Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-09-16 / 19. szám

••

Az Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója néhány évvel ezelőtt a következő történetet mondta el a balatonfüredi biológus napokon:

— A tudományos ismereteket nagyon sokféleképpen lehet terjeszteni és megvitatni. Ennek legeredetibb formájával a harmincas évek végén Tihanyban találkoztam, amikor részt vettem a Biológiai Kutatóintézetben rendezett vitaülésen. Tikkasztó meleg volt, s ezen az előadóterem nyitott ablakai sem segítettek. Amikor Szent-Györgyi Albert professzor előadására került a sor — mindannyiunk nagy meglepetésére — azt indítványozta, menjünk le a tóra és majd a Balatonban megtartja előadását. A kutatók szétszéledtek, az egyik a fürdőnadrágjáért sietett, a másik nyugágyat szerzett, és várták a fejleményeket. A kutatóintézet halijában csakhamar feltűnt fürdőnadrágjában az ország egyetlen Nobel-díjas tudósa és magától értetődő természetességgel begyalogolt a vízbe, de csak Olyan távolságra, hogy a parton helyet foglaló kollégái is meghallják a szavát, azután hozzákezdett tudományos értekezéséhez.

Szent-Györgyi professzor egész életét végigkísérte ez a cseppet sem mesterkélt, természetéből fakadó, természetes viselkedés. Közismerten szerette a sportot, jó teniszező volt, a téli sítúrák elmaradhatatlan résztvevője, s mostanában, nyolcvanadik életévéhez közel is — úgy halljuk — úszik és lovagol. A sokoldalú tudós típusa ő. Egyik méltatója így ír róla:

„Van benne valami Hemingwayből. A tudományt sorsának, mondhatnánk, végzetének tartja, s ért ahhoz, hogy életközeibe — emberi közelségbe hozza. Biciklin ment bemutatkozó látogatásra, amikor egyetemi tanárrá nevezték ki. Nem sokkal később, mint a szegedi egyetem új rektora, ünnepélyes doktorrá avatására frakkban és cilinderben ment — motorkerékpáron. Nobel-díjas, amikor autón jár, s túl van az ötvenen, amikor leteszi a pilótavizsgát. A frakk és a cilinder a kor polgári társadalmának előírása volt. A motorbicikli a tudós kihívása, liberális lázadása. Romantikus, szertelennek tűnő lélek, aki laboratóriumának határait tágítva, szüntelen cselekvésben él.” Nagy fantáziával tervezi meg a kísérleteket, gyorsan dolgozik — nem mindig pontosan.

A tudomány szeretetét a szülői házban tanulta meg. Anyja a híres Lenhossék anatómus család tagja volt. Lenhossék Mihály akadémikus ismertette meg vele a szövettani kutatások alapjait. Diplomával, háta mögött az első világháború frontszolgálatának kínjaival, eljut Hollandiába, ahol felfigyelnek élettani kutatására. Ez azonban nem segít nyomasztó anyagi gondjain. Mint írja, a kétségbeesés és éhenhalás peremén érte F. G. Hopkins professzor meghívása és 1926-ban ösztöndíjjal Cambridge-be utazott. Itt azután hozzáfogott oxi&Oßü[]>'a%r*4

dációs kísérleteihez, Később az USA-ba, Rochesterbe is eljutott.

Szent-Györgyi Albertet 1930-ban nevezték ki a szegedi egyetem orvosi vegytani tanszékére professzornak. 15 éves szegedi tanársága alatt több területen végzett nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő kutatást. Sejtlégzési elméletével, a C-vitamin identifikálásával és az izomszöveti fehérjék tulajdonságainak részbeni tisztázásával rövidesen megismerte a tudományos világ. Amikor azután 35 évvel ezelőtt, 1937-ben elnyerte a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, már nemcsak a szűkebb szakma ismerte nevét, hanem az egész világ.

Az Orvosi Vegytani Intézet valóságos kísérleti üzemmé alakult át. A szegedi paprikaárusító asszonyok nagymértékben készítették elő a paprikát a kísérletekhez, a rézművesek és műszerészek különleges lepárlókat készítettek. így azután sikerült a paprikából néhány kilogramm aszkorbinsavat. előállítani és bizonyítani vitamintermészetét. Szent- Györgyi sokoldalúságát jellemzi, hogy aktívan részt vállalt kutatásainak gyakorlati kivitelezésében, alkalmazásában is. Amikor elkészült vitaminkísérleteivel, hozzáfogott és kidolgozta a paprikapüré gyártási eljárását

A tudós tevékenysége azonban nem merült ki kutatásaival, azok gyakorlati megvalósításában, a hangversenytermek és a teniszpályák látogatásában, hanem felfigyelt a fasizmus veszélyére is. A Népszava híres karácsonyi számában cikket írt. így azután nem meglepő, hogy 1944-ben illegalitásba kellett vonulnia, mert a német katonák halálra keresték. Budapesten,

családjával együtt bujkálva sikerült átvészelnie az ostromot.

A felszabadulás után néhány évig a budapesti egyetem biokémiai intézetét vezette, majd elhagyta az országot és az Amerikai Egyesült Államokban, Boston mellett, Woods-Hole-ban folytatta kutatásait. Ezek a vizsgálatok a biokémia területéről áttolódtak a biofizika tartományába.

Szent-Györgyi Albert haladó nézeteit azóta sem rejtette véka alá. Elegendő emlékeznünk a New York Times 1970 szeptemberi számára, ahol „Tizenöt perc zéróig" címmel drámai felhívást intézett a háború ellen. Filozófiáját és politikai nézeteit merész hangú, világsikert aratott könyvében, az „örült majom”-ban ismertette.

A Budapesten 1970-ben megjelent „Egy biológus gondolatai” című írásgyűjteménye a humanista tudóst állítja az olvasó elé. Ebből választottunk ki egy jellemző részletet:

„A tudomány a létezés és a méltóság magasabb szintjére emel bennünket. Míg a tudományost megelőző gondolkodás arra késztette az embert, hogy mesternek és végső bírának érezze magát, valójában csak a természeti erők játékszere volt. A tudomány saját maga mesterévé teszi... A tudományos előtti világban a terjeszkedés egyetlen lehetősége a rablásban és szomszédaink leigázásában rejlett. A tudomány korlátlan, új terjeszkedése számára nyitotta meg az utat, és amennyiben valamennyien egymásba tudjuk fonni kezeinket és értelmünket, olyan jövőt tárhatunk fel, amelynek a nagyszerűségét és szépségét ma a legmerészebb képzelet sem képes elénk idézni.”

Pataki Béla Pál

Az ifjú Szent-Györgyi. Lent: az idős tudós Amerikában <MTI felv.)

Buday György munka közben

MAGYAR IRODALOM KÜLFÖLDÖN

Mindig nagy öröm hírt adni arról, hogy irodalmunk újabb híveket szerzett külföldön. S e jó hírek egyre szaporodnak. Akár minden számunkban egv-egy csokorra valót köthetünk belőlük. Nemrég jelent meg például a Német Demokratikus Köztársaságban az öt évszázad magyar költészete című antológia, a Körvonalak című kötet pedig az új magyar elbeszélőket mutatja be. A Verlag Neues Leben viszont a Poesie-Album sorozatban Nagy Lászlót szólaltatta meg német nyelven. A német nyelvterületen állandóan újabb és újabb tájakat hódít meg irodalmunk. Örkény, Moldova, Déry kötetei jelentek meg a közelmúltban az NSZK-ban, Neue Ungarische Lyrik címmel pedig nemrég magyar költői antológiát adott ki egy salzburgi kiadó. Mind nagyobb az érdeklődés irodalmunk iránt a baráti Finnországban is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy — noha a költészet iránti figyelem a mai Finnországban nem túl nagy — Anna-Maija Raittla magyar költői antológiáját nagy szeretettel fogadták. A magyar verseknek különben másutt is nagy sikere van. Ungheria antiromantica címmel jelent meg a közelmúltban Rómában Marinka Dallos és Jole Tognelli antológiája, amely 24 költő és 5 magyar prózaíró bemutatásával nagy szolgálatot tesz irodalmunk népszerűsítésének.

A magyar irodalom mind jelentősebb franciaországi térhódítása után azonban elsőként az angol nyelvterületen elért sikerekről kell szólnunk. Talán nem késő hírt adni arról, hogy G. E. Cushing professzor — aki oly sokat tesz nyelvünk oktatásáért a londoni egyetemen — lefordította a Puszták népét. Az Illyés-művel számos angol lap foglalkozott, különösen melegen és hosszan méltatta a Times. De egy újabb nagy irodalmi vállalkozásról is hírt kaptunk Londonból. 1973 szeptemberében a hágai Mouton cég kiadásában 800 oldalon, Buday György 25 fametszetével angol nyelvű magyar költői antológia jelenik meg, amelyet Tábori Pál, Kabdebo Tamás és Makkai Ádám szerkeszt. Tábori Páltól közelebbi felvilágosítást kérve megtudtuk, hogv az antológia tíz esztendő munkáját foglalja magában. Népdaloktól, virágénekektől kezdve a mai fiatal költőkig nyújt majd áttekintést költészetünkről. Az angol nyelvterületen mindmáig hasonló kísérlet nem történt. Százhúsz angol és amerikai költő közreműködésével s megfelelő kritikai és bibliográfiai apparátussal készül a kötet. Minden fordítás formahű, egyik-másik versről 15—18 verzió is készült. Egyébként az antológia teljes nyersanyagát, a levelezést, a fordítási változatokat, a jegyzetanyagot a szerkesztők a Magyar Tudományos Akadémián kívánják letétbe helyezni, kutatók és érdeklődők számára. Buday György fametszeteiből pedig levelezőlap-sorozat készül.

S végül hadd egészítsük ki tudósításunkat három Londonból érkezett dokumentummal, két Ady-fordításrészlettel — az egyik, a Sírni, sírni, sírni Tábori Pál, a Magyar jakobinus dala a nemrég elhunyt Sir Maurice Bowra munkája —, s egy fotóval Buday Györgyről, az Anglia-szerte megbecsült művészről, aki súlyos betegen is dolgozik az arlidge-i szanatóriumban berendezett műhelyében. A fényképet — amely egy nagyszerű fényképsor része — Világ Miklós, londoni barátunk készítette. i

Cs. J.

To wait while the oloek strikes at nidnight For a distant coffin to oocae into sight •

To toll the Sal1« ia right and due For a man who is buried, and not ask who •

Under silver tents and oloths of block Swing a crucifix forth and back.

In weighty silver and drapes of death

Til the torohes' smoke chokes off the breath •

To fight rattling shadows, all alone To chant a psalm in on undertone.

To hear an organ that drones and swells 7/ith the deep toll of the graveyard bells, over

To step SH^os open, gaping graves With saturnine priests and silent slaves.

To spy with trembling, hidden dread An unknown body, strange and dead.

Shiver on a bewitched, moonlit night Choked by incense^ gasping with fright.

Denying the past, boating your breast Knooling spellbound, bewitched, possessed.

Repentingly confess all you did And sprawl, broken, on a coffin lid.

To write a testament of terrible years

And then,in God 's name,fee tears. The tears.••

%

******

A Sírni, sírni, sírni angol fordítása. Lent: a Magyar jakobinus dala angolul

TSlood fro." our ? nF0 -*iva core •veil jng, Vhen,o poor,sleepy Hungary,

We touch you v. itl. them, and wond ;r; bo you e::ist it all; bo we?

How hops the future to be better?

With anguish in our so vis -usd eyes '.’e question if the slaves of Babel .(ill ever fro.-': their slumber rise.

V;ill a thousand sluggish longings

Be born at 1 ,.st a mighty ’.vili-?

This age-old torment is the portion 0f Vlachs and Slavs and Llagjai-s still.

In anguish and humiliation A thousand years have made us one:

On the soulds barricades in fury Why roar yle not in unison?

Single the voice of Olt and Danube,

A muffled murmur from the tomb.

To him oho is not lord or scoundrel Woe v.’il 1 befall in arpad's hbme !

When shall v;e join at last together?

When viill our voices speak out loud? liagyar or not, it does not matter - We are the crushed,oppressed,and cooed.

Kov.’ long shall vie be ruled by blackguard Foor chicken-hearted millions via?

Kot/ long must the Hungarian poople Like caged and captive starlings be?

Hungary's miserable beggars,

V/e've neither bread nor faith for fare# But all Yiili come to us to-morrow,

If we but wish, if "a but dare!