Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-08-07 / 16. szám

Tudományos kutatócsoport az Esztramos-hegy gyomrában Borsod megyében, az Eszt­­ramos-hegyen július végén megkezdődött az év egyik legnagyobb szabású barlang­­kutató expedíciója. A Bódva folyó fölé maga­sodó hegyoldalban a Tatai Művelődési Központ biológu­sai és barlangkutatói és ta­tabányai könnyűbúvárok vertek tábort. A nagy létszá­mú kutatócsoport két héten át vizsgálja majd Európa egyik leglátványosabb és leg­rejtélyesebb hévizes barlang­­rendszerét az Esztramos­­hegy gyomrában. A páratlan szépségű kristályképződmé­nyekkel borított barlang mé­lyén ugyanis több, eddig is­meretlen mélységű tó van. I Az eddigi vizsgálatok és a feltételezések szerint a tavak szintje alatt újabb barlang­­rendszerek közelíthetők meg. A könnyűbúvárok megkísér­lik átúszni a víz alatti szifo­nokat, felmérik, feltérképe­zik a barlang víz alatti vilá­gát. Az expedíció másik cél­ja a hegyben található bar­langok élővilágának és eset­leges őslénytani anyagának gyűjtése. Monográfia jelent meg Erzsébetvárosról, szép fővárosunk egyik kerületéről, a hetedikről. Noha ez a városrész Buda­pest legkisebb kerülete — két négyzetkilométernél alig na­gyobb, lakóinak száma pedig mintegy 120 ezer —, a róla szóló sokoldalúan gazdag történet a XVU-lk századig nyú­lik vissza. Ha az olvasó átlapozza ezt a 350 oldalas, fényké­pekkel, rajzokkal, a kerületben élt művészek alkotásaival dí­szített kötetet, kedvére kószálhat a régi utcákon, ódon kávé­házakban, színházakban, művészklubokban, szórakozóhelye­ken, hiszen ez a kerület valamikor a komédiások paradicso­ma volt. Es ma? — Ma is az... Képünk a kötet borítója, ifj. Soproni Béla felvétele. A Magyar tájak című sorozatunkban, lapunk előző számában, Vámos László szép felvételét közöltük ezzel az aláírással: A Szent Ignác templom a Széchenyi téren. Elnézést kérünk olvasóinktól, a győri Széchenyi térről van szó. * c Nagy veszteség érte a magyar irodalmi életet. Devecseri Gábor Kossuth­­díjas költő, műfordító 54 éves korában, bosszú szenvedés után elhunyt. EyiUNYT FÓNYI GÉZA FESTŐMŰVÉSZ Hetvenkét éves korában elhunyt Főnyi Géza Kossuth-dí­­jas kiváló művész, a Magyar Képzőművészeti Főiskola taná­ra. Tavaly előtt, a hetvenedik születésnapjára rendezett ret­rospektív kiállítását úgy emlegette a kritika, mint a szikár önvizsgálat és az önmagához kérlelhetetlen igényesség pél­dáját. A képeiben, közéleti szereplésében megnyilvánuló el­­mélyültség jellemezte Főnyi pedagógiai tevékenységét is, aki a vívódó tisztességből és nagy tudást sejtető szakmai alázat­ból is példát adott tanítványainak. SAVARIA 71 Labdarúgó és művész Az angliai Barnsley városá­ban tavasszal nyílt meg Badics András Art Studio Galériá­ja. Nyolcvan festményével és szobrával szép sikert aratott. A kiállítást a Leeds híres játékosa, Billy Bremner, a skót válogatott kapitánya nyi­totta meg. Badics András, aki az Angliában vendégszereplő magyar játékosok lelkes tol­mácsa, játékvezetői minő­ségében is ismert, labdatech­nikájáról néhány hónappal ezelőtt a BBC tévé-nézői is meggyőződhettek s olvas­hattak róla a Daily Mirror egyik számában. JOGI TANÁCSOK A gyermek-tartásdíjakról A magyar Jogszabályok különös gondossággal biztosítják a gyerme­kek és az anyák fokozottabb bírói Jogvédelmét. Ez a gondoskodás megnyilvánul a tartási ügyek gyors Ütemű bírósági eljárásában, a köz­reműködő Intézmények és hatóságok soron kívüli eljárásra kötele­zésében, a tartásdljak alsó határának megszabásában egyaránt. Jóllehet az utóbbi Időben egyre több esetben lehet találkozni a tar­tásdíj összegét és átutalását biztosító kétoldalú szerződésekkel, még­is a legtöbbször a bírósági határozatok biztosítják a jogos igények ki­elégítését. A vonatkozó kormányrendelet értelmében a gyermektartás összegét — megegyezés hiányában — a bíróság állapítja meg az apa, illetőleg a tartásra kötelezett más személy kereseti (Jövedelmi, va­gyoni) viszonyai alapján. E rendelkezés előírja azt Is, hogy tartás­­díjként a tartásra kötelezettel szemben legalább olyan összeget kell megállapítani, amely eléri a kötelezett átlagos keresetének (Jövedel­mének) húsz százalékát. Mikor állapít meg a magyar bíróság alacsonyabb mértékű tartás­dijat? Csakis abban az esetben, ha a gyermektartásra kötelezett legalább két más gyermek tartásáról Is köteles gondoskodni és ezeknek meg­felelő eltartását a húszszázalék js tartásdíj megállapítása veszélyeztet­né. Hasznos dolog azt Is tudni, hogy a tartásdljra kötelezettet több gyermek tartása esetén sem lehet keresetének felénél több tartásdíj megfizetésére kötelezni. A gyermek tartásáról történő gondoskodás — mint az a fentiekből Is kitűnik — Magyarországon nemcsak erkölcsi kötelessége az apának, hanem Jogszabályok által előírt olyan kötelezettsége, amelynek meg­sértése esetén a tartásdíj behajtása hatósági közreműködéssel Is meg­történik. Lebet-e büntetőjogi következménye annak, ha az apa tartási köte­lezettségét jogellenesen nem teljesíti? A tartási kötelezettség teljesítését a magyar büntetőjogi rendelkezé­sek Is hatékonyan elősegítik. A magyar Büntető Törvénykönyv ugyanis olyképpen rendelkezik, hogy, aki a bírósági határozatban előírt tartási kötelezettségét önhibá­jából nem teljesíti, egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy javító­­nevelő munkával büntethető. Dr. M. Savaria — Szombathely ró­mai neve. Ez a kis nyugat­magyarországi város évről évre megrendezi a „Savaria” fesztiválokat — s ezek a fesztiválok színvonalukkal, műsorukkal egyre nagyobb szerepet töltenek be a ma­gyar kulturális életben. Tíz éve, amikor első alkalommal mutatkozott be Szombathely rendezvénysorozatával, még csak helyi jelentőségű ese­ménynek ígérkezett. Azóta nemcsak Budapestről, hanem a szomszédos országokból is érkeznek művészetkedvelő érdeklődök, túristák. A Sava­ria művészeti eseménnyé vált. Ebben az évben is gazdag programok között válogat­hatnak az érdeklődők. Autós ügyességi versenyek és sport­mérkőzések, filmnapok és nemzetközi táncverseny sze­repel a műsoron, a legjelen­tősebbnek mégis a zenei ren­dezvények ígérkeznek. Neves vendégművészék adnak hangversenyt, például Gidon Krémer szovjet hegedűmű­vész, a jugoszláv „Gallus” oktett, Eberhard Büchner, a berlini Staatsoper tenoristá­ja. Mozart Varázsfuvolája nyitja a nyári rendezvények sorát, majd bemutatják — a világon elsőként — Mozart elfeledett kis remekét, a Thamos, Egyiptom királya c. operát. A kulturális rendez­vényeket kiállítások, turista­találkozók egészítik ki. Magyar festö kiállítása Monte Carlo-ban Nagy sikerű kiállítást rendeztek a közelmúltban Riesz Bé­la festőművész képeiből a Hermitage Galériában. Riesz 1922- ben került Párizsba, s tipográfiai terveivel, litográfiáival gyorsan feltűnt a francia fővárosban. Elegáns textilterveit Amerikában is gyorsan megismerték, s a mostani kiállítás 34 képének színein a tervező, kísérletező művész nyugtalan­sága. a klasszikus figurák rajzán a reneszánsz mesterek biz­tonsága látszik. Színei a fehér, a fekete és a kék, csodálatos élményt adnak a nézőnek. Riesz Béla Monte-Carlo-ban (középen) Hincz Gyula Kossuth-dijas festőművész és felesége társaságában (HAZAJÖNNI JÓ) Jó né­hány héten át nem írtam „Pesti Naplót’’. Naplót ugyan írtam, de nem Pesten, nem is Magyarországon, hanem Ame­rikában. Részben „upstate New Yorkban", Schenectady­­ban, részben New York mel­lett, az amerikai kontinens egy tündérligetében, a Pound Ridge-ben. Amit ezekből a naplókból a nyilvánosságnak szántam, azt itthon mondom el, itthoni jegyzeteimet meg ezeken a hasábokon írom le. Megint nagyon jó volt ha­zajönni, nemcsak azért, mert még Pound Ridge-ben, egy patak partján is hápogtam az amerikai júniusi nyár mele­gétől, ha pedig bementem New York városába, akkor minden órában hatvanszor azon csodálkoztam, hogyan tudnak itt emberek élni. Az utcai meleg nemcsak fullasz­­tó, de valósággal döglesztő, a léghűtéses helyeken pedig mindig valami természetelle­neset érzek a levegőben. Ezt itthon nem mondom el, mert a léghütést az emberek nem értik, a New York-i utcasza­kadékok katlanhevét pedig nem tudják elképzelni és ezért azt hiszik, hogy valami furfangos, áttételes amerika­­ellenes tevékenységet folyta­tok, holott ellenkezőleg, saj­nálom és tisztelem azt a tíz­millió embert, aki ezt a hő­mérsékletet egy évben több hónapon keresztül kibírja. Ezek után jó volt a Ferihegyi repülőtéren valódi európai, magyar meleget beszívni, és ránevetni hozzátartozóimra, akik azt mondták: nem lehet kibírni ezt a kora júniusi ká­nikulát. Hiszen ez zsenge ta­vaszi fuvallat, mondtam, és még a zakómat sem vetet­tem le, pedig az idei nyáron az ingujjas viselet már pol­gárjogot nyert Budapesten. De mégsem ezért volt iga­zán jó hazajönni, hanem az új szemmérték miatt. A szemmérték szót azóta isme­rem és szeretem, mióta én már három évtizeddel ez­előtt, még az ifjúság háborgó napjaiban először olvastam az emigrált Thomas Mann Amsterdamban megjelenő lapjában, a „Mass und Wert”-ben, a nagy német író életének jelmondatát: „Lei­denschaft und Augenmass", szenvedély és szemmérték. Igyekeztem a világ és a ha­za dolgait azóta is a magam szükebb méretei között szen­vedéllyel és szemmértékkel nézni. Szemmértékem pedig mindig újra változik, újra élesedik, ha külföldről haza­jövök, kiváltképpen, ha Ame­rikából. Ekkor néhány napon át egy kicsit magam is kül­földi vagyok Magyarorszá­gon, az ideérkező idegen sze­mével és mértékével figye­lem a haza dolgait és válto­zásait. (HÓ ÜR...) Erre most ki­váló alkalmam nyílt, mert alighogy hazaértem, már ven­déglátó is voltam. A Ma­gyar Pen Club meghívására Budapestre érkezett „Hó úr”, azaz Lord Snow, azaz még ismertebb nevén C. P. Snow, a nagy angol regényíró és kültúrfilozófus feleségével, Pamela Hansford Johnson­val, aki regényírónak férjé­nél nem kisebb, fiúkkal, Fü­­löppel és annak két oxfordi diáktársával. (A Fülöp név juttatja eszembe, hogy pesti hírek szerint Fülöp, az edin­burghi herceg, az angol ki­rálynő férjeura Magyaror­szágon lesz augusztus végén, vagy szeptember elején a Vadászati Világkiállítás al­kalmából. Hiába, forog ná­lunk az idegen.) Az az öröm és megtiszteltetés ért, hogy Snow-t és családját, akik nem egészen idegenek, én forgathattam Magyarorszá­gon. Ennek azért örültem, mert hosszú idő óta már nem jutottam ahhoz, hogy június végén, július elején, tehát aratás idején az országban járjak. Valahogy úgy jött ki a lépés — ahogy újabban Pesten mondják —, hogy eb­ben az időben mindig kül­földön csatangoltam. Pedig az aratás képe és élménye hozzátartozik a magyaror­szági élethez, noha az aratás fogalma az elmúlt negyed­században alaposan megvál­tozott. Hogy miért, azt tud­tam, és időnként mondtam is, és csak arra gondoltam, hogy a kaszás kézi aratás, a világ legmegerőltetőbb testi mun­kája helyett ma javarészt gépek vágják a búzát. Most azonban, ahogyan kocsink végigfutott Fejér megyén, az egykori legnagybirtokosabb területen, óriási, valósággal alföldies búzatáblák mellett, megláttam valakit, akire nem számítottam, és akiről nem tudtam. A táblában kötözött az arató-cséplő gép, néhány ember, férfiak, lányok, gya­logszerrel is dolgoztak körü­lötte. A tábla szélén pedig... Meg kell állnom, mert amit mondok, az oly veszedelme­sen hasonlít a 15—20 év előt­ti rózsaszín propagandához, márpedig azt nemcsak ellen­zem, de utálom is. Azzal ér­tek egyet, hogy egy országot akkor ismer meg egy ember, ha nemcsak azt hallgatja meg, amivel dicsekszenek az emberek, hanem azt is, sőt elsősorban azt, amire panasz­kodnak. Ezt ajánlom azok­nak a külföldi barátaimnak és ismerőseimnek is, akiket ro­koni, baráti, vagy hivatalos kapcsolat elhoz hozzánk. Ezután az előmentegetőzés után, kirukkolok a farbával: tessék elhinni, hogy a búza­táblák mellett újra meg újfa autókat láttam. De nem az or­szágút szélén, hanem . bent, a tábla mélyén, ahová csak szekérösvény vezet. Itt is, ott is, újra meg újra, kettő-há­rom, nyolc, tíz autó, főkép­pen Moszkvics, meg Trabant, köztük egy-egy új Zsiguli (ez a Fiat 124-es szovjet változa­ta); a motorkerékpárokat számba sem tudtam venni. Nem mondom azt, hogy ma már a parasztember gépko­csin jár aratni, csak annyit, hogy van már magyar pa­raszt, aki gépkocsin jár arat­ni. És ha visszagondolok egykori falukutató múltunk legmerészebb álmaira, akkor sem villant fel szemünk előtt ennek lehetősége. Amikor felhívtam erre C. P. Snow figyelmét, ő azon csodálkozott, hogy én csodál­kozom. Ilyen a világ. (AZ EGRI EGYSZARVÚ) Jó néhány hónappal ezelőtt Egri Naplót írtam és abban meg­említettem, hogy az Unicor­nis Szálló onnan nyerte a ne­vét, hogy ezen a helyen em­beremlékezet óta vendégfo­gadó állt, és annak címeré­ben szerepelt egy egyszarvú. Köszönöm kedves kanadai olvasónknak, Leslie Ettre­­nek, hogy felhívta a figyel­memet az egyszarvú igazi szerepére: Eger város címe­rében szerepel évszázadok óta. Innen került a fogadó­ba, a fogadóból a szállodába. Ha egyszer hazajön Magyar­­országra Mr. Leslie Ettre, azaz Ettre László, kérem, lá­togasson el Egerbe, töltsön egy éjszakát a barátságos fo­gadóban. AZ UTASELLÁTÓ pályaudvari éttermeiben ez évben is biztosítja turista csoportok étkeztetését KEDVEZMÉNYES ÁRON 32 féle menüből választhat, 7 féle úticsomagot rendelhet Megrendelését legkésőbb 7 nappal az igénybevétel előtt írásban a következő címre kérjük küldeni: UTASELLÁTÓ V.: Üzemeltetési Osztály, Budapest, V., Veres Pálné utca 24. sz. Telefon: 189—900, 160 mellék. Turista csoportoknak kívánságra nyomtatott étkez­tetési tájékoztatót küld, telefonon felvilágosítást ad az UTASELLÁTÓ 2

Next

/
Thumbnails
Contents