Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-09-02 / 18. szám
lip tÄ jO rv-O ftA o n s FEHÉRKÖPENYESEK Több mint száz, ünneplőbe öltözött ember gyűlt össze nemrég az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Semmelweistermében. Orvosok, gyógyszerészek, ápolónők. A betegségek elleni harc neves és névtelen katonái. Ezen a napon szögre akasztották a fehér köpenyt, hogy dr. Farádi László egészségügyi miniszterhelyettes kezéből átvegyék a munkájuk elismeréseként adományozott kitüntetéseket. Az ünnepeltek közül mutatunk be most hármat. Az orvos Dr. Ballay Judit kiváló orvost, az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet gyermek-, vagy ahogyan ő nevezte: neuró-pszichiátriai osztályán kerestem fel. — Falun nőttem fel, tulajdonképpen a falu orvosának biztatására gondoltam először arra, hogy én is orvos legyek. Nagy tekintély volt akkoriban egy ilyen falusi orvos, amit ő mondott, az olyan volt, mint a szentírás. Később, már mint iskoláslány, az intézetben jöttem rá arra, hogy nem elég az, ha az orvos csupán a gyerekek torkát vizsgálja, vagy a lázát méri meg. Sok-sok szeretettel kell beszélgetni a gyerekekkel ahhoz, hogy még időben elejét vehessük a későbbi súlyosabb lelki zavaroknak. — 1940-ben doktoráltam Debrecenben, majd az ottani idegklinikára mentem dolgozni. Tíz év múltán, 1950-ben jöttem Budapestre, akkor alakult meg itt, az intézetben a gyermekosztály, dr. Lóránd Blanka főorvosasszony vezetésével. Az ő keze alatt váltam tulajdonképpen gyermek-pszichiáterré, majd nyugdíjba vonulása után osztályvezető főorvos lettem. Ennyi az, amit a főorvosasszony az életéről mond. Ezután már a szakmájáról beszél csupán, de minden szava mögött ott érezni a hosszú évek tapasztalatát, a gyermekeket szerető ember ezernyi apró örömét-bánatát. Beszél arról, hogy tulajdonképpen kettős munkát kell végezniük: a gyerekek gyógyítása mellett a szülőkkel való törődés is az ő vállukat nyomja. Kötelesség ez, hiszen a környezet végzetes romboló hatással lehet a gyermekre. Idegrendszerük rendkívül sokat kibír, de a legparányibb lelki sérülést is százszorosára nagyíthatja a felnőttek ridegsége. Ebben a kérdésben pedig nem a szociális helyzet a döntő. A főorvosasszony sok hittel hangoztatott véleménye szerint a legtöbb felnőtt alig ismeri a saját gyerekét. Keveset beszélgetnek a szülők fiaikkal, lányaikkal. Ezt az értelmi kapcsolatot pedig semmi sem tudja pótolni, és régi igazság az, hogy csak az életvidám felnőtteknek lesznek életrevaló, kiegyensúlyozott gyerekei. A gyógyszerész Dr. Szabó Judit, a Kőbányai Gyógyszerárugyár gyógyszertechnológiai osztályának csoportvezetője is átvette a „kiváló gyógyszerész” kitüntetést. Így vallott a sorsáról: — 1952-ben végeztem az egyetemen. Utána fél évig az egyetemi gyógyszertárban dolgoztam, majd az egyetem gyógyszerészeti intézetébe kerültem. Hét évet töltöttem el itt. 1960 óta vagyok a kőbányai gyárban. — Azt hiszem, természetes dolog, hogy nagyon szeretem a munkámat. A mi laboratóriumainkban nyernek végleges formát az új készítmények. Nálunk a gyár szinte minden gépe kicsiben megtalálható. Ezeken dolgozzuk ki azokat az eljárásokat, amelyekkel az új alapanyagokat felhasználhatóvá tehetjük. — Olyan munka ez, amelybe a divat is beleszól egy kicsit. Ma ugyanis egyre inkább a gyári készítmények felé tolódik el a hangsúly, a patikákban összeállított gyógyszerek rovására. A másik ilyen érdekes tendencia a készítmények formájában figyelhető meg. Ma a legmodernebb megoldás a kapszula. Így éri a legkevesebb káros hatás a gyógyszert, amely kapszula formában szívódik fel a legkönnyebben. A szakmáról beszélve természetesen szó esik a miértről is. Miért szép ez a pálya? A feleletet dr. Szabó Judit egyszerű, igaz, szép szavakkal fogalmazza meg. A segíteni akarás, az egészségért folytatott harc — ez az, ami keretbe foglalja minden gyógyszerész, de minden orvos és ápolónő életét is. Az ápolónő Iván Irén, a szabadság-hegyi gyermekszanatórium ápolónője, az egészségügy kiváló dolgozója — a gyerekek Irénke nénije —életéről, pályájáról beszél. — Huszonkét gyerek van az osztályunkon — mondja. — Bizony elfáradunk, amíg mindegyikük ágyát áthúzzuk, ételét kiosztjuk, amíg mindegyiket megfürdetjük. Pedig ma már sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, mint régen. Huszonöt évvel ezelőtt kerültem ide, amikor a szanatórium még a svéd miszszióé volt. Egésznapos munkát végeztünk, bent is laktunk az intézetben, nem volt szabadnapunk sem. — Én mégis valahogy ezt kerestem. Először az élelmiszerjegy-ellátónál dolgoztam, még a háború alatt. Itt jöttem rá, hogy tulajdonképpen nem tudok én egy helyben, egy íróasztal mögött megülni. Mozgásra, változatosságra van szükségem. — Rengeteg munka van a gyerekekkel, de rengeteg örömet is szereznek. Vadak, zabolátlanok, fickándoznak, mint a kiscslkók, egész nap játszanának. De mindezt meg kell értenünk, hiszen az ilyen apróságoknak lételemük a mozgás. Súlyos hibát követ el az a felnőtt, aki örökké csak tilalomfákat állít a gyerek útjába. Nem mondom, néha erre is szükség van. Nekünk például naponta ellenőriznünk kell a gyerekek leckéjét, amit itt, az intézet iskolájában kapnak. Mi, ápolónők tanulunk velük, és ez bizony néha számunkra is nagyon megerőltető feladat. Csendesen elmosolyodik, mintha szégyenné a dolgot. Pedig nem erről van szó. Szereti a munkáját, és jólesik, hogy megbecsülik érte. A bérrendezéskor háromezer forintra emelkedett a fizetése. Szeretné, ha több fiatal jönne erre a pályára, de csak olyanok, akik kellő szeretettel tudnak bánni a gyerekekkel. „E nélkül nem megy” — mondja. — Számomra az a legnagyobb öröm, amikor a régi kis betegeim, már mint meglett férfiak és nők, újra felkeresnek és elhozzák bemutatni a gyermekeiket. Ez olyan érzés, amit nem cserélnék el semmiért a világon. Ezért érdemes dolgozni. V. P. Csupa bőr A bőrruházat divatja reneszánszát éli — mert a finom kidolgozású, puha bőranyag nemcsak nagyon kellemes, de rendkívül tartós viselet is. A kétrészes bőröltözékek pedig, a nadrág a kiskabáttal, vagy a szoknya zekével vagy boleróval külön-külön is jól kihasználható darabjai ruhatárunknak. A bőröltözékek divatjának külön tervezői vannak, akik az általános divatirányzatokat figyelembe véve készítik el legfrissebb kollekciójukat. Az idén a természetes bőrszínek, a barna különféle árnyalatai kerültek előtérbe, de láttunk kellemes pasztellszínű zöld és piros bőrkabátokat, sportos kosztümöket, kötényruhákat, amelyekhez színes blúzo-Kürthy Hanna rajza cAhoJ ketaktdik KRIZA JÁNOS VERSE Ahol kerekedik egy kerek dombocska, azon növekedik egy szép almafácska. Édes az almája, csokros a virágja, alatta ül vala egy szép leányocska. Kötte a virágját fejérből, veresből, ahol a mellére nyomtatta, ezüstből. Avval feltekinte a magos egekre, hát ott ereszkedik egy gyalogösvényke. Kinek a két széle tiszta ezüst való, a közepe pedig sárig arany vala. Azon ereszkedik egy fodor bárányka, minden szőre szálán egy-egy csillag vala. REJTVÉNY GYERMEKEKNEK! Jó szem kell hozzá A nyolcszor nyolc mezőben keressétek meg azt a két egyforma ábrát, amelyek a legközelebb állnak egymáshoz. 1 2 3 4 5 6 7 8 •efyjq? tja yzoiu at « *? Bl V :s?ifajüaiv ABCDE FGH AtP a bt 0 3 A A 3A 0 ♦ cP 0 b a b0 Ü A A 8 O ♦ a• 8 io A D cP ▲A 3 b a • 3 b AÜ ♦ m cP ü ♦ A bO A 0 A O A 3cP a A 3 b a KISFIÜKNAK Hozzávalók 280 gramm világoskék középvastag műszálfonal, 3-as 2‘/j-es kötőtűk, 7 gomb. MINTA Darázsfészek 1. sor: (visszája) 1 sima, 1 fordított szemek váltakozása. 2. és minden páros sor: végig sima szemek. 3. sor: 1 szemet leemelünk, mintha fordított lenne, de a szálat a szem mögött tartjuk, 1 sima. S. sor: 1 sima, 1 fordított szemek váltakozása. Szabásrajz szerint kötjük a darabokat a darázsfészek mintával. A gomboláspántot, nyakát és kézelőjét 1 sima, 1 fordított szemekkel kötjük. A gomboláspántot a kabátka elkészülte után kötjük, felszedjük a szemeket, s dupla szélességben kötjük, hogy visszahajthassuk. A bal elejébe a gomblyukakat Is (rajz szerint) duplán készítjük, és szépen eldolgozzuk. Ujját 57 szemre kezdjük, 6 cm-t kötünk 1 sima, T fordított szemekkel, (a vékonyabb tűvel) majd a darázsmlntával folytatjuk, a 3-as tűvel. Az első sorban 12 szemet szaporítunk egyen’ 3 '•»-15,ő-*' w 15,5-letesen elosztva, majd a karöltőig 2‘/j cm-ként 8X1 szemet szaporítunk mindkét szélén. A kívánt magasság után fogyasztjuk a karöltőt 1X4, 1X3, 4X2, 6X1, 4X2, 2X3 szemekkel mindkét szélén, és a maradékot egyszerre kötjük le. kát, kötött pulóvereket viselhetünk az év minden szakában. A budapesti Duna-parton (az áruházakban készen is kapható új bőrruhamodellek közül) fényképeztük le a sertésvelúrból készült őzbarna színű, elöl cipzárral csukódó kötényruhát (1. kép), valamint a fiatalok számára tervezett érdekes megoldású hasított bőr miniszoknyát, hosszú rojtos bőrmellénynyel (2. kép). A harmadik képen ugyancsak miniszoknyát mutatunk — rövid, szögletes nyakkivágású zekével. A szoknya és a zeke alját is divatosan rojtozták. (P. .»•) (Komlós Lili felv.) Receptek VAGDALT LIBAMELL MÁJJAL. Szép, húsos llbamellröl lefejtjük a húst. Huszonöt deka sertéshússal együtt kétszer átdaráljuk. Ezután vízben áztatott, alaposan kinyomott két zsemlét, körülbelül 10 dekányi megkapart libamájat, egy egész tojást, kevés törött borsot és sót vegyítünk hozza. Ha a massza elkészült, a mellcsontot tojásfehérjével megkenjük, és a tölteléket szépen formába simítva, visszahelyezzük rá. A tetejét tojásfehérjével és kevés paprikával kenjük meg. Ezután a tepsibe zsírt és kevés vizet öntünk, majd a mellet belehelyezve, rózsapirosra sütjük. Hagymás, petrezselymes burgonyával és céklával tálaljuk. SAVANYÚ LIBAMELL. A libamellet megmossuk, és a húst a mellcsonton hagyva, szalonnával megtűzdeljük, majd ecettel, vízzel, mustárral, babérlevéllel, vöröshagymával, vegyes zöldséggel, egész borssal és sóval páclevet forralunk, amibe a mellét belehelyezzük, és 2—3 napon át hideg helyen állni hagyjuk. A pácléből kiemelt mellet tepsibe helyezzük, és a sütőben két evőkanálnyi zsíron, kevés vízzel puhára pároljuk. Időnként egy-egy kanál tejföllel locsoljuk meg. Ezután a pácléböl kivett zöldséget főzelékdarálón áttörjük. Lábosban néhány szem kockacukrot megpirítunk, ebbe rakjuk a zöldséget és kevés zsírt Is. Amikor megpároltuk, meghintjük liszttel, és elkeverve a főtt mellre öntjük. Tálalás előtt a húst hosszúkás szeletekre vágjuk, és az asztalnál minden adagra egy-egy kanálnyi tejfölt locsolunk. Zsemlegombócokat adunk mellé. HÚSOS DEBELYE. Fél kilő lisztből egy tojással és vízzel félkemény tésztát gyúrunk. Három cipót alakítunk belőle, majd vékonyra kinyújtjuk. Három deka aprított hagymát zsemleszínűre pirítunk, hozzáadjuk 20 deka darált sertéshúshoz, sózzuk, borsozzuk, megpároljuk. A tűzről leveszszük, egy tojást ütünk hozzá és elkeverjük. Ezzel a töltelékkel derelyeszerflen egyenlő közökben megtöltjük a kinyújtott tészta egyik oldalát. A tészta másik felét megkenjük vékonyan tojással. Ráborítjuk a megtöltött részre, és derelyevágóval a közökben feldaraboljuk, majd bő forrásban levő sós vízben kifőzzük, leszűrjük, s vajjal elkeverve forrón tálaljuk. Külön csészében tejfölt adunk hozzá, de lehet reszelt sajttal is meghinteni. BOHÉMTORTA. Tiz tojás fehérjét kemény habbá verünk, majd 20 deka porcukrot és 5 deka csokoládét keverünk hozzá. Még 5 deka csokoládét megreszelünk és összevegyltjük 10 deka őrölt mogyoróval, amit 3 deka liszttel együtt óvatosan a felvert habhoz keverünk. A habot papírlappal borított tortaformába öntve megsütjük. Ha kész, 10 deka olvasztott keserű csokoládéval vonjuk be.
