Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-11-11 / 23. szám
TALÁLKOZÁS MAQDA MAHRBURQC/AL, A SZÍNÉSSZEL ÉS FOTÓMŰVÉSSZEL Magda Mahrburg neve ismerősen cseng — bizonyosra vesszük — nemcsak „szűkebb" hazájában, az USA- ban, Ohio állam Youngstown nevű városában, hanem a Magyar Hírek révin szerte a világban. Néhány év előtt Pesten járt, akkor riportban ismertettük művészi pályáját, amely szorosan a színházhoz kötődik: egyfelől aktív részese az előadásoknak, mint a Youngstown Playhouse társulatának tagja, másfelől mint a színház pro-Diáim kältöfe, (Himaizamhat íré-fia Ohidapeiten Magda Mahrburg az Anhur-dljjal dukcióinak megörökitője, fényképezi a színészeket, az előadás egy-egy részletét. Színészi teljesítménye elismeréseként Arthur-dijjal jutalmazták, s komoly rangot vívott ki magának világhírű művészekről készített fotóportréival is. Fényképezte Pablo Casalst, Széli Györgyöt, Kertész Istvánt, hogy csak néhányat említsünk. Lencséje a pillanatot rögzítő mozzanatnál mélyebbre villant, képei a festmény esztétikai is etikai erejével hatnak. Ez valószínűleg abból fakad, hogy egyforma érzékenységgel képes megterem, fent a kompozícióé aránya< kát, s megragadni tárgyának lelkét, lényegét. A művészet nemzetköziségének ritka érdekes példáit nyújtják A csodálatos mandarinról 1971- ben készült felvételei: Bartók müvét Seregi László rendezte és a bécsi állami operaház balettművészei adták elő a clevelandi filharmónia nyári koncerthelyiségiben, a Blossom Centerben. Magda Mahrburg — bdr rövid időrí érkezett Budapestre rokonlátogatába — itthon sem pihent. Molnár Ferenc Testőr című színmüvének, s az Operaházban a Spartaousnak meg A csodálatos mandarinnak egy-egy jelenetét fényképezte. S. M. Dokumentumok Chiléből Kedves vendéget, Fried Károly chilei honfitársunkat kalauzolták a Magyarok Világszövetsége munkatársai a Múzeumkertbe, az Országos Széchényi Könyvtárba. Több éves munka, kutatás eredménye volt az a csomag — könyvek és fotókópiák —, amelyet Fried Károly hozott, és átadott a könyvtár vezetőinek. A Chilében, illetve Dél-Amerlkában élő magyarság életével foglalkozó dokumentumok, a Tanácsköztársaság idejéről szóló visszaemlékezések és a szépirodalmi kiadványok egyaránt értékesek, s öröm, hogy végre méltó helyre, az Országos Széchényi Könyvtárba kerültek, a magyar kultúra részévé, közkinccsé vállnak. Az adományt dr. Pajkosi György főosztályvezető és Németh Mária tudományos munkatárs bensőséges kis ünnepségen vette át. Fried Károly (Jobbról dr. Miklós Dénessel, a Magyarok világszövetsége munkatársával. Jobb oldalt képem A Chiléből érkezett dokumentumok egy része (Lévai András (ev.) Vozári Dezsőnek az Idén jelent meg Budapesten, a Szépirodalmi Könyvkiadónál, válogatott versel gyűjteménye ezzel a címmel: Varázslat nélkül. A cím azt kívánja közölni az olvasóval, hogy a költő poétikai varázslat nélkül közli azt, amit látott-hallott, a valóságot, igen, azt közli Vozári Dezső, de elbűvölő költői szépséggel, azon a magyar nyelven amely Kosztolányi Dezsőé volt, s kortársaié. Mégis, Vozári más, ahogy fölemel és leenged egy-egy mondatrészt, érezzük lélegzetvételét, szülőföldje beszédének komoly, lassú muzsikáját, a Kassa, Pozsony, Prága, a Vág és Tátra festéktáblájárói veti színeket, a szlovákiai városi lét egykori, két világháború közti ritmusát, Vozári Dezső ugyanis odavaló, Iglón született 1004-ben, de Kassán nőtt fel, ott végezte a gimnáziumot, Aztán, mint a szlovákiai magyar fiatalok jelentős része, Prágába ment az egyetemre, orvostanhallgató lett, de félbeszakította tanulmányait, húzta az ördöngős szerszám, a toll, foglalkozása szerint újságíró lett, hivatása szerint költő, Tulajdonképpen ez volt már Kassán is, diákfővel, két kis kötete Jelent meg gimnazista korában, Fekete zászló és Éjfél után címen, Aztán a kassal magyar lapok, majd a pozsonyi Tűz című folyóirat közli verseit, Valóságlátó költővé Prága nevelte, nemcsak a cseh főváros akkori franciás ízlése és szellemi tájékozódása, hanem megnyílt a csehül tudó magyar költőnek a modern cseh líra is, s kávéházi barátságok személyes ismerősévé tettek egész sereg cseh írót s költőt, még a prágai németeket is, Franz Kafka baráti körét. Prágában akkor jelentős magyar újság jelent meg, a Prágai Magyar Hírlap, Vozári ennek a szerkesztőségében dolgozott, 1933- ban a főszerkesztővel s Győri Dezső költő barátjával együtt átment Pozsonyba, ahol Magyar Újság címen új, radikális magyar napilapot kezdtek írni és kiadni. Ennek kötelékében dolgozott Vozári Dezső 1938 őszéig. De megismerte közben költészetét Budapest is. 1935-ben Pozsonyban megjelent Szebb a sziréna című verskötetéért csehszlovákiai magyar irodalmi díjat ka-Sott, elismerő méltatásokat íudapesten is, 1936-ban Pozsony városa tüntette ki a Madách-díjjal. 1939-ben Lengyelországba menekült, ott a bevonuló németek elől Szovjetunió felé vette útját. A második világháború alatt volt egyetemi előadó, harctéren küzdő katona, a moszkvai rádió magyar adásának munkatársa, 1044-ben magyar verskötete jelent meg Moszkvában. 1943-ben Budapestre jött, s azóta aktív részt vesz a magyar irodalmi és újságírói életben, mini költő, szerkesztő ég műfordító, Vozári Dezső a mai magyar emberség költője. Szlovákiai verseiben, amelyeknek gzíne-javát Prágában és Pozsonyban írta, kézzelfoghatóan, érzékletesen szól a városi ember életéről, a gazdag és szegény világáról. Szereti szülőföldjét, könyörtelenül látja az igazat és a valódit, értelme — írja ■— szelíden izzik, de midőn megpillantja a német fasizmus árnyékát Szlovákia hegyein, szembeszáll a zsarnoksággal. i Mindezt művészi színvonalon tette, megkapó szózenével. A háború alatt írt verseivel hazánkért és nemzetünkért harcolt, új verseiben a mai magyar építés költője, az emberség őrzője. Égész költői munkásságának áttekintését adja a Varázslat nélkül című új kötete, Aki megízlelte a Vozárl-versek édes-keserű ízét, folyton visszatér hozzá. A közeljövőben jelennek meg összegyűjtve versfordításai VoiSrl Dezső Bzombstby Viktor is, főként nagyszámú cseh és szlovák költemény, Vozári kitűnő tolmácsolása. Szombathy Viktor mondataiban ismétlődik az élő beszéd komoly, lassú muzsikája, olyan, mint a gömöri nyelv, mely az élet minden helyzetét természetes szókkal közli, nem lepődik meg semmin. A jó prózaíró kedves hangú és természetes, tudja, hogy a magyar elbeszélő stílus igazi mivoltában népies, nem is lehet más. Világosan ás kézzelfoghatóan sorakoznak Szombathy mondatai, az élő beszéd természetességé - gével. Egyik legjobb regényében, A félhold vándora a címe, Evlla Cseleblnek, a híres török utazónak kalandjait írja meg, Ez a török író Itt maradt Magyarországon, amikor a török hadakat kiverik hazánkból, Eger várát úgy adták fel a törökök, hogy nyolcszázan ott maradhattak. Cselebi magyar lányt vett feleségül, gyermekei magyarokká nőttek. így vall nagy átalakulásáról; „Valamit megtanultam a magyaroktól, amit sem a sztambuli medreszében, sem a kairól nagymecsetben, sem a mekkai kőnél nem tanítottak. Azt a szót, hogy: haza. Nekem nem volt hazám, és nem volt a janicsárnak, a szpáhinak, a bégnek, a pasának, a hadzsászi sejknek és az újvári Imámnak, de nem volt a bécsi király német zsoldosának sem. Nekünk csak birodalmunk volt, óriási, nagy birodalom, ezeknek a magyaroknak pedig kicsi hazájuk. S ezt ők szebbnek tartották mindennél, Ehhez ragaszkodtak foggal, körömmel, jó szívvel, haraggal.” Magyarrá fogadják Egerben a török Cselebit, amikor már Egerben újra magyar az úr. Szombathy Viktor Rimaszombat fia, 1902-ben született Gömör megye székhelyén, ahol középiskoláit is elvégezte, egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, ahonnan aztán visszatért szülőföldjére. Imi kezdett, szorgalmas munkatársa volt a szlovákiai magyar napilapoknak és irodalmi folyóiratoknak, részt vett az elején az ifjúsági mozgalmakban is. Hosszú időn át Komáromban élt, ahol igazgatója volt a Jókai Múzeumnak, sokat tett Jókai kultuszáért Szlovákiában, szerkesztette a Magyar Vasárnap című népművelési hetilapot. Főtitkára volt a Szlovákiai Magyar Kulturális Egyesületnek, amely a népművelés magyar feladataival birkózott. E korszakában írott művei közül kiemelkedik az Én kedves népem című elbeszéléskötete, a Fabrlczi Félix boldogsága, Zöld hegyek balladája, Elesni nem szabad című regényei. Megmutatta, hogy természetes kedvvel tud mesélni, emlékeket ébresztve olvasóiban a múlt, vagy egyegy vidék iránt, vargabetűt kerítve egy történetnek, eseménynek, szellemes gondolatnak. Humora felfogja az élet sorsszerűségét s fényeit, mosolyt csal arcunkra. 1938 óta Szombathy Viktor Budapesten él, ahol sokoldalú írói munkát végez azóta. Irt történeti regényeket, amelyek közül természetes bájával kiemelkedik a nagy sikerű, több kiadást megért A félhold vándora. Regényt írt a magyar régészetről, s főként egy sor nagyszerű honismereti könyvet jelentetett meg. Ezek közül kiemelkedik a Vértes—Gerecse című szép monográfiája, de nem hagyhatjuk említetlen Tokajról, Nógrádról, Csepel szigetéről írt könyveit. Szombathy egyik legjobb ismerője Magyarországnak, sok vidéket gyalog járt be, hiteles képet keresve. Részt vesz irodalmi életünkben, a Magyar Pen Klub elnökségének tagja, Az idén, hetvenedik születésnapján, kormányunk a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Szalatnal Rezső
