Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-11-24 / 24. szám
XXV évfolyam, 24, szám. 1972. november 25 Ara: 3 forint FESTMÍ\YAIÁMIÍK Az ősszel Budapesten jáit Andrés Salgó neves mexikói festőművész, hogy Don Quijote a XX. században című festménysorozatának egyik darabját ajándékul átnyújtsa a Nemzeti Galériának. A magyar származású festőművésznek ebből az alkalomból néhány kérdést tettünk fel életéről, művészetéről. Andrés Salgó így válaszolt: — Már diákkoromban elfogott a vándorlási láz, világot akartam látni. Amikor leérettségiztem, 1929- ben mindjárt elutaztam Franciaországba, ahol hamarosan sikerült megrendeznem első kiállításomat. Jó kritikát kaptam, és ez további tanulásra és munkára ösztönzött... — A háború továbbvándorlásra kényszerített. Diego Rivera meghívására 1940-ben Mexikóba utaztam, ahol új, szabad otthonra találtam. Munkához láttam, és művészetemmel elismerést arattam nemcsak a mexikói kritika előtt, hanem az ország határain túl is, amit számos külföldi megrendelés is bizonyított. Hogy közülük csak egyet említsek: 1963-ban a kanadai Victoria városban, egy ötemeletes épület négy emeletnyi frontjára megfesthettem eddigi legnagyobb muralomat, 1250 négyzetméter felületen. Témája Kanada megalapítása. — A murai a freskó folytatása. A freskó rendszerint dekoratív jellegű, képzelt témát ábrázol. A mi századunkban azonban már kevés az, hogy a festő csupán a szépséget ábrázolja. A muralisták — Jósé Clemente Orozco^ Diego Rivera, David Alfaro, Siqueiros, s jómagam is — ennél to^js&t kívánunk adni. A képbe belefoglalni korunk társadalmi, ideológiai kérdéseit — ez a muralisták célja. Ez nem jelenti feltétlenül valamely meghatározott politikai irányzat, vagy akár vallási szekta követését. A humanizmus útján haladunk, igyekszünk nagy kötelesáégtudattal mérlegelni a hatásokat, amelyek korunk emberét érik;.Szövőre utalva kívánunk ta- £n£rés,Saíg6 *?űve ~ Do“ Quijote a XX. században — előtt. Alsó kép: András Salgó, Mexikóban élő magyar származású festőművész aláírja . \ . .. lériának adományozott művéről az adományozási okiratot. A képen balról jobbra Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségének főtitkára, nítani művészetünkkel. — Először 1965-ben jártam ismét Magyarországon, a Kultúrkapcsolatok Intézetének meghívására, amikor Don Quijote-soroza tómnak körülbelül a felét ki is állítottam itthon. De azelőtt s azóta is mindenkor szoros kapcsolatot tartottam a magyar képzőművészettel és kultúrával. Cervantes-sorozatomat — amelynek darabjait hordozható muraioknak nevezném — életem egyik főművének tartom. Bennük reagálok a világ fontosabb drámai eseményeire. Tehát ez egy olyan sorozat, amelynek ytolsó képét alighanem a halálom előtt festem meg csupán. Szülőhazámhoz való ragaszkodásom, emberi-művészi kötelezettségem szerény kifejezéseként ajánlottam fel a sorozat egyik darabját a Magyar Nemzeti Galériának, és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy szándékomban nem állok egyedül, a sok, külföldön élő, magyar képzőművész között... b. író, András Salgó és dr, Solymár István, a Nemzeti Galéria igazgatója. (Fotó: Novotta Ferenc) r . a Nemzeti Ga- Világszövetségének főtitkára, Passuth László v h ><«,
