Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-05 / 3. szám
VÁROSOK. rvAiu,-rtimrnrinmruwYWifiArwrinrnnAnrrinrirj-irinriiinri-irni—r-rrrr~-“~~'-‘“,~~**,^*****“**^*‘‘*‘*‘**"*"*MMM*“***‘“,>***,**M<" MIKLÓS, DK KIRÁLYA! csőítő beszédeket írt, évfordulók, győzelmek idején, és gyászbeszédeket tartott híres emberek elhalálozása alkalmából. Zrínyi Miklóson kívül csak egyetlen külföldi volt még, akiről dicsőítő beszédet mondott: Sobieski János lengyel király. Beszédgyűjteménye először Párizsban jelent meg 1674-ben, az augsburgi 1696-os megjelenés valószínűleg egy második kiadás. Zrínyi Miklóst több mint egy órás gyászbeszédében XIV. Lajos felkérésére búcsúztatta el. A gyászbeszéden kívül egy 122 hexaméterből álló panegyricus-t, dicsőítő költeményt is találtak a kötetben, e hosszú vers is a nagy Zrínyi Miklóst dicsőíti. A költeményt Ecsy ö. István, a gyászbeszédet pedig Molnár Imre fordította le latinból, először adva közre e híres felfedezést magyar nyelven. Az olvasó bizonyára felveti: miért tartotta szükségesnek XIV. hajas, a Napkirály, hogy udvari papja több mint egyórás gyászbeszéddel búcsúztassa el a távoli Magyarország elhunyt — vadászaton egy támadó vadkar\ áldozatává esett — hadvezérét, a törökellenes hadjáratok Európa-szerte ismert hősét? Molnár Imre tanár, történész, a Zrínyi gimnázium helyettes igazgatója kutatta ki búvárkodásai során, hogy a Napkirály és Zrínyi Miklós szövetségre léptek, ez a szövetség Habsburg-ellenes tartalommal telítődött és végső célja Magyarországnak és Horvátországnak a török alóli felszabadítása volt, de nem császári, osztrák, hanem francia segítséggel. XIV. Lajos figyelmét De Bonsy püspök hívta fel 1663 tavaszán Zrínyire. De Bonsy velencei francia követ volt, aki nagyra értékelte Zrínyi hadi vállalkozásait. Egy esztendőre rá, 1664-ben XIV. Lajos már megbízottja, Coligny gróf útján tárgyal Zrínyiékkel. A Napkirály 10 000 tallér pénzbeli gyorssegélyt küld a hadvezérnek, és segítő csapatok elindítását helyezi kilátásba. Bécs féltékenyen figyelte ezt a közeledést. A felébredt gyanú késztette Zrínyit arra, hogy ne személyesen, hanem öccse, Zrínyi Péter és titkára, Vitnyédi István útján tárgyaljon a franciákkal. Az európai franciá politikába beilleszkedő terv az volt, hogy Zrínyi a Habsburg-ellenes országrészekben, Magyarországon, Horvátországban, Erdélyben, de még Morvaországban és Sziléziában is a népre támaszkodó haderőt szervez. Ez a Zrínyi vezette, különböző népek fiaiból toborozott haderő, a francia királyi csapatok segítségével kergeti el a törököt Magyarország és Horvátország területéről, és felszabadítva e roppant területet, a Habsburgoktól elszakadva, vagy XIV. Lajost, vagy nemzeti uralkodót választva, Zrínyi Miklóst kiáltják ki magyar és horvát királynak. A tervet követő történelmi idők híres Wesselényi féle összeesküvési perében el is hangzott olyan vallomás, a Ruzicsky Gáspáré, hogy ők XIV. Lajos francia uralkodó magyar királlyá választására és Zrínyi Miklósnak kormányzóvá való kinevezésére törekedtek. Ha Zrínyi Miklós személyében a XVII. század második felében nemzeti királyunk támad, nem Magyarország, hanem minden más környező ország és nép sorsa másként alakult volna. Legyőzve a török áfiumot, elvetve a német maszlagot, sorsunkat Bécs szorításásából kiszakítva, talán az első világháborúba sem sodortattunk volna be. Ha... E kötöszócskát keresztülhúzza Bécs. Felfedve a terveket, mindent megakadályozott. A Napkirály segítsége is késett, és a néphadsereg, a Zrínyi-féle népek seregének toborzása sem sikerült. S máig kísért a feltételezés, hogy nem úgy történt az a hírhedt vadászat, ahogyan az emlékíró Bethlen Miklós leírta volt:,, Szép őszi idő járván, majd mindennap vadászni jártunk... 18. novembris erdei disznókra menénk ebéd után, hintán... Vitnyédi az első, én a hátulsó ülésben bal s ő jobb felől ültünk csak hárman...” Máig kísért, bizony. Hogy nem véletlen, hanem összeesküvő szándék, nem vadkan támadása, hanem Bécs támadása okozta azt a váratlan halált. Mi történt volna, ha Zrínyi nem megy vadászni? ... Ez a kötőszó történelmünkben már-már leküzdhetetlen. Ruffy Péter Sziget restaurált vára, ahogy a madarait látják Szulejmán szultán dzsámija A várárokban manapság csónakáznak ISMERETLEN REQÉNY A történelem mély és megülepedett rétegei alatt — úgy tűnik — mozdulatlanul pihen a szigetvárt histórikum, a mai kisváros azonban szüntelenül foglalkoztatja kutató tudósok és a történelem kutató szenvedélyének magánemberként hódoló híveit. Ez a maroknyi erősség, amely napjainkban Magyarország déli ‘ határán megújhodását éli, időről időre felszínre vet ismeretlen, vagy írott történelem lapjairól haloványan, elmosódottan felderengő arcmásokat. A magyar és az európai múlt a tragikus sorsú végbástyája ma is kimeríthetetlen kútforrás, amelyből a történelem megismerésének és megfejtésének újabb és újabb szálacskái csörgedeznek elő. Zrínyi, a költő szigetvári eposzában szerepel egy Kumilla nevű török szultánlány, regényes hősi alak, akinek Zrínyi nemes költői megformálásában jelentős szerepe volt a hősköltemény cselekményében. A szigetvári rejtelmek megfejtésére vállalkozó kutatók hosszú évszázadokig abban a hitben éltek — munkálkodjanak volt bár Budapesten vagy Isztambulban —, hogy az eposzban feltűnő, tiszta érzéseivel és bátorságával az utókori olvasó rokonszenvét elnyerő női alak nem több, mint a költő képzeletének alkotása. Zrínyinél Kumilla I. Szulejmán szultán lánya, akit apja Rusztán béghez kényszerít férjhez, de Kumilla nem a nagy hatalmú béget, hanem a fiatal tatár kánt Delimánt szereti. A féltékeny Delimán megöli Rusztán béget és elmenekül a szultán haragja elől. E regényes történelmi epizód színhelye Szigetvár, időpontja egybeesik a déli végvár ostromával. Kumilla és Delimán Szigetvártól másfél kilométerre egy forrásnál találkoznak. Szigetvár közelében ma is bőven bugyog a krisztálytiszta víz egy forrásból, amelyet napjainkban is Kumilla forrás néven ismernek, s a forráshoz fűződő néphagyomány azt tartja, hogy a reménytelen szerelmes, ha Kumilla forrásának vizéből iszik, visszanyeri hűtlen szerelme vonzódását. Ennyi a legenda ... De mennyi a történelmi valóság, élt-e Kumilla a XVI. század középső éveiben, amikor a szigetvári dráma beteljesedett, az agg Szulejmán holtan ült tábori trónuséhoz kötözve, mert a vár eleste, Zrínyi és katonádnak drámai halála már nem örvendeztette meg szívét. Van-e valami kimutatható, igazolható magja e szép történelmi regénynek, amely Zrínyi lüktető verssorai közt bontakozik, de sem hátterét, sem valóságát soha senki nem mérte fel? Több mint négyszáz évvel a szigeti veszedelem véres napjai után egy magyar tisztviselő, Papp-Szabó Lóránt műkedvelő turkulógus, a török—magyar kapcsolatok szenvedélyes kutatója látott hozzá, hogy magyar és török források felhasználásával a költészet mezeiről a történelmi valóság talajába ültesse át a Kumilla legendát. Ki volt Kumilla? Az első lépéseket megtenni aránylag nem volt nehéz. I. Szulejmánt a török történetírás úgy tartja számon, mint a moszlim birodalom legnagyobb uralkodóját, akinek fényes szablyájától rettegett Európa s aki azért áldozta fel harmincezer válogatott harcosát, hogy a kis Szigetvár felperzselésével megnyissa az utat Bécs felé. A török történelem azt is feljegyezte, hogy Szulejmán szultán legkedvesebb felesége, a „hivatalos” szultána neve Roxolána volt. Okos, művelt, sok európai és ázsiai nyelvet beszélő politikus asszony volt, akinek 1561-ben bekövetkezett haláláig óriási befolyása volt a félelmetes hírű szultánra és a török birodalom bonyolult politikájára. Roxolánáról fennmaradt egy festői ábrázolás is. A mohamedán vallás ugyan tiltja élő személyek megfestetését, de a sztambuli Topki Szeráj múzeumban őrzik Kumilla lányának arcképét is. A képről készült másolatok alapján a magyar kutatók is beleillesztették Kumilla alakját kutatásaik hézagos szövevényébe. Kumilla tehát I. Szulejmán és Roxolána lánya volt, később Rusztem bég felesége. A homály sűrűsödött és tisztult, mint általában a nagy korszakokat felölelő történelmi kutatások során történni szokott. Hátra volt még annak a megfejtése, ki volt s honnan származott Roxolána, a törökül Hurrem Haseki Suhannak nevezett, fényes tekintetű és tekintélyű szultána. Ki volt ez az eszményi asszony, akihez I. Szulejmán, a „világ ura” gyöngéd szerelmes verseket írt török és perzsa nyelven s bár a szigetvári ostrom idején Roxolána, már évek óta halott volt, a nyolcvanadik évében járó agg szultán méltóképpen ápolta emlékét? Egy elfelejtett magyar opera, Fáy Gusztáv 1863-ban született Kumilla című operája s Rukolnyik orosz író, a pétervári Pedagógiai Intézet professzorának Roxolána című drámája indította el a kutatókat annak a történelmi regénynek a felderítése útján, amely végül is Szigetvár falainál ért véget. Az Ukrán Enciklopédia 12. kötetében Roxolána címszó alatt közölt adatok végre fellebbentették a majdnem félezer éves fátylat az ismeretlen regény eredetéről. Roxolánát eredeti nevén Nasztya Liszoszvszakaja-nak hívták, 1505-ben született az ukrajnai Rohatin helységben, ahol apja pópa volt. 1520-ban a krimi tatárok elhurcolták az apai háztól és eladták a szultán háremébe. A szultán kegyeit hamarosan elnyerte a szép ukrán lány, akit I. Szulejmán törvényesen feleségül vett s az ukrán származású Roxolána-Nasztya negyvenegy évig volt a világhódító Szulejmán feleségé. A szultán mindössze öt évvel élte túl Roxolánát, aki a magas porta cselszövevényei közt is megőrizte józanságát, okosságát és befolyását. Roxolána a maga asszonya varázserejével elérte, hogy a szultán az elsőszülött Musztafa helyett az ő fiát, Szelim béget tette meg a trón várományosává s véghezvitte a páratlan politikai sakkhúzást, negyven évig visszatartotta Szulejmánt attól, hogy haddal támadjon Ukrajnára, szultáni paranccsal a krími tatárokat is megszervezte a Sztambulban raboskodó orosz, ukrán, örmény, grúz és magyar hadifoglyok szökésére. Konstantinápolyban dzsámikat, iskolákat, kórházakat építtetett, tehát mindenképpen egyike volt a kor ragyogó alakjainak, asszonyi gyöngédséggel és okossággal uralkodó szultána volt egy véres és kegyetlen korban. A történelmi kutatók megtalálták az ismeretlen történelmi regény befejezését is. Roxolána lánya, Kumilla valóban élt, de Zrínyi eposzában már csak a költői képzelet juttatott neki szerepet, mert Kumilla 1556-ban meghalt, megelőzve édesanyját és apját, a fényes tekintetű szultánt. A Kumilla-forrás tehát csak egy történelmi legenda emlékét őrzi, de Szigetvár azok közé a magyar kisvárosok közé tartozik, amelynek falai közt együtt él a történelmi valóság és a költői alkotás, a nép körében született és megőrzött legenda. A sorozat írói ezúttal elnézést kérnek az olvasótól, hogy túl soká időztek Szigetvár múltjánál, de a kisváros nagy történelmének megörökítése után a mai Szigetvár felé vetik kutató tekintetüket. Baróti Géza Régészeti kutatás 13
