Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-09-04 / 18. szám
/láttuk, olvastuk, hallottuk... Marton Endre Kossuth-díjas kiváló művészt, a Nemzeti Színház főrendezőjét a művelődésügyi miniszter a Nemzeti Színház igazgatójává nevezte ki. A Vígszínház új igazgatója, s egyben főrendezője is Várkonyi Zoltán kétszeres Kossuthdíjas, kiváló művész. * A Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese elnökölt a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet tudományos tanácsa ökonómiai bizottságának Genfben megrendezett ülésén. A bizottság változtatás nélkül elfogadta a Magyar Szabványügyi Hivatal által kidolgozott tanulmányt, amely a szabványosítás gazdasági hatékonyságának vizsgálati módszereivel foglalkozik. * A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szabadegyetemének József Attila nyelviskolája 15 évvel ezelőtt nyílt meg háromezer-száz hallgatóval. A jelenleg 15 nyelvet oktató tanfolyamoknak az elmúlt tanévben csaknem húszezer hallgatója volt. * ' A magyar múzeumok fotódokumentumait állították ki az angliai Hull városában. A fényképeket korábban az exeteri Royal Albert Memorial Museumban is bemutatták. * Dr. Berze Nagy János, az 1946-ban elhunyt néprajztudós hagyatékának eddig meg nem jelent baranyai népdal és népzenei motívumait adták ki Pécsett. * Fejér megyében augusztus elején befejeződött a betakarítás, a megye termelőszövetkezeti gazdái is pihenhetnek. Az évek óta hagyományos külföldi turistáskodást a székesfehérvári Vörösmarty Tsz nyitotta meg, tagjai különautóbusszal a jugoszláv tengerpartra utaztak. * Nemzetközi nagydíjat kapott a várnai egészségügyi filmfesztiválon Bánki László rendező a rák gyógyításával foglalkozó filmjéért. Bánki előző egészségügyi filmjeivel Velencében, Torinóban és Gottwaldovban nyert különböző díjakat. * Megnyílt az ország első hanglemezáruháza Budapesten, a Vörösmarty téri kultúrpalotában. A vásárlókat több mint negyedmillió hanglemez várja. * Lukács Pál Tangerben bekövetkezett haláláról a magyar sajtó ’s megemlékezett és részletesen ismertette a budapesti születésű, világhírű filmszínész pályafutását. * Érdekes könyv jelent meg a közelgő Zrínyi-emlékünnepségekre a Szigetvári Várbaráti Kör kiadásában: a szigeti vár hajdani kapitányainak levelezése. A levelek az 1566-os török ostromot, a vár elestét és Zrínyi halálát megelőző években keltek. A könyv emléket állít Szigetvár egyik hősének, a horvát származású Stancsics Márk várkapitánynak, eredeti nevén Graded Stancsics Markónak, aki tökéletesen megtanulta a magyar nyelvet. Élvezetes stílusban fogalmazott leveleit is tartalmazza a most kiadott kötet. * A velencei biennálé nemzetközi grafikai kiállításán Magyarországot Czinke Ferenc, Jurida Károly, Kass János, Kondor Lajos és Pásztor Gábor művei képviselik. * Emlékművet állítanak fel a Szabolcs-Szatmár megyei Fehérgyarmaton, a múlt esztendei árvíz elleni hősies védekezés emlékeztetőjeként. * Oratórium-ősbemutatót rendeznek szeptember elején a diósgyőri vár udvarában. A történelmi falak között Vass Lajos Mathias Rex című művét adják elő. * A budapesti Royal Nagyszálló 75 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit. Az évforduló alkalmából a szálloda történetét bemutató kiállítás nyílt, s a szálloda igazgatója oklevelet nyújtott át Kenderessy Zoltán főcukrásznak, az 1970. évi New York-i cukrászversenyen szerzett első díjáért. * Durkó Zsolt Fioriture című zenekari művének magyar hanglemezfelvétele, amelyet Lehel György vezényelt, díjat nyert a New York-i nemzetközi Koussewitzky hanglemezpályázaton, a modern zenekari müvek szemléjén. * A Technoimpex magyar külkereskedelmi vállalat és a német szövetségi köztársaságbeli Schön-cég tovább bővíti kooperációs megállapodását. Ebben az évben 1,2 millió márka értékben szállít a két vállalat egymásnak különféle cipőipari gépeket, kiegészítve egymás választékát. * Ruzicskay György festőművészt 75. éves születésnapja alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. * A klagenfurti nemzetközi faipari vásáron első alkalommal szerepel magyar kiállító. A Lignimpex Fa-, Papír- és Tüzelőanyag Külkereskedelmi Vállalat pavilonját Oscar Weichs osztrák földművelésügyi miniszter is megtekintette. * A táci Gorsiumban 14 éve folynak az ásatások. A kutatók remélik, hogy hamarosan rábukkannak a császárok tiszteletére emelt nagyméretű templom maradványaira. * A Nyíregyháza melletti Sóstó fürdőtelepen skanzen épül. A szabadtéri múzeumban a szatmári és a rétsági táj jellegzetes házait helyezik el először. KÉSZÜLŐDÉS A VADÁSZATI VILAGKIALLITASRA (Várnai rajza) MEGKOSZORÚZTÁK HELTAI JENŐ SÍREMLÉKÉT A huszadik századi irodalmunk kiváló alakjára, Heltai Jenő Kossuth-díjas íróra, a francia becsületrend lovagjára emlékezett 100. születésnapján az írótársadalom és az olvasóközönség. A Kerepesi temetőben levő sírjánál — özvegye jelenlétében — Hubay Miklós mondott méltatást a nagyszerű, ma is népszerű íróról, akinek költészetét, dalszövegeit, regényeit az olvasóközönség a szívébe zárta. Síremlékére koszorút helyezett az Írószövetség, a Magyar Pen Klub — amelynek egyik alapítója volt —, a Színházművészeti Szövetség, a Szépirodalmi Könyvkiadó és a Szerzői Jogvédő Hivatal. V Denijs Dille professzor köszöntése A Magyar Tudományos Akadémia zenetudományi intézetében bensőséges ünnepség keretében búcsúztatták a nyugalomba vonuló Denijs Dille professzort, az Akadémia Bartók-archívumának vezetőjét, az Európa-hírű Bartók-kutatót. Nevéhez fűződik a magyarországi Bartók-kutatás intézeti formáinak kialakítása. A belga tudós 1961 óta állt a Bartók-archívum élén. Tevékenysége számos tanulmányban is tükröződik, szerkesztésében öt kötet jelent meg a Documenta Bartokianából Sok kisebb tanulmányán és cikkén kívül munkásságának jelentős eredménye egy nagyobb sorozat, Bartók népzenetudományi írásainak fakszimile kiadása. amely Ethnomusikologische Schriften címmel német nyelven jelent meg. Dille professzor nyugalomba vonulása után is hazánkban marad, folytatja nagy értékű kutató munkásságát. Szombathelyen, a Savaria Múzeumban sok látogatója volt a nyugat-magyarországi könyvművészeti kiállításnak. E gyűjteményes kiállítás, a XV. század végétől Magyarország nyugati városaiban megmaradt könyvritkaságainak bemutatásával, először adott teljes képet erről a fontos kultúr- és művészettörténeti anyagról. A szeptember végéig nyitva tartó kiállítás Győr, Sopron és Vas megye közös rendezése A lósport világából A bécsi őszi versenyek legjelentősebb futamában, szeptember 19-én Isztopirin, Inda, Ex, Beat, Nemere és Maringotte képviselheti színeinket. A 2800 méteres nagy nemzetközi versenyre a Szovjetunióból 3, Lengyelországból 3, az NSZK-ból 5, Jugoszláviából, illetve Franciaországból 1—-1, Ausztriából 13 ló indítását vették tervbe. * Nemzetközi lovasversenyt rendeztek Győrött. Három ország tizenegy egyesületének 55 lovasa küzdött az elsőségért. A látványos versenyeknek nagy közönségsikere volt. Győr város nagydlját Rózsa István nyerte, hibapont nélkül. Balczó András, az öttusa válogatott tagja szerepelt legjobban a több versenyből álló sorozaton. Isztopirin folytatja sikersorozatát, megnyerte Berliu ben az államtanács elnökének nagydlját. A hagyományos versenyben a harmadik helyet is magyar ló. Ex foglalta el. Az erős nemzetközt mezőnyben elért sikerek a magyar lótenyésztés és lóversenyzés újabb fejlődésére mutatnak. A győztest Farkas Tibor, míg a harmadik helyezettet Varga Ferenc lovagolta. * A Bükk és a Hortobágy a két végpontja az őszi nagy lovastúrának. Az új útvonalon a Bükk vadregényes tájait kötik össze a magyar rónával. A természet alkotta nehézségek mellett, mesterséges akadályokkal Is nehezítik a több mint 100 kilométeres távot. Sz. L. Lovastúra a magyar rónán Á ' Sándor György (Jánosi Ferenc felv.) Az idei forró nyár olyannyira bővelkedett zenei eseményekben, hogy számbavételük szinte lehetetlen. Kíséreljük meg mégis felsorakoztatásukat — a teljesség igénye nélkül —, hogy azután az ország sok szép csillagoktól fényes „előadóterméből” vagy műemléképületéből eljussunk egy méreteiben kicsiny, külsőségeiben puritán terembe ... Kezdjük Tihannyal. ahol az apátsági templom adott hajlékot az orgonazene kedvelőinek, látogassunk Veszprémbe, a püspöki palota előtti térre, az oratórikus hangversenyek színhelyére; Keszthelyre, a Festetich-kastély kamaratermébe, itt kamaramuzsikálást hallhatott a közönség, vagy a Balaton déli partjára, Kőröshegyre, az Árpád-kori műemlék templomba, ahol ritkán hallott zenei müveket szólaltattak meg. Nyírbátorban a Mátyás korában épült református templom adott szállást a muzsikának, Szegeden a Dómban orgonaversenyek és kamaramuzsikálás hangzott. Fertődön, az Esterházy-kastély kamaraterme fogadta, ki tudja hányadszor, a nyár vendégeit, míg Vácrátóton, a vadregényes botanikus kert környezetében csendült fel zene. És hangszerek és kórusok dübörögtek az esztergomi bazilikában, Fóton az Ybl Miklós által tervezett templom orgonája zengett: a múlt században Liszt játszott rajta... s régi instrumentumokon pendítettek szólamokat fiatal muzsikusok a budai Vár gótikus termében, XV. században élt mesterek alkotásait... De kerüljünk még közelebb... a Zeneművészeti Főiskola egy második emeleti tantermébe, a XXVI-osba. Zöld ruhás lány ül a zongoránál. Nevét nem tudom, azt sem, melyik országból érkezett... Bartókot játszik. Az ablakok nyitva, ám szellő se lebbenti a lány hosszú haját. A zongora a terem közepén, a hallgatóság, a szeminárium zongora tanszakának hallgatói — főleg fiatalok — a fal előtt sorakozó székeken ülve figyelnek. Homlokukat törlik. Harminc fok felett van ... Csak egyetlen embert nem zavar a hőség a teremben. Akire a zöldruhás az utolsó akkordok elhangzása után kérdőn tekint. — Very good ... — mondja a tanár, hangjában szemernyi bizonytalansággal. Rövid elemzés következik, a lány visszaül, megismétel néhány taktust — úgy hiszem, a ritmus nem volt tökéletes —, s most fenntartás nélkül hallatszik a dicséret: „Very good, very good...” A Bartók-szeminárium egyik óráján vagyunk. Magyarul, németül, angolul folyik a tanítás. A tanár Sándor György zongoraművész, neves hazánkfia, a Michigan állambeli Ann Arbor zenei művészképzőjének vezetője. Pályafutása már közismert. 1931-ben egy évig Bartók magántanítványa volt, három évig pedig a Zeneakadémián tanult nála. 1939-ben európai turnéja után az Egyesült Államokban telepedett le. A világon először ő mutatta be 1946-ban Philadelphiában Bartók III. Zongoraversenyét. összes zongora- és zenekari müveinek lemezre játszásával elnyerte a Grand Prix du Disque nagydíját. Emlékezetes volt 1970. szeptember 26-i szereplése: a New York-i Carnegie Hallban egy estén játszotta el Bartók három zongoraversenyét, ami — a New York Times zenekritikusa szerint — példa nélkül álló zenei és fizikai teljesítmény is volt. Szerepelt és állandóan szerepel a világ nagy koncertpódiumain, s nemcsak Bartókkal — nálunk például, július 31-én Martonvásáron Beethoven Esz-dúr zongoraversenyének tapsolt a közönség. Véleményét kérdezem az immár öt esztendeje megismétlődő nyári Bartók-szemináriumokról. — Amikor ezt ugyanitt, 1968-ban kérdezték tőlem, azt feleltem, hogy sokkal tágabbra kellene szélesíteni a hallgatóság körét. Nos, az idén örömmel tapasztaltam — és azt hiszem, ehhez Gertler Endre, a Belgiumban élő hegedűművész, a szeminárium hegedű tanszakának vezetője is csatlakozik —, hogy ez az elképzelés megvalósult, a világ minden tájáról érkeztek a szemináriumra, sokkal többen mint annak előtte. Ez nagyon jó. S nemcsak annak a jele, hogy a fiatal külföldi művészek egyre többen Bartók hazájában igénylik annak a lehetőségét, hogy müveit ott és úgy ismerjék meg és adhassák elő, ahol és ahogy azt a kortársai és növendékei — mint jómagam is — magától a mestertől sajátíthatták el. Jele annak is. hogy Bartók hallatlanul népszerű, talán önök itthon nem is tudják, mennyire az... Ami az idei szeminárium legfőbb eredménye, hogy húsz ország 80 fiatal művésze Bartók zsenijének egyetemességével ismerkedett meg, legszebb zenei tradíciónkkal, amelyben a magyar, a cseh, a szlovák és a román népek zenéje az ő alkotó szellemében ötvöződik egybe. Annyi bizonyos: Bartókot csak jó zongorista játszhat. Hallom, sok rendkívüli, fiatal tehetség van most Magyarországon, akárcsak nálunk, Amerikában. Vigyázni kell rájuk... Nagyon vigyázni, hogy nemcsak fiatal éveikben, hanem később is megállják a helyüket. — Nagyon szép, emlékezetes volt számomra ez a nyár. S nemcsak a meglepően pezsgő zenei életnek örültem. Annak is, hogy itt adhattam randevút a családomnak, rokonaimnak. Huszonnégyen ültek a Gellért-szálló teraszán. Szinte a világ minden tájáról jöttek. 19 éves fiam Angliából érkezett... H. M.
