Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-11-11 / 23. szám
f'ittAjJTL - Q-fcAoro Egy tanulmánykötet margójára KILENC TANULMÁNY jelent meg a nők helyzetéről a Magyar Nők Országos Tanácsa gondozásában. Kiadását az indokolta, hogy igen nagy az érdeklődés a nókérdés iránt. Számos intézkedést hozták „fenn” és „lenn” — a kormány, a tanácsok, a vállalatok és a szövetkezetek —, hogy javítsák a nők életkörülményeit, hogy így kevesebb erőfeszítéssel és jobban láthassák el családi feladataikat, élhessenek választott hivatásuknak, munkájuknak. A nők családi, társadalmi szerepéről egyre több tanulmány, közlemény lát napvilágot. Ugyanabból a tényanyagból azonban a szerzők különböző következtetéseket vonnak le és a tennivalókat is másként ítélik meg. Egyebek között azért — mint ez. a kötet előszavában olvasható —, mert: „A társadalom folytonos mozgásban van; ennek megfelelően változnak, fejlődnek részjelenségei, módosul az azok közötti kölcsönhatás. Éppen ezért a nők helyzetét sem statikus állapotában, hanem mozgásában, fejlődésében, összefüggésében lehet és kell kutatni.” Egyes kutatók nem eléggé követik ezt a változást, mások pedig a társadalomból kimetszik a nőproblémát, és a hátteret figyelmen kívül hagyva vizsgálódnak. Ki a nő családi szerepét tartja fontosabbnak, és ahhoz igyekszik bizonyító anyagot találni, ki elfelejti, hogy az anyai hivatás betöltése társadalmi érdek. Van, akit megelégedéssel tölt el, hogy mindaz, amit a női emancipáció előharcosai valaha is elképzeltek, nagyrészt megvalósult: egyenlőek a politikai jogok és mindkét nemnek egyenlő a joga a munkára, a művelődésre. Nem veszik észre, hogy az eredmények talaján új feszültségek, ellentmondások jönnek létre, és ezért az egyenjogúság fogalmának a tartalma is megváltozik. S miközben a fejlődés szinte követeli az egyenjogúság magasabb szinten való teljesebb érvényesülését, nemcsak reális gazdasági akadályokat küzdünk le, nem csupán az emberi gondolkodás renyheségével birkózunk meg, hanem a hagyományokkal, a megrögzött, illetőleg újraéledő nézetekkel is harcban állunk. AZ EGYENJOGÚSÁG új értelmezéséről szólva: a felszabadulás után nagy vívmánynak tekintettük az egyenlő politikai jogokat, elsősorban azt, hogy a nők választók és választhatók. Létrejött egy demokratikus nőmozgalom, amelyet a nők politikai előiskolájának tekintettünk. Az utóbbi évek új kérdésfeltevése azonban, hogy a nők közéleti részvétele kívánja-e külön politikai csoportosításukat. A felelet: nem. 1945-ben a nők nagy része elmaradott volt, a feudálkapitalista társadalmi rendszerben, a fasiszta rémuralom alatt álló országban nem engedték őket a politika közelébe. 1945 óta azonban mind politikai, mind kulturális hátrányaik nagy részét leküzdötték, a keresőképes nők csaknem hetven százaléka munkavállaló, nagy része szervezett dolgozó, vagy szövetkezeti tag. Mind a szakszervezetekben, mind a szövetkezetekben vannak politikai fórumok, ahol kifejthetik nézeteiket. A háziasszonyok és a nyugdíjas nők a tanácsokban és a Hazafias Népfrontban vehetnek részt a közéletben, s végezhetnek társadalmi munkát. A nők élnek is ezzel a lehetőséggel. 1971-ben például az összes szakszervezeti tisztségviselő csaknem fele, mind az országgyűlési képviselők mind a tanácstagok egynegyede volt nő. Ily módon ott vannak azokban a testületekben, ahol az érdemi döntéseket hozzák és hallathatják szavukat. A Magyar Nők Országos Tanácsa csak országos szinten működik, és azokkal a feladatokkal foglalkozik, amelyek minden nőt érintenek szakmájára, munkakörére való tekintet nélkül. Egy-egy témát vizsgál, élemez, és javaslatokat tesz az állami és társadalmi szervezeteknek. A nőknek nemcsak közéleti szerepe és felelőssége lett nagyobb, hanem több az alkalmuk is, hogy egy-egy intézkedést nemük szempontjából mérlegeljenek. (A város- és községfejlesztési feladatok sorrendjének megállapításakor például elsőséget szavazhatnak az óvodának.) Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a nők sajátos érdekeinek a védelme nem csupán az ő feladatuk. Ez társadalmi ügy. Ez azt jelenti, hogy csak az állampolgárok többségének egyetértésével és cselekvésével valósítható meg. A női egyenjogúság társadalmi kérdés is, a szocialista demokrácia elengedhetetlen követelménye. Minőségi változás tehát nem csupán <a nők nagyobb részvétele a politika irányításában, hanem az is, hogy ennek a szocialista demokratizmus szempontjából növekvő a jelentősége. A politikai jogok korszerűbb felfogása azonban nem zárja ki a retrográd nézetek időnkénti felélénkülését és hatását. Olykor primitíven fogalmazzák meg a fenntartásokat, és a közéletből a konyhába utasítják a nőket, olykor ravaszabbul: a döntések szakszerűségét féltik a laikusoktól. (A laikusokon elsősorban a nőket értik.) Nincs igazuk. A nők általános műveltsége és tájékozottsága állandóan növekszik. S ha a napirenden lévő kérdésnek nem szakemberei is, de ha érdekeltek a döntésben, tudják, miből származik káruk vagy hasznuk. Miként Hegel mondta: nem kell ahhoz suszternak lenni, hogy megállapíthassulk, hol szorít a cipő. összegezésül: a nők egyenlő politikai jogainak felfogása és gyakorlása annyit jelent, hogy a közélet minden területén és szintjén részt vesznek a döntések előkészítésében, meghozatalában és végrehajtásában. Hallatlan nagy eredmény ez egy olyan országban, amelynek a szocializmus építése közben kell pótolnia, amit a polgári forradalmak másutt elvégeztek, é3 hagyományok nélkül teremt demokratikus közvéleményt és személyiséget A MUNKÁRA VALÓ JOG értelmezése is változott. Kezdetben csupán azt jelentette, hogy legyen elegendő munkaalkalom a nők száméra. Eleinte egy feminista eredetű szemlélet is érvényesült, (amelyet a háború kényszerítő erejével is igazolni látszott), hogy a nők ugyanazokat a feladatokat el tudják látni, mint a férfiak, tehát egyazon erőkifejtésre is képesek. Az utóbbi tarthatatlansága bebizonyosodott. A nehéz fizikai munka nem való a nőknek, sőt bizonyos munkahelyi ártalmak is veszélyeztetik terhességüket, az utódok fejlődését. Ezért a Munka Törvénykönyve eltiltotta, hogy az ilyen munkahelyeken, munkakörökben nőket alkalmazzanak. Tilalmi lista is készült, amelyet állandóan felülvizsgálnak, mert a műszaki-technikai fejlődés megszüntethet egy ártalmat, de létrehozhat egy újat is. Ma, amikor a keresők negyvenkét százaléka nő, a munkára való jog mennyiségileg már érvényesül, így a minőségi kérdések kerültek előtérbe. Egyebek között az, hogy mindinkább kilépjenek a hagyományos női munkák szűk köréből, és minél többen szerezzenek szakképzettséget. A tudományos és műszaki forradalom kibontakozásának feltétele is, hogy az általános termelési kultúra magasabb szintre emelkedjék és a munka szervezése ésszerűbbé váljon. A munkára való jog korszerű fölfogása az is, hogy egyre többen azért dolgoznak, mert a munka lételemük és a hivatásérzet vezérli őket. Aki azonban egyedül anyai hivatásának akar élni, az azt választhassa. Az életszínvonal emelkedésével, a szociálpolitikai rendszer fejlődésével, a társadalmi juttatások növelésével, idővel ez is megvalósítható lesz. A munkára való jog minőségi változásaként fogható fel a nők nagyobb részvétele a vezetésben. Ez még nem tekinthető kielégítőnek, holott a diplomás asszonyok és lányok száma dinamikusan nő: 1970-ben két és félszerese volt az 1980. évinek. A hagyományos női munkaterületek, valamint a politika irányításában a nők inkább tért nyertek, mint a műszaki és a gazdasági vezető posztokon. Ott jóval kevesebben vannak, mint szakképzettségük és rátermettségük következtében lehetnének. Sok ellenállással kell még megbirkózniuk, és erre gyakran nem vállalkoznak. A munkára való jog új értelmezésének és gyakorlatának elengedhetetlen feltétele az, hogy a nők célszerűen éljenek művelődési jogukkal. A TÖMEGES TANULÁS feltételeit csak 1945 után teremtették meg számukra, azelőtt kiváltság volt, ha a gimnáziumot elvégezhették, számos egyetemre fel sem vettek női hallgatót. Ma a gimnáziumokban a lányok vannak többségben. 4 az egyetemi és főiskolai hallgatók 45 százalékát adják. A megalapozó műveltségre azonban gyakran nem építenek szakmát. Az általános- vagy a középiskola elvégzése után szakma nélkül állnak munkába. Az egyetemi diploma révén is kevésbé kerülnék kapcsolatba az új technikával, technológiával, mint a férfiak, mert a műszaki egyetemeken jóval kisebb az arányuk, mint az orvosin, vagy a bölcsész- és jogi karokon. Konzervatív pályairányulásuk, -választásuk, nem kielégítő felkészítésük következménye is, hogy egyes értelmiségi pályák (a tanítói, a tanári, a gyermekorvosi, a gyógyszerészi, stb.) feminizálódnak. A női egyenjogúság új követelménye tehát az, hogy az iskolákon, az egyetemeken a szakmákon és pályákon is egyenletesebben osztozzon a két nem. Miközben ilyen követelményeket támasztunk, azt sem felejtjük el, hogy még ma is sok emberben kell felkelteni az elemi kulturális igényeket, egyebek között a magatartás, a kapcsolatok kultúrája és a hétköznapok esztétikája iránt. Ám ez a terjedelmében és mélységében is nagy kulturális átalakulás még hosszú időt kíván, mert érinti az emberi tevékenység összes tényezőjét, a társadalmi élét minden szféráját. Befejezésül: a Tanulmányok a nők helyzetéről cimű kötet (dr. Szabady Egon szerkesztette és az előszót Erdei Lászlóné, a MNOT elnöke írta), nem fogja át a női egyenjogúság teljes egészét. A szerzők sem vallanak minden tekintetben egységes nézeteket. Egyes területeken nem áll elég empirikus ismeret a rendelkezésükre, és így csak feltételezéseiket közölhetik. A kötet előszava hangsúlyozza, hogy a tanulmányok „a szerzők egyéni álláspontját tükrözik”, és további eszmecserékre kívánnak ösztönözni. Ezekbe az eszmecserékbe szeretnénk bevonni olvasóinkat is, amikor visszatérünk majd egy-egy tanulmány ismertetésére. Kovács Judit DIVAT A FÉSZEKBEN Az Iparművészeti Vállalat kollekcióját, az ismert iparművészek tervei alapján készült modelleket a Fészek Művész Klubban mutatták be. Az iparművészek bemutatója olyan volt, mint okos és baráti divattanácsadás mindenkinek. A bemutató előtt a tévéhíradó filmezte a modelleket. Természetesen a legszebbeket. Elsőnek a szürke flanell téli kosztümben Mari lépett a felvevőgép elé. Kosztümkabátjának gallérját, reverjét és zsebét szürke bársony borítás díszíti. A felvevőgép elé került Klári is, palackzöld-bézs diagonál mintás szövetből készült téli nadrágkosztümben. A kabát alatt hosszú ujjú, csokoládébarna pulóvert és bézs minimellényt viselt. Nézzék meg az első képen. A bemutatóra a fiataloknak, vidám, mutatós mellénykéket terveztek, rövidet és hosszút, boleró-vonalút és csípőig érőt, szőrmését, meg hímzettet, bőrből, szövetből. A mellény-modellek közül a legnagyobb sikert a második képünkön látható narancsszínű bőrbekecs aratta. A bekecset fehér bárányprémmel díszítették. abból készült a kucsma is. Érdekes a bekecs csukásmegoldása: bőrkarikákon áthúzott, keskeny bőrszíj. A nadrág csokoládébarna hasitott bőr, a pulóver pedig a nadrággal azonos színű, bordáskötésű. Érdekesek voltak a kötött modellek, különösen az olasz stílusú kis kardigán, az ezüstlurex pettyes sötétszürke színházi ruha és halványkék lurexszálas bukléból tervezett, mintás esti kötöttkabát. Az esti ruhák között is sok nadrágos modellt hoztak. Nekünk a legjobban tetszett a harmadik képen látható, ceruzaszürke angol bársony kétsoros kosztüm, ékszergombokkal, hímzett nagy csokros selyemblúzzal. (f. b.) (MTI Bara István felv.) cA atiib MÓRICZ ZSIQMOND VERSE Kendermagot talált a veréb, s így csarált; „Egyedem, b egyedem, Megegyem? Ne egyem? Jó vón zsákba szedni, holnap elővenni! Egyedem begyedem. Betegyem? Kitegyem? Es elő a hasam, éljünk ma urasan! Egyedem, begyedem, Ne, begyem, ne, legyen!" Kürthy Hanna rajza REJTVÉNY, GYERMEKEKNEK! betCpótlás •M G Y • L A A Ö Y E A E R 1 1 á K É Z L D L N á A Z B A • E ő T• Pótoljátok az ábra hiányzó betűit az alább felsoroltakból úgy, hogy vízszintesen olvasva Petőfi Sándor: Szeptember végén című versének első két sorát kapjátok eredményül. AAABESFOO GIKKKLLLMN NNO0RRTTV V Y. „'Itptó XB1QB ZB 8JJ9/ÍU B laptQZ 'XOStUlA ttJatf b uaqAStöA b XBUtpfU S?w‘ HÍMZETT FALVÉDÖ Nagyon mutatós a mozaik hatású hímzett falvédő. Mintáját párna készítésére Is felhasználhatjuk. Hozzávalók: nagy lyukú kongré-anyag és vastag gyapjúfonal. Színösszetétel ajánlatunk: világoszöld, sötétzöld, világoskék, középkék és sárga. A leszámolható rajz szerint laposöltésset készítjük, a fonalat 2—16 lyukon keresztül vezetjük, Így nagy öltései miatt gyorsan készül. Klottanyaggal béleljük, * Receptek CSIRKEJAVA-LEVES. Egy jókora tyúk, esetleg pulyka mellét kicsontozzuk, és a húst megdarálva összegyúrjuk egy tejben áztatott zsemlével, egy egész tojással, egy kis reszelt sárgarépával, petrezselyemgyökérrel és zellerrel. Sóval, törött borssal ízesítjük és cipót formálunk belőle. Közben egy evőkanállal zsíron megfonnyasztunk egy kis fej apróra vágott hagymát, megpirítunk benne egy csomó apróra vágott leveszöldséget, és késhegynyi pirospaprikával, szemes borssal, köménnyel, körömnyi babérlevéllel és paradicsomlével Ízesítjük. 1 liter vizet öntünk hozzá, belerakjuk az aprólékját, a mellcsontját és a húscipót gyorsfőzőedénybe, lezárjuk és a csirke nagyságától függően főzzük. Ezt úgy számítjuk ki, hogy a fiatalabb állatnál félkilónként 10, öregebbnél fél kilóként 15 percig forraljuk. Ezután kinyitjuk, beleadunk 30 deka kockára vágott nyers burgonyát, amivel még 6 percig főzzük. HORTOBÁGYI ROSTÉLYOS. Egy kiló felszeletelt és jól kivert marhafelsált besózunk és lisztben megmártunk. Két evőkanál zsírt olvasztunk, a hússzeleteket pirosra sütjük benne. majd egy tányérra szedjük őket. Zsírjában megpirítunk egy nagy fej apróra vágott hagymát, beledobunk egy csomó zöldpaprikát, egy paradicsomot (télen lecsókonzervvel helyettesítjük), és egy gerezd fokhagymával, kevés köménnyel és majoránnával ízesítve visszatesszük a szeleteket az edénybe. Két deci vízzel leöntve az edényt lezárjuk, és 20 percig forraljuk. Tálalásnál mindegyik rostélyosszeletre 1—1 jókora daragaluskát teszünk. VADDISZNÖSZELET KUCSMAGOMBAVAL. 1 kiló vaddisznó vesepecsenyét vagy karajt (kicsontozva) szeletekre vágunk, húsverőkalapáccsal kiverjük, és besózzuk. Egy kevés forró zsírban sütjük ki a szeletek mindkét oldalát. A világospirosra sült szeletkéket a serpenyőből egy lábosba tesszük. A serpenyőben maradt zsírban világosra pirítunk egy fej reszelt hagymát, meghintjük 1 deka paprikával és egy késhegynyi borssal, és puhára párolunk benne 25 deka szeletekre vágott kucsmagombát. Amikor a gomba megpuhult, rátesszük a hússzeletekre, és néhány percig együtt pároljuk. Rizskörettel tálaljuk. GESZTENYÉS ALAGÚT. Fél kiló gesztenyemasszát 10 deka vajjal és néhány kanál rummal simára kikeverünk, és ujjnyi vastagon vizezett papírral bélelt őzgerincformába simítsuk úgy, hogy az oldalán is legyen. 3 deci tejszínt ízlés szerint édesítünk, állandóan kevergetve felforralunk, majd nagyon hidegre hűtve, kemény habbá verjük (így nem esik össze és nem ereszt vizet). A habot a gesztenyével bélelt üregbe töltjük, és az egészet lefedjük egy vékony piskótalappal, vagy sűrűn egymás mellé rakott babapiskóta-szeletekkel. Hideg helyen 1—2 órát állni hagyjuk, majd az egészet tálra borítva, lehúzzuk róla a papírt, vizes késsel elsimítjuk, és bevonjuk keserűcsokoládé öntettel. (Két evőkanál kakaót sűrűre főzünk 2 evőkanálnyi cukorral és nagyon kevés vízzel, majd a tűzről levéve, de még melegen, beleadunk 3 deka vajat.) X
