Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-11-13 / 23. szám
(ÁR 0 SOIL Ms I. „SZÁMADÓ JUHÁSZA" körülmények közt élt itt, amelyben Nagyköröst a Nyúlok szigetének nevezi. Hogy valaki a Nyulak szigetén eltemettetett. Ezt pedig így magyarázza meg: „Nyulak szigete: Nagykörös; az eltemetett egyén: saját magam." Itt zaklatja öt a hatalom életrajzírásokkal, a két életrajz közül az egyik Nagykörösön került elő. Az egyiknek 1851. november 9. a dátuma, tehát néhány nappal megérkezése Néha oldódott a szorítás, néha fölengedett a feszültség: Arany e kilenc év alatt tréfálkozni is tudott, baráti körben megenyhült, még „bökverseket” is írt, kínrimeket is képes volt alkotni egy-egy névnapra, egy-egy disznótorra, egy-egy baráti összejövetelre. A derűs Aranyt idézzük ezután. Itt vannak a tárlók alatt azok a kéziratok is, amelyeket nagykőrösi családok régi láután kelt. Miután ez az életrajz nem, volt elég, újabbat kellett írnia 1853. június 7-én, ez is Nagykőrösön kelt, s mind a kettőben meg kellett magyaráznia szegény Arany tanár úrnak a bizonyítványát: mit csinált, hogyan viselkedett a forradalom alatt, meg kell magyarázni szegénynek „erkölcsi feddhetetlen magaviselet’’-ét. Magyarázza is szegény. A magyar irodalom legszomorúbb írása ez a két életrajz. — Itt keresték fel Arany Jánost, talán éppen ezekben a szobákban — beszéli el Toros tanár úr, de már nem nekem, hanem nagykőrösi iskolásoknak, akiket a múzeumon végigvezet —, és itt kértek tőle üdvözlő, köszöntő költeményt, amikor Ferencz József 1857- ben Magyarországra készült, s terv szerint átutazott volna Nagykőrösön is. Kínáltak neki, amint Tompának írta, „Aranyakat ígérve, sokat, sokat", fölvetve előtte, hogy a köszöntő költeményt a hivatalos lapban különleges eljárással, „arany betűkkel" nyomtatnák ki. Arany meg nem tagadhatta, csak annyit mondott szegény, hogy ilyen beteg vagyok, olyan beteg vagyok ... A gyermeksereg meg várja a múzeumvezető, a „számadó juhász” további szavát. — Nem köszöntött királyt, hanem megírta e vers helyett, titokban, úgy, hogy évekig az asztalfiókjában rejtegette, A walesi bárdok-at. Később diákjai kezdték másolgatni, olyan formájú gyerekek, mint ti vagytok, és terjesztették, titokban, a tanyavilágban. dáiból bányászott ki a fáradhatatlan „számadó juhász”. Például egy „ét-költemény”: Tyúk ide, búbos! Kalács ide, fonatos! Bélés ide, rongyos! Vagy egy Arany-sirvers a körösi temetőből (Törös László ki is visz oda, meg is mutatja): Azt jelenti e néma jel Itt nyugszik Bordács Dániel Bíró, ügyvéd, polgár, barát Sok szegény szív áldja porát. Kézbe veszem a feledésből kiásott Arany-verset, amelynek ez a címe: „Tréfás köszöntő vers Fodor Gerzson névnapjára.” Törös László úgy olvassa föl az utolsó négy sort, hogy a gyerekseregnek ki kell találni, rá kell vágni a rímet: Légy jó egészségben, derék Gerzon Fodor, Válamig a halál sleppje el nem... — No? — ... sodor — feleli egy kis szőke. — Jól van, fiam. Folytatom. Égő pipád füstje legyen mindég bodor — És e poémában ne sértsen a ... — No? Csend. — ... modor — fejezi be a verset is, meg a múzeumi szabad órát a „számadó juhász”. Ruffy Péter Az Arany-szobor A gyár esti látképe QYAR, TANYAK KÖZÖTT Bármelyik úton közeledünk a város felé, az Őszi fényben a lapos táj ékszereiként villannak meg köröskörül a fehér tanyák. Gyümölcsös kertek közepén állnak a tomácos házak, a tanyavilág gyűrűként övezi Nagykőrös immár valódi városnak tűnő belterületét. A vidék jellemzője volt a múltban és jellemzője a jelenben is a zöldség- és gyümölcstermelés, amelynek alapja a pontos, gondos paraszti munka, az áldozatos, türelmes szakértelem. A környék bőséges gyümölcstermelésének feldolgozására épült meg itt 1896- ban a Gschwindt-féle szeszfőzde, egy földszintes, magasba nyúló kéményű épület. Ebből a kisüzemből nőtt ki háromnegyed évszázad alatt a mai Nagykőrösi Konzervgyár, az ország egyik Készül a zöldborsó konzerv legnagyobb, legkorszerűbb zöldség-gyümölcs feldolgozó üzeme. A régi épület eltűnt, nyoma sincs már, a lapos, hosszú „ázeszház” emlékét csak fényképek őrzik. Több mint ötven esztendeje, 1920-ban, a Gschwindtcég engedélyt kapott különböző konzervek készítésére is. A konzervüzem épülete 1922-ben készült el, a gyár termelése a második világháborúig egyetlen esztendőben sem érte el az évi ötezer tonnát. Az újságíró, aki őrzi még gyermekkorának ízeit, jól emlékezik a Gschwindt-féle gyümölcslekvár jellegzetes zamatára. Nagy fadobozokban árulták a kocsonyás, olykor taplókemény, cukorikrás gyümölcsízt, amely a szegényebb emberek különleges csemegéjének számított. A háború nem vonult el nyomtalanul a Nagykőrösi Konzervgyár fölött, de az üzem régi szakembereinek, munkásainak sikerült viszonylagos épségben megőrizni az épületeket, a berendezéseket és a nyersanyagokat. így a termelés már 1948-ban elérte a háború előtti szintet, de aztán hoszszú ideig semmivel sem múlta felül. Kezdetleges módszerekkel dolgoztak akkoriban itt, gép alig volt, a szállítás lovaskocsikkal és kézi targoncákon történt, a kések, a keverőkanalak és a nyitott főzőüstök számítottak a legmodernebb berendezéseknek. A kézimunka aránya az összes munkához viszonyítva az idő tájt 90 százalékot tett ki. Mondhatnánk úgy is, manufaktúra jellegű kisüzem volt ez a javából, a gyár munkáslétszáma csúcsidénybe épp hogy elérte a 400—500 főt, de télen ez a létszám is egynegyedére esett vissza. Az 50-es évek végén nagyobb arányú beruházások kezdődtek Nagykőrösön, a gépi-kézi munka aránya néhány esztendő alatt 60—40 százalékra javult. Az igazi fellendülés az 1966-ban megkezdődött építkezésekkel következett be. A nagyarányú rekonstrukció során az üzem új épületrészekkel bővült, az elavult technológiai berendezések nagyrészét korszerű berendezésekre cserélték fel. Ily módon 1970-re a Nagykőrösi Konzervgyár nem csupán Magyarország, hanem egész Európa egyik legmodernebb zöldség-gyümölcs feldolgozó üzeme lett. Ha összehasonlítjuk a gyár háború előtti évi termelését a mostani idők csúcsidény napjaival, világosan érzékelhetjük azt a roppant fejlődést, ami itt végbement A régi ötezer tonnás évi termelést ma a gyár tíznapi termelése jócskán felülmúlja. Az üzem termelési értéke az elmúlt 10—12 esztendőben a tízszeresére nőtt, a munkáslétszám eközben 1800 főről 4000 főre emelkedett. A gépesítés, a modern gyártási technológia következménye ez, az egy főre eső termelési érték megsokszorozódása. A nagyüzem jelenléte törvényszerűen befolyásolta a város és a környező vidék életét is. A Nagykőrös közelében levő mezőgazdasági üzemek az elmúlt esztendőkben megsokszorozták öntözött kertjeiket, a zöldség- és gyümölcstermelő területeket. A gyár állandó szerződéssel több mint tizenötezer hold termését köti le, Érdemes összehasonlítani a Gschwindt-féle üzem műszaki gárdáját a mostanival. A gyár 1948-ban, az államosítás előtt egy konzervmesterrel és négy konzervsegéddel rendelkezett. Jelenleg mintegy ezer szakmunkás dolgozik az üzemben, a közép- és felsőfokú technikumot végzett szakemberek száma megközelíti a háromszázat, az egyetemi, főiskolai diplomával rendelkező vezetők száma már néhány esztendővel ezelőtt 50 felett járt, azóta is egyre fokozódó ütemben gyarapszik. A gyárban dolgozók jelentős része nő. Éppen ezért az üzem területén modern ABC-áruház épült, óvodák, bölcsődék könnyítik meg az asszonyok helyzetét. Rendelőintézet, kultúrház, nagy befogadóképességű étterem tartozik a gyárhoz, a nagyüzem, a városon belül egy új város képét öltötte fel. Nehéz lenne felsorolni mindazokat a gyümölcs- és zöldségfajtákat, amelyeknek feldolgozásával a Nagykőrösi Konzervgyár foglalkozik. Csak a legjelentősebbeket említjük meg: a paradicsom-, paprika-, uborka-készítmények sorát. Az itt termelt kitűnő minőségű áruk jelentős része exportra kerül, a Szovjetunióban közkedvelt a magyar „Zakuszka”, a nyugati piacon keresettek a nagykőrösi paradicsom- és paprikasűrítmények. Az irodalomtörténet úgy tartja számon ezt a várost, mint Arany János lakóhelyét, de akkor is, ha ezt a tényt nem említjük, az embereknek nap nap után szemébe tűnik, eszébe jut Nagykőrös neve. Aligha hinnénk, hogy az ország egyetlen élelmiszerboltjából is hányoznának a Nagykőrösi Konzervgyár termékei, akár Budapesten, akár Debrecenben, akár Zalaegerszegen vesszük az árukészletet szemügyre. A város neve így a nagyüzem nevével fonódott egybe, a tanyákkal körülvett alföldi település ily módon vált ismertté a modern korban is. Kristóf Attila (Novotta Ferenc és Botocska Péter felvételei) 13
