Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-09-04 / 18. szám
JftajgjpaMrizájg, cl hitßmn wMm. HELYÜNK A VILÁGBAN Az országok nemzetközi politikáját három fő tényező határozza meg: a társadalmi berendezkedés, a gazdasági-katonai potenciál és a földrajzi elhelyezkedés. Hazánk szocializmust építő ország, gazdasági-katonai potenciálja korlátozott és Kelet-, Közép-Európában helyezkedik el. Az első tényezőből egyenesen következik nemzetközi politikánk jellegében eltérő hármas kapcsolatrendszere. Tartalmi tekintetben is más típusú a viszonyunk a szocialista országokkal, a harmadik világ országaival, és a tőkés államokkal. A többi szocialista országgal fennálló kapcsolataink alapvonása a külpolitikai célok azonossága és a társadalmigazdasági rend hasonlósága, amiből az is következik, hogy nagyban és egészben hasonló feladatok állnak előttünk a belső építés területén is. Adottak tehát a legszorosabb együttműködés feltételei, mert országainkat nem csupán az érdekek és célok azonossága fűzi össze, hanem egységes elvek is, amelyek irányítják belső és külső tevékenységünket. A külpolitikát illetően ezek az elvek így fogalmazhatók meg: a függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, a békés egymás mellett élés, a gazdasági, kulturális, társadalmi és politikai együttműködés széles körű fejlesztése. Ezeknek az elveknek a képviseletében a szocialista országok állandó konzultációk segítségével szorosan összehangolják nemzetközi tevékenységüket mind a külpolitika, mind a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén. Ezért vagyunk tagjai a Varsói Szerződés szervezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. Mindezen túl, országunkat az európai szocialista országok legtöbbjével kétoldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmények fűzik össze. Meghatározó jelentőséggel bírnak számunkra a Szovjetunióval fennálló kapcsolatok, hiszen korunkban, amelyet a két világrendszer küzdelme jellemez, csakis a Szovjetunióra támaszkodva vagyunk képesek megőrizni függetlenségünket és biztosítani belső fejlődésünk folyamatosságát. Külkereskedelmünk 35 százalékát is a Szovjetunióval bonyolítjuk le. Egész - ben véve, külkereskedelmünk 70 százaléka irányul a szocialista országokba. A harmadik világ országai a politikai színskála egész szélességében helyezkednek el, viszonyunkat lehetetlen tehát egyetlen mondatban jellemezni. Mindamellett, mint alapelvet tartjuk szem előtt, hogy szilárdan támogatunk minden olyan törekvést, amely a függetlenség erősítésére, a gyarmatosítás ellenes harcra, a faji megkülönböztetés megszüntetésére, az el nem kötelezettségi vagy aktív együttműködési politika kialakítására irányul. A tőkés országokkal fennálló kapcsolatainkat a békés egymás mellett élés elvei szabályozzák. Ezen az alapon állandóan törekszünk az együttműködés további szélesítésére. Nemzetközi politikánk kidolgozását meghatározó s a bevezetőben említett állandó tényezők mellett a legnagyobb figyelemmel kell tanulmányozni a jelentkező új irányzatokat, a világban végbemenő változásokat és az erőviszonyokban mutatkozó eltolódásokat. Politikailag, gazdaságilag és társadalmilag a multicentrikusság irányába tolódnak el a fejlemények. új erőközpontok alakulnak ki, így a Távol-Keleten Kína és Japán, Európában pedig a kiszélesülő Közös Piac, társadalmilag pedig rendkívül vegyes összetett kép bontakozik ki Latin-Amerikában, Afrikában, az Arab-Keleten és Dél-Ázsiában. A várható dinamikus mozgások elsőrendű térségévé fejlődik a Távol-Kelet, ahol az érdekazonosságok és érdekellentétek bonyolult kapcsolatrendszere alakul ki a Szovjetunió, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és Japán, a dél-ázsiai térséget is hozzá számítva Indokína, India és Pakisztán viszonylatában. E tekintetben az amerikai-kínai olvadás ellentmondásokat is hordoz magában. Pozitívnak kell minősíteni, hogy két évtized után az Egyesült Államokban is felülkerekedett a realizmus Kínát illetően s megnyílhat az út a kínai nép jogainak elismerése, a kapcsolatok normalizálása, a tajvani probléma rendezése előtt. A békére vágyó világ reméli, hogy így lesz, de azt is, hogy az amerikai—kínai kapcsolatok esetleges erősödése sem odázza el további megvitatását azoknak a kérdéseknek, amelyeknek megoldása érdekében a két világhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok ma tárgyalásokat folytat egymással, s amelyeknek véleges rendezését olyannyira várja az emberiség. Említsük csak a SALT, a Közel-Kelet, Nyugat-Berlin s általában Európa kérdését. Ez utóbbi átvezet bennünket az európai ügyekhez. Amellett, hogy politikailag, diplomáciaiig és anyagilag támogatjuk az indokínai népek szabadságküzdelmét és igyekszünk előmozdítani a háború befejezését, valamint a Biztonsági Tanács 1967-es egyhangú határozata alapján a közel-keleti politikai rendezés megvalósítását szorgalmazzuk, erőfeszítéseink központjában a hetvenes években az európai problémák állnak majd. A két egymással szembenálló katonai csoportosulás, mint az európai viszonyok meghatározója, nem tekinthető korszerű megoldásnak, olyannak, amelyre a hetvenes években a kontinens biztonsága ráépülhetne. A korszerű európai biztonsági rendszert nem a szembenállás, hanem az együttműködés, az érdekek felismert közössége kell jellemezze. Távlati politikánkban tehát abból indulunk ki, hogy létrejön a szocialista országoktól javasolt európai biztonsági és együttműködési konferencia, amely új rendszert, új kereteket teremt majd a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósításához, a szerteágazó közös feladatok fokozatos megoldásához. Az európai folyamatokat vizsgálva arra a következtetésre kell jutni, hogy a hetvenes években erősödik majd az „európai gondolat", az európai országok szorosabb együttműködésének eszméje, ami bizonyára hatással lesz az Egyesült Államok és Nyugat-Európa viszonyára is. Az európai biztonsági konferencia összeülésével, reálisan tekintve a helyzetet, az európai problémák még nem oldódnak meg. Éppen ezért valószínűsíthető, hogy a kelet-nyugati párbeszéd intézményesített formában folytatódik majd, lehet ez a konferenciák sorozata vagy állandó összeurópai szervezetek létrehozása, amelyeknek keretében tárgyalják majd az európai fegyverzet és fegyveres erők csökkentésének, a szorosabb gazdasági és kulturális együttműködésnek és az élet számos területére kiterjedő kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. A kétoldalú érintkezések bővítése mellett létrejönnek a multilaterális, sokoldalú kapcsolatok is, ami feltételezi Magyarország Európa-politikájának további aktivizálását is. Külpolitikai elöretervezésünkben tehát azzal számolunk, hogy a nemzetközi élet valószínű konfliktusos területei nem sokban különböznek majd a jelenlegiektől, a két világrendszer küzdelme azonban összetettebb formában bontakozik ki a Távol-Keleten, Dél- Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Európában viszont a viszonylagos nyugalmi állapot további stabilizálódására van remény. A nemzetközi helyzet állandó tényezőinek és a jelentkező új folyamatoknak gondos elemzésével tovább haladunk az eddigi külpolitikai úton, a béke és a biztonság megszilárdításának, a barátainkkal való szoros együttműködésnek és a békés egymás mellett élés elmélyítésének sikeresnek bizonyult útján. Pethő Tibor Kekkonen elnök a helsinki repülőtéren fogadja Losonczi Pált és feleségét (MTI felv.) A MAGYAR ÁLLAMFŐ FINNORSZÁGBAN A magyar—finn kapcsolatok történetében újabb állomáshoz érkeztünk: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és felesége — Urho Kekkonen finn elnök meghívására — augusztus 23-án hivatalos látogatásra Finnországba érkezett. Az Elnöki Tanács elnökét útjára elkísérte dr.Ajtai Miklós a kormány elnökhelyettese, dr. Ortutay Gyula akadémikus, az Elnöki Tanács tagja, Nemeslaki Tivadar országgyűlési képviselő, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Esztergályos Ferenc nagykövet, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, dr. Nagy Lajos nagykövet, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője, Szunyogh Károly, az Elnöki Tanács osztályvezetője, Ágoston Béla/ a Külügyminisztérium finn referense. Az Elnöki Tanács elnöke kíséretének tagja volt Rónai Rudolf, hazánk helsinki nagykövete is. Országaink, a két rokonnép kapcsolatai az elmúlt években igen eredményesen fejlődtek. Ez fejeződött ki Kekkonen elnök 1969-es magyarországi látogatásakor, illetve Fock Jenő miniszterelnök idei januári finnországi utazásakor. A magyar—finn barátság és együttműködés fontosságát emelte ki a Finn Köztársaság elnöke a Turku melletti nyaralójába meghívott magyar újságírók előtt is, akik a magyar államfő finnországi útjának tudósítására érkeztek Helsinkibe. A finn közvélemény is érdeklődéssel várta a magyar vendégeket, a finn lapok közölték Losonczi Pálnak a Budapesten tartózkodó finn újságíróknak adott nyilatkozatát, melyet a finn rádió és tévé is közvetített. A diplomáciai hírmagyarázók két témakört emeltek ki Losonczi Pál nyilatkozatából, a nemzetközi problémák áttekintésével kapcsolatban az európai biztonsági értekezlet létrehozásának szorgalmazását, és a két országot kölcsönösen érdeklő és érintő kérdések megvizsgálását. A magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének személyében először látogatott el hazánk legfőbb közjogi tisztségviselője a baráti Finnországba, amely Kekkonen elnök irányításával pozitív szerepet tölt be nem csupán Észak- Európában, hanem előrevivő javaslatokkal tevőlegesen hozzájárul Európa békéjének és biztonságának megszilárdításához. A Losonczi Pál és kísérete tiszteletére rendezett díszvacsorán Kekkonen elnök pohárköszöntőjében a két nép kapcsolatainak romantikus hátterére is utalt, mint mondotta a két nép barátságának ősi alapja jó előfeltételeket teremt a mostani tevékenységhez. Örömét fejezte ki, hogy az európai biztonsági konferencia kezdeményezése tekintetében Finnország törekvéseit mindenütt pozitívan ítélik meg és „az utóbbi időben végbement fejlődés eredményeként okunk van arra, hogy higgyük: a konferencia megtartásának feltételei érlelődőben vannak”. Losonczi Pál pohárköszöntőjében a többi között hangsúlyozta, hogy a tárgyalások újból bebizonyították; bár a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság különböző társadalmi körülmények között folytatja építőmunkáját, s ebből következőleg különböző kiindulópontból közelíti meg a nemzetközi kérdéseket, nézeteink mégis nagymértékben megegyeznek azokban a kérdésekben, amelyek Európa és a világ békéjének ügyét döntően meghatározzák. Mindvégig gazdag program várta Losonczi Pált és kíséretét. Megkoszorúzták J. K. Paasikivinek, a modern finn állam néhai elnökének sírját, majd a finn parlamentben tettek látogatást. Sor került a Strömberg elektromos gyár megtekintésére is. Ez a gyár szállította a Lábatlani Porcelángyár berendezéseinek egy részét. Az Elnöki Tanács elnöke felkereste az Akseli Galleh-Kallela-múzeumot is. A finn nép legnagyobb festőjének egykori otthona magyar vonatkozású emléket is őriz. Vikár Béla, a Kalevala első magyar fordítója 1905- ben járt a finn festőművész műtermében, aki magyar barátai ösztönzésére kezdett hozzá a finn népi eposz illusztrálásához. A finnországi látogatás jelentős politikai eseménye volt a korábban parafáit magyar—finn konzuli egyezmény aláírása. A továbbiakban a küldöttség üzemeket, mezőgazdasági tanintézetet, kultúrális intézményeket látogatott, és Losonczi Pál és felesége a helsinki magyar nagykövetségen találkozott a finn fővárosban élő magyarokkal. Abdel Karim al-ShcIkly iraki külügyminiszter, aki Péter János külügyminiszter meghívására hivatalos baráti látogatáson hazánkban tartózkodott, augusztus 19-én elutazott Budapestről. Képünkön: az iraki külügyminiszter és Péter János a repülőtéren (MTI felv.) MEQNYlLT BUDAPESTEN A VADÁSZATI VILAQKlALLÍTAS A kormány, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a Vadászati Világkiállítás kormányfőmegbizottja meghívására hazánkba érkezett számos ország közéleti személyisége, minisztere és miniszteri küldöttsége jelenlétében augusztus 27-én — négy évig tartó előkészületek után — megnyílt Budapesten a Vadászati Világkiállítás. A rendkívül nagyszabású esemény részleteiről írásban, képben kővetkező számunkban részletesen beszámolunk. KITTENBERGER KÁLMÁNRA EMLÉKEZNEK NAGYMAROSON Nagymaroson élt Kittenberger Kálmán, a neves Afrika-kutató és vadász. A 13 évvel ezelőtt elhunyt tudós sok értékes anyaggal gazdagította a Nemzeti Múzeum állattárát, expedícióiról írt könyvei pedig ma is kedvelt olvasmányai fiataloknak, felnőtteknek egyaránt. Nagymarosi házában, ahol szintén gazdag gyűjtemény tanúskodik sokrétű tevékenységéről, most emlékmúzeumot rendeznek be és a községben szobrot emelnek a kutató tiszteletére, amelyet még a Vadászati Világkiállítás idején avatnak fel. MAGYAR FIATALASSZONY AZ ESZPERANTÓ IFJÚSÁGI VILÁGSZÖVETSÉG FŐTITKÁRA Az Eszperantó Ifjúsági Világszövetség választmánya legutóbbi — a skóciai Edinburghban tartott — ülésén Felsőné dr. Szabó Flóra pécsi ügyvédjelöltet választotta főtitkárául. A harmincéves múltra visszatekintő világszövetség történetében először tölti be nő ezt a fontos feladatot. A 23 éves pécsi jogásznő már korábban is magas tisztséget viselt a világszövetségben. 3
