Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-12-11 / 25. szám

/ /láttuk, olvastuk, hallottuk... /* A ÁV YoK, RÓNAY QYÖRQY VJ KÖNYVEIRŐL A vadászati világkiállításról számolt be Földes László, me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a világkiállí­tás kormány-főmegbízottja Párizsban, a Világkiállítások Nem­zetközi Irodájának közgyűlésén. A beszámolót követően az iroda vezetői elismerően nyilatkoztak az első ízben megrende­zett kiállítás nagy sikeréről. A horvátországi Magyar Képes Újság című lapot megalapí­tásának huszadik évfordulóján a Tito jugoszláv elnök által lé­tesített „Testvériség—Egység" elnevezésű emlékrenddel tün­tették ki. Nemzetközi hőkezelő szimpoziont rendezett a Magyar Tu­dományos Akadémia kongresszusi termében a Gépipari Tu­dományos Egyesület. Magyar szakembereken kívül angol, osztrák, bolgár, csehszlovák, szovjet, lengyel, román, francia, NDK-beli holland, olasz, svájci, NSZK-beli, svéd, török és USA-beli szakemberek is érkeztek a tanácskozásra. Básti Lajosnak, a Vígszínház kiváló művészének munkás­sága elismeréséül 60. születésnapjára a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést ado­mányozta. Három nemzetközi elismerésről érkezett hír: a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Liszt Ferenc: Krisztus-oratóriu­mának felvétele, amely a világon először jelent meg lemezen, Párizsban elnyerte az Arany Orfeusz-díjat. A felvételek For­­rai Miklós vezényletével a Mátyás-templomban készültek. Ja­pánban a Magyar Rádió „A madárhangok felfedezése” című műsora nyerte el egy nemzetközi műsorverseny zsűri-díját. A különleges programot dr. Szőke Péter, az MTA madárhangku­­tató laboratóriumának igazgatója állította össze és Simonffy Géza, a Magyar Rádió főmunkatársa szerkesztette. S végül a harmadik hír: a Brémában megrendezett nemzetközi naptár­versenyen a győri Magyar Vagon- és Gépgyár Rába-falinaptá­­ra 40 ország 880 naptára előtt kapott nemzetközi diplomát. Sífelvonó szerelése folyik a Normafánál magyar—bolgár kooperációban. A „bébilift’’ nem a levegőben, hanem a sítal­pon állva húzza fel a sportolókat. Hasonló bolgár berendezé­sek kerülnek majd a Börzsönybe, a nagyhideghegyi lejtőre, a borsodi sípályára, Sopronba és Badacsonyba. Gyorsolvasás címmel jelent meg könyv a hazai könyvpia­con. A kötet szerzője, dr. Dezső Zsigmondné hazánkban elő­ször foglalta össze a gyorsolvasás elsajátításához szükséges is­mereteket, s egy-egy gyakorlathoz mintákat is mellékelt. A Svájci Gyáriparosok Szövetségének meghívására Svájcba utazott Rév Lajos, a OKISZ (Országos Kisipari Szövetkezetek) elnöke. Az együttműködés fejlesztésével foglalkozó tárgyalásai után tovább utazott Párizsba, hogy eleget tegyen a francia szövetkezeti vezetők meghívásának is. A magyar irodalom gyöngyszemei címmel gyűjteményes kötetet adtak ki a Volga-parti Kazanyban tatár nyelven. Liszt Ferenc Szekszárdon, a bástyatornyos Augusz-házban lakott itteni hangversenye idején. A klasszicista stílusban épült kastélyban — a tatarozást követően — kap helyet a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola, a toronyszobában pedig emlékszobát rendeznek be Liszt-ereklyékkel. A fából faragott királyfi című Bartók-balett tévéváltozatát a veszprémi tévéfesztivál nyomán megvásárolta a svéd, az osztrák, a francia és a nyugatnémet televízió. A svéd televízió Lengyel József Igéző című kisregényéből készített filmet vette meg. Dr. Radó Sándor professzor tolmácsolta a magyar földrajz­tudósok üdvözletét a Francia Földrajzi Társaság alapításának 150. évfordulója tiszteletére Párizsban megrendezett jubileumi ülésen. Radó professzor, aki 40 éve tagja a francia társaság­nak, a magyar geográfusok és térképészek ajándékaként át­nyújtotta Lossai Péter magyar főldmérnök 1498-ban, latin nyelven írt tudományos értekezését. A magyar múzeumok és az idegenforgalom kapcsolatáról ol­vastunk adatokat: az elmúlt évben 7 millióan látogatták a ha­zai múzeumokat, közöttük több mint 4 millió volt a külföldi vendég. Sikeres színpadi szerzőt, az irodalmi élet vonzó és színes egyéniségét gyászolják barátai és tisztelői. 71 éves korában elhunyt Boross Elemér, akinek drámáit, regényeit és vígjá­tékait a hazai és a külföldi közönség is mindig elismeréssel fogadta. Dr. Szalay Sándor akadémikus, az MTA debreceni Atom­mag Kutató Intézetének igazgatója hazaérkezett norvégiai és dániai előadói körútjáról. A lósport világából A Tatához tartozó Remeteségen a jövő év elején megnyílik az át­épített nemzetközi lovasiskola. A vendégek elhelyezésére Diana né­ven új szállót is építenek. A televízió is közvetítette az ügetöversenyek egyik legjelentősebb futamát, a Vörös Októberi dijat. A 2200 méteres versenyben a tizen­két kiváló ügető nagy küzdelmet vívott az elsőségért, végül Is 1.23.3 mp-es időben Nadir (apja: Oro del Reno, anyja: Fodros) győzött Rapszódia és Reggel előtt. A győztest Ferge László készítette elő és hajtotta versenyében. Imperiál ivadékai 1971-ben több mint egymillió forintot nyertek versenydijakban a hazai pályán. Ez a jelentős eredmény eddig csak Sultan Mahomod-nak (Massine—Rolly-buchy) sikerült. A székkutasi Oj Élet Termelőszövetkezet is foglalkozik a jövőben telivértenyésztéssel. Megkezdték a legmodernebb istállók építését. Egyelőre 24—30 jó vérű anyakanca beállítását tervezik. Apaménnek pedig Imperiál testvérét, Irhát (Imi—Hurry) és Inspektort (Imi— Bumazska) jelölték ki. Képünkön: Isztopirin, Imperiál legjobb fia a Magyar Derbyn elsőnek halad át a célon. Sz. L. Rónay György testesíti meg mai iro­dalmunkban a Kosztolányi-féle literá­­tor-írónak, homo aestheticus-nak azt a típusát, aki a partikuláris érdekeket mindig az egyetemes érdekek elé helye­zi; nemcsak a hazai kritikai mércéket veszi figyelembe, hanem számol a vi­lágirodalom értékmérőivel is. A maga módján, a maga eszközeivel európai színvonalon fejezi ki önmagát, mert szemlélete is európai tágasságú, s min­den tény mögött a tény értelmét is ke­resi. A magyar irodalmat sem tudja teljesnek érezni a határainkon túli ma­gyar írók, költők munkássága nélkül, mint ahogy a magyar irodalmi törek­véseket sem tudja értékelni a külföldi irodalmi törekvésekkel történő össze­vetés és mérlegelés nélkül. KASSAK-PORTRÉJABAN a nemzetközi hírű és tehetségű írónak általános emberi és művészi vonásait kívánta megrajzolni, aki „a rend és egy­ség odaadó szolgálatában dolgozik, egy az emberrel és egy a világgal”. Azt a Kassákot, aki — különösen a 30-as években — egy ütemben, egy mozgás­ban az egész európai élrajjal, avant­­garde-dal azonos szinten állt, szoros érintkezésben a kontinens költészetének áramlataival. Rónay az egész írói-költői oeuvre bemutatására törekszik, az egé­szet vallatja Kassák naplójának — né­ha csaknem a túlterheltségig vitt — felhasználásával, már-már az utókor szemüvegén keresztül. Segítségére volt ebben mindenekelőtt nagy ismeretanya­ga és tájékozódó képessége, a Kassák verseit, regényeit és tanulmányait elem­ző módszere, továbbá a kötethez kap­csolt gazdag dokumentáció: fényképek, manifesztumok, festmény- és rajz-rep­rodukciók stb. A hazai kritika két kifogást emelt a Rónay nyújtotta pályaképpel szemben. Egyrészt hiányolta a publicista bemuta­tását, másrészt számon kérte a politi­záló Kassákot. Embernek és műnek iga­zi és teljes felmérése ugyanis nem le­het más, csak annak a világos történeti elbeszélése, ami valóban megtörtént; a történelmi és társadalmi háttér az, amit az emberi cselekvések felett vagy mel­lett mint ítéletet vagy mentséget ki­mondhatunk. (Kassák Lajos alkotásai és vallomásai tükrében, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971.) MAGYAR IRODALMI KRITIKÁINK gyűjteménye az Olvasás közben címet kapta (Magvető Könyvkiadó, 1971) Azt tekinti át, ami a Nyugat „második nem­zedékétől” máig terjed az időben, nem egy eleve kialakított rendszerre vagy szabályra támaszkodva, hanem a kriti­kai alkalmak véletlenei szerint. Mintha minden egyes írás egy-egy mesterfel­adat megoldása volna: egy-egy író em­beri analízise és műveinek „lényegma­gyarázata”, melyben a kritikus szemé­lyes ihletettsége, műfajokban való jár­tassága és objektivitásának szenvedélye töretlenül érvényesül. Rónay az írói ma­gatartás és stílus buktatóit kutatja, azo­kat a locus minoris resistentiae-két, amiket csak avatott vizsgáló, a „szakor­vosi hozzáértés” fedez fel, s melyektől irodalmi beidegzettségek szűnnek meg, kételyek és dicsőségek omlanak össze pillanatok alatt, hogy az őket valóban megillető helyre kerüljenek. Az egye­temesség kánonjával mér: a világiro­dalommal szembesíti a magyar irodal­mat, az itthonit és a távollevőt egya­ránt. A sorok között jár s fel-felbukkan Cs. Szabó, Márai, Faludy, Tűz Tamás neve. mint akik szerves részei nemzeti irodalmunknak, egy korszak jeles és máig is aktív egyéniségei. Érdemes Rónay világirodalmi pár­huzamaira figyelni. Vas István intel­­lektualitásában Withman példáját látja és „valami eliotit érez”; Pilinszky Já­nosban, aki „a mai európai költészet magas hegyvonulatába tartozik”, dosz­­tojevszkiji mélységeket fed fel, párját a legnemesebb francia és angol költé­szet tájain keresi; Mészöly Miklóst egy­szer Romain Garyval, másszor Camus­­vel és Kafkával hozza függőségbe; Csurka István prózájában Buzzati-vo­­násokat talál; Somlyó György mesterei­nek Aragont és Nerudát tartja; Takáts Gyula Li Taj-po hangját idézi fel ben­ne, de „pannon változatban”; Dsida Je­nőnél — a Poe-hatás kimutatása mellett — Szemlér Ferencre hivatkozik egyet­­értőleg: „ .. . azok közé a rövid távra berendezkedett alkotók közé sorolha­tó, mint Csokonai vagy Dylan Thomas”; Illyés Gyulában a világlíra telt ízeit ér­zi — Du Bellay-tól Cocteau-ig; az esz­­széista Németh Lászlót Kerényi Károly­hoz és Szabó Lőrinchez méri; Remenyik Zsigmondnak az olasz írókéval rokon neorealizmusát dicséri; Mándy Iván elő­deinek Gelléri Andor Endrét és Krúdyt, idegenből pedig Csehovot tünteti fel; Szabó Lőrinc „emlékező költeményé­nek”, a Tücsökzenének prousti látomá­sait említi, míg az esszéíróban a Goe­thével való rokonság nemes vállalását tiszteli meg. De túl a szerző mondandóin, irodalmi és emberi összehasonlításain, a könyv­ből egyfajta kritikusi alapállás is nyil­vánvalóvá lesz: a tudálékosságnak, az ex cathedra-póznak, a magamutogatás­nak teljes hiányában a biztos ítéletre — de korántsem a tévedhetetlenségre — késztető törekvés, a következetesség és az irodalom ügyének s a mögötte húzó­dó emberi értékeknek a szeretete és be­csülése. SZENTEK, ÍRÖK, IRÁNYOK című kötete (Szent István Társulat, 1970.) a címben is megjelölt hármas egységre tagolódik. A szentekről szóló tanulmányai (Szalézi Szent Ferenc, Páli Szent Vince, Marillac Szent Lujza) plasztikus képet adnak a devotio mo­­dernának, a világiak számára kialakí­tott vallásosság megszületésének korá­ról, és emberközelségbe hozzák a sokáig élettelen, szoborrá merevített, megha­misított, középkori misztikusok szemé­lyiségét, gondolkodásmódját és feltárják a modern spiritualitáshoz fűződő kap­csolataikat. Az írók közt Chesterton­­ról, az istenkereső Adyról, Claudelről és Babits hitének összetevőiről, emberi­költői hátteréről olvashatunk érdekfe­szítő, néhol felfedező erejű, de a tudós komolyságával megírt tanulmányt. Az Irányok részben főként külföldön meg­jelent vagy felolvasott cikkeket, előadá­sokat találunk. Közülük három Teilhard de Chardinnel, egy Sík Sándor lelkisé­gével foglalkozik, rámutatva azokra a hasonlóságokra, amelyek a magyar pap­költő és a francia jezsuita gondolkodó között fennállanak. A katolikus iroda­lom — katolikus filozófiák című ta­nulmányon kívül különösen figyelemre méltó Rónaynak a vatikáni rádióban elhangzott három előadása, melyek a mai magyar irodalomban tükröződő ke­resztény szellem és életérzés jelentkezé­si formáit taglalják. Két tanulmány: a Teilhard a szocializmusban és az Istent képviselni azt fejtegeti, hogyan tudják a hivő emberek, a keresztény világné­zetet valló írástudók ma, a szocialista Magyarországon „Istent képviselni”, hi­tüket megújítani. A NAGY NEMZEDÉK tiszteletadás az Osvát—Babits szerkesz­tette Nyugat szellemisége előtt (Szépiro­dalmi Könyvkiadó, 1971). „Türelmes és lelkiismeretes” elemzéssel, érvek és el­lenérvek láncolatán át mutatja be a szerző — ha töredékesen is — a Nyugat „első nemzedékének” arcképcsarnokát, mindazt az értéket, szellemi vagyont, amit a két világháború között ez a progresszív folyóirat létresegített. Kom­mentárkísérletek ezek a tanulmányok írókról, költőkről, egy majdan megíran­dó nagy Nyugat-történetíráshoz. A port­résorozat (Ady, Babits, Kosztolányi, Szabó Dezső, Móricz, Heltai, Szomory, Kassák, Schöpflin) nemcsak a szakszerű filológiai kutatás eredményeit közli, az irodalomtörténész gondosan megfogal­mazott megállapításait, hanem megpró­bálja visszaadni azt az élményt, a felfe­dezésnek azt az izgalmát is, amelyet a kötetben szereplő írók műveivel és azo­kon keresztül egyéniségükkel való ta­lálkozás ébresztett Rónay Györgyben. Ez az eredeti, első kézből kapott oknyo­mozó „élménybeszámoló” teszi olvasmá­nyossá, élvezetes könyvvé A nagy nem­zedéket. Rónay méltó emlékezése „az új idők­nek új dalaival” jelentkező „másfajta rajra”, amely „egy társadalmi változás előkészítőjeként vagy tanúságaként lé­pett fel versben és prózában” — az ő Schöpflinről írott summázó sorait jut­tatja eszünkbe: „Kevés kritikus van, aki élményéről ilyen higgadt pontos­sággal, látványosságot kerülő egyszerű­séggel számolna be. Még kevesebb, aki­nél ugyanakkor ekkora hőfokú élmény kezeskednék — ha rejtve is, de mind­végig lankadatlanul — a megértés és értelmezés hiteléről”. Hegyi Béla MEGJELENT AZ ÚJ FILMLEXIKON Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent az Oj Filmlexikon első kö­tete, Abel Péter főszerkesztésében. A 626 oldalas kötet — A-tól K-ig — 1800 címszót tartalmaz s több mint ezer fényképet. Olvashatunk a lexi­konban a világ filmművészeiről, ren­dezőkről, operatőrökről, filmzenék szerzőiről, tájékoztatást kapunk eszté­tikai, történeti és technikai fogalmak­ról. 29 ország filmszakemberei, film­klubjai nyújtottak segítséget a lexi­kon adatainak összegyűjtéséhez. Bele­­bele lapozgatva s korántsem a tel­jesség igényével sorakoztatjuk ide né­hány nagyszerű magyar filmművész és filmszakember nevét — élőkét és holtakét —, akik távol szülőföldjüktől alkottak s alkotnak ma is... Agai Irén, Bánki Vilma, Bársony Rózsi, Békeffy István, Beregi Oszkár, Bíró Lajos, Bolváry Géza, Brodszky Mik­lós, Cziffra Géza, Paul Czinner, Dar­vas Lili, Eggerth Márta, Fejős Pál, Fodor László, Gaál Franciska, Gyér-FlUvl MEXIKÓIM gyai István, John Halas, Huszár Ká­roly, Kabos Gyula, Karády Katalin, Kertész Mihály, a nagy Korda-család: Sir Alexander Korda, Mária, Vince és Zoltán, Kozma József ... i A MAGYAR HÍREK KINCSES KALENDÁRIUMA A MAGYAR HlREK KINCSES KALENDÁRIUMA Boldizsár Iván szerkesztésében ismét megjelent, s mint minden esztendőben, ezút­tal is illetménykötetként kapják kézhez olvasóink. Tartalmáról mindössze ennyit: a 350 oldalas évkönyv cikkei, riportjai, irodalmi anyaga, s a rengeteg fénykép a szülőföld életének örömeiről és gondjairól ad számot az elmúlt esztendő tükrében. Forgassák, ol­vassák olyan szívesen, mint ami­lyen szeretettel a kötet készült. A kalendárium borítóján Albrecht Dürer fiatalkori önarcképét közöl­jük abból az alkalomból, hogy a magyar származású művész szüle­tésének 500. évfordulóját az 1971. esztendőben ünnepelte a világ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents