Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-11-13 / 23. szám
ff'* A Budapesti Művészeti Hetek dús zenei programja alaposan elkényezteti fővárosunk művészetbarát közönségét, világhírű vendégművészek és a magyar zenei élet legkiválóbbjai lépnek fel a hangversenyeken. Íme, hárman a művészek közül: Stefan Ruha Bartók hegedűversenyét játszotta, Lamberto Gardelli vezényelte a Filharmóniai Társaság Zenekarát az Erkel Színházban, Kovács Dénes Mendelssohn hegedűversenyét adta elő a Zeneakadémián. Kovács Dénes Lamberto Gardelli Stefan Ruha (Vámos Lszló felvételei) * Konzuli egyezmény Angliával Október 29-én, az angol külügyminisztériumban kicserélték a Budapesten 1971. március 12-én aláírt magyar—angol konzuli egyezmény ratifikációs okmányait. Az okiratcseréröl szóló jegyzőkönyvet dr. Házi Vencel, londoni nagykövetünk és H. V. Richardson, az angol külügyminisztérium főosztályvezetője írta alá. A konzuli egyezmény 1971. november 28-án lép hatályba. * Magyar gazdasági napok Belgiumban A Magyar Kereskedelmi Kamara, a MTESZ és a belga külkereskedelmi hivatal szervezésében magyar gazdasági napokat rendeztek Brüsszelben. A belga részről megnyilvánuló érdeklődést e sok szempontból újszerű rendezvény iránt tükrözte az is, hogy a megnyitó ülésen a belga főváros gazdasági, üzleti életének mintegy 200 vezetője, képviselője jelent meg. A kormány részéről részt vett a megnyitón André Cools miniszterelnök-helyettes, gazdaságügyi miniszter. A megnyitó beszédet de Staercke, a belga külkereskedelmi hivatal elnöke mondta, majd Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, a rendezvénysorozat magyar fővédnöke tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Huszonnégy európai főváros képviselői Budapesten Budapest főváros Tanácsa és a főváros lakossága 1972—1973-ban emlékezik meg a korábban önálló három Duna-parti város, Óbuda, Buda és Pest egyesítésének, hazánk egységes fővárosává nyilvánításának századik évfordulójáról. A centenáriumi megemlékezések kapcsán a fővárosi Tanács budapesti találkozóra hívta Európa fővárosainak vezetőit 1972 őszére. A tervezett találkozó előkészítéseként 1971. október 26-án és 27-én 24 európai főváros képviselőjének részvételével megbeszélést tartottak a Gellért Szálló tanácskozótermében. A tanácskozáson felszólalt Andora la Vella, Ankara, Athén, Bécs, Belgrád, Berlin, Bern, Bukarest, Hága, Helsinki, Koppenhága, Lisszabon, London, Madrid, Monaco, Moszkva, Osló, Párizs, Prága, Róma, Stockholm, Szófia és Varsó képviselője. A részt vevő fővárosok küldöttei elhatározták, hogy a találkozó témájához kapcsolódó, saját fővárosukat bemutató közös kiállítást rendeznek Budapesten. Arcképek a mából (~ifie.ny£ HttLa AZ ÉLET ÉS TUDOMÁNY FŐSZERKESZTŐJE RIPORTER: Mióta irányítja a lapot? FENYŐ B.: Csaknem 6 év óta. RIPORTER: Beszéljen az Élet és Tudomány jellegéről, példány számáról, esetleges elődjéről és olvasótáboráról. FENYŐ B.: Az Elet és Tudomány sok tekintetben eltér a megszokott tudományos ismeretterjesztő orgánumoktól. Az egyik sajátossága az, hogy hetilap. Tudomásom szerint sehol a világon nincsen még egy olyan hetilap, amely teljes egészében a tudományos ismeretek népszerűsítésének szolgálatában állna. Egy másik sajátosságunk olvasótáborunkkal függ össze. A tudományos ismeretterjesztő lapok egyik típusa „leszáll’ a tanulatlan tömegekhez, s alapvető, elemi tudományos ismereteket nyújt nekik. A másik típus az olvasótól legalább középiskolai végzettséget tételez fel. Mi a nyolc általános iskolát végzett olvasóra gondolunk, amikor a lapot szerkesztjük, ugyanakkor egyáltalán nem „szállunk le’’ a tudomány magaslatáról. Közérthető módon ugyan, de a legkorszerűbb ismereteket dolgozzuk fel olvasóink számára. Azt szoktuk mondani, népművelő lap vagyunk: hidat építünk a tudomány legújabb vívmányai és az olvasó meglevő ismeretei közé, egyúttal felfrissítjük már elhomályosult ismereteit is. Így elősegítjük olvasóink permanens tanulását. Harmadsorban: az Élet és Tudomány cikkeit tudósok, szakemberek írják, mégpedig minden témát rendszerint az adott kérdés elismert hazai művelője. Negyedszer: szinte valamennyi tudományos ismeretterjesztő folyóirat vagy csak természettudományos cikkeket közöl, vagy csak társadalomtudományiakat. Az Elet és Tudományban az olvasó éppúgy talál fizikát, mint néprajzot, csillagászatot, mint történelmet, technikát, mint pszichológiát. Ami a példányszámot illeti, ez mintegy 140 ezer. Tekintettel arra, hogy Magyarország lakossága 10 millió, ez a példányszám rendkívül magas, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egyáltalán nincsen monopóliumunk. Talán érdekli önt, hogy lapunk 13 ezer példánya külföldre kerül. Azt is hangsúlyozni kell azonban, hogy a tudományos ismeretterjesztés Magyarországon nagy múltra tekint vissza, számos tudományos ismeretterjesztő folyóiratunk volt a múlt század elejétől kezdve. Az Élet és Tudományhoz hasonló lap azonban nem létezett, de bizonyos elemei megtalálhatók a századunk első felében igen népszerű Vasárnapi Újságban. Hogy kik lapunk olvasói? Az elmondottak után talán meglepő; munkásoktól kezdve akadémikusig „mindenki". Lapunk 25. évfordulója alkalmából felhívást intéztünk olvasóinkhoz, mondják el a lapunkkal kapcsolatos véleményüket, kifogásaikat, javaslataikat. Kértük azt is, hogy a levélírók közöljék iskolai végzettségüket, életkorukat és munkakörüket. Több mint 500 levél érkezett — 1000 oldalnyi terjedelmű két vaskos kötetet tesznek ki a levelek — s ezekből jól megmutatkozott, hogy lapunk a lakosság minden rétegében, kisdiákok és tanárok, háziasszonyok és falusi emberek, magas képzettségű értelmiségűek és kétkezű dolgozók között egyaránt népszerű. RIPORTER: Ez csakugyan meglepő, hiszen ön azt mondotta, hogy a lapot úgy szerkesztik meg, hogy a 8 általánost végzett olvasók értsék meg. Mivel magyarázza, hogy egyetemi végzettségűek is olvassák? FENYŐ BMa a magasan képzett emberek annyira specializálódtak, hogy nehezen tudják nyomon követni a saját tudományáguk fejlődését is, arra pedig egyáltalán nincs idejük, hogy figyelemmel kísérjék azt, ami más tudományágakban megszületik. A fizikus az Élet és Tudományt nem a fizikai cikkekért olvassa (bár rendszerint azokat is megnézi), hanem a csillagászati, földrajzi, művészeti vagy a történelmi cikkek kedvéért. A sajátjától távol álló tudományágban pedig egy egyetemet végzett olvasó sem jártasabb — kivéve, persze, ha valamilyen okból valamely téma közelebbről érdekli —, mint aki most végezte el az alap- vagy középfokú iskoláit. RIPORTER: ön újságíró. Hogyan szerzett jártasságot és biztonságot az alapképzettségétől eltérő területen? FENYŐ B.: Nincsen ellentmondás az újságírás és a tudományos ismeretterjesztés között. Az újságírótól eddig nem kívánták meg, hogy a természettudományokhoz értsen, de már ma is — és holnap még inkább — az újságírónak ki kell ismernie magát a különféle tudományok világában. Éz a tudományos és technikai forradalom egyik következménye. Hogy hogyan szereztem jártasságot és biztonságot ezen a területen? Megadatott nekem, hogy a munkám során tanuljak. Mielőtt a lap főszerkesztője lettem, kilenc éven át a munkatársa voltam, mindenféle cikk szerkesztésében részt vettem, s miközben rákérdezdeztem a szerzőkre, hozzáolvastam a cikkekhez, nagyon sok minden rám ragadt. Volt másfél év az életemben, amikor kizárólag tudományos munkán dolgoztam. Az Akadémia Automatizálási Kutató Intézetében az automatizálás társadalmi hatását vizsgáltam. Talán az is segít a munkámban, hogy félállásban a közgazdasági egyetem tudományos munkatársa vagyok, s az ott szükséges tudományos módszereket, kritikus szellemet átviszem a többi tudományág területéről készült cikkek megítélésébe. Egyébként nem hiszem, hogy bárki is azt követelné, hogy értsek mindenhez. A Fenyő Béla polihisztorok kora lejárt. A garancia arra, hogy a lapban komoly tudomány ölt népszerű formát az, hogy — mint mondottam — a cikkeket szakemberek írják, a szerkesztőségben munkatársaim fizikus-, mérnök-, biológus-, történész stb. végzettséggel rendelkező újságírók, s hogy valamennyi kéziratot szerkesztő bizottsági tagjaink s ha kell egyéb szakemberek véleményezik. Ritkán fordul elő, hogy valamelyik cikk szakmailag kifogásolható lenne. Egyébként bizonyos mértékig igyekszem is megőrizni a laikus hozzáállást, hogy vissza tudjam tartania szerzőket és a szerkesztőket attól, hogy olyan szakmai részletekbe bonyolódjanak bele, amelyeket a feltételezett olvasó nem érthet meg. RIPORTER: Hogyan sikerül összeegyeztetni a tudományosságot és a szakszerűséget a közérthetőséggel? FENYŐ B.: Ez a legnehezebb feladat. A módszer lényegéről már szóltam. A cikkeket szakemberek írják, s olyan szakemberek közreműködésével öltenek végleges formát, akik egyben újságírók is, akiknek tehát szakmájuk a tudomány népszerűsítése — mert ez is szakma. RIPORTER: Van-e a lapnak levelezési kapcsolata az olvasóval? FENYŐ B.: Ez a kapcsolat meglehetősen sokrétű. Állandó rovatunk a Kérdezz — Felelek, továbbá a Kedves Elet és Tudomány. Az előbbi keretében az olvasóink kérdéseire válaszolunk, a másodikban elsősorban megjegyzéseiket, hozzászólásaikat közöljük. Olvasóink nagyon magas mércét állítanak a lap elé, s ha valamilyen elírás történik, rögtön számos levelet és telefonhívást kapunk. Továbbá állandó feladványsorozataink vannak, A gondolkodás iskolája rovatban logikai feladványokat tűzünk ki magas díjakkal. E rovatunk októbertől márciusig tart, ezt követik sakkfeladványaink, majd nyaranta nyelvi játékaink. Mindezeken sok ezren vesznek részt. Azonkívül időről időre fotópályázatokat hirdetünk, sőt cikkpályázatot is — ily módon is igyekszünk felfedezni tehetséges tudománynépszerűsítő szakembereket. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál DÓZSA GYÖRGY SZÜLETÉSÉNEK 500. ÉVFORDULÓJÁRA KÉSZÜLÜNK Az Országház delegációstermében, Kállai Gyula elnökletével október 28-án ülést tartott a Dózsa Emlékbizottság. A program szerint Dózsa György születésének 500. évfordulója tiszteletére megrendezésre kerülő ünnepségsorozat 1972. június 25-én Cegléden kezdődik, abban a városban, ahol annak idején Dózsa az általa vezetett parasztforradalom céljait összefoglaló híres beszédét tartotta. A jövő év szeptemberében a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Magyar Történelmi Társulat nemzetközi tudományos ülésszakot szervez Budapesten, erre, a hazai történészeken kívül negyven külföldi tudóst hívnak meg. A továbbiakban kiállítások, új tudományos, irodalmi, művészeti és ismeretterjesztő művek látnak napvilágot, a többi között újra kiadják Eötvös József Magyarország 1514-ben című művét. A Dózsa Emlékbizottság egyébként irányelveit is közzétette a sajtóban. Az irányelvek megjelölik a parasztháború jelentőségét, történelmi helyét és tanulságát, rámutatva arra, hogy a Dózsa-tradíció olyan politikai-ideológiai hagyomány lett, amely történelmünk során mindmáig összeforrott a haladásért vívott társadalmi és osztályküzdelmekkel, a Dunavölgyi népek eszmélésének és összefogásánál?; előrevivő folyamatával. 6
