Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-20 / 4. szám

Kérdések—feleletek a szociálpolitikáról

Előző két számunkban már válaszoltunk azokra a levelekre, amelyek a X. kongresszus általunk közölt anyagával kapcsolatban érkeztek. Most a szociálpolitikáról szóló kérdésekre felelünk.

— „Vannak-e ma Magyarországon szegények és gazdagok?" — Érdeklődik egy brazíliai, Sao Paulóban élő olvasónk. „Egy öreg rokonom olyan kevés nyugdijat kap otthon, hogy — amint írja — inkább a miáltalunk küldött használt ruhaneműk értékesítéséből és az IKKA-dollárokból él. Lehet-e számítani arra, hogy felemelik az alacsony nyugdijakat?” — írja és tudakolja egy sidneyi előfizetőnk, Ausztráliából. „Mennyi Magyarországon a létminimum?" — kérdi Ausztriából egy bécsi olvasónk.

A Központi Statisztikai Hivatal évek óta rendszeresen vizsgálja, hogyan alakul a családi jövedelem. Ezekben a vizsgálatokban az alsó határ a havi 600 forint — egy főre eső — jövedelemnagyság. 1962-ben a lakosság egyharmada, körülbelül hárommillió ember ebbe a legalacsonyabb jövedelemcsoportba tartozott. 1969-ben már csak 6—7 százalék, mintegy 600—700 000 lakos. Kikből áll ez az örvendetesen zsugorodó réteg? A fele nyugdíjas, negyede sokgyermekes család. Két dolog tehát világos: a most befejezett ötéves tervben a keresők reáljövedelme majdnem egyharmaddal nőtt és emellett a családi pótlék összege jelentősen emelkedett, a kifizetett nyugdíjak szintje és összege úgyszintén, és bevezetésre került a lapunkban többször említett és részletesen jellemzett gyermekgondozási segély. A legalacsonyabb jövedelműek csoportja ezért szűkült a legutóbbi években. Ugyanakkor azonban ez a vékonyodó réteg sem elhanyagolható tömeg, legtöbbször önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Mindenképpen indokolt az a jövedelempolitikai szemlélet, amely szerint nagy az egyenlőtlenség az egy főre jutó családi jövedelmekben, mert különböző a családokban a keresők és eltartottak aránya; a gyerekek és a már nem munkaképes öregek eltartása terheli a dolgozók keresetét. Ez a 600 forintos egy főre eső jövedelem tehát az alsó határ; ez a réteg az, amely nehezen él, amelynek életvitelét a szűkösség, a szegénység jellemzi.

Növekszik-e a magas és az alacsony jövedelmű családok közt a szakadék, az egyes rétegek jövedelmi szintjei távolodnak-e vagy közelednek egymáshoz? A válasz azért is fontos, mert szocializmust építő, tehát a társadalmi egyenlőség elvét valló társadalomról van szó. A tudományos elemzés azt mutatja, hogy az egyes rétegek közt csökkentek a különbségek. A budapesti jövedelmek például 1982-ben még egyharmaddal voltak magasabbak, mint a vidékiek, 1967-ben már csak 22 százalék volt a különbség. Ha a szakképzettség nélküli dolgozók keresetszintjét 100-nak vesszük, a szakmunkások keresete 122, a technikus képzettségűek keresete mindössze 139 és a felsőfokú képzettséget szerzett emberek keresete is csak 170. A különbség tehát nem is egészen kétszeres. Ugyanakkor azonban az egyes rétegeken belül növekedett az eltérés. A legjobban élő félmillió ember hétszer akkora jövedelmet élvez, mint a legrosszabbul élő ötszázezer. Mi az oka ennek? Adataink szerint 100 aktív keresőre a 600 forint alatti jövedelemmel rendelkező háztartásokban 330 eltartott esik, míg a 2000 forint feletti egy főre eső jövedelemcsoportban mindössze 27 az eltartottak száma. Vagyis: a sokgyermekes

vállalati főmérnök családjában kisebb lehet az egy főre eső jövedelem, mint egy gyermektelen segédmunkás esetében. Ezért kell arra törekedni, hogy ezek a családi jövedelemkülönbségek csökkenjenek. Az új ötéves tervben „a lakosság jövedelme növekedésénél gyorsabban emelkednek a családi pótlékra, a nyugdíjra, az egészségügyi ellátásra, az oktatásra fordított összegek” — mondotta egy januári nyilatkozatában Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke.

(Nálunk változatlanul fennáll a gazdaságirányítási rendszer reformja során bevezetett árpolitikai koncepció, amely rögzíti az alapvető élelmiszerek és más nélkülözhetetlen árucikkek árát; felső határt szab az áruk egy más, széles csoportjánál és szabaddá teszi a luxuscikkek árait, függően a kínálat alakulásától. Minthogy a fix áras árukon kívül tapasztalható egy lassú áremelkedés, a nyugdíjak követik ezt a mozgást.)

A Magyar Tudományos Akadémia az elmúlt év novemberében tudományos ülésszakot rendezett a szocialista elosztás kérdéseiről. Maga az a tény, hogy ilyen ülésszakra sor került, az idők jele és mutatja a megváltozott szemléletet. A felszabadulás utáni években a lerombolt országban a szűkös lehetőségek korlátozták a személyes szükségleteket. A szűk látókörű, dogmatikus vezetés azonban ebből a szűkösségből erényt csinált, és olyan elméletet faragott, amely egyedül a termelést tekintette lényegesnek és érdekesnek, az elosztást, mint elméleti problémát is elhanyagolta. Ez a szemlélet a szükségletek sajnálatosan alacsony szintjét mint erkölcsi értéket és mértéket kezelte. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Tudósaink vitája arról folyt, milyen legyen a szocializmust építő társadalom fogyasztási modellje. Gazdasági rendszerünkben a lakosság jövedelemforrásainak három nagy csoportja van: a munkáért kapott munkabér, az olyan — pénzben kifizetett — társadalmi juttatás, mint a családi pótlék, vagy a nyugdíj és a természetbeni társadalmi juttatások, mint az üzemi étkeztetés, vagy a munkaruha. A szakemberek közt abban nincs vita, hogy csakis a megtermelt nemzeti jövedelmet lehet elosztani, de ezen túlmenően a kérdés így hangzik: milyen mértékben legyen a jövedelem forrása a végzett munka és mennyire legyenek hangsúlyosak a szociális szempontok.

A növekvő jövedelemszóródás mérséklésére tehát, mint ahogy azt a kongresszus elhatározta, a gyermekek és az öregek fokozódó szociális támogatása, a családi jövedelmek kiegyenlítése a legfőbb gyógyszer.

Ahhoz persze, hogy többet termeljünk, erőteljesebben differenciálni kell — mégpedig a végzett munka társadalmi hasznosságának arányában — a kereseteket.

Eddigi fejlődéseinkből is kitűnik tehát, hogy a szociálpolitika Magyarországon szélesebb fogalom, mint ahogy ezt Nyugaton használják, a szociális gondoskodás, a rászorulók terheinek enyhítése értelmében. Inkább az életszínvonal-politika keretei közé esik. Ahogy ezt a kongresszus fő referátuma megfogalmazta: „A gazdasági munka, a szocializmus az embert szolgálja. A szocializmus építésével együtt kell járnia a dolgozók életszínvonala rendszeres emelkedésének. Pártunk ennek megfelelően alakítja életszínvonal- és jövedelempolitikáját, árpolitikáját és szociális politikáját.”

SZ. M.

A József Attila Színház műsorra tűzte Károlyi Mihály egyetlen drámáját, amelynek elme: A nagy hazugság. A darab már előzőleg nagy érdeklődést váltott ki s a premier bizonyította, hogy érdemes volt műsorra tűzni, mert a történelmi Játék osztatlan sikert aratott. Képűnkön: a két főszereplő, Bujtor István és GyOngyOssy Katalin, a szerző Özvegyével, Károlyi Mihálynéval

(Esztergály Keve felv.)

EMLÉKBIZOTTSÁG ALAKULT PETŐFI SÁNDOR SZÜLETÉSE

A A A

1973. január 1-én lesz Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója. Az évforduló méltó megünneplésének előkészítésére Petőfi Emlékbizottság alakult. Elnöke: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Alelnöke: llku Pál művelődésügyi miniszter. Tagjai: Barta János akadémikus, az Irodalomtörténeti Társaság elnöke, dr. Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Benjámin László Kossuth-díjas költő, Berek Katalin érdemes művész, Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Darvas József Kossuth-díjas, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Erdősi József, a Bács-Kiskun megyei tanács vb-elnöke, Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, Garamvölgyi József, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Gyenes András külügyminiszter-helyettes, dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára, Illés László, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Ilylyés Gyula háromszoros Kossuth-díjas költő, Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, politikai főcsoportfőnök, Kazimir Károly, Kossuth-díjas érdemes művész, a Színházművészeti Szövetség főtitkára, Kellner Bernát, a Somogy megyei Togliatti Könyvtár Állami-díjas igazgatója, Köpeczi Béla akadémikus, egyetemi tanár, az MTA főtitkárhelyettese, Lipták Pál, a Békés megyei könyvtár Kossuth-díjas igazgatója, dr. Mezősi Károly Petőfi-kutató, Nádasdy Kálmán Kossuthdíjas kiváló művész, a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatója, Ognyenovics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Ortutay Gyula akadémikus, az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke, PándiPál Kossuth-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Sőtér István Kossuth-díjas akadémikus, az MTA Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója, Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész, a Magyar Képzőművészeti Szövetség elnöke, Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára. Szabolcsi Bence akadémikus, Kossuth-díjas zenetudós, Szalai László, a szombathelyi felsőfokú tanítóképző igazgatója, Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, Virizlay Gyula, a SZOT titkára. Titkár: dr. Bencédy József főosztályvezető.

A bizottság február 3-án Losonczi Pál elnökletével megtartotta alakuló ülését. Az elnöki előterjesztés alapján megvitatta az ünnepségsorozat tervét. A sokoldalú eszmecserén a bizottság 16 tagja szólalt fel. A javaslatok között szerepelnek — a központi és a helyi ünnepségeken kívül — kiállítások, Petőfi verseinek, életrajzának, róla készült tanulmányoknak a kiadása, tudományos ülések, szavalóversenyek, iskolai ünnepélyek, színházi előadások, irodalmi színpadi, rádió-, televízióműsorok. A bizottság be kívánja kapcsolni a megemlékezésbe a szomszédos baráti államokat és fel kívánja hívni a világ közvéleményének figyelmét is Petőfi Sándorra. Az emlékbizottság által megválasztott operatív bizottság április végén részletesen kidolgozott javaslatokat terjeszt elő az emlékbizottság elé.

Magyar—jugoszláv árucsere-forgalmi egyezményt Írtak alá az ISTI—75. évre. Az egyezményt magyar részről dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Jugoszláv részrOl Muhamed Hadzsics külkereskedelmi miniszter látta el kézjegyével

Janusz Burakievicz lengyel külkereskedelmi miniszter a magyar-lengyel árucsere-forgalmi egyezmény megbeszélésére Magyarországra érkezett. KépünkOn (balról Jobbra) Tadeusz Hanuszek, Lengyelország budapesti nagykövete, Janusz Burakievicz külkereskedelmi miniszter és dr. Bíró József magyar külkereskedelmi miniszter

(MTI felv.)

Magyarország aláírta a tengerfenék atommentesítéséről szóló szerződést

Moszkvába utazott Péter János külügyminiszter és a Magyar Népköztársaság nevében aláírta a tengerek és óceánok medrében és annak altalajában a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek elhelyezésének tilalmáról szóló szerződést, amelyet az ENSZ-közgyűlés XXV. ülésszaka hagyott jóvá.

SZÁZEZER FORINTOS ÉPÍTÉSZETI NÍVÓDÍJ

Százezer forintos építészeti nívódíjat alapított a nagykanizsai városi tanács végrehajtó bizottsága. A díjat azoknak az építész tervező vagy kivitelező közösségek részére alapították és adományozzák, akik a városképbe legjobban beillő, a funkciójának legjobban megfelelő létesítményeket terveznek, illetve építenek. A nívódíjat először a jelenlegi tervidőszak végén ítélik oda.

ÍIZSÁK | MÚZEUMI MAGAZIN 17014 SZÁM | ÁRA 6 FT

Sok érdekes olvasnivalóval és képanyaggal Jelent meg a MÜZSA, a Múzeumi Magazin legutóbbi száma, borítóján Barcsay JenO grafika-részletével. A mester munkásságával a folyóiraton belül Is találkozik az olvasó: D. Fehér Zsuzsa művészettörténész Ismerteti Barcsay Jenő harminchárom négyzetméteres mozaikját, amely a szentendrei művelődési otthonban kerül végleges elhelyezésre. A hagyományos múzeumi séta ezúttal a Magyar Nemzeti Múzeumba vezet, nemcsak a hagyományok tisztelete okából, hanem azért Is, mert 1970. december 13-án volt 150 esztendeje annak, hogy a múzeum alapítója, gróf Széchényi Ferenc meghalt. Granasztói Pál Műemlékek és az életűnk című Írásához érdekes illusztrációkat közöl a lap, a Belvárosi templomot látjuk 1880 körül, a XIII. századbeli csarodai templomot és a jákl templomot restaurálás előtti állapotukban. Tóbiás Áron Költő a múzeumról című Interjújában a költőházaspár, Weöres Sándor és Károly Amy vall hazai és külföldi múzeumi élményeiről. Ortutay Gyula pedig a hazánkban most kibontakozóban lévő honismereti mozgalom múzeumi vonatkozásait elemzi.

i