Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-07-08 / 14. szám

Háztartásbeli Nehezen körülhatárolható, sajátosan női foglalkozást, de talán inkább bizonyos élet­formát jelölnek ezzel a három betűvel: htb. Szélesebb értelemben a háztartásbelieket be­sorolják még az „eltartott”, illetve a „nem dolgozó” kategóriába is. Ez utóbbiaknak azon­ban már — enyhén szólva is — kellemetlen mellékzöngéje van, s egyfajta hibás szemlé­letmódról árulkodnak. Arról, hogy csak a rendszeresen munkába járó, bérért, fizetésért dolgozó nőt tekintik „dolgozónak”. Vagy még­sem erről volna szó? „A férjem még egyetemi hallgató volt, ami­kor összeházasodtunk. A második gyerekkel már otthon maradtam — dajkának, mindenes házicselédnek. És 13 év után, tavaly mentem el újból dolgozni. Ismét gyárba, munkásnak. Pedig a házimunka java része ma is rám vár. De inkább vállalok akármit, semhogy ismét bezárkózzak a négy fal közé... — mondotta keserűség nélkül, inkább talán az új igazságra lelés örömével az asszonyka, és gúnyoros fél­mosollyal hozzátette még magyarázatul: — Nem is annyira a kereset a fontos, hanem amit az önálló munka hozzáad az ember önér­zetéhez, s egyúttal a családi egyensúlyhoz.” Köztudomású, hogy a nők egyenjogúsítása nálunk sem a jog törvénybe iktatásával kez­dődött, s a deklarálással nem is fejeződött be. A tényleges egyenjogúságnak, a társadalmi „rangjuknak” egyfelől feltétele, reális alapja, másrészt következménye volt a munkaválla­lásuk, a közéletben betöltött szerepük. A dol­gozó nő típusa az utóbbi évtizedekben nem­csak hogy polgárjogot nyert, hanem általá­nossá vált. Jellemző, hogy ma már a munka­képes női lakosság 67—68 százaléka jár el dolgozni, rendelkezik önálló keresettel. A la­kosság aktív dolgozói közül 1965-ben 38,8 szá­zalék volt a nő, jelenlegi számarányuk pedig 42 százalék. A munkaképes korú nők nagy többsége te­hát közvetlenül részt vesz a társadalmi mun­kamegosztásban. De ugyan kik tartoznak a nem egészen egyharmados kisebbségben levő, a férfiakkal vagyonjogilag is ma már egyenlő elbírálás alá eső „eltartottak” kategóriájába? Statisztikai felmérések szerint 1960—1970 kö­zött az eltartottak száma országosan 50 szá­zalékkal csökkent. Ebben ugyan a férfiak is szerepelnek, de elsősorban a nők munkaválla­lásában volt igen nagy mértékű az emelkedés. Jelenleg 863 ezer 14—55 év közötti nőnek nincs állandó jellegű kereső foglalkozása. A középiskolásokat és főiskolásokat leszámítva, 616 ezer főre tehető a tényleges háztartásbe­liek száma. A htb foglalkozású nők nagy többsége vi­déken, falvakban él, és gazdasszonykodik. A fővárosban és a nagyobb vidéki városokban, ipari központokban a számarányuk igen ala­csony. A kor szerinti megoszlásuk ugyancsak elgondolkodtató. A munkaképes korú háztar­tásbeliek zöme 30 éven felüli, s ezen belül is a 40—55 év közöttiek vannak többségben. Vagyis: a felszabadulás után felnevelkedettek között viszonylag kevés akad, aki hosszabb időre lemond az önálló kereső munkával járó szabadabb életről. A másik elhatároló tényező az iskolázottság, szakképzettség. Az „eltartott nők” közül 28 700 fő egyáltalán nem járt isko­lába, 97 500-an az általános iskola 1—5, 656 ezren pedig a 6—8 osztályát végezték el. Kákonyi Csilla romániai magyar művész festménye: Edényvirdgozók Tény, hogy a falusi asszonyok többsége ala­csony iskolázóttságú és szakképzetlen, tehát eleve kisebb lehetőségük van az elhelyezke­désre. De faluhelyt a nők számára önálló ke­resettel járó munkaalkalom is ritkább. Vi­szont köztudott, hogy ezek a „nem dolgozó” nők hajnaltól késő estig talpon vannak, és nemcsak a szorosan vett házimunkát és a gyermekek gondozását látják el, hanem szin­te mindenütt övék a háztáji jószág, a kert gondja, és a mezei munkákból is alaposan ki­veszik a részüket. Az 1970-es népszámlálási adatok szerint 300 ezer eltartott nő vállalt rendszeresen időszakos munkát a mezőgazda­­sági nagyüzemekben vagy egyéb munkahelye­ken. Kézenfekvő következtetés: a htb-kategóriá­­ba sorolt nők is hasznos tagjai a társadalom­nak, áldozatos munkájuk révén elismerést, fo­kozottabb megbecsülést érdemelnek. És segít­séget, főleg a gyermeknevelésben. Különösképp fordított helyzet tapasztal­ható ugyanis a gyermeknevelés színvonalá­ban. Szociológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők mintegy fele olyan családokból került ki, ahol az anya háztartás­beli. Kiderült, hogy az otthoni munkákban el­temetkezett anyák erejéből — és képzettségé­ből! — jobbára csak gondozásra telik, neve­lésre alig. De a tanulásban sem mindenütt tudnak érdemi segítséget adni gyermekeiknek. Nyilván ezzel kapcsolatos, hogy ugyanezek a családok általános iskolás gyerekei között fel­tűnően nagy a bukások száma. Persze, az is közrejátszik ebben, hogy a „nem dolgozó” anyák gyermekeit legfeljebb az utolsó évben veszik fel óvodába, s nem is mindenütt. De iskoláskorban sem kaphatják meg azt a ta­nári, nevelői segítséget, amit például a napkö­zis gyermekek. Külön érdemes megvizsgálni a gyermekne­velésre otthon maradó időleges háztartásbe­liek helyzetét. Az ilyen közbeiktatott munka­szüneteltetés nagyon ésszerű, amellett társa­dalmilag is hasznos, sőt kívánatos. Ez fejező­dik ki egyébként az 1967-ben bevezetett gyer­mekgondozási segélyben is, amely lehetővé te­szi, hogy a szülő nő három évig zavartalanul a gyermekneveléssel foglalkozzék. Bármennyi­re indokolt azonban — és társadalmilag is tá­mogatott — a kisgyermekes anyák tartós ott­honmaradása, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kedvezmények sem teszik elég vonzó­vá a kizárólagos házimunkát, s ami vele jár, a szűkebb körre korlátozódó életformát. Míg a 60-as évek végén a kismamáknak csaknem 80 százaléka vette igénybe a gyermekgondozási segélyt, az utóbbi években már a 70 százalé­kot sem érték el, s az arányuk tovább csök­ken. Mind többen vannak, akik a három év le­telte előtt visszatérnek munkahelyükre. Leg­utóbb általában már csak 18—20 hónapot töl­töttek otthon. A jelenségek okaiból következtetni lehet a megoldás módozataira. Súlyos probléma pél­dául, hogy a gyermekgondozásra fordított há­rom év — vagy több gyermek esetében még hosszabb idő — alatt az asszonyok rendszerint nagyon lemaradnak szakmailag, s a múlasz­­tást nehezen tudják pótolni. Ezt még fokozza az otthoni túlterhelés. Általános tapasztalat ugyanis: a munkába járó nő válláról a család többi tagja rendszerint leveszi a házimunkák terhének egy részét, vagyis érvényesül a csa­ládi munkamegosztás. Mihelyt azonban otthon marad, az egész gond ismét ráhárul. Egész társadalmunkat érintő, eleven prob­lémák ezek. A Hazafias Népfront nemrégiben megtartott V. kongresszusán egyebek között rámutattak: „Hathatósabb kapcsolatokat kell kiépítenünk a háziasszonyokkal, a gyermek­­gondozási segélyt igénybevevő kismamák­kal ...” „A nőtársadalmat érintő gondok meg­oldását nemcsak a mozgalom keretében mű­ködő nőbizottságok, hanem valamennyi nép­frontterület feladatává kell tenni.” „Népfront­teendő a nők, a családok életének szebbé, harmonikusabbá tétele, s mindannak segíté­se, ami ezzel összefügg: a szolgáltatások fej­lesztésének, a gyermekintézmények bővítésé­nek, az áruellátás javulásának figyelemmel kísérése.” Cs. J. Kürthy Hanna rajza (QuilÁka mese JUQOSZLÄVIAI maqyar népmese Vót egy falu a világon. Aztá abba a faluba csak három ember élősködött. Hát eccé az törtint, hogy kettő megindut. Mént, mende­­gét a két ember, őbölgött sokáig. Ahogy men ­nek, mendegének az úton keresztű, tanákoz­­nak egy sindisznóvá. Akkó ékezdték talágat­­nyi, mi lehet az. Nem tudták etanáni. Ügy gondóták majd a harmadik embert megkérde­zik. A harmadikat János bácsinak hítták. Já­nos bácsi, az kéccé vót má piacon, eccé meg a vásáron, ü okos ember. Odahítták. Ajis néz­te, nézte a sindisznót. Sokáig nézte. Aszongya hát nekik: „Ez valami vót, Ez valahunnat gyün, Ez valahová mén, Ez valamit akar, Ez valami." Eddig vót, mese vót, csalókának elég vót. Közzétette Penavin Olga REJTVÉNY GYERMEKEKNEK Számoljunk írjátok be az ábra üres mezőibe a hiányzó számokat úgy, hogy vízszintesen és függőlegesen is a beírt eredményeket kapjátok. Megfejtés : 6 = I X 2 + I 9 = E + I + Z 9 = X — C + f : uasawizszfA CSAK FIATALOKNAK Elsősorban kényelmes a mai fiatalok di­vatja — fittyet hány a nagyképű, felnőttes eleganciának, a virágos, habos-csipkés „leány­­álom" ruháknak. A bakfisok legszívesebben pantallóba bújnak, hozzá mintás selyemblúzt, vagy egyszínű batisztblúzt, szövettunikát öl­tenek, s ebben bárhová, bármilyen alkalomra, a mai divat szabályai szerint megfelelően jól­öltözöttek. A magyar divattervezők is, úgy tűnik, bele­nyugodtak az egyelőre megváltozhatatlanba, s a pantallók, nadrágocskák hosszúságának va­riálásával, no meg a „csak fiataloknak" jel­szóval több évre meghonosodott miniruhák kreálásával, igyekeznek kielégíteni a fiatal lá­nyok öltözködési igényeit, ugyanúgy, mint a fiúk sportos, lezser öltönyök iránti rokonszen­­vét. Az OKISZ Labor tervezői nemrégiben külön kollekciót állítottak össze a fiataloknak, nyár­­ra-őszre. A lányoknak forró nadrágot java­solnak a Balaton-parti nyaraláshoz. A tánc­hoz, a nyári szabadtéri színházi estékhez pe­dig virágos mintás miniruhát. Nappali viselet­nek, kiránduláshoz a pantallók gazdag válasz­tékát kínálják, könnyű szövetből, műszálas ballonból, lenvászonból. A nagyfiúk öltönye sportos szabású, karcsúsított vonalú, sok zseb­bel és tűzés díszítéssel. Az OKISZ fiataloknak tartott divatbemuta­tóján a modellek közül lefényképeztük a pi­ros-fehér mintás pikékarton, fehérrel paszpó­­lozott nyári együttest (1 kép), a rövid blézert és a forró nadrágot. Szilvakék színű, könnyű vászonból készült a nagyfiúk blézer-öltönye és a lányoknak tervezett, mintásán tűzött sár­ga színű, bermuda-nadrágos, a vitorlás sport­hoz, vagy kiránduláshoz illő öltözék (2 kép). A csinos miniruha sötétkék-fehér-sárga min­tás selyemből készült, legombolható széles fe­hér gallérral, fodorral, a fodor alján ugyan­csak fehér paszpólozással (3 kép). P. J. (MTI felv.) Gyümölcsös receptek MALNAKRÉM (kész tortához). Egy kanál lisztet 2 deci tejben simára keverünk, és gőzön, forró víz­be állítva, 2 tojás sárgájával és 1 csomag vaníliás cu­korral, folytonos keverés mellett összefőzzük. Köz­ben 20 deka összenyomott málnát 15 deka porcu­korral összekeverünk és a kihűlt masszához öntjük. Az egészhez 1 kanál cukorral habosra kevert 15 deka vajat adva, sima krémet készítünk belőle. A tortát három lapra szeleteljük, megtöltjük a krém­mel, és egymásra rakva megkenjük a tetejét és az oldalát is. Végül ép málnaszemekkel díszítjük. RIZSFELFŰJT eperöntettel. Negyedkiló megtisz­tított, megmosott rizst 1 liter tejben puhára páro­lunk. Kihűtjük, hozzákeverünk 15 deka cukrot, 10 deka vajat, egy marék mazsolát, egy kanál cukor­ral habosra kevert 5 tojás sárgáját, és végül óva­tosan beleforgatjuk az 5 tojás keményre vert hab­ját. A masszát összekeverjük, kivajazott, zsemle­­morzsával meghintett fatörzs vagy kuglóf formába rakjuk, és megsütjük. EPERÖNTET: 1 csésze víz­ből és 4 evőkanál cukorból sűrű szirupot főzünk. Amikor besürüsödött, összekeverjük 40 deka tisz­tított, megmosott, szitán áttört eperrel, és kissé felfőzzük. Kihűtjük és fél citrom levével ízesít­jük. Amíg kihűl, 4 tojásfehérjéből kemény habot verünk és összekeverjük az eperszörppel. Tálalás­nál a rizsfelfújtadagokat beborítjuk vele. MEGGYES LEPÉNY. Fél kiló lisztet összedolgo­zunk negyed kiló margarinnal, 1 tojással, 15 deka cu­korral, 1 sütőporral, kevés tejföllel és egy fél cit­rom reszelt héjával. A tésztát két cipóra osztva, fél­órán keresztül állni hagyjuk. Közben 1 kiló meggyet megmosunk, kimagozunk, és szitán lecsurgatunk. Az egyik lap tésztát kinyújtjuk, kilisztezett tep­siben szétterítjük, és előmelegített sütőben, takarék­lángon, kissé kiszárítjuk. Kivesszük, 5 deka őrölt dióval vagy egy maréknyi zsemlemorzsával meg­hintjük, megszórjuk a lecsurgatott meggyel, ízlés szerint cukorral, és ráterítjük a másik tésztalapot. A sütőben készre, szép rózsaszínűre sütjük. Kissé kihűtjük, és forró vízbe mártogatott, éles késsel felszeleteljük. Vaníliás cukorral gazdagon meghintve tálaljuk. A fenti módon készíthetünk almás pitét, szilvás lepényt és általában gyümölccsel töltött tésztákat. Ha az alsó lapot elősütjük és egy kicsit dióval vagy morzsával meghintjük, mielőtt a gyümölcsöt ráte­­ritenénk, soha sem lesz szalonnáé a tészta. SARGABARACKHAB. 40 deka sárgabarackot meg­mosunk, kimagozunk, lehámozunk és szitán áttö­rünk. Négy tojásfehérjéből kemény habot verünk, majd 10 deka vaníliás porcukorral összekeverjük, hozzávegyítve a sárgabarackot is. Poharakba rak­juk, és kristálycukorban megforgatott fél barackok­kal díszítjük. Mielőtt a barackokat ráraknánk, hal­mozhatunk a telejére kis kupacokat tejszínhabból. 4 Filcrátét A készen kapható szemtlveg­­tokot, vagy piperetasakot Ízlés szerint díszíthetjük monogram­mal vagy éppen virággal. Ké­pünk egy divatos szemüvegtokot ábrázol, melyre színes filcből ki­vágott virágot ragasztottak. Erre a célra szintetikus ragasztó a legalkalmasabb.

Next

/
Thumbnails
Contents