar kard­vivó együttes 1908 és I960 között csak ezen az olimpián nem nyert aranyérmet, az olaszok végeztek az első helyen. ÜJVARI Antal (1936. Berlin, a 4. helyezett kézilabdacsapat játé­kosa.) A kézilabdázást Magyar­­országon meghonosító egyik hí­res csapat, az Elektromos kapusa volt. Az Elektromos Müveknél is dolgozott, már nincs az élők so­rában. URANYI János. (1948. London, 5. a 10 000 méteres kajak ket­tesben, 1956. Melbourne, arany­érmes a 10 000 méteres kajak ket­tesben.) A magyar kajaksport első olimpiai bajnoka, s egyik legkiválóbb versenyzője. Már Londonban is érmet szerzett vol­na, ha az Egyesült Államokban nemrég elhunyt Blahó Kálmán­nal, a későbbi ismert edzővel nem diszkvaltfikálják pályaelha­gyás miatt. Helsinkiben Is indult, de nem ért el helyezést. Mel­­bourne-ben már 32 éves volt, mi­kor az alig húsz esztendős Fá­bián társaságában olimpiai baj­nok lett, majd 1958-ban a Világ­­bajnokságot is megnyerték. Ezt követve visszavonult, az újpestiek óbudai vizitelepét vezette. A leg­népszerűbb sportemberek közé tartozott, s midőn negyvenévesen gyógyíthatatlan betegség halálát okozta, mély részvét kísérte utol­só útján. VADAS József. (1936. Berlin, a 8. helyezett 4X400 méteres futó­váltó tagja.) A székesfehérvári születésű testnevelőtanár a neves MAC (Magyar Atlétikai Club) színeiben versenyzett. Az olimpia évében nyerte első magyar baj­nokságát. A sporttól a mai napig sem szakadt el, az Üllői úti volt Ludovika Akadémia mellett lé­tesített ifjúsági sportpark igazga­tója. VARASDI Géza dr. (1952. Hel­sinki, a 3. helyezett 4X100 mé­teres futóváltó tagja.) A csepeli atléta a váltó második embere­ként futott. Pályafutása legna­gyobb sikerét Bernben, az 1954- ben rendezett Európa-bajnoksá­­gon aratta, midőn a Zarándl, Va­­rasdl, Csányi, Goldoványi össze­állítású staféta nyerte az arany­érmet. A következő olimpián azonban a villámikrek már nem jutottak a döntőbe. A budapesti Orvostudományi Egyetemen dip­lomát szerzett sportember azóta a hírek szerint Ausztráliában él. VARGA Béla dr, (1912. Stock­holm, 3. a kötöttfogású birkózás­ban, középsúlyban, 1924. Párizs 6. a kisnehézsúlyban.) Weisz Richard olimpiai bajnok mellett az első idők legeredményesebb birkózói közé tartozott. A Kő­bányai Egészségház sebész főor­vosaként is sokan tisztelték, be­csülték. Nyolcvanadik évét is be­töltötte, mikor 1970-ben elhunyt. VARGA Ferenc. (1952. Helsinki, 3. a 10 ooo méteres kajak kettes­ben.) A kajakosok között „Feró” névre hallgatott. Főleg kettesben és négyesben szerepelt eredmé­nyesen, több világversenyen kép­viselte sikerrel a magyar színe­ket. Az Üjpesti Dózsa sportolója az ötvenes évek végén vonult vissza, hivatása: tüzoltótlszt. VARGA János. (1968. Mexikó, aranyérmes a kötöttfogású bir­kózásban, légsúlyban.) Az Abonyból felkerült sportember a Jelen időszak legjobb magyar bir­kózója. Olimpiai aranyérme mel­lé már két világbajnokságot Is nyert. Az elsőt még 1963-ban, a másodikat pedig 1970-ben. A nép­hadsereg századosa. Münchenben változatlanul a magyar birkózók egyik fő reménysége. VARGA Zoltán. (1964. Tokio, az aranyérmes labdarúgócsapat já­tékosa.) A Ferencváros egykori csatára Mexikóban is tagja volt a csapatnak, de esküjét megszeg­ve a mérkőzések kezdete előtt cserbenhagyta a magyar küldött­séget. Később, eltiltásának letöl­tése után Nyugat-Berlinben, a Hertha csapatában Játszott, itt vi­szont a nyugatnémet bajnokság, a Bundesliga vesztegetési botrá­nyába keveredett bele, s a szö­vetség örökre eltiltotta. VARHIDI Pál. (1960. Róma, a 3. helyezett labdarúgócsapat játéko­sa.) Az újpestiek volt kapitánya az ötvenes évek híres csapatá­nak is többször volt tartalékja. Tíz alkalommal szerepelt a leg­jobbak között. Játékát a határo­zottság, megbízhatóság, s olykor a túlzott szigor jellemezte. A kö­zéphátvéd jelenleg az Üjpesti Dó­zsa csapatának másodedzője. (Folytatjuk.) Olimpiai bajnokok edzésben. Pó­lyák Imre (alul) átdobásra ké­szül Varga Jánossal szemben. A technikás birkózó München re­ménységei közé tartozik. A iakarékosságróI VÍZSZINTES: 1. Magyar köz­mondás a takarékosságról (zárt betűk: I, E, N, É, A, O). 13. Ja­nuári. 14. A munka és az ener­gia egysége. 15. Nemesített fá­nak levágott hajtása. 16. A Duna egyik szakasza. 17. Igazság. 20. Egy nyelés ital. 21. ... Tisza vi­zét issza. 23. J E. 24. Takarék­­pénztárunk. 26. Takaros, csinos. 27. Ez a közmondás is a takaré­kosságról szól (folytatása a függ. 37. sz. alatt). 30. Elnyújtott indu­latszó. 31. Alarm. 33. Hollandia egyik legrégibb és legszebb vá­rosa. 35. „Szent Péter esernyő­je” Írójának névjele. 36. Értelem. 37. E G. 39. ínyenc (Ismert ide­gen szó, kiejtés szerint). 40. Mely személy? 41. Állati lakások. 43. Régi magyar labdajáték. 44. S R. 45. Fizet, mint ... (szólásmon­dás). 47. Szintén ne. 48. Ki bir­tokolja? 49. Azonos mássalhang­zók. 51. Talppont (névelővel). 53. Jókai regényalak. 55. Peruban használatos pénzegység. 58. Fér­finév. 60. Kórházi osztály. 61. I. É. 62. Egyik megyénk. 64. Szín­művész (keresztnevének kezdő­betűjével). 66. Római 450 és 55. 68. R S. 70. ... Mayer Sándor (festőművész). 72. Óriáskígyó vagy nyakprém. 73. Állatgondozó teszi, FÜGGŐLEGES: 2. Fővárosunk egyik pályaudvara. 3. Hat láb­nak megfelelő hosszmérték, 4. Karddal verekszik. 5. „Vissza” — felel. 6. ... és kontra. 7. Lán­gol. 8. Z O. 9. Azalék egynemű betűi. 10. Kollégiumáról híres an­gol város. 11. Olasz filmsztár (Sophia). 12. Szemem előtt ját­szódott le. 13. Egy harmadik köz­mondás a takarékosságról (zárt betűk: A, O, E, D, E). 18. Be­járat. 19. Nyüt udvar, előcsarnok az ókori római lakóházakban. 22. Nem ezez, hanem ... 24. Orosz férfinév. 25. A bajússzal történő „művelet”. 28. Idősebb röv. 29. Létezik. 32. Iskola, a nebuló sza­vával. 34. Lásd a 30. sz. sort. 37. A vizsz. 27. sz. sor folytatása. 38. Szelíd madár. 41. Indítéka. 42. Szeretetre méltó, megnyerő. 44. Vágány. 46. Téli sportot űz. 48. Vidám érzelmi állapot, jó han­gulat. 50. Hosszú ideig. 52. R H. 54. Szolmizációs hang. 56. Alko­hol tartalmú ital az ázsiai lóte­nyésztő népeknél. 57. Sajtjáról is­mert holland város (nálunk Így ismert neve). 59. Téli sportot űző. 63. Barna bőrű nép. 65. J E V. 66. Hüvelyk. 67. A „legerősebb” ital. 69. És a többi. 71. Tiltó szó. 72. A szobába. 74, Növény ré­sze. (BEDNAY JÓZSEF) A rejtvény megfejtését nem kell beküldeni, csupán szórakoztatás céljából közöljük. Megfejtés a 9. számból: Díjul miért esik sokaknak vad tövis? Mert fejben keresik magát a szí­vet is. DI J U L H I É fi T BA L $A fi 0 T I N RA £ H E L I 0N lA B F CS E R E Z uü L S AR A I IT A L AL A l 0 l F A S0 I A l 9 A G0 P A l ZN I 00 K AN R IA T 0 N A K K V T KI M 0 J G1 P E K A AS LE R A K A T L M D SZ A R AN E T NE V E T ZI V £ T I S KI T É R ö G0 L F ZÉN 0 N LE V M0 N I E R V TI Z D I AR A T J A K L£ V £ L E S fiU T B EN K E R E S I K A LOSPORT VILÁGÁBÓL Immer (apja: Imperiál — any­ja: Margaréta) nyerte a Munka Ünnepe dijat. Az Angliában te­nyésztett Junior (Ionian—Licke­­en) három hosszal második, az ugyancsak Imperiál apaságéi Ll­­belle (anyja: Librettó) újabb há­rom és fél hosszal harmadik volt. A győztes az 1800 méteres ver­senyben 1.39 mp-es kitűnő időt ért el. Immert Aperianov Zaka­riás készítette elő versenyére és Vas József lovagolta. Nostradamus (apja: Ticino — anyja: Nixe) a somogysárdi mé­nes kiváló fedezőménje kimúlt. Ivadékai közül Nem igaz három Derbyt nyert, míg Néma kapi­tány az osztrák, Nótás kapitány a magyar, Norbert a magyar és a csehszlovák Derbyben győzött. Fiai közül hat máris a tenyész­tést szolgálja. A Hortobágyi Intéző Bizottság június 23—25-ig rendezi meg nyolcadszor a hortobágyi lovas­napokat. A legjobb magyar lo­vasok mellett olasz, osztrák és szlovák versenyzők is starthoz állnak. Huszonöt téesz és állami gazdaság küldi el a legszebb ket­tes, hármas, négyes és ötös fo­gatait. Az amatőr-verseny győztese Story, Barna Jenővel kocsijában. «4 lelátótól jelentjük... Balczó András a világ leg­jobb öttusázója változatlanul tartja kiváló formáját. A 34 éves sportember a tavaszi versenyek során előbb Hei­­denheimben, majd Budapes­ten győzött nagyszabású nem­zetközi viadalokon. Balczó Rómában és Mexikóban tag­ja volt az olimpiai bajnok­ságot nyert magyar csapat­nak. A világbajnokságokon eddig összesen tíz aranyérmet nyert. Már csak az egyéni olimpiai bajnoki cím hiány­zik trófeái közül. Ezért készül kettőzött erővel Münchenre. Bravó vízilabdázók! A Rajki Béla vezette magyar vízilab­dázók kettős diadalt arattak. Előbb Belgrádban, majd Pesca­­rában végeztek a nemzetközi tornák első helyén. Ellenfeleik között mindkét alkalommal a világ legjobbnak tartott csa­patai is ott voltak. Rövid betegség után, 63 éves korában elhunyt Kulitzy Je­nő volt diszkoszvető csúcstartó és sokszoros bajnok. A hatal­mas termetű sportember a Kölcsey Gimnázium testnevelő tanáraként sok fiatallal kedveltette meg az atlétikát. Ipacs László az újpestiek versenyzője bronzérmet nyert a Hollandiában megrendezett cselgáncs Európa-bajnokságon. Figyelemre méltó eredményekkel kezdték a versenyidényt a dobóatléták. A kalapácsvető Zsivótzky (72,04), a súlylökő Varjú (19,88), a diszkoszvető Murányi (64,08), a gerelyhajító Paulányi Magda (57,94) teljesítménye nemzetközi mércével mérve is biztató. Bozsik József a százszoros válogatott labdarúgó fújta a sí­pot az ismét telt ház előtt megrendezett, hagyományos színé­szek—újságírók mérkőzésen. A női kosárlabda válogatott Európa-bajnoki selejtező­mérkőzésen szerepelt Halléban. Az együttes jogot szerzett az őszi várnai bajnokságon való részvételre. A férfi válogatott ezzel szemben „elbukott” az olimpiai selejtezők akadályán. A labdajátékok képviselői közül ezek szerint csak a férfi kézilabdázók és a női röplabdások lesznek ott Münchenben. Fülöp Sándor tovább növelte a magyar fogatok és hajtok jó hírét. Négyesfogatával első helyen végzett az angol ki­rálynő jelenlétében Windsorban megrendezett nemzetközi hajtóverseny, akadályhajtó számában. Ismét a nyugat-berliniek győz­tek a Budapest—Ny ugat-Berlin hajtó bajnokságon. A hiromfu­­tamos ügetőversenyben G. Jauss jr. nagy fölénnyel győzött Meny­hért Ferenc előtt. De ami nem sikerült a magyar hivatásos haj­tőknek azt jóvá tette az amatőr­versenyben Barna Jenő és Sebes Erzsébet Story és Pandur kocsi­jában az első és a második he­lyet szerezte meg a nyugat-ber­lini E. Gustke előtt. A jó ered­ményt elért budapesti amatőr hajtok mindketten újságírók. Sz. L. 15

Next

/
Thumbnails
Contents