Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-24 / 13. szám

Tovább fejlődik a Dunáméiul Hőerőmű. Hatalmas (őzvezeték viszi a hőenergiát az új lakótelepre Magyar—amerikai légügyi egyezményt írt alá dr. Csa­nádi György közlekedés és postaügyi miniszterünk Wa­shingtonban. Egy hetes ott­­tartózkodása során előadást is tartott a magyar közle­kedéspolitika kérdéseiről, a nemzetközi közlekedési és szállítási kiállítás tudomá­nyos fórumán. Hazatérőben Párizsban járt, itt Robert Galley postaügyi miniszter adott ebédet a tiszteletére. * Laurence Corkery, rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követ, az Ausztráliai Állam­szövetség első magyarországi nagykövete átadta megbízó­levelét Losonczi Pálnak, a Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének. * A Szegedi Szabadtéri Játékok Idején hangversenyeket Is láto­gathat a közönség. A Fogadalmi Templom több mint tízezer sípos orgonáját egy nyugatnémet és égy jugoszláviai művész szólal­tatja meg. * A Figaró beszámolt a bu­dapesti Szépművészeti Mú­zeum régi festményeinek Bordeaux-ban megrendezett kiállításáról. A lap méltat­ja a kiállítási anyag össze­állítását, hangsúlyozva, hogy .. éppen a francia múzeumok­ban viszonylag kevésbé sze­replő spanyol iskola művei állnak a kiállítás középpont­jában. * Előkelő vendéget fogadott a kecskeméti Zöldségter­mesztési Kutató Intézet és Bugac: a holland földműve­lés és halászatügy miniszte­re látogatott el ide. * A bécsi nemzetközi ének­versenyen Gáti István barito­nista második díjat nyert. * Lukács Györgynek az eu­rópai realizmus kérdéseiről szóló tanulmánykötetét Edith Bonne angol fordításában második kiadásban jelentet­te meg a londoni Merlin Press. *' A család és a jog viszonyát tárgyalták a budapesti, har­madik francia—magyar jo-KUtfUt gásznapokon. A bevezető elő­adást M. M. Aydalot, a fran­cia legfelsőbb bíróság elnöke tartotta. * A Jugoszláviai Magyar Szó jú­nius 5. száma Zrenjanin, (Nagy­­becskerek) művelődési életének Idei legnagyobb eseményéről, a Petőfi Sándor Művelődési Egye­sület Petőfi-emlékestjéről számol be. Ugyanebben a lapszámban olvashattunk „a népdal profesz­­szoráről”. Török Erzsiről, és a marosvásárhelyl színház vajda­sági vendégjátékának program­járól. * A Rádiózenekar és Rádió­énekkar egyhetes olaszorszá­gi turnéra indult június kö­zepén. Firenzében és Pado­­vában is adnak hangver­senyt. * • A Balaton első üdülőhelyi klubja, a földvári „kurszalón” máris népszerű. Sokan keresik fel a játékszobákat és a kls­­graflkal kiállítást, jó szórakozást nyújt a vendégeknek a hétfői folklór és a szerdal zenei műsor és idegennyelvű irodalmi elő­adás. * A Hyppolit, a lakáj — Szé­kely István filmje, főszerep­ben a felejthetetlen Kabos Gyulával — ismét a buda­pesti mozik műsorán szere­pel. S még egy felújításról: az emberi lélek nagy isme­rőjének, Szomory Deziőnek Bella című darabját újította fel a Vígszínház. * Magyarország gazdasági életével, külkereskedelmével és a magyar—francia keres­kedelmi kapcsolatokkal fog­lalkozik a Moniteur Du Com­merce International című francia gazdasági folyóirat május 22-i száma, 34 olda­las magyar mellékletében. * A budai Vár hangulatát tük­rözi majd a több mint három­száz szobás Budapesti Hilton Szálló, amelynek tervei most ké­szülnek. A szálloda építője és karbantartója a Danubius Szál­loda és Gyógyüdülő Vállalat lesz, az építési költség előreláthatóan meghaladja a hatszáz millió fo­rintot. * Illyés Gyula műveiből ren­deztek nagysikerű szerzői MWPtéié estet Újvidéken, június 2-án, a költő jelenlétében. Beve­zetőt mondott Weöres Sán­dor költő. A műsor után Tóth Elek belgrádi nagykö­vetünk fogadást adott Illyés Gyula és a magyar vendé­gek tiszteletére. * Felavatták a második erdei tornapályát a budai hegyek er­dőségében. Az első tavaly nyílt meg a normafánál. * Antal Lívia, aki a Jacques Ibert-alapítvány meghívásá­ra tartózkodott Párizsban, Mozart, Ibert és Lajtha Lász­ló műveiből énekelt az Ibert­­alapítvány hangversenyter­mében. * Fred Forbát. a Pécsett szü­letett, s 1938-tól Svédország­ban élő nagyhírű építész élet­művét méltatta Lennart Uh­­lin svéd professzor a Dagens Nyheter hasábjain. „Rendkí­vüli építész életműve feje­ződött be Fred Forbát halá­lával” — írja a többi kö­zött. * Ünnepélyesen átadták a syd­­ney-1 magyar főkonzulátuson a 83 éves Lóránt Vilmosnak, a Fő­városi Operett Színház egykori főrendezőjének azt a levelet, amelyben Nádasdy Kálmán, a Színházművészeti Főiskola rek­tora elküldte neki a főiskola gyé­mántdiplomáját. * Szokolay Sándor Pünkösdi ének című kantátájának ős­bemutatóját tartották meg a budapesti Deák téri temp­lomban, a Lutheránus ének­és zenekar tolmácsolásában. * Svéd turisták százai keresték tel június első hetében a stock­holmi IBUSZ kirendeltséget. A jelek szerint az idei nyáron több ezren érkeznek Skandináviából magyarországi gyógyfürdőkbe. * Nemzetiségi napot rendez­tek Szarvason, a város újra­telepítésének 250. évforduló­ja emlékére. Hazánk tájairól, Romániából, Csehszlovákiá­ból érkeztek nemzetiségi Egy kép a húszéves Komlóról: Szilvás, a város egyik legszebb negyede (MTI felv.) mm együttesek, volt nagygyűlés, bál, és megnyitották Laukó György szlovákiai festőmű­vész kiállítását. * Az üdülési idényre tekintettel — az előző évekhez hasonlóan — német, angol és orosz nyelvű hírekkel, közlekedési tanácsok­kal és a turistákat érdeklő más témákkal bővül a rádió műso­ra. * A 70. születésnapját ünnep­lő Illés Endrét köszöntötte Juhász Ferenc a televízió képernyőjén. Az est műsorán Illés Endre gazdag életművé­ből adtak elő részleteket. * Elhunyt Vitányi György c. prépost, esperes-plébános, az OBKB főtitkárhelyettese, a magyar katolikus püspöki kar külügyi bizottságának tagja. A temetési szertartást Kisberk Imre püspök, eszter­gomi és székesfehérvári apos­toli kormányzó végezte. ■* Még mindig tartogat meg­lepetéseket Buda a kutatók számára. A török-kori építé­szet új, ritka maradványára bukkant Gerő Győző tudo­mányos kutató, a Fő utca 32. szám alatti alsó-vízivárosi plébánia templom restaurá­lásakor. Kiderült: a templom a török időkben dzsámiként kezdte „pályafutását". * Az Europe című francia irodalmi folyóirat főszerkesz­tője, Pierre Abraham Buda­pesten tárgyalt a lap ősszel megjelenő Petőfi-különszá­­máról. * 125 esztendővel ezelőtt szü­letett Hauszmann Alajos mű­építész. Nevéhez fűződik az István és Erzsébet kórház, a szombathelyi városháza és a színház felépítése, a Magyar Nemzeti Galéria mai ottho­na és a Lenin körúti New York palota. * A magyar fővárosban töl­tött néhány napot Tábori György és Tábori Pál, a kül­földön élő magyar írótestvér­pár. Tábori György Pinkville című zenés tragédiáját a Nemzeti Színház kötötte le, nyár végén a budai Vár kö­zépkori királyi palotájának gótikus lovagtermében adják elő. Tábori Pál koprodukcióé filmtárgyalásokat folytatott és előkészítette magyarorszá­gi útikönyvének 1973-as ki­adását. Az útikönyvet 1969 óta évente megjelentetik. * Régészeti specialistáink ismét érdekes témán dolgoznak. 4500 évesre becsült temetkezési hely­re s abban ácsolt fakoporsóra leltek Vésztőn. A leletek felte­hetően a kőkorszak végéről ma­radtak fenn, bámulatosan ép álla­potban. Eddig csak Törökország­ban találtak hasonló nyomra. * Rendkívül erős mezőnyben vitte el a pálmát, az első dí­jat Gloviczki Péter a frank­furti nemzetközi bűvészver­senyen. A fiatal bűvész ci­vilben avatás előtt álló or­vos. Magyarországon ma gyakorlatilag megvalósult a teljes fog­lalkoztatottság. Nincs módunk arra sem, hogy a termelésből tőkét vonjunk ki az életszínvonal további emelésére. Egyet­len járható utunk van: a gazdaság intenzív fejlesztése. Nem könnyű feladat. Az extenzív iparfejlesztés más szemléletre szoktatta a gazdaság irányítóit, nem kedvezett azoknak, akik a jövedelmezőség belső tartalékaira hivatkoztak, akik „szá­­mítgattak”. De íme, eljött az ő idejük. A népgazdaság fejlő­désének sok motívuma jelzi az irányváltozást. Mindenek­előtt: megindult a termelés-szerkezet kedvező irányú átala­kulása. A könnyűipar, az építőipar, a szolgáltatások rész­aránya megnövekedett. A bányászat és a mezőgazdaság re­latív súlyának csökkenése mellett a progresszív ágazatok, a szolgáltató ipar, a vegyipar, a gépipar fejlődése nagyobb léptekben halad előre. De sok a továbblépésre ösztökélő jelzés is: a gyártmányösszetétel javult, a munkaerő-felhasz­nálás nem elégséges, még nemzetközileg elismert termékeink jó része is viszonylag korszerűtlen technológiával készül. Lassú az új technológiák gyakorlati megvalósítása is. A gép­iparban például a tíz évnél régebben gyártott termékek ará­nya még mindig a termelés 40 százalékát teszi ki. Dinamikusabb változásra van szükség, a közgazdasági szemlélet dörömböl a kapukon. A gazdaságirányítási reform, amely negyedik esztendeje szoktatja önállóságra, készteti versenyre a vállalatokat, szinte „kirakatba teszi” a hibákat, s új fogalmakkal való ismerkedést ír elő. Kifinomultabb be­ruházási egyensúlypolitika, belső információ-rendszer, tudo­mányos üzemszervezés, ilyen témák jelennek meg a vállalati gazdaságpolitika látószögében. De ki adjon tanácsot a dön­téshez, ki figyelmeztessen idejében, ki készítsen fel az új idők új feladataira. A válasz: közgazdászokra van szükség. Jól képzett közgazdászokra, és mind többre. S valóban, a köz­gazdász, aki néhány évvel ezelőtt még legfeljebb megtűrt ember volt a vállalatoknál, most mind kapósabb lesz. Jó ajánlatokkal kecsegtető hirdetések keresnek közgazdászokat, akik egyszerre a gazdasági struktúra élvonalába kerülnek. A korszerűbb vállalati stratégia kidolgozásához hozzá sem kezdenek nélkülük. A szakma növekvő elismerését, társadalmi megbecsülését a számszerű növekedés mutatja. Az elmúlt tíz esztendő alatt a közgazdászok száma majdnem megkétszereződött, jelenleg főbb mint 20 000 közgazdász dolgozik a népgazdaság külön­böző területein. Arányuk nőtt az értelmiség egészén belül is. 1960-ban az összes felsőfokú oklevelet szerzettek 5,8 szá­zaléka volt közgazdász, 1970-ben már a diplomásoknak majd­nem 10 százaléka. Egy különösen jelentős bizonyító tény: 1970-ben az iparvállalatoknál, a tanácsoknál, a szövetkeze­tekben már o vezető beosztásúak S3 százaléka volt közgaz­dász. A műszaki tudás aranyat ér, de többet, ha közgazdasá­gival is párosul, így ítél ma a közvélemény. Érdekes társadalmi jele a változásnak az is, hogy o köz­­gazdasági gondolkodásmód mindjobban átformálja az em­bereket. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a tévé egyik nép­szerű műsora, a Fórum. Részvevőihez — neves politikusok, miniszterek, főhatóságok vezetői — százával érkeznek a ré­gebben „kényesnek” minősített kérdések, ha a napirenden népgazdasági problémák szerepelnek. S a válaszok aztán tovább gyűrűznek a napi sajtóban, ami egy idő óta ugyan­csak intenzívebben foglalkozik a közgazdaság időszerű és nem is mindig problémamentes témáival. A közgazdaság iránti érdeklődésben, ne tagadjuk, szerepet játszik az is, hogy a szakkérdéseket maguk a közgazdászok igyekeznek a nemzeti érdeklődés homlokterébe állítani, mondhatni, köz­­gazdasági közvéleményt teremteni, szövetségeseket szerezni. Érthető törekvés ez, hiszen a magyar népgazdaság magasabb szintre emelése csak nemzeti összefogással, a közgondol­kodás megváltozásával valósulhat meg. A közgazdászok XI. vándorgyűlése például, amelynek ke­retében a napokban Székesfehérvárott 300 szakember tanács­kozott, a termelésszerkezet még radikálisabb, még dinamiku­sabb megmltoztatása mellett szállt síkra. Nemcsak a piac belső igényei követelik meg a gazdaságtalan termelés visz­­szaszorítása révén egy korszerűbb termelésszerkezet létre­hozását, hanem a nemzetközi munkamegosztásba való még szorosabb bekapcsolódásunk is. Gyártmányszerkezetünk — figyelmeztetett a fehérvári tanácskozás — még mindig túl széles. Pedig az export — létkérdés hazánk számára! — átütő ereje nagyrészt attól függ, hogy milyen korszerű termékeket tudunk olcsón a világpiac rendelkezésére bocsátani. Norvégia hajóihoz, Svájc órájához hasonló jellegzetes, csak ránk jel­lemző fő exporttermékünk ma még nincs — hívta fel a figyelmet a tanácskozás egyik előadója, a könnyűipari mi­niszter. E kérdéscsoporthoz tartozik, hogy alacsony a feldol­gozott korszerű termékek exportjának aránya: a fejlett tő­késországokba irányuló exportáruinknak csak mintegy 30 százaléka gép, vegyi és könnyűipari termék. A gazdaságtalan termelés, a gyártmány- és gyártásszerkesztés elmaradottsága, ma már világos, nem annyira a fejlesztési források elégtelen­ségével magyarázható, mint inkább szemléleti korszerűtlen­séggel. A közgazdászok az új helyzetben új feladatokra és szem­léletváltoztatásra figyelmeztetnek. Szavuk erejét nemcsak az ügy komolysága, mind nagyobb súlyuk és felelősségérzetük is növeli.

Next

/
Thumbnails
Contents