Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-12-23 / 26. szám

BAJAI BETLEHEMES Négy angyal fehér szoknyát, inget ölt, a fején pa­pírból magas püspöksüveg, a vállukon keresztben színes szalag, a deréknál csokorra kötve, ők viszik a tornyos templomocskát, a betlehemet, benne a Kisjézust baba jelképezi. Három juhász a rendes ruhája fölé szőrével ki­fordított bundakabátot ölt (madzaggal derékon átköti, hogy le ne essék, kalapot vagy bundasap­kát s hosszú pásztorbotot hord). Zenész kíséri a csapatot, régen dudás, ma har­­monikás, hegedűs, furulyás, ami éppen van. Énekszóval közelednek: Tizenkettőt vert mir az óra, Kelj föl pajtás, nézz a csillagra: MUy nagy ragyogás látszik, Nap, Hoki csillaggal játsziki Menjünk arra! Ha jól látok, Iátok angyalkát, Ha jól hallok, hallok muzsikát!... Olyan szépek, ékesek, Szerelmesek, kényesek, Mind fényesek. Az angyalok középre állnak a betlehemmel, egyikük meggyújtja benne a gyertyát (villany­égőt), ezalatt befejezik az éneket. Első angyal a csengőcskét megrázza. Első juhász belép és kissé éneklős hangon sza­val: — Én bátor bejöttem, engedelmet kérek, / mert mesz­­sziról jöttem, tudom, nem ismernek! / De azt Is tu­dom, hogy Itt jámbor hívek laknak, / Engem a hóban, zivatarban ki nem csapnak. / Bor, búza, békesség, / Angyali kegyesség / Maradjon e háznál / Minden Jó egészség! / De biz én addig Itt nem maradok, / Amíg a sonkalopó pajtásomat be nem hívom! / Gyere be, te tapsifüles! Második juhász bottal beballag: — Hopp Pista bátyám, én is itt vagyok ám! / Amint az erdőben Jártam, a farkasok és a medvék majd széj­­jelrepegették a su-su-subám hátulját. / Mivel látták, hogy szegény juhász vagyok, azért nem bántottak. / Gyere be, te porcelánképű vén öreg! Öreg juhász köhögve, öregesen meghajolva,'bot­ra támaszkodva, mérgesen jön: — Kö-kö-kék-káposztás Jó estét kívánok a ház urá­nak és egész családjának! / Bort, búzát, barackot, / Kurtafarkú malacot, / Szekerünknek kereket, / Poha­runknak feneket, / Hadd ihassunk eleget! / Látom, fiaim, ti mind jókarban vagytok, / Esztek, Isztok, öregapátok tejfölös szakálláréi nem is gondoskodtok. / Hej, ha én előveszem az egyszer egyenes, kétszer gör­be botomat, / Ügy jóltartalak benneteket bottal, bor­ral, pecsenyével, / Hogy a hasatok a hátatokhoz szá­rad, mint a sovány malacnak. Első juhász: — Lassan öreg, lassan / Nem szegény a gazda, / Ha rongyos is a subája, / Kertben deres a szalmája, / Maradjunk a háznál. / Látom, megtermett szép, gyü­mölcsös fája, / Feküdjünk alája! öreg juhász: — Feküdjünk le, k! szék alá, ki pad mellé, / Én pe­dig a szép lány szoknyája mellé! A juhászok lefeküsznek a földre, vagy legug­golnak botra támaszkodva, és lehajtják fejüket, mintha aludnának. Horkolnak is tréfásan. Angyalok énekelnek: és csengetnek. Mennyből az angyal lejött hozzátok, Pásztorok, pásztorok, Hogy Betlehembe, sietve menvén, Lássátok, lássátok! Az Isten fia, aki született Jászolyban, jászolyban, 0 lészen néktek üdvözítőtök Valóban, valóban. Első és második juhász énekelve beszél, mint a miséző pap. — Alszol-e már pajtás? — Biz én nem aluszom! — Jártak-e farkasok? — Bizony nem angyalok! — Vlttek-é sok Juhot? — Bizony nem is hoztak! Az angyalok „latinosán” énekelnek, a juhászok felelnek: — Imperedátum, keredátum, glória! — Hallod, pajtás, angyal szava! — Imperedátum, keredátum, glória! — Nem angyal szava, hanem a sárgalábú gólya! — Imperedátum, keredátum, glória! — Nem sárgalábú gólya, hanem az öreganyád kötő­­madzagja fennakadt a kukoricagóréra!... Angyalok élénk dallal ébresztik az alvókat: Pásztorok, nyájaktól keljetek fel, Gyorsan a városba menjetek el! Furulyátok megfújjátok, A kis Jézust úgy áldjátok A jászolyban, a pólyában! Öreg juhász megrázza bundáját, lassan fölkel: — Látom fiaim, nincs mit tenni, föl kell kelni! / Most pedig lássuk, hogy ki álmodta a legszebbet? Második juhász: — Én álmodtam a legszebbet: / Azt álmodtam, hogy a gazdasszony megajándékozott egy akkora darab szalonnával, / mint a su-su-subám hátulja! Első juhász: — Én álmodtam a legszebbet: / Azt álmodtam, hogy a gazdasszony megajándékozott egy akkora kolbász­­szal, / Hogy az egyik végét a derekamra csavartam, / A másik végét meg a kutyák szopogatták... öreg juhász: — Én meg azt álmodtam, hogy a gazda elővette a ládát, / Kivette belőle az erszényét, / És nekem aján­dékozott egypár pénzecskét! / De most lássuk, ki hoz­ta Jézuskának a legszebb ajándékot!? Bajai betlehemesek az 1900-as években (a leinőtt férfiakat dudás kísérte) /itA/yn, - OltAons TANULMÁNYOK A NŐK HELYZETÉRŐI A társadalompolitika és a nők A társadalompolitikának sok meghatározása van. Ferge Zsuzsa, szociológus — a tanulmány szerzője — elöljáróban felvázolja, hogy milyen értelemben használja ezt a fogalmat. Az adott társadalom belső viszonyaira és folyamataira gya­korolt tudatos befolyásnak tartja — a legkülönbözőbb intéz­ményrendszerek és eszközök révén —, meghatározott célok érdekében. Véleménye szerint, a társadalompolitika érték­­tartalma a szocializmusban az, hogy célul tűzi ki a még meg­levő, társadalmilag meghatározott különbségek csökkentését, egy állandó és rendszeres gazdasági-társadalmi felemelkedés közepette. E cselekvésrendszer meghatározott része a szo­ciálpolitika. Két felfogás Mind a szocialista, mind a tőkés társadalom szociálpoliti­kájának vannak közös vonásai. Viszont lényegesen külön­böznek eszközeikben, elosztási elveikben, legfőképp pedig a célok meghatározásában. Ez abból következik, hogy a szo­­ciálpölitika a társadalompolitikának van alárendelve, amely­nek cél és értékrendszere igen eltérő a két társadalomban. A különbséget a tanulmány — témájának megfelelően — a nőkéídésben mutatja ki. A tőkés országok szociálpolitikája nem általában a nők társadalmi helyzetéhez kapcsolódik, hanem sajátosan bioló­giai funkciójukhoz, például a szüléshez. Ha az intézkedé­sek ktléppek ebből a körből, akkor már nem a nők jogainak érvényesülését,-sajátos hátrányaik leküzdését szolgálják, ha­nem a férfi, mint családfenntartó helyzetének a javítását. A Szocialista országok társadalompolitikájának szerves ré­sze a nemek közötti egyenjogúság megvalósítása, hiszen táv­lati célja mindenfajta társadalmi egyenlőtlenség és társadal­mi megkülönböztetés eltüntetése. Az egyenjogúság elsőren­dű követelménye, hogy a nő, társadalmi munkamegosztás­ban elfoglalt helyét tekintve, egyenrangú legyen a férfival. E társadalompolitikai célt szolgálják a nők munkára való jogának az elismerésére, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megvalósítására és a nők szakképzésére tett erőfe­szítések. Az eredmény; a keresők 41 százaléka nő, az egye­temeken és főiskolákon pedig 45 százalékos az arányuk. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve még nem valósult meg teljesen, de a bérarányok jobbak, mint a tőkés orszá­gokban, miként ezt Evelyn Sullerot is hangsúlyozza A női munka története és szociológiája című művében. E társadalompolitika határozza meg a szociálpolitikai gya­korlatot. A nő a saját jogán kapja a társadalmi juttatások nagyrészét. S hogy élhessen a munkára való jogával, kiépült a gyermekek ellátását, nevelését biztosító intézményhálózat, a csecsemőkortól az iskoláskor végéig. S bár a fejlett tőkés országokban a kereső nők aránya nem kisebb, mint nálunk, a gyermekek intézményes ellátása azonban elmaradt a szo­cialista országok mögött, mint ezt külföldi szerzők is meg­állapítják. Szociálpolitikai rendszerünkbe az utóbbi években beépült a gyermekgondozási szabadság. A kereső anya, amíg gyermeke a harmadik évét betölti, otthon maradhat mellet­te, és segélyben részesül. (A háromesztendős távoliét nem jelenti a munkaviszony megszakítását.) A gazdaság kényszere Az elmondottak ellenére, a társadalompolitika elvi céljai és gyakorlati megvalósítása nincsenek teljesen szinkronban, mégpedig két tényező miatt, amelyek egymással is össze­függnek, és a termelőerők viszonylagos fejletlenségéhez és a rajtuk nyugvó termelési-társadalmi viszonyokhoz kapcsolód­nak. Az egyik tényező: a gazdasági és a társadalmi érdekek közötti feszültség lehetősége, a másik tényező: az adott tár­sadalmi szerkezet sajátos erőviszonyainak célokat módosító ereje. Á gazdasági és társadalmi érdekek közötti feszültség a nők bérhelyzetében és képzésében is észlelhető. A hagyományo­san női, illetőleg az újabban nőiesedő pályákon kisebb a bér, a fizetés. Ferge Zsuzsa szerint az alacsony bérszínvonal gaz­daságilag előnyös, és mindaddig fenntartható, amíg van ele­gendő női munkaerő-kínálat. Gazdasági kényszerítő erő, ne­vezetesen e pályákon a munkaerő-kínálat nagymérvű csök­kenése meggyorsíthatná a társadalmi cél elérését. Ez elér­hető volna a női szakképzés radikális átalakításával. (Fűzzük hozzá az elmondottakhoz, hogy a gazdasági kényszerítő erő már működik. A szövödék és fonodák gondja, hogy a nők szívesebben dolgoznak egy műszakban, továbbá, hogy a há­roméves gyermekgondozási szabadságot is sokan igénybe ve­szik. Ez is ösztönözte a könnyűipar rekonstrukcióját; a kor­szerű gépekhez kevesebb munkáskéz kell. És ezzel egyidejű­leg nagymértékben növekedett a textiliparban dolgozó nők bére is.) A képzési rendszer radikális átalakulásáról nem be­szélhetünk, ahhoz tudniillik, hogy a nemek közötti munka­­megosztás egyenletes legyen, nem csupán a nőknek kellene tanulniuk „férfiszakmákat”, hanem a fiúknak is nőieket. Mint Ferge Zsuzsa említi: az egészségügyi szakiskola nem is vehet fel fiúkat. A szakmunkástanulóknak csupán egynegyede, a gimná­ziumi tanulóknak azonban kétharmada lány. Minthogy az érettségizőknek mintegy 30—40 százaléka tanulhat tovább egyetemen és főiskolán, a lányok egy részének nincs tanult szakmája. Az egyetemen pedig elsősorban a bölcsészkarokra és a tanárképző szakokra törekednek. Nos, a női bérszínvonal emelése — a szerző szerint — a szakképzés mostani szerkezetének a változását követeli meg. A struktúra fenntartása ugyan gazdasági érdeknek tűnik, lé­nyegében azonban itt a rövidebb és a hosszabb távon érvé­nyesülő érdekek ellentéte jelentkezik. Nyíltan beszélni! Ferge Zsuzsa kifejti, hogy elméletileg nem pontos, ha a társadalmi és gazdasági szféra ellentmondásairól beszél, el­végre a gazdasági szféra is része a társadalminak, ha a gaz­dasági folyamatoknak bizonyos önállóságuk van is. Elvileg lehet gazdasági maximumra törekedni, anélkül, hogy az egy­ben társadalmilag is a legjobb legyen. A szocialista gazda­ságpolitika egyik alapkérdése, hogy kidolgozza a gazdasági maximumtól a társadalmi-gazdasági optimumhoz való elju­tás eszközeit, módját. Ily módon tehát átfogja a teljes társa­dalmi szerkezetet és annak változásait befolyásoló cél- és ér­tékrendszert. A társadalmi szerkezeten belüli viszonyok is összefüggnek a nőkre kiható társadalompolitikával. A gazdasági és társa­dalmi terület közötti feszültségek bizonyos értelemben sze­­rnélytelenek. Nem egyének vagy csoportok ütköznek meg, hanem rövid távon ellentmondásos két értékrendszer, két el­térő felfogás, amelyek közül a társadalompolitikai' cél- és eszközrendszer a kevésbé kialakult. Míg a gazdasági érdekek érvényesítése a társadalompolitikai intézkedéseket előzőleg befolyásolja, és nem a megvalósításuk során, a társadalmi szerkezet inkább a végrehajtáskor fejti ki a hatását. A dön­tések csorbulnak a társadalmi szerkezet erőviszonyain. A szándék és az eredmény közötti eltérést az okozhatja? hogy egyes társadalmi rétegek és csoportok több ismerettel, infor­mációval, nagyobb döntési jogkörrel, illetőleg személyi ösz­­szeköttetéssel rendelkeznek, és igényszintjük is magasabb az átlagosnál. így jobban ki akarják és tudják is használni a társadalompolitika adta általános lehetőségeket, mint a ked­vezőtlenebb helyzetű rétegek. Ez az ellentmondás mind a szociálpolitika, mind a teljes társadalompolitika megvalósí­tásában torzulásokat okoz. A társadalompolitika területén vizsgálódva: ahogy mind a szellemi, mind a fizikai foglalkozásúak között a kisebb szak­­képzettséget igénylő csoportok felé haladunk, úgy tágul a férfiak és a nők fizetése közötti rés. A taníttatás is hasonló tapasztalatokat mutat: Az értelmiségi szülők fiaikat és lá­nyaikat egyforma arányban iskoláztatják, de a kevésbé ta­nult, rosszabb anyagi helyzetű rétegek inkább fiaikat, mint lányaikat taníttatják felső fokon. A vezető, értelmiségi réteg fogadta el leginkább a női egyenjogúság egyik alaptételét, hogy a lányok éppen úgy szakmát szerezhetnek és választott hivatásuknak élhetnek, mint a fiúk. A nők helyzetében te­hát a rétegérdekek és érvényesülésük tényleges lehetőségei, valamint a rétegértékek különbözőségei mutatkoznak meg. A szerző következtetései: a gazdasági és társadalmi érde­kek, valamint a társadalmi és rétegérdekek közötti feszült­ségek okai és hatásai különbözőek. Az elmúlt években a fe­szültségek megoldásának több útja és módja is kínálkozott. Ferge Zsuzsa helyesli, ha a gazdasági és társadalmi szféra között a feszültségeket tudatosítják, és az álláspontok nyíl­tan megütköznek. Ilyenkor kiviláglik: nem lényeges ellent­mondásokról van szó, hanem arról, hogy nem ismerték fel: összhangot lehet teremteni a rövid és a hosszabb távon el­érhető előnyök között. A feszültségek nyilvános szembesítése arra is kényszerít, hogy előzetesen és alaposabban számol­junk a bonyolult következményrendszerrel, így a lehetősé­gek közötti választás és végső soron a társadalmi fejlődés és fejlesztés mind tudatosabbá válik. K. J, Második juhász: — Én hoztam Jézuskának a legszebb ajándékot: / / Hátamra vettem a báránykát, / Az úton a madzag el­szakadt, / A bárány elszaladt.,. Első juhász: — Én hoztam Jézuskának a legszebb ajándékot: / Há­tamra vettem egy tarisznyát, / Beletettem egy nagy ke­rek sajtot, / Azt is otthon felejtettem, öreg juhász: — Én hoztam Jézuskának a legszebb ajándékot: / Aranyat, tömjént, mtrrhát, / Bort, búzát, békességet! / Most pedig úgy fogunk táncolni, / Mint a szabónak posztón hízott lúdjai! Mindnyájan énekelnek, a juhászok botjukkal böködik a földet, és a lábfejeiket emelve, jobbra csavarják, majd a sarkot emelve, ugyancsak jobb­ra csavarják, és így tovább egy darabig jobbra, aztán balra haladnak. Aztán hátat fordítanak a nézőknek, és a bundás alakjuk „tánca” olyan, mintha hirdetőoszlopok, vagy szénaboglyák lassan haladnának. A lábfej- és sarokcsavarások élén­kek, mint a dal: Oh, te áldott Jutka asszony, kelj fel az ágyadból, Szolgáidat, lányaidat keltsd fel a párnáról, Siessetek túrós, mákos, szilvás lepényt sütni, Ha akartok velünk együtt Betlehembe érni! Szaladj Panni a padlásra, fogj egy pár galambot, Te meg Jóska a pincében töltsd meg a kulacsot, Egy kulacsot, egy palackot mézes borocskával, Ha elmegyünk Betlehembe, úgy sem vész az kárba! Az utolsó verssorral elballagnak, köszönnek: Jó estét, boldog karácsonyi ünnepeket! * A játékot rövidítettük, olyanképpen, ahogyan az operaházi „Nagykarácsony éjszakája” előadáso­kon maguk a szereplő gyermekek alakítgatták. A teljes játékszöveget és a dallamokat megtalálja az érdeklődő a Népi játékok II. kötetében. A szö­vegritmust, tagolást vonalak jelzik. Volly István JHellént; patádé a pesti divatban Eltűnt a miniszoknya, éljen a minimellény 1 Rövid pulóverek, jackie-k, kis mellények teszik derűssé, egyénivé az idei téli diva­tot. Mintha minden darabot kicsit kinőttük volna. Szűk, testhez álló és kurta — ám divatos és talán valamit melegít is — a sok szinpompás kötött, horgolt, jersey, hosszú szálú kockás szövet­ből készült, esetleg műszőrme, vagy suba kézlmunkázással gyártott mellényke. A budapesti divatbemutatókon a réteges öltözködés jegyében majd­nem minden kollekcióban láthattunk többféle pulóveres-mellényes összeállítást. Különösen a fiatalok kedvelik ezt a valóban tarka és otthon is könnyen elkészíthető divatot, amely az alakításhoz is tág teret nyújt, hiszen lehetséges két vagy három megúnt, össze­ment, kitágult, kardigánt, pulóvert ügyesen úgy egybedolgozni, hogy újnak hasson, s megfeleljen a divat legújabb követelményeinek. Íme mellényparádénk kedvenc modelljei, amelyek a budapesti divatáruüzletekben kaphatók. Első kép: piros-fehér színösszeállitású jersey mellény, piros pasz­pól díszítéssel, madonna kivágással. Második kép: ez a meleg, kellemes viseletű, sportos mellény, gesztenyebarna és tejeskávé színű szövetből készült, érdekes fémcsat­csukással. A harmadik képen alkalmi, színházi öltözékhez illő fémszállal átszőtt ó-arany-tejeskávé színű „ékszermellényt’' mutatunk be, amely az idei tél slágere. MTI Bara István és Komlós Lili felv. P. J.

Next

/
Thumbnails
Contents