Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-08-19 / 17. szám
múltról Egy fiatal magyar fotóriporter, Korniss Péter a fejébe vette, hogy mindazt, ami hazájában népszokásként, népviseletként, néphagyományként még elevenen létezik, megörökíti a jövő számára. A jövő számára, mert az a folklór, amelyről szó van, valószínűleg nem juthat át a modern kor sok mindent kiszűrő időzsilipjein. Ez a vállalkozás, amely menteni kívánja az évek során múzeumi ritkasággá váló értékeket, tulajdonképpen nem fotóriporteri munka; sok köze van a művészethez, szándékában és tartalmában is,'a még mozgásban létezőt örökíti meg, nem tárgyakat mutat be, hanem az élet képeit, a tárgyak, öltözékek, szokások emberhez kapcsolódó még eleven valóságát. Éveken keresztül télennyáron lankadatlan igyekvéssel járta Korniss Péter az ország eldugott tájait; ily módon rengeteg értékre talált és összességében páratlan értéket hozott létre munkaeszközével, a fényképezőgéppel. Száz és száz felvételen rögzítette a jelenben eleven múltat, a magyar falvak lassan eltűnő hagyományait, népszokásait. Felvételsorozata páratlan, szinte a teljességhez közeledik; a magyar népművészetről, népszokásokról fotóriporter ennyit még nem mondott, nem gyűjtött össze sosem. Gyűjteménye most útra kelt, hogy először Finnországban, majd Lengyelországban mutassa be a magyar népélet hagyományos képeit. Minden esztendőben, nyár végén, -augusztus 25-től szeptember 11-ig Helsinkiben nemzetközi kulturális fesztivált rendeznek. A fesztiválon a legkülönbözőbb népek, legkülönbözőbb művészi törekvéseit mutatják be, a szenegáli balettől a tokiói filharmonikusokig. Opera, balett, színházi előadások, templomi hangversenyek, kiállítások sora viszi el Helsinkibe távoli népek művészetének hangulatát. Ebben az évben először fotókiállítást is rendeznek a fesztiválon. És a legelső bemutatott anyag Korniss Péter magyar folklór gyűjteménye lesz, a Kluuvin Galeriban. i FEJEZETEK EQY HAJDANVOLT NYOMDÁSZATI SZEDŐLEQÉNY KÉPZELT NAPLÓJÁBÓL 1848 rohanó, s egyben mégis tétovázó nyara... Lankadó emlékezetemben összemosódik immár, s ha a történeteket akarnám idézni, magamnak is történetkönyvhöz kellene folyamodnom, ki pedig bennük éltem volt! De arra emlékezem, mint csatázott Petőfi, hogy márciusát érvényre hozza az óvatoskodók, a tétovázók — és a rágalmazók között. Azon lázas időkben írt egy költői beszélyt, amely éltében meg sérti jelent, talán javára is, mert érette csak még nagyobb üldöztetést szenvedett volna. Azóta kinyomtatták, s vélem, most sem azért, hogy érdemét nézzék, hanem csupán a költő életművének teljessége végett. Máskülönben, ami estheticus fanyalgás csak lehetséges, az • mind e művet szapulja; holott nem szám szerint, de értelmében is csak véle teljes Petőfi Sándor élete műve. A költemény: Az apostol. ■ Költői beszély, de nem mesebeli, mint a János vitéz; hőse, Szilveszter ugyan óriásokkal küzd benne, de éppen nem mesebéliekkel: éhséggel, szolgasággal, zsarnoksággai, nyomorral, börtönnel — mindezeket megéli, hogy végül hóhér keze által vesszen el. Komor történet, úgy igaz; benne mégsem a történet lényeges, hanem a hős karaktere, s mi ezáltal érvényre jut: forradalmár elvei. A tudós emberek — mi jó, hogy én az nem vagyok! — kimutatták Szilveszter setét históriájában a párizsi román író, Eugéne Sue béfoiyását éppen úgy, mint a nagy ánglius. Dickensét is. Pedig, ki elfogultság nélkül olvassa, felismerheti, hogy mindez mellékes; a lyricus szenvedélye győz a gyakorlatlan elbeszélőn, s a század európai forradalmainak találkozása a költő saját élményeivel oly tapasztalatok forrásává lesznek, amelyet csupán az kicsinyei — ki nem érhet fel hozzájuk ... Szilveszter — immár családosán — a nyomorában töpreng sorsán — így kezdi az elbeszélést Petőfi, mint azonkori lyrai verseiben is gyakorta, a középen. Hőse innen tekint vissza életére. Kitett gyerek, kiben egv tolvaj a kocsma küszöbén botlik meg... S a keserves történetből íme, előtör Petőfi humora, mintha csak valamely genre-képét olvasnánk .......Egy részeg cimbora — So mint kilép a küszöbön — Olyat botlik, hogy képivel — Barázdát húz a megfagyott havon... — ... ,Az a küszöb nőtt tennap óta' — Úgymond, ’tennap nem volt ilyen magas — Ha ily magas lett volna, tennap is ■— Meg kellett volna botlanom — De én tennap meg nem botoltam —- Pedig nem ittam kevesebbet, mint ma — Mert én rendes, pontos vagyok — Minden nap egyformán iszom”. Szilvesztert az iszákos előbb tolvajjá neveli, majd ő felakasztatván, a kisgyerek egv vén szipirtyó kedvére koldul, hogy utóbb egy gazdag ember fiának szolgájaként szenvedjen és növekedjék addig, míg egy napon, megunván a szitkot, és verést, fellázadjon: ..Mi jognál fogva vernek itten engem? — Mi joggal, bánt embert az ember? — Különbnek álkotá az isten — Az egyik embert, mint a másikat?” Már e szavakon elakadhatnak azok. akik csupán az irodalmi rokonságokat firtatják. Szilveszter és Twist Olivér gyermeksorsában igaz, sok a közös, de nem csekély a különbség sem: Olivér szökik a verés elől, Szilveszter ellenben fellázad, s önérzetes kitöréssel távozik! Szilveszterben, sajna, az ítészek csupán a végleges indulatokat veszik észre (lám, indulatba jövök tőlük én is!), s nem azt, mi ez indulatokat ösztönzi: a világ igazságtalanságain érő elme tudatos elhatározásait. „Mi célja a világnak? — (kérdi Szilveszter) — Boldogság! s erre eszköz? a szabadság: — Szabadságért kell küzdenem ...” Nagy tehetség, tanult is; falun állást vállai és megkísérli jól szolgálni a népet: „Üdvözlégy, nép! úgy nézz szemembe — Tanítód és atyád leszek. — A bölcső óta mit vertek fejedbe? — Kötelességidet; — Én megtanitlak jogaidra!” Szilveszter története nem Petőfié, de élményei és lelke az övé. Nem sokkal azután írja e költeményt, hogy Szabadszálláson, az első követválasztáson, hol fellépett, Petőfit az ellene uszított nép elkergette. S a földesúr íme, szembefordítja parasztjait az értük lángoló Szilveszterrel is, ki így kiált fel: „Ez hát a nép, a melyet én imádok — A melyért élek s halni akarok!... Majd nem lesz ilyen; még most gyermek ő, kit — El lehet könnyen bolondítani — Majd meg fog érni, férfi lesz belőle...” Vajh, ki így beszél, az széllelbélelt heves ifjú lenne?! Nem, így a históriát, s a népek sorsát higgadtan megértő politicus beszél! Szilveszter ezután megírja nagy művét, amelyben eszméit fejti ki, s amelyet senki sem nyomattat le, míg egy titkos nyomdára bukkanván, ott elvégzik. De a könyv, midőn világra jut, bukását okozza. Szilvesztert tíz esztendőre börtönbe zárják. Közben imádott hitvese meghal, gyermeke elvész, s mint megtört aggastyán kerüi ki a tömlőéből. Végül még egyszer feltámad, merényletet kísérel meg a Zsarnok ellen, de lövése nem talál, őt azonban kivégzik érte... Mi más sorsa is 'ehetne annak, aki így teszi fel: „Inkább szeméten éhen veszek el... — ...Mint egy betűt írjak, mi nem lelkem forrásából fakadt ...” S bizony, nem tudom, kik annyiszor emlegették Petőfi jóslatait saját sorsára, gondolnak-e arra, ha Segesvárnál el nem esik, nem a szilveszteri jóslat következett volna-é be? De ne az elmaradt, se az elkövetkezett jövőt firtassuk; Az apostol is az írás napjainak jelenéből támadott: midőn a radicális ifjúság háttérbe szőrűiét, midőn a népet elszakítani kísérelték e radicalismus képviselőitől. A konsekvens republicanus királygyűlölete jő ki a versből, s az elhivatottság érzete, melyet a kor nagy költői magukénak vallottak. A maga hitét írta benne Petőfi, de azért, hogy körÖmszakadtig küzdjön a „Szilvesztersors” ellen! Végzi a költeményt oly kettős értelmű múlt idővel, amely még akkor — s nékem, ma is, a 19. század végén — jövendő: „Vénült, kihalt a szolganemzedék — Új nemzedék jött, mely apáit — Arcpirulással említé s azoknál — Jobb akart lenni és az is lett — Mert csak akarni kell!” Akarni — s cselekedni is; mint ő tévé. (Folytatjuk) B. P. JHih' t szé p A Magyar Hírek pályázatot hirdet Petőfi-szerető, irodalomkedvelő olvasói számára: i kérjük, írják meg, miért tartják szépnek az itt közölt költeményt? Milyen érzéseket kelt olvasása, esetleg milyen személyes emléket, élményt idéz fel Önökben? A Magyar Hírek címére beküldött írás legalább tíz, de legfeljebb száz sor legyen, és kérjük, a beküldő tüntesse fel a borítékon, vagy levele elején, hogy a MIÉRT SZÉP? pályázatra küldi. A pályázatnak a fenti terjedelmi korlátokon kívül nincs semmilyen megkötése, bárki pályázhat, akár minden közölt vers után is. A legjobb, legszebb írásokat folyamatosan értékes könyv- és hanglemezjutalomban részesítjük és a legjobban sikerűiteket részben, vagy egészben, a Magyar Hírekben is leközöljük. Várjuk olvasóink válaszát Petőfi Sándor versére: MIÉRT SZÉP? PETŐFI SÁNDOR: Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni Kész tégedet, azt becsQlik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek , én. Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenldre majd A véres porba diadallal nézesz. OínjpjujbUka Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld elédbe gátot, Miként egy új, de szent Napóleon Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térít szép szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja villog. Te lész a győző, a diadal-ív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár virágos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen? Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam ... Republikánus vagyok s az leszek A föld alatt Is ott a koporsóban! Jertek kl hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublikára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Éz üldözött, e fájó szív porára. Pest, 1848. augusztus
