Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-08-20 / 17. szám
ALKOTMÁNYRÓL, DEMOKRÁCIÁRÓL, KÖZÉLETRŐL Falevél sem rezdült, a forró levegő mozdulatlan volt, mint a zárt gőzkamrákban, a pesti emberek különösen nehezen viselték a szokatlanul magas páratartalmat. A Dunára nyíló nagyteremben az ingujjra vetkőzött csoport tagjai mégis élénken vitatkoztak, az eszmecsere hőfoka talán magasabb volt, mint a levegőé, ki tudja a kettő esetleg ellentétes töltésű, s így közömbösítik egymást. A tudomány egyszer majd megválaszolja e kérdést. Jómagam kénytelen vagyok a tényékhez tartani magamat s a tények csalhatatlanul azt mutatták, hogy a Budapestet fojtogató kánikula ellenére a Hazafias Népfront klubjában üldögélő csoport jó két és fél órán keresztül nem lankadó élénkségű dialógust folytatott — s ez különösen a meglepő — bizonyos közjogi kérdésekről. A huszonöt tagú csoport Kalifornia államból érkezett Magyarországra. összetételére csak azt lehet mondani: vegyes. Bár a többség jogászokból állt, de volt közöttük orvos, egyetemet nemrégen végzett szociológus, üzletember s új ismeretekre vágyó középkorú hölgy, aki életjáradékénak egy részét ilyen utazásokra költi. Az előzetes programnak megfelelően ezen a délutánon, amikor aki csak tehette a vizek partján keresett enyhülést, ők a magyar békemozgalom néhány vezetőjével találkoztak. Az ilyen utazások és találkozások tagadhatatlanul hasznosak, mert a szerzett tapasztalatok és élmények valahol és valamikor összesűrűsödve és immár meggyőződéssé érlelődve hatást gyakorolhatnak a nemzetközi politika alakulására is. A személyesen szerzett információk erejét és tartósságát később már nem gyűrhetik le tendenciózus újságcikkek vagy televíziós műsorok. A magam személyes tapasztalataival is igazolhatom, hogy mindazok az amerikaiak, angolok, franciák vagy nyugatnémetek, akik már jártak szocialista országban, jóval reálisabban nézik a nemzetek közötti kapcsolatok, az országok közötti együttműködés kérdéseit. Kilépve abból a körből, amelyet a tanulmányok, hagyományok, szokások vonnak meg az ember körül, megismerkednek más népek gondolkodásmódjával, értékrendszerével, életformájával s képesek jóval tárgyilagosabban szemlélni a különbségeket. Márpedig — legalább is látszatra — aligha található olyan terület, ahol nagyobb volna a különbség szocialisták és nem szocialisták között, mint éppen az állam és az egyén, a közhatalom és a személyes jogok, a választottak és a kinevezetíek egymáshoz való viszonyának megítélésében. Azért mondom, hogy látszatra, mert a valóban mélyrehatóbb és a propagandaszólamokat mellőző eszmecserék során rendszerint kitűnik: e területen sok tekintetben ugyanazok az alapproblémák jelentkeznek, persze más és más viszonyok között valamennyi országban. Az emberi együttélés formáinak sokfélesége és fejlődése továbbra is szükségessé teszi az említett kérdések vizsgálatát, éppen mert a társadalmak egyre összetettebb jellege mindig új és új módon veti fel e kérdéseket. Az összefüggések oly bonyolultak, hogy valójában az élet bármely szerelvényében végbemenő változás kihat sok minden egyébre. E jelenség persze nagyon régi, hiszen már Platon azt mondotta: „Nem lehet megváltoztatni a zenét anélkül, hogy ez a társadalom szerkezetét is meg ne változtatná.” Ami szocialista demokráciánk ezt az állandó fejlődést, a változó viszonyokhoz való alkalmazkodást tükrözi. Az Alkotmány ünnepén mindig is időszerű megvizsgálni, hogy az alaptörvény nemes elvei miként válnak valósággá a gyakorlatban. Majd minden ország alkotmánya tartalmaz nemes elveket, a társadalmak demokratizmusát tehát nem lehet csupán az alkotmányban rögzített jogok és kötelességek alapján megítélni. A torzulás veszélye minden társadalomban fennáll, mert a fejlődés felgyorsulása általában a végrehajtó hatalom növekedésének irányában hat. Egyre gyakrabban kell olyan gyors döntéseket hozni, amelyek előtt szinte lehetetlen a kérdést megtárgyalni a demokratikusan választott testületekkel. A folyamat oda vezethet, hogy a nép választott testületéi mindinkább kikapcsolódnak a döntésekből. A vita során maguk az amerikaiak is számos példát hoztak fel erre az Egyesült Államok kormányának politikai gyakorlatából. A szocialista társadalmi rendszerben azonban alapvetően ellenrétes irányú törekvés jellemzi a végrehajtó hatalmat gyakorló kormányt. Mint minden modern államban, természetesen nálunk is előállnak olyan helyzetek, amikor a kormány kénytelen gyors döntéseket hozni. A kérdés lényege nem is abban van, hogy utólag jóváhagyásra a parlament elé terjeszti a hozott határozatokat — ez általában mindenütt szokásos, ahol parlament működik —, hanem, hogy az ilyen eseteket nem használja fel hatalmának további kiterjesztésére, növelésére. Éspediglen azért nem, mert ennek egyszerűen nincs értelme. Ä szocializmus építése — különösen már egy magasabb fokon — lehetetlen a hatalom szűkítésével. Ellenkezőleg, csakis a hatalom szélesítésével, mert az új társadalmi rendszert nem építheti fel egy kormány vagy egy párt, hanem csakis az állampolgárok összessége. Hol jelentkezhet nálunk a veszély? Egyrészt abban, hogy időről időre megbomlik a közérdek, a csoportérdek és az egyéni érdek egyensúlya. Másrészt pedig, hogy ellentmondásba kerülnek a megválasztottak és a kinevezettek, pontosabban a képviseleti és az igazgatási testületek. Az első általában nem akkor áll elő, amikor a kormány az országos közérdeket képviselve ráerőszakolja rendeletéit az egyes csoportokra — legyenek azok megyék, iparágak, vagy nagyobb termelési egységek —, hanem amikor ez utóbbiak részérdekeik erőteljes képviselete közepette szem elől tévesztik az ország szükségleteit, vagy amikor az egyének saját érdekeiket függetlenítik üzemük, munkahelyük érdekeitől. A második eset, vagyis a választott és kinevezett testületek viszonya minden társadalmi szerkezetnek érzékeny területe. A kinevezett igazgatási szervek elismerik, hogy munkájukat a választott testületek irányítása és ellenőrzése mellett folytatják, vagyis, hogy közöttük fölé- és alárendeltségi viszony áll fenn. Ugyanakkor a gyakorlatban a választott testületek előtt az ügyeket az igazgatási szervezet emberei referálják, az eldöntendő kérdéseket ők terjesztik elő s ezzel szinte sugalmazzák is az általuk helyesnek tartott határozatok kimondását. Nem is várható, hogy nagy szakértelmet igénylő ügyekben, amelyek hosszas tanulmányozás és elemző munka után kerülnek a választott testület elé, ott éppen olyan szakszerűséggel döntsenek, mint ahol korábban a kérdést már minden oldaláról megvizsgálták. A megoldás útja a szocialista demokráciában egyrészt szervezeti, másrészt eszmei-erkölcsi alapokra épül. Intézményes, amennyiben szervezetileg biztosítja a centralizáció és a decentralizáció megfelelő egyensúlyát, az ellentétek feloldásának módjait. És eszmei-erkölcsi, mert olyan elvek tiszteletében neveli az embereket, amelyek képessé teszik őket, hogy felismerjék a közjót, képviseljék a helyesnek felismert álláspontot, megértsék az egyéni törekvéseket és mély emberséggel döntsenek mások ügyeiben. A népfrontklub hosszúra nyílt vitája nem végződött, nem is végződhetett teljes egyetértéssel éppen az eltérő gondolkodásmód és az értékrendszerekben mutatkozó különbségek miatt. De az amerikai csoport valamivel közelebb került annak megértéséhez, hogy milyen elvek és eszmék mozgatják a szocialista társadalmakat, milyen törekvések jellemzik az emberek életét. Pethő Tibor Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, aki részt vett a szocialista országok kommunista és munkáspártjai Szovjetunióban üdülő vezetőinek augusztus 2-án a Krímben tartott baráti találkozóján, augusztus 3-án visszaérkezett Budapestre. Képünk a Ferihegyi repülőtéren készült. Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság titkára, Péter János külügyminiszter és dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter üdvözli Kádár Jánost. (MTI íelv.) Losonczi Pál Finnországba látogat Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és felesége, Urho Kekkemen elnök meghívására augusztus 23 és 26 között hivatalos látogatást tesz Finnországban. Meghosszabbították a magyar—kanadai kereskedelmi megállapodást A magyar—kanadai kereskedelmi megállapodás meghosszabbításáról augusztus 9-én okmányt írt alá Huszár Tamás, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezető-helyettese és E. L. Bobinski, Kanada budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője a Külkereskedelmi Minisztériumban. Az alapmegállapodást 1964-ben írták alá; ezt 1968. augusztus 9-én három évre meghosszabbították, tellát most járt le. Ezúttal 1971. december 31-ig hosszabbították meg ismét a megállapodást, s a következő hónapokban már hosszú lejáratú, ötéves kereskedelmi megállapodást készítenek elő, amely a tervek szerint 1972. január 1-én lép majd hatályba. Dr, Szabó Károly az új washingtoni nagykövet A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Szabó Károly nagykövetet megbízta hazánk washingtoni nagykövetségének vezetésével. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta dr. Szabó Károlyt, hazánk újonnan kinevezett washingtoni nagykövetét. Kapunyitás előtt a Vadászati Világkiállítás Amikor ezeket a sorokat írjuk alig két hét választ el az év egyik legnagyszerűbb nemzetközi találkozójától, a budapesti Vadászati Világkiállítástól. Az augusztus 27 -én kaput nyitó rendezvény jellegéből adódik, hogy a sajtó nap mint nap közöl részleteket az előkészületekről, ízelítőt ad a rendkívül szerteágazó szervezést igénylő munkáról. Az egyik ilyen különösen érdekes „előzetes” a Hétfői Hírekben jelent meg és a kiállítás „francia napjának” meglepetéséről szól. A francia résztvevők szeptember 12-én a hagyományos Hubertus-misével akarják megnyitni nemzeti bemutatójukat. A helyszín a Mátyás templom lesz, ahol az oltárt a nemzeti tradíciók szerint régi vadászöltözékben harsonások és kürtösök veszik körül rövid pórázra fogott idomított vizslákkal. A misét a 665-ben született Hubertus püspök emlékére francia pap celebrálja. A Mátyás templom plébánosa hozzájárult az érdekes külsőségekkel megrendezendő Huber - t us-mise megtartásához. Egyébként sorra érkeznek messze tájakról a kamionok, hozzák a különféle kiállítási kellékeket. India pavilonja előtt dísztavat létesítenek, partján indiai gólyapár kelepet majd. bemutatják a fehér tigrist is fekete párduc és macskamedve társaságában. Kenya pavilonjában tengerfenék-részleteket alakítanak ki és tengeri halakkal népesítik azt be. Zambia kiállítási területén diavetítő idézi fel a Viktóriavízesés látványát. Tanzánia pavilonjának mennyezete a vadon hangulatát árasztja. A vadászati világkiállítás legnagyobb vidéki bemutatója Tatán már készen áll a vendégek fogadására. A Tatai Állami Gazdaság remetesögpusztai kerületében a hazai állami gazdaságok több mint egymillió hektárnyi vadrezervátum^nak munkáját mutatják be. A többi közt élő vadaskertet rendeznek be. A rezervátum melletti tónál több ezer vadkacsára vadászhat a közönség. Az ember és a természet kapcsolatát mu-. tatja be az a 250 műtárgyból álló kiállítás, amelyet a Műcsarnokban láthat a közönség, 19 ország 162 művésze szerepel ezen. Az érdeklődés rendkívüli. Látogatók ezrei jelezték érkezésüket, repülőn, vonaton, hajón, autóval és — gyalog. Gyalog indult el a Német Szövetségi Köztársaságból, Mannheimből a 61 éves Johann Hufnágl, hogy részt vehessen a vadászati világkiállításon. Merre kallódnak műkincseink? A műbarátok szép képeslapjából, a Műgyűjtőből már nem egyszer idéztünk olvasóinknak egy-egy részletet. Ezúttal is, a második számban — műgyűjtők és nem műgyűjtők, csupán érdeklődők számára egyaránt — izgalmas cikk és néhány fénykép kelti fel a figyelmet. A cikk — szerzője Engel Károly —, 1944. november 8-ának éjjelét eleveníti fel, ekkor rabolták el német fasiszták műkincseinket; sorsuk veszteglés lett pincék mélyén, bombázott vagonokban, kávéházi termekben; csak a jószgrencse mentette meg őket — ám nem valamennyit. A Régi Képtár igazgatója ezzel kapcsolatos nyilatkozatából egy részlet: „Nyugat felé szöktették a gyűjtemény legértékesebb darabjait, de olyan kapkodással és lelkiismeretlen módon, hogy mintegy 28 darab kép, többnyire apróbb méretű alkotás, elkallódott vagy talán el is pusztult.” A huszonnyolcból már jó néhány visszakerült a Szépművészeti Múzeumba, de a veszteséglistán még így is jelentős tételek szerepelnek. Nem tudjuk, hol, merre lappanghat Franz van Milris: Előkelő hölgy tengelicével című, tölgyfára festett 23,5X1?.? cm-es olajképe, amely az 1918-as évi katalógus 76. tábláján látható reprodukcióban. Hasonlóképpen a modern külföldi anyag jelentős vesztesége Max Liebermann 94X66 cm nagyságú olajfestménye, a címe: Emlékünnep Körenben. Vajon az itt bemutatott művekről tudna-e valaki valaminő adattal vagy felvilágosítással szolgálni? .. • •
