Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-10-08 / 20. szám
JitA j& rv-O 'ítA o n s A magyar gyermekjátékdalok életre szóló élménye Külföldön élő magyarjaink családi körének, valamint legtöbb határainkon túl működő különböző mamagyar családok leginkább ezt nélkülözik. A nagyobbacskák és az ifjak részére bőségesen akad magyar KERÉNYI GYÖRGY magyar népdalkincs igen gazdag ezekben is. A Magyar Tudományos Akadémia egyedülálló gyűjteménye, a „Magyar Népzene Tára” első kötete 1061 gyermekdalt, illetve változatait tartalmazza. Szemelgettek belőlük a már korábban megjelent kü lönböző óvodai és iskolai kiadvá-MÓRICZ ZSIQMOND VERSE Ajaj, hol volt Hol nem ... Volt egyszer egy Iciri Piciri Házacska; Ott lakott egy iciri Piciri kis macska. Volt annak két iciri Piciri kis ökre, Rákaptak egy iciri Piciri kis tökre. BÖLLÉRBÉLES. Vékonyan kinyújtott rétestésztalapot zsírozott tepsibe teszünk, úgy, hogy egy sor tészta, egy sor töltelék, fontos, hogy legfelül tészta legyen. Bőven meglocsoljuk zsírral, sütőben megsütjük, majd nagy négyszögekre vágjuk, gomba- vagy sajtmártással tálaljuk. Töltelék: 25 deka főtt-, darált- vagy füstölthúst, 3 deka vajat, 4 tojás sárgáját, 4 evőkanál tejfölt és a 4 tojás habját Jó pépesre elkeverjük, és rétegesen rákenjük a tésztára. CSOKOLADESZELET. Hat tojás sárgáját, 18 deka cukrot, 16 deka diót, 16 deka csokoládét, 6 deka zsemlemorzsát, kis rumot, 6 tojás habját Jól elkeverjük, majd lassú tűzön tepsiben megsütjük. Hosszúkás szeleteket vágunk belőle. GYERMEKJÁTÉKDALOK ZENEMŰKIADÓ nyok is. Ezek sora nemrégiben egy újabbal gazdagodott: Kerényi György: Gyermekjátékdalok című gyűjteményével. (Zeneműkiadó 1968. Budapest) A neves népzenetudós, kiváló pedagógus a nevelő érzékével 100 dalocskát válogatott össze. Nagy érdeme, hogy nemcsak a dallamokat és verseiket közli, hanem a hozzájuk fűződő, velük szorosan összefüggő játékok, kedves mókák, ügyeskedések, tréfás találósdik, ritmikus mozgások színes leírását is mellékeli. Lapjait Márk Tivadar finom rajzai ékesítik. Ez az apró motívumokból, azok isgyar gyermekfoglalkoztató közösségeknek égető kérdése az apró emberkék anyanyelvének óvása, ápolása. Szívós, áldozatos fáradozás ez. Itthon alig tudjuk felmérni, hogy egy-egy magyarul beszélő, távolban nevelkedő gyermek szavai, vagy pár szavas írása mögött mennyi szülői odaadás, türelem, nevelői érzék és magyarságszeretet rejlik. Mert az unos-untig odavetett „mondd magyarul”! keveset ér, sőt, nyomában vállat vonva szól az ellenkezés: „Honnan tudjam?” Fülembe cseng egy hazai képeskönyvben lapozgató amerikai kisiskolás kiáltása: „Édesanyám, mi az a „szájsze?” Az odafutó mamácska deríti ki, hogy „cica”. Sokfelé jártomban mindenütt hangoztattam: egyéb honi ismeretek mellett a magyar írás-olvasást az iskolaköteles kor előtt -kell megtanítani. Ha ez elmarad, sivárrá satnyul a szókincs, elsorvad a beszéd, elsodorja a közösségi nyelv hulláma. Ám életre szól az első benyomás, anélkül, hogy az újabbak befogadását gátolná. A szülők egy része attól tart, hogy a magyar írásolvasás miatt hátrányba kerül gyermekük az iskolában. Nos, bebizonyosodott, hogy ennek ellenkezője az igaz. A magyarul író-olvasgató gyermek például angol iskolába kerülve, sokkal könnyebben boldogul a bonyolult angollal, mert számára a betűzés (to spell) szinte játék. De másfelől, miként a zenében valamely dallam szépsége egy másik kíséretében válik teljessé, akként egy nyelv jellegzetessége, különleges ereje, íze, egy másik jelenlétében tárul fel igazán. Semmiképpen sem hiábavaló a családok és intézmények fáradozása az anyanyelv érdekében. Ápolásának kezdeti fokán nagy segítség a magyar mese, versike mellett a gyermekdal és játék. A Ká - csa, ká - csa, öz - vegy ká -’csa, Fine. I —rí: a-ki párját nemta-lál-ja, maradjon ma - gá - ba! Jul iskának nem jutott,nem jutott,e rre meghara - gudott. Hamégegyszer juttatik.jut-tatik, Juliskának a - datik. Lányok és fiúk páratlan számban kesyt fogva körbe állnak, egy a középen áll. A dal kezdetével megindul a kör, lépegetve. „Marue.jon magábamegállnak, a középen álló valakit magához ölel. Erre a többiek is, szétszaladva, párt keresnek. Akinek nem jutott pár, a középre kerül. A többiek párosán újból körbe állnak, s lépegetve éneklik: „Juliskának nemjutott...” Mohács (Baranya). Schneider, 193G. ( l V népdalgyűjtemény. Élnek is velük sokfelé. Ám, mit énekeljen a gyermek az iskolába járás előtt, vagy annak kezdeti fokán? Sok kedves szülő alkalmasabb dalok híján, hangban és érzelemben széles skálájú dalt, nótát tanítgat. A szófogadó kis magyar lurkók glédában állva el is fújják őket, de bizony viszszásan hat az efféle nem nekik való „produkció”. Igaz, kevesen tudják, honnan vegyék a megfelelő, gyermekajakra illő dalocskákat? Pedig a mételgetéséből szőtt tiszta zeneiség a kicsinyek igazi vilaga! Ebben érzik otthon, ebben élik ki magukat. Ami belőlük árad, életre szóló magyar élmény. Ahová ez a könyvecske eljut, kézbe kerül, tartalma élő muzsikává, mozgássá, játékká, életté elevenedik, ott a zárt világból, a televízió rabságából kiszabadul a gyermek a zöld erdőbe, virágos mezőre, a beszédes, éltető friss természetbe. Ádám Jenő Csizmát húz az iciri Piciri kis macska, Hová lett az iciri Piciri barmocska: Bejárja az iciri Piciri kis erdőt S nem leli az iciri Piciri tekergőt. Bejárja az iciri Piciri kaszáiöt, S nem látja az iciri Piciri kószálót. Rátalál egy iciri Piciri kis tökre, Bánatában iciri Picirit meglökte. Felfordult az iciri Piciri tököcske, Benne a két iciri Piciri ökröcske. Megörült két iciri Piciri ökrének: Vége van az iciri Piciri mesének! Szett Hozzávalók: 25X50 cm-es narancssárga lenvászon, fehér horgolófonal. S-as horgolótű. A vászondarab szélét keskenyen behajtjuk és leférceljük, majd körülhorgoljuk a következő mintával: 1. sor: rövidpálcák. 2. sor (sarkától kezdve): 1 rövidpálca, * 7 láncszem, 1 rövidpálca a hatodik szembe, a *tói ismételünk, a sarkokon 9 láncszem készül. 3. sor: a 7 láncszem középső szemébe 3 egyszerre befejezett, háromtagú, kétráhajtásos pálcacsoportot készítünk, köztük 4—4 láncszemmel. A sarkoknál lazábban horgolunk. 4. sor: 4 hamispálca után a középső pálcacsoport csúcsából indulunk. 4 láncszem, 1 háromláncszemes pikó, 4 láncszem és 1 rövidpálca ismétlődik a középső pálcacsoportok közé öltve. A sarkoknál is azonos a szemek száma. A mintát leszámolható rajzon is bemutatjuk. RECEPTEK SAVANYÜ VADLÜDLEVES. A jól megmosott és feldarabolt fiatal vadludat '£ fej reszelthagymával és kockára vágott szalonnával megpirítjuk. Késhegynyi pirospaprikával megszórjuk, kevés törött borssal, sóval meghintjük és feleresztjük hús- vagy csontlével. Belecsavarjuk 2 citrom levét és jó puhára pároljuk. Tálalás előtt tejföllel bőven meglocsoljuk. MAJRIZS HÜSLEVESBE. Tizenkét deka májat felaprítunk és szitán áttörünk. Készítünk 2 tojással gyenge galuskatésztát, belekeverjük az áttört májat, kevés sót és nagyon finomra aprított petrezselyemzöldjét. Jól elkeverjük, és SZÜLETÉSNAPI DIVATREVÜ Ebben az évben fennállásának 25. évfordulóját ünnepli a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat. Az ünnepség eseménye október 8 és 18 között Torontóban a „Hungary 71” kiállítás, majd október 25 és 28 között, ugyancsak kiállítás Montreálban és a Sheraton Szálló aranytermében, a nagy divatbemutató. A divatbemutató különleges modelljeit idehaza a Hotel Duna Intercontinentalban láttuk. A revűszerűen megrendezett bemutató modelljeinél feltűnően szépek a kalocsai, a matyó, a sárközi, a karcagi, buzsáki és a többi hímzések. A hímzéseket a tervezők ezúttal újszerű formákban s megoldásokban alkalmazták. A hímzések mellett a gyönyörű szőttesek is nagy sikerrel szerepeltek a bemutatón. A legmodernebb ruhadarab a poncho is „magán viseli” a színpompás magyaros hímzést, de még forró nadrágot is láttunk estélyi változatban, karcagi hímzéssel díszítve. Bár a kiállítás és a bemutató neve „Hungary 71”, mégis a modellek nagy része már 1972 tavaszára—nyarára készült. A nyári modellek között, nekünk a legjobban tetszett a kékfestő anyagból tervezett seszlis kosztümke fehér díszítéssel, s fehér rojtos kékfestő anyagból készült napernyővel. Ezt a modellt mutatja be Edit az első képen. Második képünk fehér organza menyecskeruha, színpompás kalocsai hímzéssel díszített felsőrésszel. A ruha érdekessége, hogy a szoknya meg a felső rész puffos ujja guvrírozott. A harmadik képen Marit látják egy különleges sport összeállításban: a kabát hófehér műbőr, piros-fehér háziszőttessel bélelve. Háziszőttesből készült forró nadrágot visel Mari a kabát alatt. A sapka is háziszőttessel kombinált fehér műbőr. A negyedik kép a modellek primadonnája: zöld hasított bőr estélyi kabát, fehér szőrmedíszítéssel. Igen szép a szőrmedíszítés mellett az aranysújtásos paszpól. A kabát két óriási arany sújtásgombbal csukódik. (f. b.) (Komlós Lili felvételei) amikor a leves forr, megfordított reszelöre öntjük és kanállal átnyomkodjuk. RÁNTOTT MARHANYELV. A friss nyelvet sós vízben puhára főzzük, a felső kemény bőrét lehántjuk, jól megmossuk langyos vízben és tiszta ruhával szárazra töröljük. Vékony szeleteket vágunk a nyelvből, és tojásba, szitált morzsába forgatva, forró zsírban kisütjük. Paradicsommártással és burgonyapürével tálaljuk. TÖLTÖTT BORJÚLÁB. Három borjúlábat megtisztítunk, kissé ecetes, fűszeres, zöldséges, hagymás, sós vízben puhára főzzük. Ha a láb már egészen puha, kivesszük a léből, kicsontozzuk, a belső részét kivesszük, kockára felvágjuk, 15 deka füstölt kolbásszal és 15 deka füstölt nyelvvel együtt. Ezekkel a feldarabolt húsokkal megtöltjük a lábakat, tis'zta ruhába csavarjuk és a zöldséges lébe újra visszatesszük. A forrástól számítva fél óráig főzzük, majd a ruhából kivesszük, karikára vágjuk és tartárral tálaljuk. SZALÁMI, HÁZILAG KÉSZÍTVE. Három kiló dlsznóhúst és 3 kiló marhahúst ledarálunk, 28 deka sóval és 5 deka salétrommal Jól összekeverjük, majd 1—2 napig állni hagyjuk. Azután 3 deka törtborssal és 1 kiló nagyon apróra vágott szalonnával Jól összegyúrjuk, marhabélbe nagyon feszesen betöltjük, 2 végén ujjnyi hosszúságú új szegekkel úgy zárjuk el a beleket, hogy egyet-kettőt csavarintunk rajta, hogy minél keményebb legyen a töltés. 24 órára hűvösre akasztjuk és 1 hónapig lassan füstöljük. Ha lehet, még füstölés közben is csavarunk rajta néhányat, hogy kifogástalan, kemény szalámit kapjunk.