Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-07-10 / 14. szám
A kormány programja Június 24-én összeült az országgyűlés, hogy meghallgassa és megvitassa a kormányprogramot, amelyet az alkotmányos rendnek megfelelően az új parlament által megválasztott — újra választott — miniszterelnök, Focíc Jenő terjesztett elő. Az országgyűlés ezenkívül megvitatta és elfogadta az 1970. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot is, és bizottságot választott az alkotmánymódosítás előkészítésére. A Minisztertanács elnökének expozéja pontos tükörképet ad az ország állapotáról, és szerényen, mértéktartóan és reálisan jelöli meg azokat a célokat, amelyeknek elérése hazánk fejlődését szolgálja. A feladatok a mértéktartást figyelembe véve is nagyok. Valóra váltásuk garanciája, az erőforrás, amely ehhez reményt ad a népi-nemzeti egység és társadamunk demokratikus légköre. A miniszterelnök első szavai is erre utalnak: „Célunk, hogy az élet valamennyi területén mind jobban kibontakoztassuk népünk alkotó erőit. Ez a feltétele annak, hogy gyarapítsuk az anyagi és szellemi javakat, mind szebb és boldogabb életet teremtsünk hazánkban." Noha a kormányprogram — természetesen — az ország egész életét átfogja, mégis szembetűnő, hogy a gazdaság strukturális problémáit helyezi előtérbe. így van ez rendjén, hiszen reformpolitikánk továbbvitelével, a termelő ágazatok szerkezetének átalakításával, a központi, hosszú távú fejlesztési programok végrehajtásával kedvezőbb feltételeket teremtünk egész népgazdaságunk színvonalának emeléséhez, az életszínvonal további folyamatos, rendszeres növeléséhez. Természetes tehát, hogy a Minisztertanács elnökének expozéja olyan nagy gonddal foglalkozott az ipari struktúra átformálásának ügyével, olyan programot adva ennek során, amelynek valóra váltása nem egy vonatkozásban — s ez magától értetődő — jóval túlmutat egyetlen ötéves tervszakaszon és egy parlamenti ciklus idején. Mert' hát az energiaellátásban döntő módon megváltoztatni az energiahordozók arányát, a magyar—szovjet olefin-egyezmény maradéktalan végrehajtása eredményeként a vegyipar egész szerkezetét átalakítani, korszerű alapbázist teremtve így a műanyagiparnak is, a gépipar vezető ágazatává fejleszteni a közúti járműgyártást, az alumíniumipart oly módon felfuttatni, hogy kielégíthesse majd a hét-nyolcszorosára megnövő nyersanyagigényt, a könnyűszerkezeti építésmód általánossá tételével forradalmasítani az építőipart, a számítástechnikai iparágat a világszinthez közelíteni, a cellulozeiparban, a textiliparban eddig sosem látott rekonstrukciót végrehajtani, hosszú távú, de nagyszerű feladat. Elképzelhetetlen viszont egy új szilárdabb és kiterjedtebb nemzetközi kooperáció, erőteljesebb gazdasági együttműködés nélkül. Érthető tehát, hogy a miniszterelnöki expozé oly nagy figyelmet szentelt a szocialista integráció problematikájának, hangsúlyozva ugyanakkor: a szocialista országok integrációja nem jelent zárt csoportosulást, fejleszteni kívánjuk gazdasági együttműködésünket az egyenlőség és a kölcsönös előnyök elve alapján a világ minden országával, szorosan beleilleszkedve a nemzetközi munkamegosztás egész rendszerébe. A kormányprogram természetesen nemcsak nagyvonalú célkitűzésekről ad számot, hanem bíráló szemmel tekint a fejlődést gátló tényezőkre is, gondosan analizálva, hol sürgető a serkentő közbelépés. Az egyik ilyen terület — hiszen az itteni eredmények nélkül nem beszélhetünk termelékenységi hatékonyságról sem — a beruházás és a munkatermelékenység szektora. A Minisztertanács elnöke erélyes szavakkal tette szóvá azt, hogy a befejezetlen beruházások értéke immár csaknem eléri a 70 milliárd forintot, mert a vállalatok mértéktelen beruházási „éhsége” nem számolt sem erőforrásainkkal, sem a kapacitási határokkal,, úgy gondolva, hogy ha baj van, majd segít az állam. Az állam természetesen segít — komoly intézkedéseket tesz például az építő-, szerelő-, és építőanyagipar, az építkezéseket kiszolgáló termelőüzemek fejlesztése érdekében —, de semmiképpen sem fejőstehén. Az új gazdasági mechanizmusnak megfelelően kell a vállalatoknak saját erőforrásaikat igénybe venni, s ugyanakkor az átgondolt beruházásokat idejében befejezni. Fejlődésünk kiemelkedően fontos ügyéről, a munkatermelékenységről szólva Fock Jenő hangsúlyozta: a fogyatékosságok elsősorban az anyagi és szellemi eszközök nem elég hatékony felhasználásának eredménye. Az orvosság, amit a Minisztertanács elnöke javasolt, „keserű”, de gyógyító: a vezetési színvonal tartós emelése, a műszaki fejlesztés ugrásszerű megjavítása, ennek érdekében hathatós intézkedések a tudományos élet továbbfejlesztésére, a szakképzés megjavítása, a munkafegyelem megszilárdítása. Hogy a kormányprogram minden gazdasági vonatkozása ellenére sem öncélúan gazdaságcentrikus, hanem elsősorban „emberközpontú", hogy minden célkitűzésével együtt elsősorban a dolgozó embert szolgálja, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, amit a kitűnőbben dolgozók javára differenciálandó jövedelmekről és a kormány ama törekvéséről mond, mely szerint még fokozottabban részt kíván vállalni a gyermekek és a munkaképtelen öregek eltartásából. De az árpolitikáról kifejtettek is azt igazolják: az ember érdekei állnak a figyelem központjában. Mert a jelenlegi árrendszer célja ugyan elősegíteni, hogy jobban orientáljon a gazdasági döntésekben, hogy versenyképessé tegye a vállalatokat a belső és a nemzetközi piacon, de azt nem szolgálhatja, hogy egyes vállalatok ezáltal tisztességtelen jövedelemre tegyenek szert, jószerint minden erőfeszítés nélkül. Ezért helyezi előtérbe a kormány nemcsak a fokozottabb ellenőrzést, hanem a keményebb szankciókat is. A kormányelnöki expozé egyébként bármely más országos kérdésnél jóval többet foglalkozik — s ez önmagában is elgondolkoztató — azokkal a problémákkal, amelyek a dolgozó emberek mindennapi gondját, életét meghatározzák. Ide tartozik a szolgáltatások ügye — ötéves terv idején mintegy három és fél milliárdot szán erre a célra —, az egészségügy fokozottabb nívó-emelésének kérdése, a nyugdíjasok legégetőbb problémáinak megoldására, a családi pótlék emelésére, a munkaidő további csökkentésére tett kormányígéret, s a szinte minden családot érintő lakásgond enyhítése érdekében elhatározott számos intézkedés. „Az életszínvonal egyik legfontosabb tényezője a lakáshelyzet alakulása. Tizenöt esztendős lakásépítési programunk keretében, 1975-ig egymillió lakás felépítését irányoztuk elő. A negyedik ötéves tervben 400 ezer új otthon felépítése vár ránk. Ennek nyomán hozzávetőlegesen 1 millió 200 ezer ember költözhet új otthonba. Lakásépítési tervünk teljesítését kiemelt feladatnak tekintjük” — mondta a Minisztertanács elnöke. A kormányelnök expozéja természetesen komoly teret szentel a nemzetközi kérdéseknek is, hiszen nemzetünk élete nem légüres térben zajlik, sorsunk ezer szállal kötődik más nemzetek sorsához, a békéhez. A kormányprogram hitet tesz a szocialista államok egységének további erősítése mellett, külpolitikánk sarkalatos pontjaként jelöli meg szilárd szövetségünket a Szovjetunióval, a szocialista országokkal. Vallja, hogy az újabb világháború megakadályozása az egész emberiség ügye, hogy a szocializmus eszméje a békés verseny során fog diadalt aratni. A magyar kormány — ígéri a kormányprogram — továbbra is síkra száll a béke ügyéért, és szilárd meggyőződését fejezi ki, hogy Európa biztonsága szempontjából sorsdöntő, ezért mindent meg kell tenni megszilárdítása érdekében. Felelősségérzet, hozzáértés, a közélet és a mindennapok problémáinak bíráló szemmeltartására irányuló törekvés — így foglalható össze az a vita, amely a kormányprogramot és a költségvetés végrehajtásáról szóló — egyébként az expozéban kifejtetteket pontosan igazoló — pénzügyminiszteri jelentést követte. A kormány elfogadott programja természetesen még sok ülésszaknak lesz témája, hiszen a miniszterelnöki expozé hosszú évek feladatait jelölte meg és valóra váltásához az egész nemzet akarata és tevékenysége szükséges. Cs. I. ri i í jLmmmmm ' M í * mU ti FI*». J 1 Ti ÍL ♦, W* Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke expozéját tartja Or. Káldy Zoliin evangélikus püspök beszél Dr. Beresztóczy Miklós fiatal képviselőkkel Kállai Gyula, a Hazafias Népfront elnöke felszólal Szurdi István belkereskedelmi miniszter felszólal, mellette Ilku Pál művelődésügyi miniszter Kádár János képviselőkkel beszélget a tanácskozás szünetében (MTI felv.) Dr. Orbán László és dr. Bognár József az ülésteremben
