Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-10-16 / 21. szám
5^M Á T R Á B Ó L Mátrafüred és Mátraháza között — de inkább Mátraházához közelebb, gyalog az erdőn félórányira — elágazik az országút, s ha valaki történetesen nem, ismeri erre a járást, zsákutcába kerül. A kissé emelkedő út végén két kétemeletes üdülő fogadja jobbról és balról is. Ápolt kert, a gyermekeknek úszómedence, hinták, röplabdapálya, tekéző. Autóút itt nem vezet tovább, csak a vízszintes sárga-fehér turistajelzés mutatja, merre jutunk az erdei ösvényen, messzebbre. A Gyöngyös irányából idetévedt autós szépen megfordul — ne hallgassunk oda, mit mormol magában —, gurul vissza a főútvonalra, megy Mátraházára vagy onnan a Kékesre. Ám aki előre megfontolt szándékkal érkezik ide, a SZOT, a Szakszervezetek Országos Tanácsa felügyelete alá tartozó, az ország legszebb vidékeit behálózó üdülőinek egyikébe — és persze akinek ideszóló beutalójegye van a zsebében —, nyomja le bátran a főépület kilincsét, rázzon kezet a gondnokkal, Zsidó Józseffel, aki mindig elegáns, és mindig udvarias, aki mindig siet, mert millió dolga van, és mégis mindig ráér, ha a vendég kíván tőle valamit. Már az első percekben, amint a kedves üdülő elhelyezkedett, kitárta szobája ajtaját és kikémlelt a teraszra, szemügyre vette a tisztes távolságban glédában álló fenyőket, majd másfele kalandozott, belehuppant a hatalmas társalgó színes műbőr garnitúráiba, megcsodálta a kiállításra illő zöld növényeket — s bosszankodott, miért satnyul otthon, Pesten az övé —, mondom, már az első percekben egy dolgot megállapíthatnák, mégpedig azt, hogy két hétig itt minden és mindenki őérte van, miatta sürög-forog az üdülő 40 főnyi személyzete, a recepcióban helyet foglaló Pannikától, táviratfeladások, interurbán telefonok, menetrendek tudósától, a szakácsokon, cukrászokon, fiatal felszolgáló lányokon, takaritónéniken át a büfé szép kávéfőzőnőjéig, a fodrászkisasszonyig, és a naponta öt kilométert gyalogló, újságokat és leveleket cipelő postásnőig — A földszinti recepció házimikrofonja a Magyar Rádió társszerzője. Napjában négyszer szakítják meg az adást, invitálják a vendéget az étterembe és kívánnak jó étvágyat a reggelihez, ebédhez, uzsonnához, vacsorához. Az éttermi tündérkék, hozzák, viszik keresztül-kasul a titokzatos elnevezésű finom falatokat, amiket a vendég előző napon étlapról kiválasztott. Csak a különböző színű és formájú zsetonokat kell femutatni, s máris megvalósul a „terülj asztalkám’’. Hogyan lehetséges napi tizennyolc forintért mindezt nyújtani? — kérdezem a gondnokot az egyik háromfogásos, bőséges ebéd után. — Egy személy üdültetésének önköltsége két hétre 1008 forint. A beutalt dolgozó vagy nyugdíjas ebből mindössze 252 forintot fizet, a többit a szakszervezet és az állam pótolja. Gazdasági vezetőnk nagykereskedelmi áron vásárol, a környékbeli földművesszövetkezetek legszebb áruikat szállítják nekünk. Zsidó József 11 éve vezeti az üdülőt, működése egy falu tanácselnökének munkájához hasonlítható. Körülbelül 1600 hektárnyi területen minden az ő gondja. A beutaltak jó ellátása, az üdülőházak és személyzeti épületek karbantartása, a meleg vizet szolgáltató kazánok üzemeltetése, az utak, a világítás, a csatornázás állapotának állandó ellenőrzése, a személyzet betanítása. Télen liO-en üdülnek itt, nyáron 170-en, köztük 70 gyerek. Jönnek az ország minden tájáról, a dolgozók nagy társadalmának legkülönbözőbb rétegeiből. Mi a legfontosabb egy ilyen non-stop üdülő vezetésénél? — Két dolog nélkülözhetetlen. Az egyik a pszichológia ismerete. Ezt az egyetemen tanultam. A másikat nem lehet tanulni. Az vagy van, vagy nincs. Szeretni kell az embereket. Ezzel az ismerettel, s ezzel a tulajdonsággal rendelkezik a kultúrfelelős, Jesse Edit ke is, Az ő birodalma az 1500 kötetes kölcsönkönyvtár, rendezésében folynak a társalgó-Az üdülő főépülete ban délutánonként és tévészünnapokon a különböző zenés fejtörők és furfangos bajnokságok, a pingpong, a teke- és biliárdversenyek, s utoljára hagytuk a legszebbet sokféle foglalatossága közül: a Mátra megismertetését. Rövidebb, hosszabb gyalogtúrákat vezet, egész napos kirándulásokat busszal Eger-nézőbe és körbe a Mátrába. Minden kövéhez fűződő emlékét, mondáját, legendáját — és ez nem túlzás — ismeri. — Gyermekkorom óta élek a hegyek közt, s mindent, ami az egri levéltárban s másutt is az én kedves Mátrámról megjelent, elolvastam. Gazdag házi dokumentációm van, nemcsak a Mátra múltjáról, hanem jelenéről és jövőjéről is. Egy-egy kirándulás jó alkalom arra, hogy büszkén mutathassam — hogy csak egyetlen példát említsek — a visontai Gagarin Hőerőmű hatalmas építkezését. A mátrai üdülés utolsó, tizennegyedik napján furcsa jelenség tapasztalható: a vendégek gondterhelten járkálnak a bejárati hall kellős közepén álló asztal körül. Az asztalon vendégkönyv. Azon tűnődnek, mit írjanak bele búcsúzóul. Olyasmit, amit eddig még senki nem írt. Hogy ragyogó tisztaságot tapasztaltak és ízlett a koszt, hogy itt mindenki kedves és udvarias volt velük, hogy ilyen jól még soha nem pihentek? De hiszen mindezt már az előző turnusok tagjai bejegyezték. A mi komoly problémánkat végül is egy vállalkozó kedvű alkalmi poéta — civilben textilgyári szövőnő — oldotta meg. Rímekbe szedte, szellemesen elemezte a tényeket, s egyetértésünk jeléül csak a nevünket írtuk alá. Hernádi Magda A recepció non-stop mosolyú Pannikája Indulás a gyalogtúrára. Középen Edltke, a „kultúros” Gárdonyi Géza: láthatatlan ember Képregény-változat: Cs Horváth Titor - Korosmáros Pál Miféle rózsaszálat? £n ugyan nem. A lány elutasító ridegséggel sár-, konfordul s megy tovább. Zéta úgy érzi magát, mint akit félig agyonvágtak. A világ összezavarodik a fejében._________ A cselédek barátságtalanul fogadják az úrias külsejű jövevényt. Csak Dsidsia tekintetében villan fel az öröm lángja. Nem is remélte, Hogy még egyszer viszontlátja a szép görög ifjút. Mire beköszönt az ősz, Zétáról lekopik a görög ruha. Nem bánja,' már régen óhajtozott, hogy végre hun öltözéke legyen. Ha külsejében, s egyszer majd lelke mélyéig hunná lesz, talán közelebb kerül Emőkéhez. Bajuszt növesztett, s büszkén feszit farkasbőr köntösében. így kísérgeti urát. Csáth hamar megkedvelte új csatlósát. Hordozza magával, bárhová megy, és útközben beszélteti erről-arról. Egy decemberi napon Csáth haragvó tekintettel érkezik vissza Attila palotájából. Alighogy eltűnik a belső terem bejáratának kárpitja mögött, hivatja Zétát. A fiút egyszerre elfűti a meleg. Rosszat sejt s ura elé lépve, rögtön látja, hogy nőm csalatkozott. Priszkosz küldte ezt a levelet. Azt írja benne, hog, te elszöktél f ’ Csáthban egyszerre elbődül az ál- . V / lat. Nem vár magyarázatot. Csakí^'í ' azt látja, hogy egy hitvány rab szolga meg merészelte csalni. Hej , kutya gazember. . -*■ tőle! m§Á SL 'Igaz. . .Vallomással tartozom neked, uram. A levelet, amellyel hozzád jöttem nem Priszkosz irta, - hanem én .. . Dsidsia lélekszakadva fut Bial tosért. A seborvoslás mestere is vele tüstént. Ugyan ne ríj man, nem hótt ez, hogy siratni kölljön, Igaz, jól megporhanyitotta az úr, de majd csak lábra állítom.
