Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-09-30 / 20. szám

K&tk&t HAMÜs LosonczL Pál, az Elnöki Tanács elnöke szeptember 13-án látogatást tett Csongrád megyében, {Utol ipari üzemeket és termelőszövetkeze­teket látogatott meg. Képünk Hódmezővásárhelyen készült (MTI felv.)* Dózsa György születésé­nek ötszázadik évfordulója tiszteletére magyar és kül­földi történészek négy napon át tanácskoztak a Tudomá­nyos Akadémián Középke­­let-Európa XVI. és XVII. századi parasztmozgalmairól. * 25 évvel ezelőtt jelent meg az Előre című romániai ma­gyar nyelvű napilap első pél­dányszáma. A negyedszáza­dos jubileum alkalmából a román sajtó jókívánságait tolmácsolta az Előre szer­kesztőségi gárdájának. * Vályi Péter, a Miniszterta­nács elnökhelyettese szep­tember 15-én este a tévé­fórumon válaszolt a nézők telefonon beérkezett, vala­mint az Egyesült Izzó és más vállalatok munkásainak, mérnökeinek, közgazdászai­nak a helyszínen — az Izzó kultúrtermében — elhang­zott kérdéseire. A napiren­den a külkereskedelem, a nemzetközi műszaki-gazda­sági együttműködés kérdései szerepeltek. * Háromtagú magyar kül­döttség utazott Sao Paulába, a brazil szövetségi kormány meghívására, hogy részt ve­gyen a Brazília függetlensé­gének 150. évfordulója alkal­mából megrendezett „Brazil export 72” című kiállítást megnyitó ünnepségen. * Magyar műemlékeket és mű­emlékvédelmet bemutató fotóki­állítás nyílt meg Firenzében. Dr. Merényi Ferenc, az Országos Mű­emlékvédelmi Felügyelfiség Igaz­gatója meghívott olasz és kUl­­fóldl szakemberek elótt előadást tartott „A műemlékvédelem száz éve Magyarországon” címmel. * Az aradi vértanúk egyiké­nek, Pöltenberg Ernő lovas­tábornoknak feleségéhez írt, francia nyelvű búcsúlevelét találták meg a csehszlová­kiai Komáromban. A búcsú­levél hitelességét a keltezés — 1849. október 5. —, a fel­töretlen pecsét és az aláírás igazolja. * A Pen-emlékérmét nyúj­totta át Boldizsár Iván elnök a Magyar Pen Klub közgyű­lésén Edwin Morgannak. A skót költő József Attila, Kas­sák Lajos, Garai Gábor, Vas István, Weöres Sándor és más magyar költők verseit fordította. Érdekes gyűjteménnyel gyarapodott a Széchényi Könyvtár. Tábori Pál a könyvtárnak ajándékozta néhai édesapjának, Tábori Kornélnak, a századunk ele­jén élt írónak a hagyatékát: mintegy tízezer, túlnyomó­­részt irodalmi vonatkozású levelet, régi újságokat, kora­beli képeket, karikatúrákat és több ezer könyvet. * Magyar—perui hitelmegál­lapodást írtak alá Budapes­ten. Ennek alapján hazánk harmincmillió dollár hitelt nyújt, illetve ilyen értékben szállít Perunak a többi kö­zött gépipari berendezéseket, erőművi felszereléseket, kór­házi berendezéseket. Ma­gyarország Perutól az állat­­tenyésztés fejlesztéséhez hal­lisztet és más termékeket vá­sárolt. * Keres Emil, a Thália Szín­ház igazgatója megbízást ka­pott az Irodalmi Színpad ve­zetésére is. A budapesti első borvilágver­senyen izgalmas boraukciót tar­tottak. Az aukció sztárja az 1875- ös évjáratiKtokaji aszú volt, tar­tós licitálás után 248 dollárért ke­rült egy svájci cég birtokába. ■* Száz éve született a Mama, Pőcze Borbála, József Attila édesanyja. * Thúrzó Gábor Záróra cí­mű darabjával nyit a husza­dik évadjába lépő Magyar Területi Színház a csehszlo­vákiai Komáromban. * Elkészült első nemzeti parkunk, a Hortobágyi Nemzeti Park ter­ve. 48 000 kataszteri holdja egy­szerre sok ezer kirándulónak, tu­ristának nyújt majd felüdülést. * Országos diákparlamentre készülődnek a középiskolás fiatalok, immár negyedik al­kalommal. * Németh László Iszony cí­mű regényének holland for­dítását közös kiadásban je­lentette meg az utrechti Hét Karveel N. V. és az antwer­peni N. V. Standaard Boek­handel cég. S egy másik kö­zös kiadásban megjelent mű: László Gyula A népvándor­láskor művészete Magyaror­szágon című munkája fran­cia nyelven a budapesti Cor­vina és a párizsi Editions Cercle d’Art gondozásában látott napvilágot, az UNES­CO támogatásával. * Meghalt Bársony Dóra, ,az Operaház örökös tagja. Hosszú ideig ő énekelte a Carmen címszerepét, a Bánk bán Gertrudisát, Delilát, Amnerist s még sok opera nevezetes szerepét. Évtize­dekkel ezelőtt vonult nyuga­lomba, 83 éves volt. * Szabó Magda és Szobotka Tibor író az Iowa Egyetem meghívására hathónapos amerikai tanulmányútra in­dul. * Dán filmhét volt szeptemberben Budapesten, a két évvel ezelőtt Koppenhágában megrendezett magyar filmhét viszonzásaként. Az eseményre dán filmküldött­ség is érkezett fővárosunkba. 4 „Miért szép” pályázat nyertesei Mr. John Néző — USA, A. Benner — USA, Clára Kátai — USA, A. Robán — USA, Margit Jakab — USA, Anna Kormány — Ausztria, Rosalia Welser — Ausztria, Elsa Türk — Svájc, Ottó Ernst — Német Szövetségi Köztársaság, Béla Lajos — Német Szövetségi Köztársaság, I. Babők — Uruguay, Illés Skallák — Brazília, Dr. J. Gáti — Brazília, György Radó — Brazília, Ferenc Baján — Svédország, Thyssan Turbéki — Hollandia, Zoltán Kiss — Kanada, Frank Major — Kanada, dr. Ferenc Halász — Izrael, Tibor Kuks — Izrael, József Bi­­jácsl — Ausztrália, Magda Bozic — Ausztrália, Bella Oser — Ausztrália, András Berkó — Ausztrália, Gizella G. Takáts — Csehszlovákia, Milka Klojenlk — Jugoszlávia. Ismételten felhív­juk pályázóink szives figyelmét, hogy pontos és olvasható el­met és nevet írjanak levelükben, mert ezzel Is segítenek kikü­szöbölni a félreértések és elírások lehetőségét. Tamási Áron születésének 75. évfordulója tiszteletére emlékkiállítást nyitott a Petőfi Irodalmi Múzeum, szeptember 30-án. Képeinken a meghívó illusztrációi, Tamási Áron életművének kedves, felejthetetlen alakjai Az Egri Dohánygyárban megkezdték a Golden Smart osztrák cigaretta gyártását. Az osztrák dohányjövedék a receptúrón kívül rendelke­zésre bocsátotta a gyártó gépsort és a szükséges cso­magolóanyagokat is. * ' A magyar építőipar Is bemu­tatta a lakásépítési programja fejlesztésében elért eredményeit a santiagói nemzetközi lakásépí­tési kiállításon. A chilei kormány meghívására Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszterünk is Santlagóba utazott, és részt vett az elnök dlszebédjén. * Száz esztendeje hunyt el Déryné, Jászberény szülötte. Emlékére városa színháztör­téneti kiállítást rendezett. Miskolc is megemlékezett a nagy magyar színésznőről, aki itt írta híres naplóját, és innen kísérték ki a Szent Anna temetőbe. * A szentendrei múzeum új szárnyában megnyílt a Fe­­renczy család — Ferenczy Károly és gyermekei: Béni és Noémi — munkáinak ál­landó kiállítása. * Kiskunlacháza megünne­pelte fennállásának 700. év­fordulóját. A község neve először egy 1272-ben írott kiváltságlevélben szerepel. * A budapesi pincérek ügyességi versenyét rendezték meg a Mar­gitszigeten. Tíz csapat 30 verseny­zője állt rajthoz, hogy száz méte­­teres távon, tíz méterenként aka­dályok leküzdésével, három deci vizet tartalmazó poharat tálcán egyensúlyozva érjen célba, s ez volt még csak a kezdet... * A Nemzetközi Zsidó Nő­kongresszus tanácsa (Coun­cil of Jewish Woman ICW) Torontóban a budapesti származású dr. Rosa de Her­­czeget választotta elnökévé. * Japánban vendégszerepei Szabó Csilla zongoraművész­nő és Kocsis Albert hegedű­­művész. 15 hangversenyt ad­nak Bach, Beethoven, Brahms, Bartók, Liszt és Ko­dály műveiből. * Átadták a forgalomnak az M 7-es autópálya új szakaszát, Tö­rökbálint és Martonvásár között. A kétszer két nyomtávú autópá­lya 16.2 kilométer hosszú, építése 275 millió forintba került. * Csoóri Sándor író és Kosa Ferenc filmrendező Hollan­diába utazik, az ottani Mi­kes Kelemen Kör meghívá­sára. Előadásokat tartanak irodalmunkról és filmművé­szetünkről, továbbá levetítik a Tízezer nap és az ítélet cí­mű filmeket is. * Pál Lénárd akadémikus, a Központi Fizikai Kutató In­tézet igazgatója Washington­ban mint a Nemzetközi Fi­zikai Unió alelnöke részt vett a szervezet közgyűlésén, és — az Egyesült Államok tudományos akadémiája és a Magyar Tudományos Akadé­mia közötti egyezmény alap­ján — látogatást tett az USA több kutatóintézetében. * Vasdiplomával tüntették ki Ba­lassa Imrét, a 86 éves zeneeszté­tát és kritikust. Az idős zenetu­dós ma Is tevékenykedik, eddig négyezer előadást tartott ország­szerte a komoly zene népszerűsí­tése érdekében. Ugyancsak ha­sonló, ritka kitüntetést nyújtott át a Műszaki Egyetem vezetősége a 89 éves Vértessy Vilmos István­nak. a kiváló szakember — 65 év­vel ezelőtt szerezte meg diplomá­ját — Balatonfüreden él. * Az Operaház balett-társu­lata október végén fellép a bordeaux-i ünnepi magyar héten: a többi közt Bartók táncjátékait mutatják be. * Üj revüszinház nyílik meg Budapesten, az Akácfa utcá­ban. A Maxim Varieté ma­gyar és külföldi előadók köz­reműködésével naponta két előadást tart. A magyar városfejlődés jellegzetes vonásai Platon és Arisztotelész gyakran bírálta Athént túlzsúfolt­ságáért, züllöttségéért, egyáltalán nagyvárosi mivoltáért, és Spártát állította példaképül, mint a tiszta, falusi erények vá­rosát. A történelem azonban e bírálattal nem sokat törődött. Athén kulturális emlékei ma is lenyűgözik a látogatót, és he­lyén ma is város áll míg Spártából nem maradt semmi. Mi egy város optimális nagysága? Mekkora legyen az ideális vá­ros? Annak idején Campanella és Fourier hosszú számításo­kat végzett arról, hogy hány lakója legyen egy közösségnek, amely sem nem túl nagy, sem nem túl kicsi. Számításaikat ugyancsak belepte az évszázad pora. A kérdéssel azonban mind fenyegetőbb méretekben korunknak is szembe kell néznie. Mi a különbség a „városodás” és a „városiasodás” fogalma között? Mit jelent pontosan a „túlurbanizáció” és az „alui­­urbanizáltság”? Milyen kapcsolat áll fenn egy város ipari ^fej­lődése és infrastruktúrális fejlettsége között? Egyebek mellett ezek a kérdések szerepelnek abban a vitában, amelynek címét így fogalmazhatnánk meg: Milyen okok késleltették a magyar városfejlődést, és ennek milyen társadalmi következményei vannak. A vita a Valóság című folyóirat hasábjain bontakozott ki Berend T. Iván, valamint Komád György és Szelényi Iván ta­nulmányait követően. Berend, mint historikus, a történelmi adottságokból kiindulva rámutat arra, hogy amíg az európai kontinens nyugati felén a XVIII. század fordulójától leját­szódó ipari forradalom rendkívül meggyorsította a városfej­lődést, addig Kelet-Európábán, beleértve hazánkat is, csak a XIX. század utolsó harmadában beszélhetünk urbanizációs fordulatról. A magyarországi helyzetet többi között az jelle­mezte, hogy 1870-ben a 15,5 millió lakosból mindössze 1,1 millió, vagyis 7 százalék élt városban. Az 1910. népszámlálás még mindig csak 3 millió városi lakost talált, s ennek is egy­­harmada az egyedüli európai ütemben fejlődő fővárosban, Budapesten élt. A nagy változás a felszabadulást követő negyedszázadban bontakozott ki párhuzamosan az iparosítással. A városok né­pessége 1949-ben az ország lakosságának valamivel több mint egyharmadát tette ki, 1970-ben pedig már a felét. A folyamat­ban továbbra is jellegzetes szerepet játszott Budapest. A mun­kába bevont tömegek legnagyobb része, 54 százaléka is itt, illetve a környéken talált alkalmazást. A budapesti agglome­ráció (népességi felhalmozódás) lakosságszáma 1970-re 2,3 millióra nőtt. Az urbanizáció előrehaladásának másik leg­főbb színtere öt vidéki nagyváros: Miskolc, Debrecen, Szeged. Pécs, Győr. A továbbiakban Berend megállapítja, hogy a vá­rosok számszerű fejlődése, terebélyesedése vagyis a „városo­dás” együtt járt a városok valódi városi jellegének, a „váro­siasodásnak” fejlődésével. A kettő együtt járt, de mégsem tartott lépést. Közismerten lemaradt a lakásépítés, a közmű­vesítés, a tömegközlekedés (Budapest csaknem ezer kilométer hosszúságú tömegközlekedési hálózatán naponta 4 millió utas utazik). Ellentmondás keletkezett tehát, ami megmutatkozott abban is, hogy városainkban nem ment végbe a fejlett ipari országokra jellemző „szolgáltatási robbanás”. Ugyanakkor megjelentek az urbanizáció modern betegségei, a légszennye­zettség, a zajártalom, a vízszennyezés, a közlekedési zsúfolt­ság. Konrád György és Szelényi Iván tanulmánya még mélyebb­re ás az ok-okozati halmazatban, és abból indul ki, hogy a magyar urbanizáció nem túlságos gyorsaságával, hanem ép­pen ellenkezőleg, viszonylagos lassúságával okoz társadalmi feszültségeket. Az iparosodás üteme ugyanis jelentősen meg­előzte a városiasodásét, a városokban jóval nagyobb ütemben növekszik a munkahelyek száma, mint a városi lakásférőhe­lyeké. összehasonlítva a fejlődő országokkal, ahol az ipari be­ruházások szintje alacsony, s így „túlurbanizáltsági” állapot jön létre, nálunk és általában Kelet-Európábán, „alulúrbani­­zációról” beszélhetünk, mivel a siettetett ipari fejlődés az infrastruktúra rovására történt. A két szerző statisztikai adat­elemzései szerint a magyar városok népessége a múlt század végén gyorsabb ütemben növekedett, mint az elmúlt negyed­században, amikor is a lakosság egynegyeddel szaporodott, vi­szont nőtt az olló két szárának távolsága az iparosodás üte­me és a városiasodás üteme között. Számításaik szerint lakás- és kommunális-ellátásunk szín­vonala 30 százalékkal alacsonyabb mint amilyen ellátást ál­talános gazdasági fejlettségünk indokolna. Ennek következté­ben Budapest és a nagy ipari centrumok körzetében kialakult a falun lakó és városban dolgozó ember típusa. Vonatkozik ez különösen a falusi fiatalságra, amelynek jóval több mint fele nem a lakóhelyén dolgozik. Ugyanakkor jó érzékkel mutatnak rá arra, hogy a mozgékony és a piaci lehetőségeket meglepő gyorsasággal kihasználó termelőszövetkezeti melléküzemágak valami új, sajátos társadalmi képződmény kialakulását segítik elő. Nemcsak lefékezik a városba áramlást, hanem ellentétes irányú folyamatot indítanak el. A jó kereseti lehetőségek kö­vetkeztében a falun fellendült a lakásépítés, s ennek követ­keztében a két szobás vagy ennél nagyobb lakások aránya a falun 55 százalék, Budapesten pedig 51 százalék. Megvizsgálták azt a kérdést is, hogy lehet-e egyenlő ütem­ben fejleszteni az ország különböző városait, illetve vidékeit. Végkövetkeztetésük szerint egyes tervezők egyenlősítési szán­déka ellentmondásba kerül a gazdasági fejlődés törvényszerű­ségeivel. „Az egyenletes fejlesztés elvi lehetetlenség — mond­ják —, körülbelül úgy, mint az egyenletes verseny fogalma.” Az iparban mindig vannak és lesznek vezető, dinamikus ipar­ágak, amelyek kitörnek a bolyból, a gazdasági fejlődésben mindig vannak növekedési pólusok, ezért nem lehet valami­lyen fajta „térképészeti szimmetriára” törekedni. A területi tervezési eszmény csak ritkán esik egybe az iparági tervezési optimummal. A törekvés az egyensúlyi helyzetre nem kis mértékben oka annak, hogy a termelőberuházások több mint felét továbbra is üzemépületek létesítése köti le. A korszerű iparnak, akár tetszik, akár nem, a szocializmusban is spontán tendenciája a koncentráció. Szembe került tehát az arányos területfejlesztés dekoncentrációja az ipar koncentrációs irá­nyával. Ki kell tehát alakítani a kettő szabályozásának ész­szerű mechanizmusát. S itt térnénk rá, a szerzőkkel együtt az ideális városnagyság kérdésére. A falu és a város vitája eldőlt a város javára, s az ellentmondások ma a kisváros-nagyváros elágazási vona­lán jelentkeznek, s így az ideális városnagyság vitája válto­zatlanul napirenden van. A város azonban még a biológiai­nál is bonyolultabb társadalmi-gazdasági organizmus, ame­lyet nem lehet úgy szabályozni, mintha egyszerű mechanikai rendszer lenne. A városokat, mint rendszereket, nem egysze­rűsíteni kell, hanem rugalmassá tenni, hogy megbirkózzanak a rájuk váró feladatokkal. A magyar városfejlődés üteméről folyó vitába sokan bekap­csolódtak. Voltak, akik a vidéki városok sajátos helyzetét vizsgálták (Lázár István, Szépe György, Kőszegfalvi György), mások az ismertetett alaptételekkel szálltak vitába (Engedi György, Zoltán Zoltán). Egyaránt találkoztunk állásfoglalá­sokkal, amelyek támogatták Budapest és a környék további növekedését s amelyek ellenezték ezt. Hasonlóképpen vannak hívei az egyenletes területfejlesztés és a gazdasági adottsá­goknak megfelelően differenciált fejlesztés elvének. Minden­esetre történelmi tény, hogy a felszabadulást követő urbani­zációs fordulat hatalmas lendületet adott a korábban csak lassan kibontakozó városfejlődésnek. Nagy elmaradásokat kellett behozni az ipar területén, s ezért nem jutott elegendő anyagi erő a városiasodásra. Az utóbbi évek azonban meg­mutatták, hogy a tervgazdaságban rejlő előnyöket, lehetősé­geket közvetlen városfejlesztő tényezővé lehet változtatni s ezáltal nagyobb energiákat lehet az urbanizáció szolgálatába állítani. Pethő Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents