Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-11-11 / 23. szám
A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR NÉP ÜNNEPE A VAJDASÁGBAN Sajátosan szép, szellemi termést takarítanak be a magyarok a fekete főldű, zsíros Vajdaságban, amelynek termő gazdagsága olyan egyedülva'ló. Ezen a földön ötszázezernél több magyar anyanyelvű ember él. A legnagyobb részük, zárt tömbökként, a Szerb Köztársaság területéhez tartozó Vajdaság Autonóm Tartományban, kisebb csoportjaik, szigeteik pedig a Baranya—Drávaszögben, a Muravidéken és Szlavóniában. A jugoszláviai magyar nép a második világháború után nehéz ocsúdások, kemény önvizsgálat után jutott el nemzeti művelődésének, anyanyelve ápolásának új körülmények közt való megszervezéséig. E történelmileg rövid idő alatt olyan eredményekre lehetnek büszkék, mint a magyar nép, nyelv és történelem tanulmányozására megszervezett újvidéki Hungarológiai Intézet munkája, az újvidéki szerb-horvát nyelvű egyetem bölcsészeti karának magyar nyelvi tanszéke, vagy a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület, amelyet azért hívtak életre, hogy ápolják, őrizzék ősi anyanyelvűket. E kicsiny népcsoport szép törekvéseinek olyan eredményei is vannak, mint a Jugoszláviai magyar népmesék cimű, Budapesten, az Akadémiai Kiadónál megjelentetett munka. Az újvidéki magyar tanszék munkatársai, Penavin Olga egyetemi tanár, a jugoszláviai magyar nyelvművelés kiemelkedő képviselőjének a vezetése mellett tíz év alatt bejárták az egész jugoszláviai magyar nyelvterületet, hatvan magnetofonszalagon, száznyolc magyar mesemondót szólaltattak és örökítettek meg, hogy megmentsék a népi műveltség ősi forrásvilágát. A jugoszláviai magyarok anyanyelvi hűségének a bizonysága a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok ünnepségeinek megszervezése is. A vajdasági, tizenkétezer lakosú helység az idén másodszor rendezte meg ezt az anyanyelvi ünnepet. Első alkalommal, 1970 őszén, másodszor pedig most, néhány hete, Azért esett Adára a választás, mert a helység jórészt magyar lakosságú. S itt született Szarvas Gábor (1832 —1895) nyelvész, a korszakot nyitó Magyar Nyelvőr alapítója, első szerkesztője. Nyelvművelő folyóirata száz esztendeje, 1872 januárjában indult meg. Két éve is, az idén is a legjobb magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvészek találkoztak Adán. Az idén Jugoszláviából és Magyarországról háromszáznál több vendéget — akadémikust, nyelvészt, írót, tanárt, közéleti embert, előadóművészt — hívtak meg az adaiak. A magyar helység fellobogózva várta a tudósokat, színészeket. Az utcákat, a tudományos előadások színhelyeit, a középületeket vörös zászlók, a jugoszláv és a magyar állam nemzeti lobogói, a Vajdaságot felölelő Szerb Köztársaság zászlaja, a Vajdaság Autonóm Tartomány magyar nemzetiségű lakosságának ötágú csillaggal díszített, az anyanemzet zászlajával azonos színű, plros-fehér-zöld lobogója és a finn nemzeti lobogó díszítette. A finneké a finnugor rokonság jelképeként. A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok négynapos ünnepén anyanyelvűnk gondja volt a napirenden. Más nyelvek környezetében hogyan lehet és kell anyanyelvűnket őrizni, tisztán tartani, idegen nyelvi hatásoktól mentesíteni? A jugoszláv szocialista állam erköl. csileg is, anyagilag is támogatja a területén élő népek és nemzetiségi csoportok anyanyelvi szabadságának, anyanyelvűk fejlesztésének, ápolásának az ügyét. A magyarországi vendégművészek, a kaposváry Csiky Gergely Színház társulata, Jancsó Adrienne előadóművész, Faragó Laura népdalénekes, Weöres Sándor egyik verses és prózai tragikus játékát, magyar, székely, csángó balladákat, népdalokat, kesergőket, halottsiratókat adtak elő, s megszólalt Jancsó Adrienne el nem felejthető tolmácsolásában a hét. venéves Illyés Gyula Haza a magasban című verse is: „te mondd magadban behunyt szemmel, / csak mondd a szókat, miktől egyszer / futó homokok, népek, házak / Magyarországgá összeálltak" Láttunk fölemelő ünnepet: •amikor kiosztották a Jó pajtás című lap helyes fogalmazási versenyének pályadíjait. E versenyen húszezer jugoszláviai magyar diák vett részt. S a díjnyertes olyan zengő szépséggel olvasta fel pályaművét, amely arra vallott, hogy a magyar nyelv töretlen tisztaságban él ezen a tájon. Hallottunk azonban gondteli előadásokat is. Azok a pedagógusok, akik a jugoszláviai iskolákban a magyar nyelvet tanítják, magyar nyelvű bölcsészkaron végeztek ugyan, de a földrajzvagy fizikatanár már nem. Az szerb-horvát nyelvű egyetemen tanult. A vajdasági magyar jogász, bíró, az agronómus, az orvos is szerbhorvát nyelven folytatta egyetemi tanulmányait s a szakmák nyelve is szerbhorvát. Félő, hogy anyanyelvi műveltségükben bizonyos szinten megrekednek, s bizonyos — szakmai fogalmakat mór csak más nyelveken tudnak kifejezni. Az ünnepnapok leggyengé. debb eseménye az volt, mikor a budapesti Harrer-család meghívott képviselője, Zalai Györgyné, Szarvas Gábor feleségének a rokona Adának adományozta Szarvas Gábor egész hagyatékát, levelezését és minden emléktárgyát. A Harrer-család vált ugyanis a nagy magyar nyelvész örökösévé. Szarvas Gábor felesége Harrer lány volt, Harrer Paula. Ez az adomány egy eljövendő adai Szarvas Gábor Múzeum alapja lesz. S az ünnepnapok legfénylőbb pillanatai azok voltak, amelyeknek a során Bárczi Géza akadémikus, — az Anyanyelvi Konferencia védnöke, nyelvünk nagy tudósa, Ada szívében, a színházépület előtti téren fölavatta Szarvas Gábor új szobrát, amelyet a jugoszláviai magyarok s Ada népe emeltetett. — E nap — mondta a szónok megilletődve, a lassan szemergő esőben — nem csupán Ada ünnepe, hanem mindenkié, aki magyarul álmodik, a világon bárhol, Az, hogy ma így beszélünk és Írunk magyarul, Szarvas Gábor érdeme. Mély hódolattal helyezzük el hálónkat Szarvas Gábor szobra, emléke elé. Nevét csak imódságos hangon ejthetjük ki. R. P. Ajándékot Magyarországra IKKA Ajándékot Magyarországról IKKA Ajándékot Karácsonyra IKKA Ajándékozás minden alkalomra támogatás, szolgáltatás az IKKÁ-n keresztül Gyors, pontos ügyintézési Részletes felvilágosítás az IKKA képviseleteknél 1 IKKA Budapest, V., Széchenyi u. 5 A Vue Touristlque magyar nyelvit kiadásának elsű Az útimagazln második magyar nyelvű száma Kutas számát Cslgá László: Autós korszak dmü képe Rudolf: A turizmus színes világa című felvételével díszíti jelent meg A kivándorlók es emigránsok első nemzedékének egyik jellegzetes vonása — egyes tudósok szerint — az „imádlak és gyűlöllek” érzelmekkel teli magatartása a szülőföld iránt és mindazzal kapcsolatban, ami ezt a régi hazát jelenti. A Magyar Híreknél eltöltött évek minden tapasztalata megerősíti ezt a tudományos felismerést, de egyben módosítja is, Az alaphelyzet ugyanis alaposan megváltozott az elmúlt évtized során. A sokrétű kapcsolatok, az állandó érintkezési formák, a hazalátogatók tíz és tízezreinek élményei csökkentették a lázat, a rajongás és a gyűlölet szélsőségeit. A honvágy nem pusztító népbetegség, amióta a gyógyszer — hazautazás — szervezés, idő, és pénz kérdése lett. Ebben a folyamatban — ezt elbizakodottság nélkül mondhatjuk — volt szerepe lapunknak, a Magyar Híreknek is. A Magyar Híreket sokféleképpen nevezték — becézték é3 csúfolták — az esztendők folyamán és voltak, akik szidták is. A lényeg azonban az, hogy a lap a szülőhaza, a szocialista Magyarország üzenete volt és maradt és segített leküzdeni azokat az ellenséges akciókat, amelyek a Nyugaton élő magyarságot az otthonnal igyekeztek szembeállítani. Ezért váltott ki akkoriban minden lapszám erős indulatokat, mellette és ellene, és ez az érzelmi magasfeszültség átadta helyét a ragaszkodásnak és a higgadt szeretetnek, még azok részéről is, akik eleinte ellenségesen fogadták. Néhány évvel ezelőtt egy London melletti kisváros magyarságának bálján munkatársunk öszszetalálkozott egy volt katonatiszttel, aki 1949-ben emigrált Angliába. Talán az elfogyasztott ital hatására, de a honfitárs hangja túl kemény volt, szinte felelősségre vonta az újságírót, mert kéretlenül kapta a lapot. A budapesti vendég válasza után — a Magyar Hírek olvasói, ritka kivétellel, örülnek a lapnak és honfitársunk soha nem árulta el, vagy írta meg a kiadóhivatalnak, terhére van az újság — a vitába beavatkozott a feleség: „Az igazság az, hogy férjem nyugtalanul várja a lapot; felrobban az idegességtől, nem lehet szólni hozzá, ha a postás egy-két napot késik.” És a férj sóhajtva húzta alá: „ami tény az tény”. A tavasszal közvéleménykutató kérdőíveket küldtünk szét és mintha zsilipet nyitottunk volna ki, áradtak a levelek, a javaslatok, az ötletek. Az írások hangneme, a mondanivaló „sűrűsége” igazolta, hogy a Magyar Hírek és olvasói közt más jellegű és több oldalú a kapcsolat, mint az más lapoknál szokásos. Ez a többlet nem a lap érdeme: mi nem egyszerűen híreket közlünk, hanem magyar híreket adunk, híradást Magyarországról. A távoli szülőföld hangja vagyunk: kéthetenként hazai képekkel, eseményekkel, ízekkel kopogtatunk be honfitársainkhoz. Olvasóink megírták, mi tetszik a lapban, mit szeretnének másképp és jobban. A túlnyomó többség elégedett a lap formátumával, a képek és a szöveg arányával, ragaszkodnak az újság megszokott beosztásához, szerkezetéhez, stílusához. Sokan jelentkeztek valóságos kívánság-listával: több irodalmat, humort, sportot, nagyobb terjedelmet kérnek. E kívánságokat nem könnyű teljesíteni. Ügy gondoljuk, komoly fejlesztést jelentene, ha időközönként kulturális mellékletet adnánk, amely biztosítaná az érdekes irodalmi olvasnivalókat, hírt adna a különböző művészetek, tudományágak újdonságairól, elősegítve ezzel is a magyarságtudat erősítését, a magyar nyelv megőrzését. A Magyar Hírek sok tízezres ragaszkodó olvasóközönsége olyan erő, amelyet felismertek a különböző vállalatok, amelyek hirdetéseket szeretnének feladni. Mi azonban nem akarjuk szaporítani a hirdetéseket, de szeretnénk minél előbb megjelentetni kulturális mellékletünket, mégpedig az előfizetési díjak jelentős emelése nélkül. Ezért arra kérjük azokat az olvasóinkat, akik még nem küldték be az esedékes előfizetési díjat, fizessék be a lapunk más helyén megadott, tetszés szerinti előfizetési forma valamelyikében. Fejezzék ki ezzel is ragaszkodásukat a Magyar Hírekhez, amely hűséges társuk volt és marad az elmúlt esztendők gondjaiban és örömeiben. Az előfizetésre vonatkozó véleménykutató kérdésekre jó néhány olyan választ is kaptunk — főleg nyugdíjas olvasóinktól, akik feltárták nehéz helyzetüket: kicsi a nyugdíj, sok a baj, a betegség idősebb korban — hogy nehezükre esik az előfizetési díj néhány dollárjának kifizetése is, a lapot viszont szeretik, megszokták. A mi álláspontunk az, hogy a Magyar Hírek nem „árucikk”. Nem a mi jelmondatunk a „Fizess és vidd és ha nem tudod megvenni, csak kirakaton át sóvároghatsz érte.” Ha olvasóink azt közük velünk, hogy nincs pénzük előfizetésre, nem fogjuk megfosztani a Magyar Hírektől, a szülőhazával való eme kapcsolatától. Ugyanakkar kérjük mindazokat a honfitársakat, akik eddig — különböző okokból — nem rendezték előfizetői helyzetüket és anyagilag tehetik, címzettből váljanak előfizetővé. Mi pedig megígérjük, hogy hűségesen, erőnkhöz képest a legjobbat és a legtöbbet adva szolgáljuk közös ügyünket, a világ magyarsága érdekében. WWVWW^AAlVWWWWVWVyWWVVS^VWNOAAAW Magyarul Is megjelenik a Vue Touristlque A Vue Touristique, az Idegenforgalmi újságírók és Írók Nemzetközi Szövetségének (FIJET) francia, angol és német nyelvű, képekkel illusztrált, negyedévenként megjelenő útimagazinja — harmadik esztendeje világszerte jól ismerik — 1972 tavasza óta magyar nyelven is megjelenik, A FIJET védnöksége alatt — Budapesten, Párizsban és Brüsszelben szerkesztett — most Máosal István: Műemlékek című grafikája a Vue Touristlque szeptemberben megjelent magyar nyelvű magazin-borítóján már magyar nyelven is megjelenő turisztikai világmagazin nemcsak a hazai olvasók és túristák körében vált közkedveltté, a szomszédos országok magyarlakta tájairól is érdeklődnek iránta, mint többen szeretnék lapozgatni, hogy a magazin nyújtotta segítséggel, a több mint húsz országra kiterjedő tudósítóhálózat révén olyan elragadóan lefestett tájakra, köztük hazánk szép vidékeire is ellátogathassanak. Minden magyar lapszám tartalmaz ugyanis magyar vonatkozású nevezetességeket, hasznos tanácsokat nyújt a világjáró fiataloknak és idősebbeknek, egészségesnek és gyógyulni vágyóknak egyaránt. Noha a riportokat, képeket, rejtvényeket tartalmazó útimagazin magyar nyelvű kiadása csak hazánkban jelenik meg, tiszteletpéldányai eljutnak a Magyarok Világszövetségével kapcsolatot tartó külföldi és magyar egyesületekbe, klubokba. Tehát honfitársaink is magyar nyelven, „kényelmes karosszékben ülve utazhatják be a nagyvilágot" — aroinf ezt a lap mottója ajánlja —, és úgy állítják össze már jó előre következő útiprogramjukat, amelyből bizonyára hazánk valamely — az útimagazinból Csmert — szép tája sem fog kimaradni. Talán nem árulunk el titkot, ha közöljük a világmagazin következő magyar számainak témakörét. A jövő esztendőben, a többi közt, a gasztronómia kimeríthetetlen témája kerül , „terítékre”, a továbbiakban a magyar népművészet, folklór világából merít, majd az azt követő lapszám a fesztiválok hangulatát és sikereit idézi fel, _ jj_ 6
