Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-11-27 / 24. szám
% Á r" ♦ ' I k n á-Horthy (Kovács Károly) névsorát (elolvassa a Corvin-koszorü kitüntetettjeinek _ < * V* / X ' -~Tr T • ■ * '■ i r • / "f T£ y * ‘I • • : V. Az utolsó hangverseny az Üjvilág bizalmatlan, idehaza. Lent: A hazájából elüldözött művész rideg menedékébe, új hontalanságba érkezik (Vámos László felvételei) Arcképek a mától (Dadányi JHikLón az Iaií'ö- és CfmpatL röewzza 3niézei izaJi&iztáLy,aeze.taie Bartók Béla élete budapesti színpadon Van-e remény még emberi fajunkban? — ha ez a gond s némán küzd már az ész, te szólalj, szigorú, szilaj, „agresszív” nagy zenész, hogy — mégis! — okunk van remélni s élni! Madách Imre kérdésével kérdez: „van-e remény még emberi fajunkban?” — ezzel a kérdéssel kérdi a sorsot Bartókhoz írt, nagy költeményében Illyés Gyula. És a magyar sorsot Bartók Béla sorsán át vallatni jó oka van. Bartók életének drámája a XX. század első négy évtizedében egyetlen nagy egyéniség életútjába, küzdelmeibe sűríti a XX. századbeli magyar sors, magyar történelem drámáját; az ő szellemi törekvései egybeesnek a század legjobb magyar fiainak törekvéseivel. Aki Bartók hányatott pályáját figyelemmel kíséri, Magyarország hányatott történelmét is látja. Aki színpadra viszi ezt a pályát, történelmi drámát vitt színpadra. A budapesti Thália Színház, amely most átmenetileg az egykori Renaissance Színház, majd Radius-mozi helyiségében működik, míg saját épületét renoválják, dokumentumjátékot állított össze Bartók Béla életének, korának, pályatársainak, híveinek és ellenfeleinek megnyilatkozásaiból, levelekből, kortársak vallomásaiból, tényszerű adatokból. Az adatok tudományosan öszegyűjtöttek, a legközvetlenebb szemtanú, Bartók egyik fia, ifjabb Bartók Béla által ellenőrzöttek. Kiválogatásuk Kristóf Károly munkája volt. Színpadi, drámai folyamatba állításuk pedig a színház művészeti vezetőjének, sok érdekes, szokatlan, meglepő és nagy sikerű színpadi ügy megvalósítójának, Kazimir Károlynak a munkája. Dante Isteni színjátékát, a Kalevalát, a Ramajanát jelentette meg a többi közt színpadon, drámai formában, és most, a színház tízéves jubileumán, a hazai. ünnepi Bartók-év alkalmából, Bartókiána címmel színre hozta Bartók életét. A játék jóval több, mint dokumentumok sorozata. Több, mint életrajz és önéletrajz. A kor története egy nagy, egyéni sors tükrében — tehát önálló műalkotás önálló dráma. Hiteles adatok szilárd és megváltoztathatatlan boltozatai közt megjelenő, művészi látomás. Olyan, mintha egy irattár hűlt adatai. száraz bejegyzései egyszerre életre kelnének, a rubrikákban csak a nevükkel szereplő személyek hirtelen eleven, cselekvő személyiségekké támadnának fel, saját arculattal, jellemmel, saját életúttal és saját gondolkodással. Mit mond egy név, például a Dózsa Lidié, egy egyszerű parasztnőé, akit Bartók felkeresett egyik népdalgyűjtő útján, szerény, kezdetleges fonográfjával? A név szerepel Bartók életében, de csak egyszerű név marad. Ha azonban ez a oarasztasszonv megszemélyesül egy színésznő, Horváth Teri megielenésében a színpadon és énekelni kezd, egyszerre megelevenedik a népdalgyűjtés minden nehézsége, sok tréfás epizódja, teljes jelentősége és tiszta öröme. Megelevenedik és epizódként az egész dráma szerves részévé válik. így elevenedik meg a színpadon az a nagy, ikersorsú férfibarátság is. amelv Bartók Bélát és Kodály Zoltánt összefűzte. így támad fel az a baráti kör, amely Bartókot a saját kortársai közt mutatja: Ady, Kodályné Sándor Emma, Tóth Aladár, Reinitz Béla, Balázs Béla, Thomas Mann, Szigeti József, Szenkár Jenő, Sergio Failoni körében. így lesz újra torakszorítáan élő pillanattá az, amikor Bartók eljátszotta, szinte magára maradva a sorsával és a hangszerével, az Elindultam szép hazámból, híres kis Magyarországból.. . kezdetű népdalt, a fátyolos búcsúzást. Megelevenedik a színpadon az a drámai epizód, amikor a kormányzó alapította Corvin-koszorút a kitüntetés ünnepélyes kiosztásától távolmaradva nem vette át, hogy kifejezésre juttassa szembenállását a harmincas évek főtendenciáiban háborúra, erőszakra mutató, európai politikájával. És megelevenedik az a pillanat, amikor a hazájából az értetlenségtől kiűzetett, bujdosó művész Amerikába érkezik, a kis hazából a nagyvilág új hontalanságába. Egy fiatal magyar színész, Kozák András átélt megszemélyesítésében vezet végig Bartók Béla sorsa ezen a drámai úton, dokumentumok szigorú falai és a költészet finom felhői között. Addig a megrázó pillanatig, míg a hazáját veszített művész a felhőkarcolók közt kiáltva a tihanyi visszhangot várja viszsza az idegen falaktól, kétségbeesve és mindhiába. Ezt a hiábavalóságot, ezt a kétségbeesettséget engeszteli ki, későn ugyan, de nem elkésetten, Budapesten most egy gyönyörű színházi előadás. Kiengeszteli, mert a kis haza nemcsak ezzel a tettel rehabilitálja ezekben az években nagy szülöttét. Lenyűgözött részese lehettem ez év elején annak a zsűrinek, amely hónapokon keresztül vizsgálta a Bartók műveltségi verseny során az ország öszszes középiskolásainak jártasságát Bartók zenéjében, az ifjúság kapcsolatát Bartók művészetéhez, pályájához, emberi magatartásához. Ez az ifjúság megragadóan magáénak érzi, vallja Bartók életművét és életét, mindent tud róla, amit egy művelt országnak tudnia kell százada legnagyobb művészfiáról. Ez a verseny, és most ez a színházi előadás arna vall, hogy a magyar ifjúság, a magyar nép kész arra lelkében és szellemében, hogy bejárja azt a szikrázó csillagvilágot, amely felé Bartók Béla művészete, embersége, jelleme mutat a magyar történelemben. Mátrai-Betegh Béla RIPORTER: Hány éves? DADÁNYI MIKLÓS: Harminchat RIPORTER: Mikor és hol végzett? DADÁNYI MIKLÓS: 1969- ben, a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának esti tagozatán. RIPORTER: A mérnöki munka specializálódása előrehaladott. Hogyan döntött a víllamosszakma mellett? DADÁNYI MIKLÓS: Tizennyolc éves koromban, gimnáziumi érettségi után matematikus-fizikus akartam lenni. Egyrészt az akkori idők — (1954) — káderpolitikája, másrészt anyagi okok miatt továbbtanulnom nem volt lehetséges. Állást kerestem. Mint tehetséges vívót tartottak számon sportberkekben, így ennek révén kerültem az Elektromos Művekhez adminisztrációs állásba. A sportot mindig nagyon szerettem, de nem tekintettem soha élethivatásnak, vagy legalábbis főfoglalkozásnak, ezért úgy határoztam, hogy szakmát tanulok, amit segédmunkásként egy szerelő csoportban kezdtem el. Villanyszerelői, villamosgép és telepkezelői esti tanfolyamok után levelezői tagozaton elvégeztem a villamosipari technikumot. Ezek után nyílt alkalmam először egyetemre jelentkezni. Akkor már kilencéves munkám, energiám és szakmai tapasztalatom a villamosiparhoz kötött, így ezt választottam. A matematika és fizika iránti fogékonyságom és szeretetem azért a mai napig is bennem él, mert mint villamosmérnököt, szakmámnak mindig az elméleti, a matematikától és fizikától elválaszthatatlan oldala érdekel, sokkal jobban, mint a gyakorlati. RIPORTER: Hogyan fogadták első munkahelyén, mint fiatal mérnököt, tapasztalta-e a generációk közötti feszültséget? DADÁNYI MIKLÓS: Amikor diplomát szereztem, már tizenöt éve voltam akkori vállalatom alkalmazottja. Anyagi vonatkozású dolgoktól eltekintve, lényeges változás nem következett be. Munkakörömet addigi tapasztalataim alapján rutinból el tudtam látni, és csak viták és harcok árán értem el később, hogy olyan beosztást kapjak, ahol az egyetemen belémtáplált ismereteket részben hasznosítani tudtam. Generációk közötti feszültség az én szakmámban olyan formában jelentkezik legmélyebben, hogy a technika rohamos fejlődésével, a még sok megoldatlan nehéz probléma ellenére is, az egyetemi oktatás tart jobban lépést, mint az iparvállalatok gyakorlata. így, a főleg elméletileg képzett fiatal mérnök, aki csak potenciálisan hordja magában feladatok megoldásának képességét, bekerülve egy vállalathoz, a következőkkel találja magát szemben: kész szakembernek tekintik, valamilyen aktuális, Dadányi Miklós sokszor speciális probléma azonnali megoldását várják el tőle, és ebben az esetben benne csalódnak gyakran; teljesen kezdőnek tekintik és inkább adminisztratív jellegű munkakörbe helyezik, s ekkor 6 csalódik. Sajnos ritka az az eset, amikor a vállalat szervezetten és módszeresen felkészíti a fiatal műszakit a célul kitűzött feladatok megoldására. A diplomás nem „késztermék”, csak jó alapanyag, vagy „félkésztermék”, amit még formálni kell ahhoz, hogy a befektetett szellemi és anyagi energiát nyereséggel adja vissza. Ehhez alapvetően két dolog kell: a fiatalok ambíciója és a tapasztaltak szervezett segítsége. Az utóbbi többször hiányzik, mint az előbbi. RIPORTER: Szakmai ambícióit kielégíti-e a mostani munkaköre? DADÁNYI MIKLÓS: Jelenleg egy faipari tervező intézet villamos szakosztályát vezetem, amelynek az a feladata, hogy faipari üzemek villamosenergia ellátásának és villamos berendezéseinek terveit készítse el. Kielégít annyiban, hogy új feladatot jelent két oldalról is. Más iparágba kerültem, így rengeteg, még számomra új dologgal ismerkedem meg, másrészt vezető beosztásban vagyok, ami szervezési és egyéb emberi vonatkozásban jelent sokszor nehéz, de érdekes feladatot. Nem elégít ki anynyiban, hogy távolabb esik az engem mindig jobban megragadó elméleti kérdésektől. RIPORTER: Nem érzi-e a szakbarbárság veszélyét, ha igen, mit tesz ellene? DADÁNYI MIKLÓS: A technikai forradalom korszakában egy műszaki szakember számára, aki ambiciózus és lépést akar tartani szakmája rohamos fejlődésével, s emellett nem egyedülálló agglegény, szinte elkerülhetetlen veszélyt jelent a szakbarbárság. Csökkenteni a veszélyt lehet sokféle módon. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert feleségem iparművész, és baráti körünkben is sok a művész. így otthonom levegőjében, mindennapos családi életemben és a barátainkkal való együttlétünkkor játszva és pihenve fogadok magamba annyi ellenszérumot, amivel szakbarbárságomat elviselhető mértékre tudom csökkenteni. Ha körülményeim nem volnának ilyenek, akkor nem hiszem, hogy lenne időm és energiám hasonló eredményt olvasással és önműveléssel elérni. RIPORTER: Az erdő és a faipar a munkahelye. Szereti-e az erdőt és általában a természetet, vagyis munkakörének elvállalásában tényezőként szerepelt-e ez a körülmény? DADÁNYI MIKLÓS: Az erdőt és a természetet nagyon szeretem, de nem mondhatom, hogy munkaköröm elvállalásánál ez szerepet játszott, mivel villamosmérnökként a faiparban dolgozom és a faipari üzemekben a természet szépségéből, nyugalmából és csendjéből csak annyi marad, hogy néhol környezetet biztosít. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál „Lepje meg magyarországi ismerőseit! Megbízásait teljesíti, ajándék- és virágküldemény eit ön helyett megvásárolja és a kért címre szállítja a BOY SZOLGÁLAT! CÍM: BUDAPEST, V., BAJCSY-ZSILINSZKY ÜT 20. TELEFON: 123—523, 290—290
