Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-15 / 1. szám
DR. BOGNÁR JÓZSEF Erősítsük kapcsolatainkat LOSONCZI PÁL OJÉVI KÖSZÖNTŐJE Az óesztendőtől való búcsú és az új esztendő köszöntése az emberi élet ellentmondásos pillanatai közé tartozik. Egyszerre kell a múltat értékelnünk és a jövőre vonatkozó várakozásainkat megformálnunk. Ml erősebb ebben a pillanatban bennünk: az elégtétel — a megelégedettség —, amelyet a múlt eredményei nyomán érzünk, vagy a reménység, amelyet jövőbe helyezünk? Nyilván sorsunk változatos fordulóin és életünk különböző szakaszaiban más és más választ adunk e kérdésekre. Lehetnek sorsunknak olyan fordulói, midőn a múltat könnyű szívvel hagyjuk magunk mögött és életünknek olyan szakaszai, midőn a jövő inkább a bizonytalanságot, mint a reménységet testesíti meg számunkra. A lehetséges lelkiállapotok ezen tarkasága nemcsak az egyénekre vonatkozik, hanem a bennünket tápláló és megtartó emberi közösségekre: a hazára — a nemzetekre — és a nagyvilágra — az emberiségre — is. Mi, a Magyar Népköztársaság állampolgárai úgy érezzük, hogy sikeres esztendőt hagyunk magunk mögött. Hazánk töretlen lendülettel fejlődött tovább; gazdasági, kulturális és politikai tekintetben egyaránt. E gyors fejlődés során megőrizte politikai és társadalmi egyensúlyát, noha feszültségek és ellentmondások nálunk is bőven akadnak Feszültség és ellentmondás nélkül azonban nincs előrehaladás, a mozdulatlanság és a stagnálás pedig egy ennyire felgyorsult világban maga a halál. Tovább erősödött az ország nemzetközi megbecsülése és tekintélye. Barátaink — amint azt az országot vezető Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa is igazolta — még jobban becsülnek, mint eddig, munkánk és erőfeszítéseink hasznosságát pedig inkább értékelik, mint valaha. Azok pedig, akik nem barátaink, vagy egyenesen politikai ellenfeleink — a legmegátalkodottabbaktól eltekintve — szintén elismerik gazdasági, kulturális és politikai teljesítményeink jelentőségét. Pedig ők ezt gyakran „szívük ellenére” teszik, noha ők is ismerik ama filozófusok véleményét, akik azt hirdették, hogy semmit sem ismerünk el az eszünkkel, amit nem fogadunk el a szívünkkel. Ezért mi is méltányoljuk, hogy a tények által egyre többen engedik magukat meggyőzni. Növekvő felelősséget vállaltunk és vállalunk a világ és különösen Európa dolgaiért; nemcsak azért, mert ez a humanizmus parancsa, hanem azért is, mert erőnkből ma már erre is futja. Megértést és közeledést igyekszünk munkálni — saját világos álláspontunkat mindig kifejezésre juttatva — az európai népek között, és tudományos, műszaki, gazdasági és oktatási segítséget igyekszünk nyújtani — erőinkhez képest — azoknak a nemzeteknek és államoknak, amelyek napjainkban indultak el a gazdasági növekedés és fejlődés meredek útvonalán. A mögöttünk álló esztendőben, a jubileumi évben, midőn egyszerre ünnepeltük a magyar népi demokrácia Dr. Bognár József (Novotta Ferenc felv.) megszületésének 25. és államalapító István királyunk születésének 1000. évfordulóját, lényegesen megerősítettük kapcsolatainkat a külföldön élő magyarokkal. Nyelvi konferencia került megrendezésre, amelyen a magyar nyelvtudomány nagyhírű külföldi művelői, magyar nyelvű lapok szerkesztői és magyar egyesületek vezetői egyforma buzgalommal vettek részt. Közös elhatározás alapján létrejön a Magyar Nyelv Barátainak Társasága, amelynek itthoniak és külföldön élők egyaránt tagjai lehetnek. Bizottság alakult, amelynek feladatává tettük a tudományos, társadalmi és emberi kapcsolatok szervezett megerősítésére és a lényeges információk cseréjére vonatkozó javaslatok kidolgozását. Képzőművészeti kiállítás került nálunk merendezésre — a hazai közönség nagy érdeklődése mellett —, amelyen a külföldön élő nagy magyar művészek mutatták be legjobb alkotásaikat. Már november közepén itthon üdvözölhettük a százezredik hazalátogató külföldi magyart. A Világszövetség különböző vezetői, a magyar egyházak képviselői, tudományos kutatók keresték fel a külföldön élő magyarság legfontosabb települési középpontjait és hozták létre ily módon a közvetlen kapcsolatok ezer szálét és formáját honfitársainkkal. Magyar színészek, énekesek és előadóművészek nagy sikerű túrákat tettek a külföldi magyar központokban. A kapcsolatok megteremtése, megerősítése és formai gazdagítása ma már nemcsak a Világszövetség, illetve a hazai magyarság törekvése, hanem közös vállalkozásunk, amelyet egyforma buzgalommal kezdeményezünk, noha természetesen a dolog természeténél fogva a nagyobb felelősséget ebben a munkában a hazai társadalomnak kell vállalnia. E kapcsolatok és találkozások azt igazolták, hogy a közös érdekek, törekvések és érzések talaján eredményesen működhetünk együtt abban az esetben is, ha világnézetünk, politikai meggyőződésünk, vagy életfelfogásunk gyökeresen különböző. Természetesen együttműködés esetén a hangsúlyt arra kell tennünk, ami bennünket összeköt, nem pedig arra, ami elválaszt. Ebből következik, hogy a gyakorlati érintkezésnek, eszmecserének és vitának olyan határai vannak, amelyeket mindkét félnek önként tiszteletben kell tartania. Oly módon kell megtanulnunk képviselni saját nézeteinket és felfogásunkat — amennyiben az elvtelenség buktatóit el akarjuk kerülni —, hogy ne sértsük a másik meggyőződését. A másik emberben nemcsak azt kell tisztelnünk, ami hozzánk hasonló, hanem azt is, ami tőlünk elütő. E magatartási normák — egyébként — megközelítőleg azonosak, vagy legalább nagyon hasonlók azokhoz a normákhoz, amelyeket egy éles világnézeti és fejlettségi különbséget demonstráló világban el kell sajátítanunk, ha az emberiséget és a civilizációt meg akarjuk menteni. Aki nyitott szemmel jár ugyanis ebben a példátlan fejlődési ütemet mutató korszakban, annak látnia kell, hogy kölcsönös összefüggésekkel teljes világunk egyre bonyolultabbá és egyre veszélyesebbé is válik. Ügy látszik, hogy az „exponenciálisnak” vélt fejlődés időszakában néha olyan kritikus pontokat értünk el, hogy holnap sok minden veszélyessé és lehetetlenné válik, ami még természetes volt tegnap, ugyanakkor sok minden megoldódik, rendeződik, ami fenyegető válsággal volt terhes. Sok minden változhat meg drámai hirtelenséggel holnap, amit ma még természetesnek, sőt egyedül lehetségesnek vélünk. Kevés -tehát a mai világban — és talán részben ez áll az ifjúság lázadása mögött is — a stabil pont. Legyen a mi kapcsolatunk — a kapocs az óhaza és a külföld magyarjai között — egy ilyen stabil pontja életünknek és mindennapjainknak! Ez mindenkinek csak örömet szerez és mindenkinek csak hasznára válik; kivéve azokat a szánalmas figurákat, akik vagy féktelen gyűlöletük vagy a mások szolgálatában kialakult érdekviszonyaik következtében nem is láthatnak tisztán, vagy racionálisan és még kevésbé emberségesen. Fogadjuk meg, kedves Honfitársaim, hogy kapcsolatainkat — életünknek ezt a stabil és biztos pontját egy bizonytalan világban — tovább erősítjük és szilárdítjuk a magunk és az emberiség javára! Kedves Honfitársaim: boldog, békés és sikeres Üj esztendőt kívánok! Jelentés az árvízi újjáépítésről Az építésügyi és városfejlesztési miniszter tájékoztató jelentést adott a Minisztertanácsnak a tavaszi árvíz okozta épületkárok helyreállításának és újjáépítésének helyzetéről. Közvetlenül az árvízvédelmi munkálatok befejezése után olyan határozat született, hogy mindazok, akiknek lakóházát az árvíz lerombolta, még a tél beállta előtt tető alá kerüljenek, az új épületekben pedig legalább két helyiséget lakható állapotban át kell adni. A július elején megkezdődött építkezések a felelős állami és társadalmi szervek munkája és a széles körű társadalmi összefogás eredményeként a vártnál is jobb eredményre vezettek: Szabolcs-Szatmár megyében november 10- ig az előirányzatot túlteljesítve 4171, december 20-ig pedig 4673 lakás készült el. Csongrád, Békés és Szolnok megyében 1970 végéig 898 lakás épült újjá, és befejeződött 1312 lakás helyreállítása. A kivitelezési munkákat 29 minisztériumi, hét tanácsi vállalat, számos ktsz és kisiparos végezte. Részt vettek az újjáépítésben a Magyar Néphadsereg, a Belügyminisztérium és a Munkásőrség alakulatai, a KISZ által szervezett ifjúsági építőtáborok lelkes fiataljai és az érintett területek lakói. Ugyancsak jelentős volt az a segítség, amit a Szovjetunió és több más baráti ország nyújtott a helyreállítási munkákhoz. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette, egyben köszönetét és elismerését fejezte ki a helyreállítási munkák valamennyi részvevőjének. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, 1971. Január 1-én beszédet mondott, s szavait a rádió és a televízió közvetítésével — országszerte sokmilliónyi hallgatóság kísérte figyelemmel. A mikrofon és a tévékamerák előtt elhangzott köszöntőjében a többi között elmondotta: A jól végzett munka tudatával nézhetünk vissza a múlt évre, amely a jubileumi évfordulók esztendeje volt, és amelynek során az ország népe a fizikai és szellemi muka minden területén becsülettel helyt állt. Becsülettel végzett munkánkkal értük el, hogy sikeresen zárult az 1970-es esztendő, harmadik ötéves tervünk, hogy társadalmunk életét a kiegyensúlyozottság, a biztonságérzet jellemzi. Továbbra is szorgalmas munkánkkal érhetjük el, hogy az eddiginél több család juthasson méltó otthonhoz, hogy mind Jobb, és könnyebb legyen a sokgyermekesek sorsa, és a dolgozó nők helyzete, hogy gyermekeink, fiataljaink élete egyre szebb lehessen. Hogy boldoguljunk, fokozottabban kell feltárnunk és gyümölcsöztetnünk azokat a mérhetetlen erőket, amelyek a szocialista demokráciában, milliók tevékeny részvételében, népi államunk, társadalmunk egyre erősödő szocialista jellegében rejlenek. A tavalyi nyár is bizonyította, hogy a szocialista nemzeti egységre épülő társadalmi összefogás nemcsak a pusztító árvíz megfékezésére, hanem arra is képes, hogy rövid idő alatt új életet teremtsen a letarolt tájakon. Az Elnöki Tanács elnöke újévi köszöntőjét e szavakkal zárta: „Békeszerető külpolitikánk, belső szocalista fejlődésünk sok barátot és tisztelőt szerzett hazánknak és népünknek. Erről meggyőző bizonyságot szerezhettünk az elmúlt évben is. Jogos reménységgel tekintünk az 1971- es esztendő elé. Szívből kívánom, hogy kísérje siker és szerencse minden jó szándékú törekvésüket. Kívánom, hogy minden becsületesen gondolkodó magyar, bárhol is éljen, boldoguljon, és szeretettel gondoljon hazánkra. Boldog és békés új esztendőt kívánok önöknek és kedves családjuknak, szeretett népünknek, és a világ minden szocialista, haladást és békét óhajtó népének és emberének.” Ötnapos tárgyalást folytatott Magyarországon Mohamed Dlaeddln Daud, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének személyes megbízottja. Képünk a repülőtéren készült, ahol Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács elnökhelyettese búcsúztatja a vendéget (MTI felv.) * December második felében hivatalos tárgyalásokra érkezett Magyarországra Carlos Raffael Rodriguez kubai államminiszter. Képünkön: Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke (Jobbról) köszönti a vendéget Francia nagydíjjal tüntették ki a Bartókdemezgyűjteményt Nemzetközi sikerekben gazdag esztendőt zárt le a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat: 1970 elején négy Liszt-lemez érdemelte ki az Academie de disque francais nagydiját; kitüntetést kapott Szokolay Sándor Vérnász című operájának lemezfelvétele; néhány héttel ezelőtt a Magyar népzene négylemezes albuma nyert nyugatnémet nagydíjat. Most pedig hanglemezgyártásunk legnagyobb vállalkozása, a Bartók műveinek 39 lemezre tervezett Hungaroton teljes kiadását érte rangos művészeti elismerés: a gyűjtemény Franciaországban eddig megjelent 15 lemeze érdemelte ki az idei Grand prix national de disque-t, azaz a nemzeti hanglemez nagydíjat. A Grand prix-ről szóló oklevelet december végén nyújtotta át ünnepélyesen Párizsban a város főpolgármestere ifjú Bartók Bélának, a teljes kiadás szerkesztő bizottsága tagjának. Az egész gyűjtemény megjelenését 1972-re tervezik. Egyezmény Budapest és Belgrád között December 22-én a budapesti városházán Kelemen Lajos, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának megbízott elnöke — Géza Tikvickinek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetének jelenlétében — ünnepi külsőségek között írta alá Budapest és Belgrád együttműködési egyezményét. A megállapodás szerint a két fővárosi tanács jelentősen fejleszti Budapest és Belgrád együttműködését az ipar, a szolgáltatások, az egészségügy, a szociális gondoskodás, az oktatás, a kultúra, a sport és az idegenforgalom területén. ÜJ KÖNYVEK Babits Mihály: Erato — — — — — — US t 6,80 Gárdonyi Géza: Isten rabjai — — — — US J 2,50 Molnár Ferenc: A zenélő angyal -------------US J 1,70 Móricz Zslgmond: Erdély — — — — — US t 8,00 Berkest András: Októberi vihar — Vihar után — — — — — — — — — US S 3,80 Féja Géza: Lázadó alkonyat — — — — US t 2,30 Major Ottó: Szent Kelemen vaUomásal — US t 1,60 Tersánszky Jenő: Viszontlátásra drága — Margarétás dal — — — — — — — US t 2,30 Sándor István: Xantus János — — — — US t 2,30 Lengyel Györgyi: Keresztszemes hímzésminták — — — — — — — — — US t 3,40 Fürge ujjak könyve, 1871. — — — — — US > 2,50 A könyvek megrendelhetők a KULTÜRA Külkereskedelmi Vállalattól (Budapest 62., P. O. B. 149.), vagy külföldi megblzottaltól. (A Jelzett doUár árakhoz a könyvkereskedők a felmerült szállítási és egyéb költségeket hozzászámítják.) * „Ékszer ’70”: a Magyar Képzőművészek Szövetségének ötvösszakosztálya Jubileumi ékszerkiállítást rendezett Budapesten, a Csók Galériában (Selmeczl Tóth János felv.) A Kultúra Ízléses újévi üdvözlő kártyája, Végh János „XV. századi német és cseh táblaképek” című, a Corvina kiadásában megjelent kötetének egyik Illusztrációja: Vesztfáliai festői Mária Gyermekével és angyalokkal A ••
