Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-24 / 13. szám

EURÓPA - HARMADIK SEBESSÉGBEN

I. Albert belga király brüsszeli lovasszobra körül népes nemzetközi társaság kezetrázva búcsúzkodik. Angol, francia, orosz, német, olasz beszédet hallani, flamandot nemigen, bár az is hivatalos nyelv volt a konferencián. A szobortól balra levő kicsiny parkban fiatal anyák vigyázzák a gyerekkocsikat, jobbra* a könyvtárba vezető lépcsőn egyetemi hallgatók baktatnak felfelé. A napfényben sütkérező apróságokra tekintve az egyik nagy angol szakszervezet vezetője elgondolkozva megjegyezte: „Ha gyereket Iátok, még súlyosabban érzem a felelősséget. Az ő számukra egy másfajta Európát kell teremtenünk.”

„Aki bátran vág a célnak, félig el is érte már” — önkéntelenül is Goethe szavai jutottak eszembe, amikor a brüszszeli kongresszusi palotában június második hetében ünnepélyesen véget ért az európai népek közgyűlése.

Anélkül, hogy lépésről lépésre nyomon követnénk a biztonság és együttműködés gondolatának térhódítását — nem is történelmi léptékkel mérve, hiszen Comenius már a XVII. században az „európai hazáról, az európai eszméről” beszél, hanem a politika mértékegységét alkalmazva — joggal állapíthatjuk meg: a szocialista országok kezdeményezései és az európai közvélemény körében kibontakozott mozgalom nyomán megindult az európai politikai viszonylatok széles körű átrendeződésének folyamata. A Bonnban ratifikált keleti szerződések, majd pedig a szovjet—amerikai közös közlemény Európát érintő részei, s ezt követően a NATO bonni tanácsülésének állásfoglalásai gyakorlatilag megnyitják az utat a multilaterális tanácskozások és a kormányközi konferencia előtt.

A brüsszeli tanácskozás tehát olyan időpontban és olyan légkörben végezte munkáját, amikor a közgyűlés legfőbb követelése, a biztonsági és együttműködési konferencia megvalósítása már nem a távoli jövő, hanem a legközvetlenebb jelen feladatává vált. Mindamellett ma sem feledkezhetünk meg arról, hogy az államközi konferencia időpontját még nem tűzték ki, következésképpen továbbra is szükséges az államközi értekezlet összehívásának szorgalmazása, a közvélemény egyértelmű fellépésével. Mert a torlaszok elmozdítása nem azonos a konferencia gépezetének megindításával. Napjaink politikai nyelvezete mind többször folyamodik segítségért a technikához, így gyakran hallunk arról, hogy a tárgyalások során a „második sebességről a harmadikra kapcsolnak”, vagy hogy egy „több lépcsős rakétának az első fokozatát gyújtották be”. Itt is nagyjából ilyen szakasznál tartunk.

A brüsszeli közgyűlésnek éppen az egyik legfőbb feladata volt, hogy az európai közvélemény előtt világossá tegye: mi a cél és melyek a cél eléréséhez szükséges eszközök. Európa új biztonsági és együttműködési struktúrája — ez a cél. Az államközi konferencia, még inkább konferenciák pedig az eszközök, amelyeknek segítségével kialakíthatók az új rendszer építőkövei.

A brüsszeli közgyűlés a közvélemény törekvéseinek és akcióinak szervezésénél mindenekelőtt figyelembe vette az időtényezőt olyan értelemben, hogy vannak azonnal megoldható, vannak viszonylag rövid időn beiül és vannak csak egy hosszabb szakaszban rendezhető kérdések. Másrészt a problémákat olyan értelemben is csoportosította, hogy mit lehet és szükséges rendezni az államközi konferencia előtt, mivel foglalkozzon maga a konferencia és milyen teendők várnak az európai közvéleményre a konferenciát követően.

Az azonnali megoldást követelő kérdések nagyrészt az NSZK és az európai szocialista országok kapcsolatait érintik, a két Németország államközi viszonyát. A viszonylag rövid idő alatt megoldható kérdések között az alábbiakat említhetjük meg: a multilaterális megbeszélések időpontjának kitűzése, a tárgyalások összehívása, megállapodás a több oldalú megbeszéléseken az európai konferencia időpontjában, helyében, képviseleti szintjében, napirendjében; az NDK általános nemzetközi jogi elismerése, a két Németország felvétele az ENSZ-be; az első államközi értekezlet összehívása.

A közgyűlés értékelése szerint e folyamathoz tartozhatnak az államok közötti kapcsolatok elvének, valamint az európai népek chartájának megfogalmazása, Európa új „házirendjének” kimunkálása. Az államközi értekezlet ezt követően már állást foglalhatna a határok sérthetetlensége, az erőszak alkalmazásáról való lemondás, a vitás kérdések politikai eszközökkel történő rendezése, a nemzeti függetlenség és szuverenitás korszerű értelmezése, a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyenjogúság tiszteletben tartása, az államok közötti jó viszony megszilárdítása elveinek kérdéseiben.

A valószínűleg csak hosszabb szakaszban rendezhető kérdések: az átmenet a katonai szembenállásból az együttműködésbe, a Varsói Szerződés és a NATO viszonyának kérdése, a fegyverzetek és a fegyveres erők csökkentése, a regionális biztonsági intézkedések, az európai biztonsági és együttműködési rendszer, valamint a „tízek Európájának” kérdéscsoportja, a KGST és a kiszélesülő Közös Piac viszonya.

Ha mindehhez még hozzávesszük a gazdasági, kulturális, tudományos és környezetvédelmi együttműködés szerteágazó problémakörét, akkor látható, hogy a brüsszeli közgyűlés négy napja mindenekelőtt a széles közvélemény figyelmét igyekezett ráirányítani az említett kérdésekre, felkeltve a felelősségérzetet földrészünk jövőjéért.

Huszonkilenc európai ország és legalább egy tucat nemzetközi szervezet képviselői tanácskoztak Brüsszelben Európáról. S Európa nem csupán egy a kontinensek közül, hanem az a földrész, amely hosszú századokon keresztül befolyásolta — jó és rossz értelemben egyaránt — az egész világtörténelmet. Ha Európa most sikeresen oldja meg a rakéta-termonukleáris kor feltételei között a legfőbb feladatot, az együttműködés és a biztonság új rendszerének kialakítását, akkor ez ma még fel nem mérhető hatással lesz a világ más térségeire is. „A békének éppúgy megvannak a maga győzelmei, s nem kevésbé nevezetesek, mint a háborúnak” — mondotta már Milton. A biztonsági és együttműködési értekezlet öszszehívása ilyen győzelem lesz. Ezt készítette és segítette elő a brüsszeli közgyűlés. A minden eddiginél szélesebb körű nemzetközi tanácskozás arról az általános új rendszerről vitázott, amelyben Európa államai és népei minden veszélytől és fenyegetéstől mentesen építhetnék tovább kapcsolataikat. Huszonkilenc európai ország csaknem ezer képviselője gyűlt össze a belga fővárosban abból a célból, hogy egyeztesse nézeteit a biztonság elveiről, a szembenállástól az együttműködéshez vezető utak felkutatásáról, a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséről. A megjelentek a politikai és világnézeti színskála szinte valamennyi, ma Európában megtalálható árnyalatát kifejezték, kommunistáktól egyházi vezetőkig, degaulleistáktól angol munkáspártiakig, olasz demokratáktól portugál ellenállókig, s a hivatások és foglalkozások szinte minden körét. Tudósokat, írókat, művészeket, nagy szakszervezetek vezetőit, fizikai munkásokat, parasztokat, hivatali dolgozókat az a határozott akarat hozta össze Brüsszelben, hogy az államközi európai értekezlet folyamatának meggyorsításához elengedhetetlen a közvélemény még határozottabb és céltudatosabb fellépése.

A belga fővárosban, ahol a NATO és a Közös Piac országainak zászlóit lengeti a szél, most egy másik Európa jelentkezett, hallatta hangját. Az az Európa, amely harminc egynéhány országból tevődik össze és nem tízből vagy tizenháromból, s amely az érdekközösséget hirdeti. Az előbb említett világnézetű és foglalkozású emberek között természetesen jócskán vannak nézetkülönbségek. A brüsszeli közgyűlés célja nem is e létező különbségek elkenése volt, hanem annak igazolása éppen az európai közvélemény előtt, hogy az egyetemes érdekek szolgálatában e különbségek feloldhatók.

Mint Kádár János üdvözlő üzenetében olvashattuk: „Tudjuk, hogy a részvevők különböznek ugyan egymástól politikai szemléletükben, világnézetükben, de összekapcsolja őket az a felelősségtudat, amelyet kontinensünk jövőjéért, s a világnak földrészünktől elválaszthatatlan békéjéért éreznek.” Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, a magyar delegáció vezetője pedig a brüsszeli fórum szószékéről három alapgondolatban foglalta össze a tanácskozás célját: Az első, a lehető legszélesebb körű összefogás, újabb és újabb erők megnyerése. A második: a szilárd politikai alap, amelyen a béke és a biztonság felépülhet. A harmadik: az európai realitások következetes és őszinte elismerése.

A részvevők is ezeknek az elveknek a szellemében folytatták megbeszéléseiket. Ezért sikerült elérni, hogy a közgyűlés mindhárom bizottsága olyan akcióprogramot dolgozott ki, amelyet egyhangúlag fogadott el mind a bizottság, mind pedig a közgyűlés plénuma. Az első (politikai) bizottság a biztonság elveinek megállapítása után a gyakorlati előrehaladás érdekében javasolta a kétoldalú és sokoldalú kapcsolatok megsokszorozását a kormányok, parlamentek, pártok, szakszervezetek, társadalmi, vallási, kulturális és tudományos intézmények szintjén és egy olyan rendszer létrehozását, amely lehetővé teszi a gyakori és rendszeres konzultációkat az említett testületek között. Az intézményesítés érdekében a bizottság javasolta a biztonság és politikai együttműködés állandó szervezetének életrehívását, amely elég rugalmas lenne, hogy alkalmazkodni tudjon a szükségletekhez, a politikai realitások módosulásához.

A második (gazdasági és tudományos együttműködés) bizottság jelentésében abból a tényleges helyzetből indult ki, hogy Európa 700 millió lakosa a világ ipari potenciáljának felével rendelkezik s így a szorosabb kelet—nyugati együttműködés rendkívüli távlatokat nyitna meg. Európa két fele közötti kereskedelem az utóbbi években gyorsabban nőtt, mint a világkereskedelem átlaga. A technológiai és tudományos együttműködés lehetőségeinek teljesebb kihasználása minden nép érdekét szolgálná. Az Európai Gazdasági Bizottság főtitkárának értékelése szerint új korszak küszöbéhez érkezett a kontinens, az egyidejű gazdasági, technológiai, tudományos és kulturális együttműködés korszakához. A bizottság javasolta a kereskedelem struktúrájának megjavítását, közös európai kutatási programok megszervezését, transzeurópai közlekedési és víziutak, elektromos energiarendszerek kontinens szintű koordinációját. És igen gyakorlati javaslatokat dolgozott ki a harmadik bizottság (kulturális együttműködés) is.

Az ezer ember azóta szerteszéledt Izlandtól Máltáig és Madridtól Helsinkiig. S ha valahányszor játszadozó gyermekeket látnak, mindig eszükbe jut a brüsszeli fogadalom: tegyük földrészünket a béke és a gyümölcsöző együttműködés kontinensévé.

Pethő Tibor

Debrecen: az impozáns Dobozi lakónegyed részlete

(MTI felv.)

Sorozatban épülnek a tengerjáró hajók az angyalföldi hajógyárban. Jelenleg átadásra készen áll az NSZK-beli Otto Müller cég megrendelésére épülő 2100 tonnás Granit és a Szovjetuniónak készülő Araksz

/ / /

TUDÓSÍTÁS a romai

ZARÁNDOKLATRÓL

A Budapesten megjelenő Üj Ember című katolikus hetilap legutóbbi számai az esemény jelentőségéhez méltóan nagy terjedelemben foglalkoznak a magyar papok római zarándoklatával, amelyről lapunkban mi is megemlékeztünk.

Mint ismeretes, 33 év után először indult ismét nemzeti zarándoklat a pünkösdi ünnepekre Rómába, a Szent István jubileumi év záróeseményeként. A magyar papokat, püspököket és laikus hívőket, Kisberk Imre püspök, esztergomi és székesfehérvári apostoli kormányzó és Kádár László veszprémi megyéspüspök vezette, a technikai ügyek intézője Szántai István, az Actio Catholica főtitkára volt. A zarándoklat különvonatát a már korábban Rómába érkezett Ijjas József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöke, a zarándoklat vezetője, Cserháti József pécsi megyéspüspök, Bánk József váci megyéspüspök, Fábián Árpád püspök, szombathelyi apostoli kormányzó és Várkonyi Imre prépost, kanonok, az Actico Catholica országos igazgatója fogadta. Rómában csatlakozott a csoporthoz Lékai László püspök, veszprémi apostoli kormányzó, Klempa Sándor püspök és Endrey Mihály pécsi segédpüspök. A zarándoklat római fogadásán ott volt Bényi József nagykövet és a Pápai Magyar Intézet több ösztöndíjasa.

Főpapjaink Róma templomaiban bibliamagyarázatot tartottak, május 20-án a Santa Maria Maggiore Bazilikában Fábián Árpád, pünkösdvasárnap a Szent

Péter Bazilika szentségi oltáránál Ijjas József, pünkösd hétfőjén az Aventinuson levő bencés kolostor Szent Anzelm templomában Lékai László, a további napokon, az assiszi Bazilikában Kisberk Imre, a falakon kívüli Szent Pál Bazilikában Cserháti József tartott bibliamagyarázatot.

Május 22-én VI. Pál pápa kihallgatáson fogadta a zarándoklat püspökeit és papjait, és .beszédet intézett hozzájuk, majd megajándékozta a jelenlevőket. Május 24-én került sor a Sala Clementinában a több mint háromszáz magyar zarándok pápai fogadására, amikor is Ijjas József érsek köszöntőjét követően a pápa beszédet mondott, beszéde végén pedig isten áldását kérte a megjelent magyar zarándokokra és Magyarországra.

Ijjas József köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a római magyar zarándokok az otthoni hívek éspapság egészét képviselik. A zarándokok nevében egy gobelint ajánlott fel VI. Pál pápának. A gobelin az országalapító fiatal Szent Istvánt ábrázolja életnagyságban. A pápának adományozott gobelin két oldalán két dátum olvasható: 970—1970. A gobelint Bizse Lajos festőművész tervezte és felesége, Kovács Diána szőtte. VI. Pál pápa egy remek szentségtartót ajándékozott a budapesti bazilikának. Ezenkívül egy olasz művész alkotta modem triptichont küldött a magyar egyháznak.

A zarándokok a kihallgatás után elénekelték a pápai és a magyar himnuszt.

Meghalt Szabó Gyula festőművész

Prágában kórházi kezelés közben, május 25-én meghalt Szabó Gyula, a Losoncon élő és alkotó, kiváló magyar festőművész, aki Csehszlovákia érdemes művésze volt, s a szlovákiai magyarok egyik szellemi vezetője. Hatvanöt éves korában halt meg. Egy évvel ezelőtt félezer művét, olajképeket, grafikákat, állította ki a budapesti Nemzeti Galéria; akkor e hasábokon részletes méltatást írtunk Szabó Gyuláról. Temetésén Losoncon ott volt az egész város magyarsága, a csehszlovák kormány képviselője, a Csemadok elnöke is búcsúzott tőle. Képei Európa nagy képtáraiban találhatók, több ezer képet hagyott hátra losonci műtermében.

3