Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-12-25 / 26. szám

/itÁ o r v -Q ttA/y n j MEZÍTELEN HANGOK ÜNNEPÉN Este van, a bezárt ablakok és gondosan eltömött nyílások mögött szelíd sugárkoszo­rút von a lámpák köré a hóeséssel terhes hideg. A fázós utcákon minden fényforrás melegnek tűnik, s bolond táncot járnak a pelyhek az autók fényszórói előtt. Megannyi kristály rejti és sugározza ezerfelé az esti járókelők álmait. Fátyolban jár a Hold. A várost körüllengi a gyertyák és csillagszórók kesernyés illata. Édes álmot alszanak a gyermekek. Nehéz függönyök mögött ciripeléssé csen­desedik a pályaudvarok és teherautók zaja. A meleg buraként nehezedik a végtagokra. Töltött káposzta szaga terjeng, mázsás kőként üli meg a gyomrot. Könnyű méltósággal tá­voznak az emlékek közé a tegnapi karácsony­este színei, a fenyőfa úgy áll a sarokban, fényevesztett gyertyáival, mint sohasemvolttá tűnt boldogságunk komor őre. Alatta a kisgye­rekek játékvasútja. Csendesen pihen éjsza­kai állomásán, míg mozdonya sípolva szalad át csillogó cukorkocsikat húzva, kis gazdá­juk álomsíneire. Békét olvasol ki a karácsony­­fadíszek villanásából, kutyád álmos szemé­ből, a hideg bor pohárszélen ülő párájá­ból. Azt hiszed, ne tagadd, boldog vagy. Bekapcsolod a rádiót. Mintha friss, hideg szél vágna be a szobába a havasok robusz­tus fenyveseiből. Nyers, ősi dallam sir föl, a hegedű sámánok énekét idézi feléd tűz­­bolyhos, fázós éjszakából. Egy ősz ember, egy törékeny ember acélos dala. Bartók. Szikrázó szemében mámoros sza­badság táncol. Második hegedűverseny. „A” hegedűver­seny. Tompa, nyomott éjszakában ficánkol, kí­gyózik a szabad természet dallama. Késsel hasogatja túlérett ünneped. A költő ezt írta róla: „Meztelen lelkek a jégen”. Forognak, piruetteznek az apró fájdalmak. Árnyékba boruló világ. A sötét harmóniája. Rekedten, idegesen kapod föl fejed. Mi ez"! Miért zavarja fel az ünnep boldogító álló­vízét a hideg nyerseség hangjaival? Mit ke­res az ünneplő otthonokban, a meleg kályhák könyékén, a fotelok puha bélése fölött a fáj­dalom éneke? Kürlh.y Hanna rajza S lassan, illanó törékenységű emlékké re­pedezve, lemálló vakolatként, foszló forgács­ként suhannak eléd saját múltad egyre fa­kuló, az idő tömjénfüstjébe vesző élmények Egy-egy mozdulat ismétlődik meg akárhány­szor, úgy, ahogy akkor láttad, pasztell szí­nekben dereng feléd, s legföljebb a szíved nem ver oly gyorsan, mint akkor. Belopód­zott szobádba a hideg, kikergethetetlenűl. Eszedbe jutnak régvolt, talán-igaz-sem-volt karácsonyok. Hideg, zimankós ünnepek, a mé­teres, szűz hó dagasztása, a futás a meleget ígérő kis ház felé. Párállott a leheleted, párállott a lovak le­heleté. Eszedbe jutnak fájdalmas emlékek. A bol­dogtalan karácsonyok. S lassan tudod már, hogy a karácsony és a boldogság csak elvétve talál egymásra. Lá­tod az öreg házmestert, aki egymaga ül fél liter bor mellett, s lassan részegségbe boruló agyát holt feleségére erőlteti. Látod a kato­nát, aki topogva leheli vörös kezét az erdő­szélen. Látod a kisgyereket, aki foltozott ci­pőjében mohó irigységgel les be az ablakon, hogy talán megpillant egy feldíszített fát. A zenekar zümmögése felett röppen el a hegedűszó. Megy a pásztorfiú a réten, köré gyűlnek szelíden a csillagok. Háborús karácsonyokra következtek Ínsé­ges karácsonyok. A betlehemi üstökös fázók fölött lángolt. Tudod-e milyen az egyedüllét ünnepe? Talán vágyódsz. Egy elhagyott ház után, egy elhagyott hang után, egy elhagyott mo­soly után. Talán feszültségben élsz. Talán har­colsz. Talán magad maradtál, talán sírsz. Hiszed-e, hogy ez a szeretet ünnepe? A fénynyalábok elhamvadnak, a csillagszó­rók kialszanak, s a fa sohanemvolttá tűnt boldogságod komor őreként áll a sarokban. Az egy estére megéledt díszletek tiszavirág­ként tűnnek el. Megszenteled a szívedet, meg­szenteled a gyomrodat. Töltöttkáposzta és má­­kosbeigli. Szeretsz is, ha van kit. Fordulnak, hátrálnak a dallamok. A ze­nekar egyre fenyegetőbb erdővé válik, a he­gedűs egyre védtelenebb. Nem segít a fák fölött a Hold. Kell, hogy néha ünnepeljünk is. Nem a sze­­retetet, nem a boldogságot. Csillogó fények melegítő ruháiba öltözve megállunk a hét­köznapok rohanásában, és magunkat dicsőít­jük. Az ember születését. Körülzsibongnak a boldogságok, a fájdalmak, a szenvedések, a remények. Az ember az egyetlen, aki mosolyogni tud. Fájdalmasan is. Nem kell hazudnunk a szerétéiről. Nin­csen szeretet gyűlölet nélkül. Hallgatod a rádiót, és meglepve ismered föl: ez. nem a disszonancia, ez a harmónia dala. Azé a har­móniáé, mely egyetlen tömör zengéssé ol­vasztja a fájó, boldog múltat és a fájó, bol­dog jelent. Azt ünnepeljük, hogy érezni tu­dunk. Csillagok közt ballag a pásztorfiú. Szélfújta dalát a hegedű meséli tovább. Sós Péter Modern asztali futó Fehér vagy nyers színű kanavászra fekete hímző­fonallal varrunk. Az asz­tal méretéhez való nagysá­gú darabot szabunk, szélét azsúrosan be3zegjük, a minta helyét kijelöljük és a leszámolható rajz sze­rint hímezzük. REQQELTÖL ESTIQ KÖTÖTTBEN 1971—72 telének nagy sztárja a kötött­ruha. Géppel vagy kézzel kötött, egyaránt elegáns és célszerű viselet. Reggeltől estig jól öltöztet. Formatartó és nem gyúródik. Szeretik is a nők. A Fészek Művész Klubban legutóbb rendezett téli divatbemutatón, a mo­dellek fele kötöttruha volt. Ezek közül vá­logattunk ki és fényképeztünk le három mo­dellt. Az első képünk: géppel kötött bordó kis­kosztüm, érdekessége az elején és az ujján ?. plasztikus mintázás. A kosztüm szoknyája (Komlós Lili felvételei) egyenes, a kabátka végig gombolódik. A szé­les övét, nagy antilop csat díszíti. A mo­dellt Z. Horváth Gabriella tervezte. A második képen gesztenyebarna délutáni ruhát láthatunk. Tiszta gyapjú fonalból kézzel kötötték. Teltkarcsú alakra is elő­nyös, mert a derékrész bordás kötése szé­pen karcsúsítja az alakot. Bordás kötésű a ruha ujja is. A modellt Bierbrunner Anikó tervezte. Érdemes megnézni a modern tűz­zománc divatékszert, Barta Éva keramikus művészi munkáját. A harmadik képen tojáshéjszínű mohair fonalból kézzel kötött alkalmi ruha szerepel. A szoknyarész „copfos” köt.ésmintája adja meg a lefelé bővülő harangformát. A modell szintén Bierbrunner Anikó terve szerint ké­szült. E szép modellek kis «— tíz-tizenöt darabos — szériában készülnek az iparművészek di­vatboltja számára. De... Sok csodálója akad a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár és a Budapesti Finomkötöttárugyár mindig a leg­újabb divatot követő modelljeinek is. (f. b.) Kiirthy Hanna rajza ÜNNEPI DAL Betlehemnek pusztájában, Pásztorok vigyázatában Nagy öröm hirdettetett, Mert a barmok pajtájában, ökör, szamár jászolában Krisztus urunk született. Eljött, úgymond, a Messiás, Kit megjövendölt az Írás, Sír a kemény hidegben. Szállást nem talált magának, Inkább rendelték azt másnak Az egész Betlehemben. . Ö, te József, mit gondoltál, Hogy istállót választottál Ilyen kemény hidegben? Szállj be hozzánk Máriával, Született kis Jézuskával, Hadd lakjék mi szívünkben! Az Ortutay Gyula szerkesztette „A magyar nép­dal” című gyűjtésből, Nagybajom (Somogy). REJTVÉNY, GYERMEKEKNEK! ARANY-IDÉZET Induljatok el a kis körrel megjelölt me­zőből és lóugrásban olvassátok össze a szótagokat. Megfejté­sül Arany János egyik szép verséből kaptok idézetet. Hogy szól az idézet? Megfejtés : „•RauSpa láuuauieiea aula* «qyi etltuiw“ NEKMINT NYI MENY BA VA NE RÖG HA LA LA KEL Halreceptek FŐTT HAL. Főzésre legalkalmasabb a fogas, a sül­lő, a csuka, a compó (cigányhal). A főzésre szánt hal legalább 1 kg súlyú legyen. 1 kg halhoz fel­főzünk 1 liter vizet, */t deci ecetet vagy egy pohár bort. Egy hagymát, egy szál sárgarépát, egy szál petrezselyemgyökeret karikára vágva belefőzünk. A megtisztított halat besózzuk, egy óráig sóban hagy­juk, majd beletesszük a fövő vízbe és nagyon lassan abáljuk kb. 30 percig. Levesszük a tűzről, és ha hidegen akarjuk tálalni, a levében hütjük ki. Ha azt akarjuk, hogy a hal főzés közben ne men­jen szét, fehér tüllbe bekötve főzzük. Miután a lé­ben kihűlt, lapátkanállal kiemeljük, kibontjuk, és ráborítjuk a tálalótálra. A főtt halat majonézzel vagy saját levéből készült olajos, ecetes mártással le­öntjük. A hideg halat franciasalátára helyezve is td­­lalhatjuk. Főtt tojásszeleteket, apróra vágott aszpik­­kal, citromszeletekkel, zöldpetrezselyemmel díszít­jük. HALÁSZLÉ. Igazi jó halászlevet akkor kapunk, ha többféle halból készítjük. Személyenként 25—30 deka halat veszünk. Ponty, harcsa, kecsege, süllő legjobb a halászléhez. Ha csak egyféle halunk van. vásároljunk hozzá apró kis halakat és ezek ki­főzött tevével engedjük fel a levest. Egy kiló halra egy jó nagy vöröshagymát számítsunk, karikára vágjuk és az apró halakkal együtt, pirospapriká­val jó 30 percig főzzük. A halat S—10 dekás dara­bokra vágjuk és egy órán át hideg helyen besózva tartjuk. Rászűrjük a hagyma levét, 1—2 zöldpapri­kát, esetleg paradicsomot adunk hozzá, és nagyon csendes főzés mellett 30—40 percig főzzük. Nem kavarjuk, csak mozgatjuk az edényt. Tálaláskor szűrőlapáttal szedjük ki a szeleteket. A tetejét ka­rikára vágott, hosszú csöves paprikával szórjuk meg. CSUKA TEJFÖLÖS TORMÁVAL. Hozzávalók: l kiló csuka, 15 deka leveszöldség, hagyma, bors, só, cukor, 25 deka torma, 2 deci tejföl, 2 deka vaj. A zöldséget, hagymát karikára vágva félpuhára főzzük egy liter vízben, és a tisztított csukát benne csendesen, 20—25 percig puhára főzzük. A tor­mát lereszeljük, leforrázzuk és a levétől lecsurgat­juk. Hozzákeverjük a tejfölt, hallével felengedjük, sóval, cukorral ízesítjük, s egy darabka vajat meg­olvasztva hozzákeverünk. A halat egyben tálra tesszük és a tormamártással leöntjük. KISÜTÖTT HALSZELETEK. Bármilyen nagyobb halat szeletekre vágva, bő zsírban kisüthetünk. A halat keresztben vagy hosszában kettévágjuk, a gerincet lefejtjük róla, és 8—10 dekás szeleteket vágunk belőle. Amennyire lehet, előre klszálkáz­­zuk. A kisebb halat egészben hagyjuk. Besózzuk, paprikával kevert lisztbe mártjuk és kevés zsír­ban vagy olajban kisütjük. Sós vízben főtt bur­gonyával, tanármártással tálaljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents