Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-11-13 / 23. szám

{/fr- kló fifaftikcL'W&xtfójftinléfe

Marosán László: Balatoni szél

Mészáros Andor: Az akarat

A Budapesti Művészeti Hetek kincseket összegyűjtő igyekezete nemcsak a zene sok kiválóságát csábította Budapestre, hanem egy olyan képzőművészeti kiállítást is produkált, amelyre méltán lehet büszke a magyar főváros. Űgyis fogalmazhatunk, hogy Bartók és Kodály városa, a zene tisztes tradícióit őrző Budapest új hagyomány építőköveit kezdi lerakni, otthonába fogadva az első nemzetközi kisplasztikái biennálé gazdag anyagát, a kisméretű szobrászat művelőinek világtalálkozójává avatja fővárosunkat. S ez több szempontból is jó dolog. Jó azért, mert minden eddiginél nagyobbra nyitja a kaput a magyar képzőművészet számára, hogy megvívhassa harcát nemzetközi küzdőtéren, összehasonlításra ad módot, s mert a művészeteket értő és szerető közönséget a nemzetközi viták fősodrába vonja, véleménynyilvánításra kényszeríti. Az első kiállításon huszonkét ország művészei vesznek részt és minden iskola, stílusirányzat képviselői, amilyet csak a világ ismer. Nincs módunk mégcsak felsorolni sem őket, nemhogy értékelni valamennyit. Elvégezte ezt a feladatot helyettünk a magyar művészeti kritika, megfelelő bírálatot adva a biennálé általános jelentőségéről, az egyes művekről, külön kiemelve azt, hol tart ma a magyar kisplasztika. Hadd idézzünk mégis egyetlen megállapítást, amely így vagy úgy különböző megfogalmazásokban minden írásban visszatér és amely önmagában is megmagyarázza, miért olyan fontos e budapesti találkozó. „Ez a budapesti biennálé akár történelmi fordulót jelenthet: mert már előre s kifelé lép a Pop ultranaturalizmus keltette bonyodalmakból; előre és kifelé lép a fenomenológiai káoszból a humánum nem kevésbé bonyolult, mégis kristályosán tiszta világa felé." Szabó Györgynek, az Elet és Irodalom műkritikusának szavait idéztük, bizonyítandó azt, hogy nem akármilyen találkozóra sikerült összegyűjteni a világ kisplasztikusait a budapesti Műcsarnokban.

Az alábbiakban, csak mintegy jelzésül, bemutatunk néhány művet, elsősorban magyar művészek alkotásait.

(Vámos László felvételei)

Samuel E. Gallo

(USA):

Klasszikus felület

Ferenczy Béni: Játszó fiúk

Mészáros Andor (Ausztrália): A vak

Jobbra:

Janez Bolyka (Jugoszlávia): Rlnocérosz

Gárdonyi Géza;

láthatatlan ember

Képrcgcny-változat: Cs Horváth Ttor- Korcsmáros Pál