Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-20 / 6. szám
A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának kibővített ülése ARCKÉPEK A MÁBÓL r()enezeí (Vera, A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottsága dr. Lőrincze Lajos profeszszor, az Előkészítő Bizottság elnöke vezetésével február 18-án kibővített ülést tartott. Az ülésen részt vettek az Előkészítő Bizottság magyarországi tagjai: dr. Imre Samu, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének igazgatóhelyettese, dr. Kálmán Béla egyetemi tanár, Kárpáti József, az MVSZ főtitkára, Maróti Gyula, a Népművelési Intézet osztályvezetője, dr. Szabolcsi Miklós, az MTA levelező tagja, az MTA Irodalomtudományi Intézetének ügyvezető Az alábbiakban Illyés Gyula Gondolatok a magyar nyelv megőrzéséről című a Tájékoztató számára készített írásából adunk egy részletet: „A kétnyelvűség nemcsak hogy nem akadályozza a gyermeki elme fejlődését, hanem igazgatója és Czidor János tanár, az MVSZ főtitkárhelyettese, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének titkára. A tanácskozás munkájában meghívottak is közreműködtek, jelen volt Bene Ede, a MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Budai Imre, a Művelődésügyi Minisztérium kulturális és külkereskedelmi tanácsának titkára, Lénárt György, a Magyar Rádió Szülőföldünk című adásának főszerkesztője és mások. Az Előkészítő Bizottság elhatározta egy pedagógiai bizottság létrehozását, amelyben részt veszalapjaként mindvégig az ágy lesz. Ha megtanuljuk más nyelven is a nevét, attól az eredeti ágy képe és élménye nem homályosul el, hanem élesül, tárgyszerűbbé válik, s így — mondhatni — jobban nek tankönyvszerkesztő szakemberek, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat képviselője is. A továbbiakban megállapodtak az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége és az Előkészítő Bizottság márciusi ülésének napirendjében és elfogadták a Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottsága Tájékoztatója második számának tématervét. A dr. Imre Samu szerkesztésében megjelenő Tájékoztató második száma közli a többi közt Illyés Gyula Kossuth-díjas író, az 1970. évi Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tagja írását. társaságban — majd a társadalomban — hamarabb következik be. Kincstől és fegyvertől fosztja meg tehát gyermekét az az idegenben élő szülő, aki nem adja át neki, amit voltaképa vígszínház tagja RIPORTER: Mikor végezte a főiskolát? VENCZEL VERA: Ezerkilencszázhatvannyolcban. RIPORTER: Melyik színházban kezdte? VENCZEL VERA: A Vígszínházban. RIPORTER: Miért ment színésznek? VENCZEL VERA: Nagyon nehéz kérdés. Mindig ettől a kérdéstől féltem a felvételi vizsgán is. Szerencsére nem tették fel. Csak a színpadra kellett felmenni. Csinálni kellett és nem beszélni róla. Azért azóta megfogalmazódott bennem egy-két gondolat ezzel kapcsolatban. Nagyon tetszett a múltkor Barbra Streisand nyilatkozata a rádióban, öt kérdezték a színészi stílusról. Nagyon egyszerűen válaszolt; azt mondta, hogy a színész saját elképzelésein keresztül tükrözi a valóságot és ez maga a stílus. Vagyis annyiféle stílus létezik a színészetben, ahány módon egy színész tükrözheti a valóságot. Ehhez hozzájárul az adott darab, amelyet nem a színész írt. Ez nem egészen a kérdésre felel, de mégis azért mondtam el, mert úgy érzem, hogy a valóság tükrözése a színész feladata. És ha ezt a feladatot betöltjük, azzal talán tudunk segíteni a nézőnek és magunknak is. * RIPORTER: Milyen nagyobb szerepeket ját. szott eddig? Melyik vonzotta legjobban és miért? Venczel Vera (Inkey Alice felv.> éppenséggel serkenti; frissíti és erősíti. Anyanyelvűnk szavai márványvésetként rögződnek agyunkba. Az az ötletes szerkezet, mely anyánk öle után már első pihenőhelyünkként szolgált, számunkra hitelesen, tovább nem magyarázható sorrend használhatóvá is az elmében. Azt különösebb tudományos vizsgálat nélkül is tudta a világ — főleg a módosabbak világa —, hogy a két nyelven beszélő gyermek hamarabb lesz önálló és öntudatos. Jó föllépése, érvényesülése a pen játszva átadhatna. S ami. nek átadásával ő maga is ugyancsak nyerne. A lélektani vizsgálatok szerint ugyanis két vagy több nyelv állandó használata az életkor minden szakaszában élesíti és frissíti az elmét.” ILLYÉS GYULA: Fölmagasodni nem bírhatsz. De lobogsz még, szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat kígyóként a talaj szintjén iramítva — sziszegvén néha a kíntól, többször a béna dühtől, megalázott. Elhagytak szellemeid. VENCZEL VERA: Szép Ernő: Május című darabjában a lány. Romain Weingarten: A nyár című darabjában Lorette, Shakespeare Júliája. Milton Elveszett paradicsomában Éva. Csehov Ványa bácsijában Szonja. Móricz Pillangója és Az egri csillagokban Vica. A kérdés második fele azért nehéz, mert olyan szép, jó és nagy feladatok voltak ezek, hogy egyet választani közülük nehéz. Nem is tudom megtenni. Mindegyik valamilyen módon élmény volt és munka, és megszerettem őket. Egyiket a nehézségéért, másikat emberségéért. Mindegyik egy-egy darab az életemből. RIPORTER: Észlel-e valamiféle változást a színész társadalmi helyzetében? Ügy értem: a színészet manapság is olyan fényes életlehetőségnek mutatkozik, mint amikor ön ezt a pályát választotta? VECZEL VERA: Gyerekkoromban egyszer hallottam egy pályválasztási tanácsadó műsort a televízióban. Gimnazista voltam akkor, és már gondoltam arra, hogy a Színművészeti Főiskolára jelentkezem. Ebben a műsorban különböző szakmák képviselői szerepeltek. Bulla Elmát megkérték, hogy mondja el egy napját. Nagyon figyeltem, ö az igazat mondta el. Megmaradt bennem, amit mondott. Egy Újra a fű közt, a gazban, az aljban. Mint évszázakon át a behúzott vállú parasztok közt. A ne szólj szám, nem fáj fejem aggjai közt. A nádkúpban remegő lányok közt, mialatt átrobogott a tatár. A szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn-csak néma ajak-mozgás mímelte a szót, mert hangot sem tűr a török, mert arcba csap ostor —: most mutatod meg, most igazán — nekem is — mire vagy jó; most a pedigréd; a címered; hajszálgyökerednek kőharapó erejét. összemosolygás nyelve, a titkon össze-világló könnyek nyelve; a hűség nyelve; a föl nem adott hit tolvaj-nyelve; remény laissez-passer-ja; szabadság (percnyi szabadság, kortynyi szabadság, foglár háta mögötti szabadság) nyelve; tanár-kigúnyolta diák, szerzsán-legyalázta baka, összeszidott panaszos, hivatalnokok-unta mamácska nyelve; csomag-hordók, alkalmi favágók, mert gyárba se jó, szakmára sem alkalmas (mert nyelv-vizsgát se megállt) proli, ifjú főnök előtt habogó veterán nyelve; a rendőrőrsön azonnal fölpofozott gyanúsított mélyebbről fakadó tanúságtétele, mint Lutheré; kassai zugárus, bukaresti cselédlány, bejrúti prostituált szüle-hívó nyelve; — köpésekmosta —, dühpírja-törölte orcájú fiaid közül egy, íme: szólni tudó más nyelveken is, hű európaiként mondandói miatt figyelemre, bólintásra becsült más népek előtt is: nem léphet föl oly ünnepi polcra, nem kaphat koszorút oly ragyogót, amelyet, szaporán lesietve ne hozzád vinne, ne lábad elé tenne, mosollyal bírva mosolyra vonagló ajkad, fölnevelő édesanyám. (Megjelent a Kortárs 1970. 10. számában) 6 MAGYAR TÁJAK Sárospatak (Vámos László felvétele) olyan napot mondott el, amikor egy színészt foglalkoztatnak. Kora hajnaltól késő estig dolgozik. Ez akkor váratlanul ért engem, mert elmondta, hogy a színészet nagyon konkrét munka is. És amikor fölvettek a főiskolára és még a felkészülés éveiben, de azóta is sokszor eszembe jutnak az ö szavai. Nem keltett hamis illúziót — a valóságot mondta. Megvédett a kamaszkori hiedelmektől, amelyek szerint a színészet csupa csillogás és fény. RIPORTER: Azt mondják, hogy a színházi és a filmszínészet szinte más szakma. Igaz-e ez? VENCZEL VERA: Szerintem nincs különbség a kettő között. Mindkettőnek egy alapja van, a játék. A körülmények mások a színházban és a filmen. Mindkettőnél egy bizonyos helyzetben kell a lehető legéletszerűbben létezni. Amíg a színházban ott van a közönség és elejétől végig megy egy darab és azon belül egy szerep végigélése, addig a filmen öszszevissza, de ugyanazt kell végigcsinálni a kamerával és nagy technikai apparátussal. RIPORTER: A színészek, legalábbis egy csoportjuk, túlterheltségről beszélnek. Mi ennek az oka, és ha ez létezik, hogy hat ez a teljesítményre és a tehetség alakulására? VENCZEL VERA: Ez szerintem változékony. Van, amikor egy csodálatos alkotó folyamatban vesz részt az ember. Előfordul, hogy egyszerre két vagy több helyen. Ekkor a terhelés — öröm. Mert jót csinálni több helyen is jó. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál
