Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-12-09 / 25. szám

A U J Z T R A U A^^ Egy nagyon távoli világ jött el hozzánk vendégségbe: Ausztrália. Ezt éreztem, midőn a budapesti József Attila Űttörőház előcsarnokába léptem, ahol szívélyesen üdvözölt a messzi földrész emblémája és bohókás küldötteként egy óriáskenguru. E kiállítás nem nagy, de remekül összeállított képei a tel­jesség erejével hatnak. Szinte meglepő, hogy a fotók, montá­zsok, metszetek milyen átfogóan érzékeltetik a földrész életét a kezdetektől a jelenig. A bevezető képsor: elcsigázott embe­rek, sárba rekedt szekér, elhullott lovak. A ma: egy pompá­san felszerelt koraszülött osztály a melbourne-i kerületben, mellette egy automatizált egészségügyi állomás és a Repülő Orvosszolgálat egyik gépe, amely évente 400 ezer kilométert tesz meg. A művészeti anyag is sokrétű. Bemutatja az őslakosság idők mélyéből előcsillanó sajátos művészetét, Tasmania és Kelet-Ausztrália népének alkotásait, a faháncsra festett kü­lönös állatfigurákat. Azután a mai kultúra: koncert-terem a Victoria művészeti központban, Leonard French festett üvegmennyezetével, vagy a sydney-i öböl a monumentális híddal, a felhőkarcolókkal, s az előtérben a város új büszke­ségével: az operaházzal. Majd az élet hétköznapjait látjuk: a dél-ausztráliai Whyalla-nak egy szupermarketjét, az indiai­csendes-óceáni expreszt, amint valahol Sydney és Perth kö­zött robog, kisdiákokat a Campall általános iskolában... A kiállítás megnyitóján megjelent az Ausztráliai Állam­szövetség nagykövete, L. Corkery úr, ott volt Demeter Sán­dor, a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökhelyettese. A szép anyagot Szentessy Ferenc Melbourne-ben élő középiskolai tanár hozta magával. A kiállítást Maróti Gyula, az MVSZ elnökségi tagja és a kulturális bizottság elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy két távoli ország közelebb-kerülése, egymást-megismerése és jobb megértése erősíti, segíti a világ békéjét. 8. M. (Lévai András felvételei) A kiállítás megnyitója, középen az Ausztrállal Államszövetség nagykövete, L, Corkery úr Magyar gyerekek Ismerkednek Ausztráliával PETŐFI — tm A PETŐFI EMLÉKBIZOTTSÁQ PROQRAMJÁBÓL III. A Kulturális Kapcsolatok Intézetében arról kértünk felvilágosítást, hogy a Pe­tőfi Emlékév kapcsán mi­lyen hazai előkészítést igénylő rendezvények vár­hatók külföldön. A Petőfi Emlékbizottsá­gok a szocialista országok többségében (a Szovjetunió egyes köztársaságaiban, Csehszlovákiában, Bulgáriá­ban, Kubában) és a nyugati országok közül Franciaor­szágban, Ecuadorban és Bo­líviában önálló programot dolgoztak ki. Több országban megkez­dődtek már a megemlékezé­sek. Október 22-én a szlo­vák és a magyar rádió nyil­vános műsorán idézte Pe­tőfi emlékét, a továbbiak­ban pedig a Prágai Magyar Kultúra és a Károly egye­tem ifjúsága rendez műso­ros esteket. Jugoszláviában, Újvidéken a magyar és a helyi rádió a tavasszal szin­tén megtartotta közös iro­dalmi estjét, 1973-ban Bel­­grád rendez Petőfi-kiállítást. Lengyelországban a var­sói tudományegyetem októ­ber végén, a filológiai tan­szék fennállásának 50. év­fordulóján volt Petőfiről szóló megemlékezés, továb­bá a két ország rádiója adott közös műsort. 1973- ban Varsóban, Krakkóban és Tarnowban kiállítások lesznek, több lengyel iskola növendékei szavalóversenyt rendeznek, és a varsói Pető­­fi-iskola, névadója tisztele­tére, Petőfi-szobát avat. A Német Demokratikus Köztársaság több nagy vá­rosában, a többi közt Ber­linben, Weimarban, (és vi­déken is) tudományos ta­nácskozásokat, irodalmi es­teket, kiállításokat tervez­nek, Románia fővárosa és több nagy városa szintén gazdag programmal ünne­pel, hasonlóképpen folyik a készülődés a Szovjetunió­ban: Moszkvában, Tartuban előadásokkal, kiállításokkal, Leningrádban, Kijevben iro­dalmi vetélkedőkkel, a ma­gyar és a szovjet rádió több közös programmal emléke­zik a költőre 1973. elején. Széles körű rendezvényso­rozat várható Ausztria fő­városában és vidéki városa­­iben egyaránt. Bécsben a Collegium Hungaricum ren­dezésében német és magyar nyelvű reprezentatív emlék­esttel, neves magyar és oszt­rák művészek közreműkö­désével ünnepük a költőt. Az Osztrák—Magyar Társa­ság szintén tart magas szín­vonalú megemlékezéseket, s az osztrák gyermekek örö­mére Állami Bábszínházunk Petőfl-műsorral vendégsze­repei. Olaszországban, a tervek szerint a Római Magyar Aka­démia rendez 1973-ban ke­­rekasztal-konferenciát ma­gyar előadók részvételével, a milánói Ambroziana szo­borudvarán felállítják Feren­­czy Béni Petőfi-szobrát, s eb-Petőfi Sándor legszebb szerelmes verselt jelentette meg gyönyörű ki­állításban, három különböző nagyságban, a Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalat, Reich Károly grafikusművész Ural Ihletésű Illusztrá­cióival bői az alkalomból emlékün­nepséget is tartanak. Torino, Padova. Bologna egyetemei­nek magyar tanszékein 1973 első félévében Petőfi lesz a téma. Franciaországban a meg­emlékezések a Párizsi Ma­gyar Intézetben már 1972 tavaszán megkezdődtek, Je­an Rousselot, a kiváló- mű­fordító bemutatta az évfor­dulóra a budapesti Corviná­nál 1971-ben megjelent Pe­­tőfi-válogatását. A Louis Aragon elnökletével Párizs­ban megalakult emlékbi­zottság gazdag programjá­ból megemlítjük, hogy a Párizsi Magyar Intézet az Europe-különszám megjele­nése alkalmából 1973. első felében nagyszabású műso­ros fogadást rendez, amely­re meghívja a francia köz­élet sok neves személyiségét. A Német Szövetségi Köz­társaság városaiban emlék­kiállításokkal adóznak Pe­tőfinek. Angliában az An­gol—Magyar Baráti Társa­ság, Finnországban a Finn-Magyar Társaság készülődik a megemlékezésekre és ki­állításokra, a helsinki és a turkui egyetem magyar tan­széke műfordítói pályázatot hirdet, és több finnországi iskola növendékei ünnepük majd Petőfit. Belgiumban a Belgiumi—Magyar Kulturá­lis Egyesület brüsszeli Pető­­fi-előadásait egyben a ma­gyar kultúra ismertetésének szenteli, Spanyolországban kiállítás lesz, a távoli Ecua­dorban pedig az Ecuadori Magyar Kulturális Intézet és a quitoi városi tanács Petőfi szobrát állítja fel. A külföldiek figyelmét felkeltő Petőfi-ünnepségek, rendezvények sikeréhez — csak töredékükről tehettünk itt említést — a Kulturális Kapcsolatok Intézete sok irányú segítséget nyújt, eh­hez járul a magyar rádió félórás, Petőfl-műsort su­gárzó küldeménye, amely eljut a világ legtávolabbi országaiba is, a legkülönbö­zőbb nyelveken hirdetve a költő nagyságát és kultú­ránk gazdagságát. — h — ttvou jfifa*' /rfv frt dtto&í&ufasJ-c 4 fat/omái/i/iutk kit lan a tuséin” Amikor Európa-szerte az angol és francia gondolkodók tevékenysége megalapozza és kifejleszti a polgárság rövidesen forra­dalomban győzelmes ideológiáját, amit fel­világosodás néven emlegetünk, amikor a szü­letési, származási előjogokkal szembehelye­zik az ész, a tehetség, a tudás előjogait, a val­lásos világnézettel pedig a természettudomá­nyos gondolkodást, amikor Voltaire és Rous­seau nézetei a francia forradadalom erjesztő­­jévé válnak, Magyarországon még arról van szó, hogy az uralkodó feudális nemesség, épp kiváltságait féltve, szembe fordul a Habsbur­gokkal, tiltakozik a nagybirtok fejlődését ve­szélyeztető osztrák vámpolitika ellen, az el­len, hogy az ő rovására könnyítsenek esetleg a jobbágyok terhein. Mivel azonban ez a ve­szély idegenből jön, a nemesi tiltakozás is részben nemzeti színezetet öl't. ¥x4'^ MáltAI TAMAlii JÁMBOR SZÁNDÉK I Uwgarfco ] Bessenyei a reform minden lényeges elvi kérdését felvetette röplratalban Magyarországon a felvilágosodás sajátos körülmények között indul. Az uralkodó, Má­ria Terézia udvari testőrségének egy részét nyilván a németesítő poütika jegyében — magyar nemesi ifjakból szervezi. A fiatal ne­mesek között azonban más hatás érvényesül. A bécsi udvar körül élénk kulturális élet fo­lyik: színházi és operaelőadások, hangverse­nyek, fényűző építkezés, A magyar testőrök legjobbjaiban ez a számunkra újszerű és vonzó élet felébreszti a vágyat: miért ne lehetne otthon hasonlót teremteni. A bécsi magyar testőrök között nem egy akadt, aki vers- vagy prózaírással foglalko­zott, de inkább a maguk kedvére írtak. Csak Bessenyei György (1740—1811) fellépése után kezdenek maguk is a nyilvánosságra gondol­ni. A magyar felvilágosodást Bessenyei Agis tragédiája című drámájának megjelenésétől számítjuk, bár irodalmi szempontból nem ez a legjelesebb munkája. A Philosophus című vígjátéka fontosabb, mert típust teremt: a parlagi nemes alakja — Ponty! — nála jele­nik meg először. (Később a színdarab címe is Pontyi lett.) A jóindulatú, de műveletlen, bárdolatlan nemes figurája a későbbi magyar vígjátékokban is vissza-visszatért. Tarimenes utazása című regényén Voltaire Candide-jának hatása érződik, amelynek írói módszerét követve, ún, államregény formá­jában, az ideálisnak tartott államrendszert keresi. Tarimenes, a nemes ifjú, tanítómes­terével utazgat, és tapasztalatai nyomán ki­bontakozik az író éles társadalom-kritikája. Bár nem létező országból indítja el hősét, egyértelműen világos, hogy Magyarországról van szó, az ifjú élményei között az osztrák fő­város kultúráltsága csillan fel, de Tarimenes ártatlan kérdezősködése nyomán előbukkan­nak a felvilágosult abszolutizmus hibái, el­lentmondásai. Szépirodalmi alkotásainál is fontosabb ta­lán, amit a nemzet művelődéséről, és ennek feltételeként a nemzeti nyelv műveléséről megállapított. Sőt, egyik röpiratában felveti egy olyan tudományos intézmény megalapítá­sát, amely a magyar nyelv kimunkálására, az irodalom fejlesztésére és a tudományok ter­jesztésének elősegítésére lenne hivatott. Rö­viden: a későbbi Magyar Tudományos Aka­démia szükségességét fogalmazta meg. Emlékezzünk vissza arra az örömteli lel­ke rtd e zésre, ahogy az első bibliafordítók egyi­ke, Sylvester János „felfedezi” anyanyelvűnk lehetőségeit. Az ő öröme és a magyar nyelv iránti szeretet, sőt büszkeség visszhangzik Bessenyei szavaiban is, de ugyanakkor a kor szellemének megfelelően tovább is jut. A fel­világosodás egyik alapeszméjéig (egyben kor­látjáig is), hogy a műveltség elterjedése, ál­talánossá, ^közönségessé” válása fogja meg­oldani az összes társadalmi problémát: „Az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mentői közönsége, sebb a lakosok iközött, az ország is annál bol­dogabb. A tudománynak kulcsa a nyelv, még pedig a számosabb részre nézve, amelynek sok nyelvek tanulásában módja nincs, min­den országnak született nyelve..." A tudományok elsajátítása tehát csak az anyanyelven lehetséges. Ezt bővebben és nyo­matékosabban ds kifejti: „Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, va­lameddig a tudományokat a maga anyanyel­vébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem ...” Megállapítását a művelt európai nemzetek példáival, majd egy derűsen ható bizonyíték­kal támasztja alá: „Míg pedig a magyar parasztasszonyok magyarul fognak beszélni, addig a paraszt­­emberek is úgy beszélnek, hasonlóan, míg a jobbágyok magyarul szólnak, addig az uraknak sem lehet a magyarságot elfelejteni. Ha már így kéntelenek vagyunk nyelvünket megtartani, tisztítsuk ki legalább, és dolgoz­zunk előmenetelünkön...” 1782 után Bessenyei visszavonult vidéki birtokaira, egyre nagyobb magány osságbah, és tovább dolgozott, már a nyilvános megje­lenés reménye nélkül. A természet világa cí­mű, több mint tízezer soros filozófiai költe­ményét nemcsak visszadobta a cenzúra, ha­nem az írót hatósági megfigyelés alá helyez­ték a mű egyház- és államellenessége miatt. Bessenyei tevékenysége azonban mégis termékenyítőén hatott. Sok javaslatának megvalósítása kezdődött, és ami ugyancsak fontos, többen léptek nyilvánosság elé írói tevékenységükkel. 1795-ben, amikor az első magyar jakobinus színezetű összeesküvést, Martinovics Ignác és fásainak szervezkedé­sét leleplezik és szétzúzzák, az elítéltek között számos jeles költő, író szenved az osztrák börtönökben. M. Kállai Magda (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents