Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-15 / 8. szám

AZ ALAPTÖRVÉNY

Egy nép életének legjelentősebb állomásai közé tartozik az alkotmány létrehozása. Az alkotmány alap, amelyre épülnek egy ország intézményei. Az alkotmány keret, amelyen belül végbemennek a társadalom mozgásai. S az alkotmány tükör, amelyben megjelennek az ország morális, etikai arcvonásai.

A szocializmust építő magyar nép huszonhárom éven át élt, alkotott, harcolt első írott alkotmányának szellemében. Ez az első kodifikált alkotmány nem volt tökéletesnek nevezhető, mert inkább a jövő kívánalmait rögzítette le és nem az akkori helyzet realitásait. Mégis alkalmas keretet biztosított a szocialista építés kibontakoztatásához. £s ez. az alkotmány először szedte jogi rendszerbe a magyar nép évezredes vágyait, a nemzet legjobb fiainak vérrel hitelesített törekvéseit. Nincs is szó arról, mintha lényegében kellett volna változtatni az alaptörvényen, hiszen az 1949- ben elfogadott szöveg így fogalmazott: „Népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását, s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé.”

A módosított alkotmány 2. paragrafusa most kimondja: „A Magyar Népköztársaság szocialista állam.” És itt mindenekelőtt fel kell hívni a figyelmet egy finom, ám sokat magában rejtő árnyalatra. Nem változott meg államunk neve, nem lett „szocialista köztársaság”. Egy ilyen hivatalos névváltoztatás ugyanis azt jelentette volna, mintha Magyarországban már felépült volna a szocializmus. A „szocialista állam” megfogalmazás pedig az állam társadalmi-gazdasági típusát jelzi.

Mi változott az alkotmányban? A válasz meglehetősen egyszerű: az változott meg, ami 1949 óta magában az országban is változott, fejlődött, előrehaladt. Bár az alkotmány fogalmához az emberi gondolkodás — különösen a régebbi nemzedékek történelmi tapasztalatai alapján — évszázadok képzeteit köti, a mi társadalmunkban és a ml évtizedeinkben az alapok fejlődésének, építésének előrehaladása meggyorsítja az alaptörvény fejlődését is.

Magyarán: a társadalom alaptörvényét egyensúlyba kellett hozni az élettel, amely ebben a 23 esztendőben többet változott, mint korábban néha évszázadok alatt. Noha ez a megállapítás általánosan cseng, némi elemzés után kiderül: cseppet sem általános igazság, hanem a mi alkotmányunk konkrét esetére vonatkoztatott históriai tény.

Ehhez az új valósághoz igazítani az élet fő vonásait és eredményeit tükröző alaptörvényt: természetes, józan igény. Ezt a jelzőt hangsúlyozni kell, mert úgy érezzük, a módosított alkotmány tervezetében nincsenek előreszaladó fejezetek, meghatározások: a tervezet szerkesztői nagy felelősséggel pontosan annyi eredményt sűrítettek alkotmányjogi megfogalmazásokba — amennyit elértünk.

Néhány példa a változásokra — kezdve mindjárt a legelsővel. A 2. paragrafus eddig úgy szólt: „A Magyar Népköztársaság a munkások és1 a dolgozó parasztok állama.” Űj szövege: „A Magyar Népköztársaság szoc'alista állam.” A két mondat különbsége egyúttal pontos történelmi helyzetkép, a változás leglényegesebb elemével. Azzal tudniillik, hogy a dolgozó parasztok a szocializmus útjára léptek, szocialista üzemben gazdálkodnak: külön említésük az állam jellegének meghatározásánál felesleges. A következő paragrafus — „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé” — után viszont bekerül egy új mondat, amely pontosan felvázolja az osztályok, rétegek helyzetét és funkcióját: „Magyarországon a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja.”

A párt szerepe és a Hazafias Népfront-mozgalom is bekerült az alkotmánymódosítás tervezetébe. Az V. népfrontkongresszust megelőző tanácskozáson sokszor hangzott el: a népfront politikai tömörülés, amelyben a párt részvételével és vezetésével együtt vannak és munkálkodnak hazánk társadalmi és tömegszervezetei, ugyanakkor a népfront a legszélesebb tömegmozgalom, amelyben megvalósul a társadalom valamennyi osztályának és rétegének összefogása a szocializmus építése céljából. Mindez kifejezésre jut a tervezetben, amely 4. paragrafusának második pontjában kimondja: „A Hazafias Népfront tömöríti a társadalom erőit a szocializmus teljes felépítésére. a politikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldására, közreműködik a népképviseleti szervek megválasztásában és munkájában.”

Minden törvényt, különösen az ország alaptörvényét, politikai elveinknek megfelelően kell megalkotni. De a politikai elvek szigorú és következetes érvényesítése mellett a törvényalkotás rendkívüli pontosságot, szakszerűséget is kíván. Ezért kérte fel az országgyűlés által választott alkotmánymódosító bizottság a szakszervezeteket, a Hazafias Népfrontot, a Nőtanácsot, a KISZ-t, a megyei tanácsokat, a Tudományos Akadémiát, az egyetemek professzori tanácsait stb., hogy a bizottság által összeállított tervezetet vitassák meg, mondjanak véleményt, tegyenek észrevételeket, javaslatokat. És a pártnak, a különböző szintű népképviseleti szerveknek, a tömegszervezetek választott testületéinek, a tudósok és szakemberek kollektíváinak a vitáiban csiszolódott az új alkotmánytervezet. Az ajánlások nyomán az előkészítő bizottság megalkotta a törvénytervezet végső formáját, amelyet a közvélemény tájékoztatására nyilvánosságra hoztak. Ez a törvényjavaslat kerül majd a képviselők elé az országgyűlés legközelebbi ülésszakán.

Helyesen élni a hatalommal, tudjuk, nem könnyű, s bizonyos időszakokban szigorú próbatételekkel járhat. Azzal, hogy az országgyűlés legközelebbi ülésszaka elé terjesztett törvényjavaslat rendszerbe foglalja társadalmi rendünk, állami berendezkedésünk öszszetevőit, sokat tesz azért, hogy élni tudjunk a kivívott hatalommal, a tettek elsődlegességét szem elől nem tévesztve. Rendünk alapja így erősödik, így nyer gazdagabb tartalmat a törvény, a munka és a népképviselet fórumain.

Az alkotmány nemcsak különféle szabályok gyűjteménye: lehetőségek összefoglalása is. Olyan lehetőségeké, amelyek a jogok gyakorlásához nyitnak szabad utat; élni ezzel a mi dolgunk, okosan élni, küldetésünk ismeretében, amely lelkiismereti üggyé teszi a jogok mellett a kötelességeket is és alkotmányunk szellemiségében, amely a dolgozó nép legjobb törekvéseit testesíti meg.

P. T.

íjjas

József

kalocsai

érseket

díszdoktorrá

avatták

Március 17-én ünnepi Ulégt tartott a Hittudományi Akadémia: az Aquinói

Szent Tamás emlékünnepség keretében diszdoktorrá avatta Ijjas József kalocsai érseket, a magyar katolikus püspöki kar elnökét. Ijjas József díszdoktori székfoglaló értekezésében egyházi dokumentumok alapján elemezte a szentírás-kutatás modern útjait. Előadását követően Zemplén György püspök, a Hittudományi Akadémia senior professzora díszes kiállitású, latin nyelvű oklevelet nyújtott át az ünnepeltnek.

Hazánk leiszabadulásának 27. évfordulóján, április 4-én nagyszabású ünnepségeket rendeztek a fiatalok Budapesten, a Felvonulás téren. — Az évforduló alkalmával, mint minden évben, az Idén Is megkoszorúzták a hazánk felszabadulásáért elesett amerikai, angol és kanadai katonák emlékművét is.

(MTI felv.)

Vtí—

A Mtytyípp!ParjJa'n

SPELLETICH PAULA NAPLÓJA V.

Az itt közölt napló Spelletich Bódog — Bács megye aUspánja, a debreceni trónfosztó országgyűlés képviselője, később a megye kormánybiztosa — Paula lányának naplója, aki négyéves korában nagyanyjával és bátyjával, hamis útlevéllel, jutott ki Amerikába. A napló első két része az úti előkészületekről, majd a Londonba, végül Cj-Skóciába való megérkezésről szól, megemlítve, hogy Döbllngben találkoztak Széchenyi Istvánnal, Londonban Kossuthtal. A harmadik és a negyedik rész már a megtelepedett magyarok, Cj-Buda életébe vezeti be az olvasót.

1861-ben már sűrű volt a politikai levegő, Douglas és Lincoln szálltak táborba egymás ellen, az előbbi a rabszolgaság, utóbbi megszüntetésének a híve. Az északi államok lakói szégyennel gondoltak a XIX. század legnagyobb gyalázatára, mely egy és fél millió embert szólított fegyverbe annak fenntartására vagy megszüntetésére. A délieknél voltak a fegyvertárak, az érdek és a rendes katonaság, de az északiak részén a határtalan lelkesedés, mely az igazság sorompóiba szólította a tömegeket.

Így ment el katonának Pista fivérem is, ki mint 16 éves fiú, a Donaldson-erőd ostrománál olyan csodát mívelt, amelytől pár napig visszhangzottak az összes amerikai lapok. Egy újkori Horatius Codes volt, melyről 6 maga nem tudott semmit. Annyira neki volt hevülve, hogy észre sem vette, hogy egymaga rohant fel a bástyafalra, hol 16 ellenség harapott a fűbe, és még folytatta volna az öldöklést, ha patronjai el nem fogynak. Volt nagy riadalom — omlott a babér Pista fejére! Nyilvánosan megdicsérték és front előtt előléptették kapitánnyá. De nem azért volt ő a Toldi Miklósok fajából, hogy szerinte érdemtelen kitüntetést elfogadjon. Atyánk, a tisztek, sőt Lyan tábornok kérelmei dacára sem fogadott el semminemű előnyt vagy kedvezményt, ö harcolni jött, nem komédiát játszani, hagyják őt békében! Békén hagyták. Végigharcolta a nagy háborút mint közlegény, azután ment az indiánok ellen. És mikor minden ellenség le volt győzve, akkor őt győzte le Nirvana, a hatalmas sötétség (1868. május 22-én), melyből csak feltámadáskor van ébredés. Most ott nyugosznak Ádámmal a magas dombtetőn, hatalmas tölgyfák árnyékában, márványkő alatt — atyám birtoka közepén, a nagy ég képezi a családi sírboltot, talán eddig már meghonosodott ott is a fülemile, hogy elsirassa kárba veszett fiatal életüket.

Az amerikai farm legmagasabb pontján, négy hatalmas cserfa árnyékában, egyszerű márványlapon van e két felírás:

„Memorial to

Adám Spelletich

Whose promuseing life was cut off while reaping the laurels of scholarship in Groswold College

died A. D. Nov. 13. 1863. aged 16 years.

Stephan Spelletich

Volunteer-Jowa Infantry 2nd Regt, called the hero of Fort Donelson for valiant conduct, served his country from 1861 to 1866

Died A. D. May. 22. 1868. aged 24 years.

By their bereaved father."

Atyám, hogy a hazautazás és az egyévi gondtalan megélhetés költségeit megszerezze — eladott birtokából 360 holdat.

Nem akarom magamat kedvezőbb színben feltüntetni, mint amilyen vagyok, tehát bevallom, hogy azon könnyeken kívül, melyeket

Ádi sírjánál hullattam, Amerika elhagyása fölött nem bánkódtam többet.

Habár szívem dobogott is imádott szülőföldem látásának gondolatánál, mégis nehezemre esett megválni gyermekkori ábrándjaim színhelyétől. Eszembe jutott életemnek minden egyes mozzanata, végiggondoltam, mily nehéz volt felváltani a puha kényelmet, melyhez jó nagyanyám szoktatott, a spártai szigorral és a nehéz munkával. Eszembe jutott életemnek minden egyes mozzanata, minden érzelem, mely kísérte. Mint igyekeztem elfojtani az érzékenységet, mely annyiszor nevetség tárgyává tett, mint csepegtettem ujjamra forró pecsétviaszt — túlzó hóbortból —, hogy leszokjam a sírást, ha valami fáj. Lesz-e valaha olvasmány oly kedves, mint amilyet lopva olvastam, midőn ócska ruhát kellett volna javítani. És végre megvalósulnak-e a nagyravágyó álmok, melyeken elmerengve oly sokszor megégettem az étket, vagy elfeledtem megetetni a csibéimet? Kedves ábrándképeim!

Amerika maga nem sok érdeket keltett bennem. Május 29-én indultunk Hickory Groveból, ama napnak évfordulóján, melyen 11 évvel ezelőtt nagymama, Ádi és a derék Gutherz, Döblinget elhagytuk. Eszembe jutott, hogy akkor is, mint most, szép álmokban ringattam gyermeki képzeletem. Éjjel utaztunk, nappal Chicagóban, Detroitban, majd Niagarában pihenve, még egyszer megnéztük a csodaszép zuhatagot, melynek partján lefényképeztük magunkat emlékül. Innen csak rövid út volt Albanyig, honnan hajón folytattuk utunkat New Yorkig.

Onnan tizenegy nap múlva érkeztünk Liverpoolba. Először is hazatérési engedélyért folyamodtunk, mert mint amerikai polgárok nem mehettünk volna haza.

Két hónapot töltöttünk Londonban anélkül, hogy a Guildhallt, St. Pault, Windsort, a Towert, a királyi palotákat láttuk volna! Most Párizstól hat-, Waterlootól egy órányira laktunk anélkül, hogy megnéztük volna a történelmi nevezetességű helyeket. A rajnai utat vasúton tettük meg. Kölnben megálltunk, és nem néztük meg a székesegyházat. Egész Németországon végigsiklottunk, és nem tekintettük meg a világműveltség tradicionális városait. És azon tudattal érkeztünk meg Becsbe, hogy két világrészt megjártunk, de nem láttuk egyiket sem. Azonban sokkal nagyobb volt örömünk, hogysem a helyrehozhatatlan fölött sokat töprengjünk. Az indóháznál felhangzó magyar társalgás és öltözékek Bécset mintegy magyar külvárosnak tüntették fel előttünk. Bár az indóházban nem volt túl erős ez az illúzió, a magyar feliratok, a sok magyar vendég a „Magyar Király" vendéglőben egész otthonossá tettek bennünket.

Utunkat Pestre Pulszky érdekes társalgása igen élvezetessé tette, ki ismerte minden kis falu történelmi vagy más nevezetességeit. Velünk is közölte mindezt. Az indóházban Pulszky felvilágosította papát, ki mint eddig, úgy ezúttal is az I. osztályra akart jegyet váltani, hogy Ausztriában csak angolok, milliomosok és bolondok utaznak az I. helyen. „Nem tudom, melyik osztályhoz sorolja magát Urményi, ki a millióknak már nyakára hágott" mondta, midőn az említett urat egy sárgára festett kupéban megpillantotta. Különben Örményi is oly szíves volt, s átült hozzánk, így tehát „nagyon előkelő” urak társaságában, kellemesen beszélgetve érkeztünk meg az „Ígéret földjére".

(vége)

3